Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-09-17 / 32. szám
L X. évfolyam.. Xe03, ssseptemtoer lió 17. 3Q-ilt sasáig TAHSAÜAX.MI ES SZEPIH.OEALMI HETILAP. fcl<íti<ttésl Aruk: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. íVlagjsIaník minden hátán .csütörtökön raggal 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőséi;: Erdélyi-ut 22. szánt. - Kiadóhivatal: Fő-tér 14. hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az alöfizatési pénzak Morvay es Undy kiadókhoz küldendők. A gyümölcsértékesítés szövetkezet utján.- * Szeptember 16. Nagybánya gyümölcstermelői között egyre terjed azon meggyőződés, hogy ígyümölespiaczának hírnevét csak úgy tudja megalapítani és termelvényeit jobb árak elérése mellett állandóan a világpiaczon értékesíteni, ha az értékesítés körüli eljárás egy kézbe lesz fektetve. Ennek eddig háromféle módja lett felvetve. Újabban a helybeli ipari hitel- szövetkezet akarta tagjai előnyére az értékesítést megkezdeni. Ennek keresztülvitelétől az tántorította el, hogy a gazdasági egyesület vette kezébe az ügyet. A harmadik módot a »Nagybánya részvénytársulati alakban ajánlja a közönségnek. Véleményein szerint nem arra van szükségünk, hogy termésünket egy szintén nyerészkedésre, de már tetemes fenntartási költségekkel alapított vevő utján juttassuk a világpiaczra, hanem épen arra van szükségünk, hogy a termelő mintegy közvetlenül állva a külföldi piaczczal érintkezésben, eltekintve az árak kihasználásától, a közvetítési dijakat, jobban mondva a kihasználást kikerülhesse. Egyedül az 1898. XXIII. t.-cz. alapján alakult szövetkezet utján való megoldást találom feltétlenül helyesnek: 1. mert azon czél elérésére, hogy a termelő a czélszerübb értékesítésnél elért hasznot maga tegye zsebre, nem pedig A „Nagybánya“ tározója. a vállalatba fektetett tőke hozzon hasznot, nem szükséges, hogy a befektetett tőke kelendő áruezikké legyen, mint a részvény, mely mellesleg megjegyezve, csak akkor lesz különben is kelendő áru- czikk, ha a részvényes bőséges osztalékot kap, ami természetesen csak a termelő hasznát rövidíti; 2. miután különösen csak a gyümölcs- termelők érdekei lesznek megóvandók, mintegy kívánatos is, hogy csak termelők vonassanak be s így a czél érdekében egyenlően gondolkozó egyénekké legyünk, tehát a szövetkezet jó is lesz; 3. ha a szövetkezet bevált, kitűzött czélját eléri és csak tagjai érdekében működik, saját maga kárát vallaná az, aki üzletrészét felmondaná és kilép, tehát tömeges felmondásról, mely a szövetkezetei válságba sodorhatná, szó sem lehet. A legkevésbbé sem állhatnak meg a »Nagybánya, legutóbbi számában buzdító és érvelő t. czikkiró érvei arra nézve, hogy a szövetkezetnél alig akad elegendő üzletrész aláíró és ha akad, óriási veszély rejlik az ötszörös felelősségben. A már fentebb jelzett törvény értelmében 14 taggal megalakítható a szövetkezet. Hogy a termelők saját érdekükben annyira indolensek volnának általánosságban, miszerint ily kevés számút sem lehetne összehozni, azt kétlem. Az ötszörös felelősség pedig az ily szövetkezetnél legkevésbbé riaszthat vissza valakit, mert ennek a szövetkezetnek semmi rizikója sincs. Kötelezi a tagjait a termésnek előre látható mennyiségét bejelenteni és az elért termést a szövetkezet utján az előirt egyöntetű módon kezelve és csomagolva csak általa értékesíttetni. Ha a szövetkezet tagjai azt szükségesnek tá^njálO*'' úgy egy raktár volna e czélra épitKefoj sőt a gyümölcs további feldolgozására gépeket is szerezhetne be, melyeket a tagok rendelkezésére bocsájt. Mindezeknél a szövetkezetnek nincs koczkázata. Mire szükséges tehát az ötszörös felelősség? Ugy-e bár azért, mert a fenti törvény értelmében alakult és a központ kötelékébe tartozó szövetkezet már az üzletrész jegyzés tényénél fogva a jegyzett üzletrészek kétszeres összegét részbeni befizetés után, ennek háromszorosát, sőt még ezen felül is kapja hitelként. Az emigy rendelkezésére álló összeget termény előlegekre fordíthatja a szövetkezet. Ebben rejlene a szövetkezet egész koczkázata, mely azonban elenyésző csekély, mert a gyümölcstermelőnek gyümölcsöse is van és ha egyébként hitelképes nem volna, az előleg összege teljesen bélyeg- és illeték- mentesen bekebelezhető. Az esetleg építendő raktár vagy beszerzendő gépekre nyújtandó megfelelő államsegélytől az eddigi tapasztalatokból következtetve, a kormány bizonyára nem zárkózna el. Vasutaink a legmesszebb menő előzékenységgel bocsájtják rendszerint rendelkezésre teljesen ingyen a szükségelt helyet s a raktár elé vágányt is vezetnek ilynemű szövetkezetnek. Megyénkben másra nem utalhatok, mint az erdődi gabonaraktárra, melynek létesítéséhez nemcsak Xogyha . Az. ablakod alatt, Ama alcácz ágán, Mely alatt valaha Boldogan vártál rám, Énekelgetnék dalt Holdvilágom éjjel, Mikor körösMirül Messze hangzik széjjel, Ha csalogány volnék. Te rólad dalolnék, .4 te szerelmedről, Szét fősz lőtt képekről, És megcsalt szivemről. Bábánál, lemondás. Mind volna e dalba, S fújnám, fújnám addig, Míg szivem hasadna, Ha csalogány volnék! Hogyha feliül volnék, Messze futó felhő, Melyet folyton tovább, Tovább hajt a szellő, Elfutnék én innen Távol idegenbe, Hogy a esalfaságod Ne jusson eszembe, Hogyha felhő volnék ! És ha. nem tudnálak Mégsem elfeledni, Ha képed, szivemből Nem venné ki semmi: Megereszteném a Kölnjeimnek árjái, S kisírnám magamból Az utolsó párát, Hogyha felhő volnék. Iterhorits Xihuloi-. Bécsi társaság a XVIII. században. Irta : Dr. Morvay Győző. Galanthai gróf Fekete Györgynek és ellenzéktársainak az 1741. országgyűlésen hangoztatott követelése, hogy a magyar köznemesség a királyi tanácsba juthasson, az udvar nématasitő politikájának kapóra jött. Ezzel maga az ellenzék hidat épített az osztrák udvarnak, a melyen a törzsökös magyar családok is közelebb jutottak Bécshez, melynek osztrákositó hatása nemcsak a főnemességre, hanem a köznemességre is kihatott. Ennek az udvarhoz csatolása még nagyobb terjedelművé vált az 1760-ban fölállított magyar nemesi testőrség intézménye által. Bécs tehát nemcsak a nagyratörő főnemesség, hanem a dzsentrinek is mindenthozó igéretföldévé lett. Innen indult ki az érdem, a kiválóság, a közszolgálat jutalma s a királyi udvarban Korvin Mátyás óta nem látott sokaságban fordult meg a magyar. Ámde téves hiedelem volna, hogy csakis az udvar volt az egyedüli vonzóerő, hanem maga Bécs is szépségével, társadalmával, pezsgő életével, szórakozásaival és romlottságával nagyban hozzájárult, hogy ezt a vonzalmat fokozza. Van Fekete Jánosnak egy későbben irt franczia munkája: „Esquisse d’ un tableau mou- vant de Vienne“, melyben könnyed eleganczi- ával Írja le a birodalmi város népét, társadalmi osztályait, azoknak szokásait, mulatóhelyeit, előkelő és polgári szórakozásait. Hangulatos könyvecske és jeles társadalmi rajz. Általános, néha csak futólagosán vázolt árny-és fényképek, melyek nagyjában jellemzik a bécsi társaságot, annak múltját, jelenét, előnyeit és kinövéseit. Bécsben igen sok kotteria volt ez időben, melyek látogatása bizonyos osztályelőnyökhöz volt kötve. Fekete inkább bohém, mint arisztokrata voltánál fogva minden rangú és rendű
