Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-12-31 / 47. szám
2 NAGYBANYA 1903. deczember 31. pótoltatott s igy jelenben a városi alamizsna s a nőegylet áldozatkészségére vannak csak utalva, de ha igy kapnak is némi segélyt, ez nem adja meg azon megnyugvást az arra érdemesnek, mint a mit a biztos^ fedél otthona nyújt. Általános szükség a vízvezeték, amelynek nehézségeit csak nagyobb, szivósabbés energikusabb eljárással lehetne leküzdeni. Lehetne-e nagyobb dolgot teremteni, mint ennek létesítésével kötelezni le a közönséget? Hiszen a mely hatóság ezt érvényre juttatja, annak érdeme nagy és örök. Nem szabad itt kicsinyes okokból a halogatásnak tért engedni, hiszen közegészségünk, takarékosságunk, kényelmünk, sőt az idegenből vagyonos letelepedők által vagyoni emelkedésünk függ ettől. Nagy az áldozat, mert csatorna hálózatunk kiegészítése is ezzel létesítendő, de nem szabad a költségtől megriadni, meghozza ez anyagilag is a kamatját, csak ne költekezzünk tulme- részen s igy közegészségünk érdekében ennek létesítésére lankadatlanul kell törekednünk. Az utczák tisztán tartásának kérdése is meg lesz oldva azzal, de mig az elérkezik sem lehet tétlenül nézni különösen a főforgalmi helyeken a városi házak közt a jelenlegi országút rendszert, mert itt a széLkorlátja a [büzhödt, fertőző, miazmás por és büzhödt nagy sár okozója lesz. Ha az állami utépitészet akadékoskodik is, meg kell találni a mivel a város belső utczáiban a jelenlegi országút fenntartási rend megváltoztatására, e részben a főorvos és főmérnök bir hivatással a változtatásra, mert végre is tűrhetetlen, hogy városunk fővonalai ily czimen veszélyes kórok állandó melegágyai legyenek; nem segít ezen a hordós öntözés sem s igy a kellő tisztításra a kényszer rendszabályok létesítendők és arra az állami s megyei ut fenntartó közegek is közegészségügyi szempontból kötelezendők. A ki megfigyelte e mizériát, szerencsétlen helyzetet, az méltó felháborodásának adhat kifejezést a káros következményekről. A felsőbányái vasút azon kilátást veté föl, hogy a fővonal s a gyorsvonatokhoz! összeköttetésünk megjavittatik; kiszámíthatatlan ennek fontossága, apró hely kérdések helyett ennek biztosítására törekedjünk, mert csak ha a gyorsvonatokhoz csatlakozhatunk, lesz vidékünk a vagyonosabb idegenek részére megnyitva. De a közutakra is vetkőzzük le a nemtörődömség mezét és igyekezzünk a szomszédságunkban levő községekkel az összekötő utak járhatóvá tételére, hiszen szégyenünk és nagy anyagi kárunk, hogy az alig egy puskalövésnyire levő Felsőujfalu, Zazar, Oroszfalu, Garbonácz stb. községekbe eljutni lehetetlen, holott ezek lennének predesztinálva a városi lakosság majorsági birtokaiul szolgálni. A gyümölcstermelés megmutatta, mily jövedelmet biztosíthat városunknak, ha tehát ezt melléktermékeivel a termelők javára kiaknázni s állandósítani óhajtjuk, úgy meg kel! teremteni a társulást a raktárak létesítésével s ebben a készpénz fizetés- seli kicsinybeni átvétel és nagybani eladás közvetítést, melynél a raktárak építésével a hitelpénztárak méltányos önhaszonnal lehetnének a termelők segélyére; másrészt a termelők is ne várják mástól a sült galambot, hanem tömörüljenek önmaguk, mert csak egyesült erő és szolidság biztosíthatja terményeik lehető hasznát. A társulást s ezzel a közvetítést szükségessé teszi az is, hogy termelőink közt nem hiányoztak olyanok, kik unszolid eljárással a bizalmatlanságra nyitottak tért idegen megrendeléseknél. Az iparegyesület mindjobban látszik hivatását felfogni; tartsa rendben az iparügyet, szerezzen olcsó hitelt tagjainak, törekedjék a gyakorlati életből merített előadások által az általános hasznos ismereteket terjeszteni, mert valóban igy biztosítja tagjait az élet viszontagságai ellen, de törekedjék az iparczikkek kiállítása, el- árusitásuk megkönnyítése, az úgynevezett tömegáruk létesítése és értékesítésére, ne tűrje némán a környékbeli hetivásárokról való czéltalan kizáratását, hanem küzdjön ez ellen, még törvényileg a tilalom meg nem szüntettetik s mindezek mellett törekedjék, ha mód nyillik, állandó kiállítás és elárusitási iparcsarnok létesítésére. A város fejlődésének legbiztosabb iránytűje az építkezés, de fájdalom, ez most jót nem mutat, hogy ez emelkedjék, hálával kell elismernünk az épületfák kedvezményét, de e mellett sürgetni kell a kőbányai útnak kiépítését és a bányától zuhintóval való ellátását, hogy ezen építőanyag olcsó lehessen, sőt tekintettel a nedvességre, czélszerü lenne magát a kőanyagot is szakszerű vizsgálat alá venni s ha nedvesség vonásra fogékonynak bizonyul, úgy más kőbányáról kell gondoskodni, mert felette fontos, hogy az építési anyag jó legyen, ellenben a tapasztalat azt igazolja, hogy régi kereszthegyi sárga kőből épült házak szárazak, ellenben a valami független uraság. Itt többnyire hetesek, kocsis és csimatisztó gyerekek és ama névtelen hátramozditók bámuló csapata veszi körül, akik megszállják a vendéglőket és korcsmákat, ide-oda nyargalnak, mindenféle különös szolgálatokat tesznek amaz előjogért, hogy konyhahulladékokkal és a csapszék maradékaival tömjék tele magukat. Ezek mindnyájan mint valami orákulumra tekintenek; mint valami kincset őrzik meg badarságait; lovakról és egyéb jockey tudományról kifejezett véleményét ismételgetik és iparkodnak őt mindenben, magatartását, külsejét utánozni. Mindenik kabátos kölyök kezét zsebre rakja, ide- oda imbolyog, jártában-keltében racsolva beszél és kész a jövendőbeli kocsis. Talán a lelkemben uralkodó kellemes vidámság volt oka annak, hogy egész utazásom alatt minden arczra vidám szemmel néztem. A postakocsi életet visz magával mindég és a mint tova robog mozgásba hozza a környéket. A kürt szavára, a mint felhangzik a falu végén, általános sürgés-mozgás keletkezik ; némelyek elősietnek üdvözölni barátaikat; mások batyujokkal, skatulyákkal törnek elő, hogy biztosítsák helyüket és a nagy sietségben alig tudnak búcsút venni az őket kikisérők csapatától. Es ez alatt a kocsisnak számtalan apró megbízást kell teljesíteni; majd nyulat vagy fáczánt ad le, majd egy kis pakkot, vagy újságot dob a vendéglő ajtaja elé, néha pedig jelentős pillantással és néhány hamiskás szóval különös alakú szerelmes levelet nyújt át a félig elpirult, félig mosolygó házikisasszonynak valamelyik vidéki imádójától. A mint végig dübörög a kocsi a falun, mindenki az ablakhoz siet és minden oldalról üde, falusi arczokat, piros pozsgás, mosolygó leányokat látni. A szögleten a falu bölcseinek és senTuftf tevőinek titkos tanácsosai gyűltek össze, a kik ama fontos czélból választották ezt az állomást, hogy láthassák a járókelőket ; hanem a legbölcsebb kupaktanács általában a kovács előtt tanyázik, a ki számára a kocsi elhaladása haszonnaljáró esemény szokott lenni. A kovács, mig a jármű tovább robog, abban hagyja munkáját, kezében tartja a patkót ; a cyclopsok az üllő körül fölhagynak a kalapácsolással, mialatt kihűl a vas, és a fúvónál dolgozó kormos kisértet fekete, papiros sipkájában egy pillanatra ráhajlik a fogantyúra és a nehezen szuszogó gép hosszan és mélyen fölsóhajt, mig maga a fekete füstön és a kén-sárga fényen át merőn bámul a világba. — Talán a beálló ünnep tette a vidéket a szokottnál is élénkebbé, mert úgy tetszett, hogy mindenki vidáman, jókedvűen néz be a kocsin. Vadak, madarak és más csemegék élénken cserélődtek a falvakban és a fűszeres boltok, mészárszékek, gyümölcskereskedések zsúfolva voltak vásárlókkal. A gazdaszszonyok ide-oda jártak-keltek, rendbehozva lakásukat és a téli fagyai fényes ágai sötétpiros bogyóival látszani kezdettek az ablakokban. Ez a kép egy régi Íróra emlékeztet, a ki leírta a karácsonyi készülődéseket. „Most a kappanok-, tyúkok-, pulykák- és libáknak a ruczák-, marhák és birkákkal együtt, - mindennek meg kell halni, mert a tizenkét napon át nagyon sokan nem érik be holmi csekélységgel. Szilva és fűszer, czukor és méz terpeszkedik most a pástétomban és kenyérben. Most vagy soha szól a zene vígan, mert tánczolni, dalolni kell az ifjúságnak, hogy fölmelegedjék, mig az öregek a kemenczénél ülnek. A falusi leány elhagyja felét a vásárolt portékáknak és ismét vissza kell küldeni, amért elfeledett karácsony estére egy pakk kártyát venni. Nagy a küzdelem a téli fagyai és télizöld között, vájjon ki viseli a süveget otthon. *) Koczka és kártya hoz valamit a pinczér konyhájára és ha a szakácsnak van esze, édesen nyalhatja az ujját.“ E képes gondolatokból kis utitársaim hangos kiáltása rázott föl hirtelen. A utolsó mérföldet a kocsiablakon kinézve tették meg; fölismertek minden fát és kunyhót amint hazafelé közeledtünk és most általános örömujjongásba törtek ki: „Itt van János! Itt van a vén Carló! és itt Bontam!“ kiáltottak a boldog kis kópék tapsolva kezökkel. Az ut végén egy livrés öreg szolga állt várakozva rájuk, kíséretében volt egy vén angol vizsla és a félelmes Bantam, egy kis bolyhos sörényű, szürke farkú ponny, mely bóbiskolva állt az országúton, nem is álmodozva a reá várakozó zavaros időkről. Gyönyörrel néztem, milyen szeretettel ugrálják körül a kis fiuk a feszesen álló öreg szolgát és czirógatják az örömében ficzánkoló kutyát. De leginkább Bantam iránt érdeklődtek, egyszerre akartak reá ülni és Jánosnak némi nehézséggel sikerült beosztani, hogy rendben lovagoljanak és hogy a legidősebbre kerül a sor először. ^Végre elkészülődtek; az egyik a lovon ült, elől az ugrándozva ugató kutya, a másik kettő János kezét tartva; mindketten egyszerre beszéltek és elhalmozták őt kérdéseikkel és iskolai adomák elbeszélésével. Olyan érzéssel néztem utánok, melyben nem tudom, több volt-e a gyönyör vagy szomorúság; mert amaz időre emlékeztettek, a mikor mint ők, sem *) Régi karácsonyi dalban e két fa verseng afölött, hogy vájjon az asszony, vagy a férfi ur-e a házban ? Valódi orosz sárczipökf Csak Valódi Óim SárCZÍpŐt Yegyünk! Valódi orosz sárczipok? 9BT Férfials., nöK és gyermelieK részére! Ä legjobb minőségű orosz sárczipők RADÓ ANDOR czipő-, kalap- és férfi divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 14. szám.)
