Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-12-24 / 46. szám
2 NAGYBÁNYA 1903. deczember 24 minden kéz szorgos munkájára, minden erő összpontositására szüksége van a társadalomnak s ha haladni akarunk a tudomány, művészet, ipar s kereskedelem terén, ne élezzük az ellentéteket, de törekedjünk békeségre, mely áldást fog hozni együttműködésünkre, közelebb hoz egymáshoz, egyesíti a különböző erőket egy közös szent czélra, a melyért élnünk s halnunk kell: boldoggá, nagygyá tenni ezt a sokat szenvedett hazát, hogy tanulja tisztelni mindenki a magyar nevet s három szinü lobogónk előtt becsüléssel emelje mindenki kalapját. A régi lakedaemoni anya harczba készülő fiának e szavakkal adta át pajzsát : Ezzel, vagy ezen ! Nekünk nem kell harczba mennünk, de azért küzdelmünk felér azokéval; a mi pajzsunkon ez vagyon irva: »békeség« s akkor haladni fogunk, boldogulunk, szeretni fogjuk, becsülni, fogjuk egymást! Oh jöjj közénk békét hirdető Istenünk, add, hogy békén élhessünk egymás mellett, ezáltal lesz nagyobb mindenek felett a Te dicsőséged. szűke. Számadás. Deczember 24. Nehány nap még s a *Nagybánya* második évfolyamába lép. A megfutott egy éves pálya szerfölött rövid ut még egy lap életében is, de elég arra, hogy kihivja a bírálatot a lap életképessége, végzett munkájának hasznossága s főleg azon kérdés fölött, hogy beváltotta-e azon ígéretet, melyet születésekor zászlójára irt. Más évszakban a természetnek puszta szépségei élvezeteink nagyrészét képezik. Érzelmeink kitörnek, a verőfényes tájképen folynak szét és mi „künn lakunk és mindenütt.“ A madárének, a csevegő patak, a tavasz kiáradó illata, a nyár szelíd kelleme, az ősz aranyos pompája, az üde füvei borított föld, a sötétkék ég nagyszerű fel- legtáborával; minden néma és mégis élő örömmel tölt el és mi merő érzéklések gyönyörében élünk. Azonban tél közepén, mikor a természet minden bájaitól megfosztva pihen és a leesett hó mint halotti lepel borítja, élvezeteinket lelki forrásból merítjük. A kietlen, puszta vidék, a rövid, homályos napok és hosszú, sötét éjek kóborlásainkban akadályozva, lelkűnknek útját állják ábrándozásában és sóvárgóvá tesznek a társas érintkezés gyönyörei után. Gondolataink inkább gyűlnek egy pont körül és baráti érzelmeink élénkebbek. Egymással való társalgásunk kellemét annál jobban érezzük és közelebb hoz egymáshoz az, hogy élvezet tekintetében egymásra vagyunk utalva. A szív szól a szívhez és élvezeteinket az élő szívélyesség forrásából merítjük, mely ott rejtőzik szivünk mélyén és mely, ha belőle merítünk, a házi boldogságot szerzi meg számunkra. A künn levő szuroksötétség teszi, hogy szivünk kitágul a szobába lépésünkkor, mit a kandalló tüzének melege, fénye tölt be. A vöröses fénysugarak gyönyörű nyári napfényt árasztanak szét a szobában és minden arczról szívélyes üdvözlet sugárzik. A jóságos, vendégszerető arcz szívélyes, nyílt nevetésre hol fakadhat, a szerelem szemérHazafiság, igazság s a munka hármas jelszavával indultunk utunkra. Egész munkásságunkat e hármas jelszó irányította s fölemelt fővel elmondhatjuk, hogy ez iránytól egy hajszálnyira sem tértünk el soha s hogy e hármas jelszó sokszor küzdelmes szolgálatában patyolattiszta lobogónkat a legkisebb szeny sem érte. Fiúi hűséggel, megalkuvást nem ismerő elszántsággal és lángoló szeretettel szolgáltuk a magyar hazát s a mi édes szülőföldünket. E végvidéken mig éber szemekkel állottunk őrt, hazafias szivünk egész melegével istápoltuk a testvérnépek testvéries békéjét s a közös haza javára irányuló áldásos együttműködését. Igazság, pártatlanság vezette minden szavunkat, minden tettünket. Az igazság védelmében nem tántoríthatott meg bennünket senki, semmi érdek és semmi melléktekintet s az igazságért volt bátorságunk szavunkat fölemelni akkor is, mikor a mi érdekeink hallgatást parancsoltak volna. Legjobb tehetségünkkel iparkodtunk azon, hogy e vidék gazdasági, kereskedelmi s ipari érdekeit szolgálhassuk, hogy részesei lehessünk ama nagy munkának, melynek czélja e vidék gazdaságának, kereskedelmének s iparának reorganizálása s minden erre vonatkozó mozgalomból, áthatva a legnagyobb ügyszeretettől, iparkodtunk kivenni a magunk részét. E három pontban állítjuk össze számadásainkat. S hogy e három irányelv becsületes szol- gálása a nagy közönség rokonszenvével, tetszésével találkozott, mi sem igazolja fényesebben, mint az a nagy, szinte példátlanul álló támogatás, melyben az olvasóközönség lapunkat részesitette. A második évfolyam kezdetén csak ünnepélyesen megismételhetjük azon programmot, mely lapunkat életre hívta. A hármas jeligét híven fogjuk szolgálni ezután is. Dolgozni akarunk fokozott erővel édes szülőföldünk és ősi lakossága szellemi és anyagi érdekeinek fellendítésén, felvirágoztatásán. S ha erőink fogyatékosak is, erőt ad az a tudat, hogy nagy közönség áll mellettünk, mely súlyt ad szavunknak, törekvéseinknek. A lezajlott évben tapasztalt rokonszenvért, jóakaratért s támogatásért midőn hálás szívvel köszönetét mondunk, polgártársainknak s a nagy közönségnek a jövőre is kérjük megtisztelő bizalmát és támogatását. A karácsonyfáról. Szépséges ünnepe a szeretetnek, szent- séges Karácsony, közeledtedre magasztos érzés szállja meg szivemet, lelkemben fölemelkedem, elhagyva a mindennapi élet tökéletlen részleteit ! Istenhez vagyok közelebb érkeztedkor — mert az örökké változhatatlanról elmélkedem ilyenkor. Régi, elavult Írások, ócska, sárga lapok közt böngészve látom, hogy azoknak hite, érzése, kik régen voltak és elmúltak, azonos a miénkkel s hogy az emberi művelődés fejlődése tulajdonképen nem más, mint az egyes emberek érzésének, hitének együttes története. Századokra visszamenve, ott látom a régi emberek szivében is a leghatalmasabb érzést, a szereteted mely egykor e régen porladó sziveket dobogtatta, mert megtalálom e korban is a karácsonyfát, mint jelképét a szeretetnek ! Kétségtelen, hogy a mai karácsonyfának eredete a nép ama szokásából ered, hogy And- rás-napkor galyakat tört le az erdőben s bevitte azokat szobájába. Az András-nap pedig a ka- tholikus egyház legrégibb ünnepei közé tartozik. Az akkor divatos társasjátékok, kivált az olom- öntés, főleg Németországban ma is nagyon divatosak és itt sokhelyen az András-nap a Szilveszter estének felel meg. Némely helyen galyakat törnek le, fütött szobában egy pohár vízbe teszik, hogy aztán rügyezésre bírják. De nemmes tekintete hol lehet édesebben ékesszóló, mint a téli kandallónál ? És a mikor a téli szél végigzúg a termen, dübörög a távoli ajtón, az ablakokon besüvit, be- dudol a kéménybe, mi lehet kellemesebb, mint a valóban gondatlan biztonság érzése, a mikor végig tekintünk a kényelmes szobán s a családi élet jelenetein. Az angolok a falusi szokások különös kedvelése miatt, mely a társadalom minden osztályát áthatja, mindig örömüket lelték az ünnepélyességekben és vigasságokban, mert kellemesen szakítják félbe az egyhangú falusi életet: épen ezért lelkiismeretesen ügyeltek a múlt időkben a karácsonyi vallásos és társadalmi szokásokra. Szivünk fölmelegszik, ha csak olvassuk is azokat a száraz részleteket, melyeket nehány régiségbuvár hagyott ránk ama bohókás tréfákról, furcsa álarczos menetekről, a vigság- és vidám társaságba való teljes elmerülésről, a mivel megülték ezt az ünnepet. Mint hogyha minden ajtó fölnvilt, minden szív kitárult volna. Összehozta a parasztot az úrral és minden rang összevegyült az öröm és vidámság meleg ágyában. A kastélyok ősi termei és úri udvarai visszhangoztak a hárfa hangjától, karácsonyi daltól és a hosszú asztalok nyögtek a vendégszeretet terhe alatt. Még a legszegényebb kunyhó is zöld babér és repkény diszitéssel üdvözölte az ünnep idejét, a kedves tűzhely sugarai meg csillogtak az ablakokon át, biztatva a vándort, hogy megnyissa a kilincset és csatlakozzék a tűzhely körül szorongó, trécselő társasághoz, mely a hosszú estét tréfás legendákkal és számtalanszor elmesélt karácsonyi történetekkel töltötte. A modernmüvelődés egyik legkevésbbé kellemes hatása az a pusztítás, mit a régi kedves ünnepi szokásokban vitt véghez; teljesen megsemmisítette jellemző tulajdonságait, szembeötlő vonásait mindannak, mi az életet szebbé tette és a társadalmat fényesebb, csiszoltabb, de bizonyára kevésbé jellemző fölszinnel vonta be. Sok karácsonyi játék és ünnepély teljesen eltűnt és az öreg Falstaff „jó spanyol borához“ hasonlóan a magyarázók heves vitatkozásainak tárgya lett. Szellemmel, életkedvei telt időkben virágoztak, mikor az emberek durván, hanem azért telve érzéssel és hatalmasan élvezték az életet; e vad, festői idők gazdag anyagot szolgáltattak a költészetnek, a drámát meg változatos, vonzó jellemekkel és szokásokkal látták el. A világ világiasabb lett; több szórakozása és kevesebb élvezete van. Az élvezetek folyója szélesebb, de egyszersmind sekélyesebbé is vált és elhagyta mély, nyugalmas ágyainak némelyikét, a hol eddig a házi élet nyugodt ölében szelíden folyt tova. A társaság hangja fölvilágo- sodottabb, finomabb, csakhogy elvesztette legerőteljesebb helyi szokásait, természetes érzéseit, a családi tüzhelylyel való tiszta megelégedését. Az arany-szivü régi kor hagyományos szokásai, lovagias vendégszeretete, az urak serle- gezése eltűntek az úri kastélyokkal és pompás udvarházakkal, melyekben egykor tartattak. Hozzá illettek az árnyékos termekhez, a széles tölgy tornáczokhoz, a szőnyeggel borított vendégszobákhoz és nem találtak a modern villák világos, fényes szalonjaihoz és pompás fogadó termeihez. Bár karácsonynak régi, ünnepélyes meg- ülése csökkent, azért mégis kellemes izgatottság Valódi orosz sárczipök! Csak Valódi OfOSZ SárCZÍpŐt vegyünk! Valódi orosz sárczipök! MT Férfiaü, nőit és gyermelteK részére l A legjobb minőségű orosz sárczipök RADÓ ANDOR czipő-, kalap- és férfi divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 14. szára.)
