Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-04-30 / 12. szám
2 NAGYBANYA 1903. április 30. látszanak e czélra. Más gyógyhelyeknél az obiigát park életrehivása óriási költségbe kerül, amig a mi Széchenyi-ligetünk a maga szép és kedves mivoltában készen várja üdülő vendégeit. Radegundban, a melynek ezerekre menő fürdőközönségét csaknem kizárólag magyarok szolgáltatják, nincs ilyen park. Sok szép sétányt láttam világéletemben, díszesebbet, nagyobbat, a luxustól pompázóbbat, de ilyen remek szép, hegysor környezetébe foglalt kedves helyet édes-keveset. Am e tervek megvalósításánál, ha nem is veszik tekintetbe a város anyagi segedelmét, annak erkölcsi támogatására annál nagyobb szükség leend. A ligetnek, a hegyi utaknak rendben tartása, a kiránduló helyeknek padokkal, útmutatókkal való ellátása, a városi vendéglőknek hivatott vállalkozók kezeibe adása, már a város dolga, melyet a fürdővállalattal egyetemben végezhet. Ez a segítség pedig nem kis jelentőségű, ha elgondoljuk azt, hogy a külföldi fürdőket éppen a példás rend, tisztaság, a megőrizett nyugalom s a gyógymódnak megfelelő jó konyha teszi vonzóvá, amit minálunk csak azért nem tudnak megvalósítani, mert a mi publikumunk javarésze fegyelmet nem ösmer, úgy él, amint szeszélye kívánja s ez már koczkáztatja gyógyulásának eredményeit. Az erkölcsi támogatás szilárd alapján fejlődni fog a megvalósítandó terv, amelynek én nagy jövendőt jósolok, s amelynek képzeletemben feltárult perspektívájában ott látom Nagybányának előkelő, szép és hírneves fürdőtelepét, mely jóságával, olcsóságával méltó versenyre kel bármely külföldi gyógyhelylyel. És ebben látom a városnak soha meg nem szűnő nagy jövedelmeit, amelyet nem ront meg az időjárás haragja, sem a vevők zsarnoksága, s ha egyszer fejlődésnek indul, haladásában úgyszólván feltartózha- tatlan. Hiszem és remélem, hogy mindenMidőn végre erős küzdelem s nagy erő- megfeszités után Lendvay Márton a várfal tetőre ért és beveté magát, az őt követő Szemesnek kezét nyújtván, hogy azt besegítse, igy szólott: — Szent atyám, malasztteljes szavaid beteljesedtek, az Isten velünk volt s mi a menyor- szágba jutottunk. Szemes ismét válaszolt halált i megvető nyugalommal; — Nemde, mondám fiam, a ki Istenben bízik, czéljának révpartját eléri. De most előre fiam, mert még sok teendő vár reánk ! Követték őket a hős fiuk s egymásután özönlének a rohammal bevett várba ; szemükben a bátorság, szivükben a bosszú égett. És csoda-e, ha a bosszú lángja égett szivükben sok hős bajtársaiknak kioltott életéért ? Rettentő boszut esküdtek ők mindnyájan akkor, | midőn a sok virágzó életet halomra dőlni látták j a kétségbeesett roham folyama alatt és saját j fejökre is hasonlót vártak a magas várfalakról j aláhulló kézi gránátok, bombák, kőzápor s a j sűrűn süvöltő fegyvergolyóktól. — Halál minden benlevőre! Egy léleknek sem kegyelmezünk! hangzott fel a honvédek ajkáról s vad rivalgással rohantak a várba befelé. A legelső ellenséges csapat, a melylyel e ponton találkoztak, egy lovas osztály volt ; lovaikat kantárszáron tartva, halálsápadtan állottak ott, összes fegyverzetük a földre lerakva s mindegyik várta az elkerülhetlen halált. kinek rokonszenves e vállalkozás s azt nem a magánérdekek szempontjából bírálják majd el, hanem mint olyat, amelynek czélja a város kiaknázatlanul heverő kincseit a köz javára gyümölcsöztetni. * Áldatlan verseny? A korlátolt multat látom a szabad jelennel hozva összetűzésbe. Tény, hogy a kik még megértük, bizonyos tisztelettel gondolunk vissza a régi czéhrend- szerre, mi ép úgy volt pálladiuma a kisiparnak, miként a régi megyei rendszer az alkotmánynak ; de változtak az idők, szabadság, egyenlőség léptek életbe s ez fájdalom, talán kellő elő- készültség hiányában nem vezetett jóra s a szabadság sokban szabadosságot teremtett. Szabaddá lett a kisipar s a legtöbb munkás az önállóság óhajától áthatva feledé, hogy a képességen kivűl az élet viszonyai tőkét, berendezést, áru- és anyagkészletet ép úgy megkövetelnek, miként összeköttetést -is megkívánnak a kisipar és üzlet biztosítása és állandósítására; ki ezek figyelembe vétele nélkül alkot magának önálló üzletet és családot, ha reményében csalódik, legtöbbször okát nem saját téves életberendezésében, hanem a tőke uralmában és az ipar szabadosságában keresi. Elismerem, hogy van a kisiparnak több téves törvényes intézkedése, de tapasztalatból tudjuk, hogy kisiparosaink közt is vannak számosán, kik önállóságot kellő óvatosság s berendezkedés nélkül teremtvén, csalódásaiknak okát önmagokban kereshetik; sőt tapasztalhattuk, hogy még azok is, kik előbb jó irányban indulva, midőn üzletük és iparuk által bizonyos függetlenséget és tiszteletet szereztek, a viszonyaikat túlhaladó költekezés által önmagok, sőt más bizalmasaik romlását okozták, holott ha kellő számadással és szerénységgel élnek, a megteremtett ipar vagy üzletük körültekintő vezetése által nyugodt és áldásos életet élhettek volna s büszkeségei lehettek volna városunknak. Igen is a törvény szabaddá tette az ipart és üzletet, nem számítva kiskorúságunkra, nem számítva, fájdalom, némelyeknél előálló szerénytelenségre avagy túlkapásokra. Igyekezzünk azonban, ha már meg van a törvény, annak korlátáit tiszteletben tartani, szerényen, okos előrelátással és óvatossággal takarékosan vezetni eljárásainkat úgy, miként a tapasztalat többeknél is igazolja, hogy habár a változott viszonyok közt nehezen, de mégis lehet boldogulni. Néma csend honolt közöttük, a legénység mozdulatlanul állt, kivévén a tiszteket, kik a vár falain berohanó s legelői haladó honvéd tisztek elébe siettek; a lovasok mindegyike pénzes tárczáját s ékszereit nyujtá a győzők elé, ez áldozat által remélvén megmenteni életét. A legelőbb behatolt honvéd tisztek, úgymint: nőfalvy gróf Forgáts, Farkas, Lendvay, Szemes és még sok más, — kiknek neveire egy ember emlékezete gyönge, kik a rohanók legbátrabbjai, a legdühösbek voltak s kiknek csak imént „halál és véres bosszú“ hangzott ajkairól, látván a legyőzött ellenség e kétségbeesés sugalta ajánlatát, a nélkül, hogy egymás véleményét kérdeznék s tanácskoznának, egyszerre előnyomuló honvédeikhez fordulván, halál büntetés alatt megtilták a fegyvert lerakott ellenséget egy ujjal is érinteni; a kínált pénzes tárczákat határozottan visszautasították s azt bármelyiktől elvenni szigorúan megtilták s aztán oly gyorsan, a mint csak lehetett a tisztekre s a legénységre honvéd köpenyt, csákót, atillát, szóval a mit csak lehetett rájuk adtak, nehogy a düh és elkeseredés első perczeiben áldozatúl essenek. A valódi magyar jellem az élet semmiféle körülményei közt sem tagadja meg magát. Az a nép, mely ily nemes tettre képes, képes az még sokkal nagyobb s dicsőbb tettekre is, ily nép nem veszhet el, kell, hogy egy boldogabb jövőt vívjon ki s a nemzetek sorában méltó helyét foglalja el. Ne akarjunk a kisiparnak megfelelő kis tőke és berendezkedés nélkül önállóságot teremteni, mert hisz ép ebben volt a czéhrendszer iparbiztositéka; csoportosuljon a fiatalság inkább most is, miként régen a már jobb nevű, tehetősebb iparos műhelyében s csak akkor kezdjen önállóságot, ha az önálló üzlet életfeltételeit bírja s ha önálló lett, legyen szerény, óvatos s munkájában az ár és kivánalmaknak megfelelő; igy lehetetlen, hogy munkásságát siker ne kövesse. De ha szerénytelen s pajtáskodás által megfontolatlanul kezességekbe, költekezésekbe anyagi erejét gondatlanul hagyja fecsérlésre, úgy veszte előre biztosítva van. Panaszként lett felemlítve a városunkban fölmerült csődesetből kifolyólag az állítólagos I áldatlan verseny. Ámde tessék a való tényállást megfigyelni s tiszta a kép, hogy itt sem áldatlan verseny, sem jogtalan avagy jó és igaz eljárástól eltérő méltánytalanság esete nincs. Köztisztelet és bizalom övezte a csődbe jött tömeg volt tulajdonosát. Hogyan élt e bizalommal, az ide nem tartozik, csak az a tény, hogy csődbe jött s hogy a kezesek, ép úgy mint a hitelezők a kár esélyének lettek kitéve s igy csak nagyon természetes, hogy egy ily nagy s munkában levő nyomdát egyszerre beszüntetni nem lehet s a csődválasztmány csak jót akart, midőn a nyomdát munkában tartotta, mig eladásra jön. Nem lehet ezt tehát áldatlan versenynek mondani, hiszen csak a statusquot tartotta fönn ; sőt czélba volt véve egy részvénytársaság alakítása, mely az üzemet átvéve, azt folytassa, de mig a csőd viszonyok ezt lehetővé tehették, látva megélhetésök megteremtésére, hogy alkalom van, uj nyomdák nyertek berendezést. Helyesen, hiszen azért van az iparszabadság, hogy boldogulását mindenki a maga körülményei szerint szerezhesse, de ha ezt teszik, a régi nyomdának a csődtömeg általi fenntartását sem lehet nehézményezni vagy szóval illetni. Tény, hogy pénzintézeteink kisebb-nagyobb összegekkel lévén érdekelve a dúsan felszerelt üzletnél, midőn az eladásra került, nem üzérkedés, hanem saját követelésének lehető fedezése és a kezesek lehető kímélése szempontjából egyik ajánlatot tett s azt a becsű 43°/0-án megvette, de úgy a vétel előtt, mint a vétel után felhívta a helybeli azonos nemű üzlettulajdonosokat a legméltányosabb módon az árukészlet teljes egészében való átvételére; de miután ezek az átvételt saját érdekükben nem levőként negligálták, sőt az uj bérlő a helyiség sürgős kiürítését szorgalmazta, beállott a részletekbeni eladás kényszer- helyzete. Tehát egyrészt nem nyerészkedés, hanem a követelés fedezésére és a kezesek lehető kímélésére való törekvés, másrészt az azonos Ez epizód folytában, mely örök becsülétére válik a magyar honvédségnek, szabad legyen még néhány sort két férfi emlékének szentelnünk, kik vezérszerepet vittek a magyar színművészet terén s kiknek egyikével már előbb i megismerkedtünk. A vérengző budai ostromot, sok apa, anya I szorongó szívvel, halálos remegés között hal- gatta és szemlélte a pesti oldalról, azok t. i. kiknek fiaik e haláltusában résztvettek. Ezek között volt ünnepelt nagy művészünk idősb Lendvay Márton is (pesti nemzetőri őrnagy), a ki még akkor férfi korának teljében 43 éves volt s kinek egyetlen 18 éves fia az ostromlók soraiban küzdött; alig várta ő is a fegyver tüzelés megszűntét. Lisznyai Kálmán és Sükey : irók társaságában Budára indult s az útban fia I egyik bajtársával találkozván, kérdé, hogy látta- e fiát? A honvéd röviden azt adá válaszul, hogy szegény Lendvay mindjárt az ostrom elején elesett, ott fekszik halva a bécsi kapu falai alatt s azzal tovább sietett. E lesújtó hir hallatára művészünk keble elszorult, a láthatár elsötétült szemei előtt s fájdalmát ecsetelni a toll gyönge, egyetlen gyermeke halála fölött. De az ég csak kísérletre tévé ki az apát, sokáig gyötreni nem akará, mert alig múlt el néhány perez s ime ifjú Lendvay Márton a csata vad hevétől lángra borult arczczal jön s az apa és fiú megpillantván egymást, egymás karjaiba Különlegességek és újdonságok érkeztek czipők, kalapok, nyakkendők ======= és mindennemű divat-czikkekből ====== RADO ANDOR czipő- és férfidivat-üzletében Nagybányán, a Főtéren.
