Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-06-18 / 19. szám
2 NAGYBAN YA 1903. junius 25. követelik, hogy a szocziális reformok terén a kormánynak elodázhatlanul meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, melyek elé jogos várakozással tekint úgy az iparos, mint a kereskedő-osztály. Ilyennek tartjuk a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény gyökeres módosítását, nemcsak azért, hogy maga a törvény egységessé tétessék s ezáltal az a rengeteg novellá- ris intézkedés — mely a törvény kellő végrehajtását felette megnehezíti — megszüntethető legyen, hanem azért is, hogy a különböző kereskedelmi és ipari foglal-, kozások, a helyes alapokra fektetett reform következtében egyenlő méltányos elbánásban részesittessenek. Ilyen a betegsegélyezésről szóló törvényalkotás, mely közel 12 év előtt történt életbeléptetése óta mintegy önmaga kimutatta azon hézagokat, melyek pótlásra s azon hiányokat, melyek hazai viszonyainkhoz képest sürgősen várnak kiegészítésre. Csaknem kapcsolatos része, mely nélkül a betegsegélyezési törvény nem is lehet teljes, az 1891, évi XIV. törvényczikknek a kereskedelmi és ipari alkalmazottak rokkantság és aggkor esetére való kötelező biztosítása, valamint a balesetbiztosításról szóló törvénytervezet, melynek életbeléptetését — mint tudjuk — a betegsegélyezésről szóló törvény már rég foganatba vett, három év előtt tartott országos szakértekezleten letárgyalt módosítása hátráltatja. Ezen és még sok más, nem kevésbé fontos közgazdasági alkotás életrehivásá- tól várja a kereskedő és iparos osztály súlyos, sőt válságos helyzetének jobbrafordulását. A vízvezeték. Junius 24. A vízvezeték ügyében kiküldött ad hoc bizottság szükebb körű választmánya Ohlatek Béla vezérlete alatt f. hó 21-én, vasárnap tartotta az első helyszíni szemlét. A bizottság gyülekező helye reggel 6 órakor volt a fernezelyí > Kálvária mellett, a hol megjelentek Bálint Imre, Bertalan Miklós, Ember Elek, Molcsányi Gábor, Moldo- ván László, Mafcray Mihály, Mikó Béla, Oblatek Béla, Weiss György és Szellemi/ Geyza. A bizottság a hegygerinczeken át leszállt aLimpegye völgybe a Corbululj-patak befolyása felett. Itten a vizet mennyiségre és minőségre megvizsgálta és megállapodott a következőkben: Az első mérő-bukógát felállítandó a Limpegye- pataknak a Jidovia-patakkal való egyesülése felett úgy, hogy a Limpegye-patak összes forrásai és mellékágai benfoglaltatnak kivéve a legutolsó Jidovia-patakot, mely a Gnopa hegységből jővén, a hol rétek és legelők vannak s igy inmunis- nak nem mondható. Ezen patakra különben nincs is szükség, mert a felette lévő Corbuluj- patak forrása oly bő, hogy a szükséges víz- mennyiséget minden viszonyok között biztosítja. A legközelebbi bukógát a Corbuluj-patak befolyása felett lesz felállítandó a Hurdugoly mellékág bevonásával. A harmadik vízmérő láda, a jelenlegi gát helyén fogja a vízmennyiséget meghatározni és a két felső forrás vízmennyiségének, külön-külön meghatározására két kisebb bukógát fog szolgálni. A bukógátak úgy lesznek szerkesztve, hogy a vízmennyiséget literekben mindenki leolvashatja s úgy mindenki meggyőződhetik minden időben a létező vízmennyiségről. Esetleg más kisegítő vagy önálló források felkeresése végett a bizottság legközelebb aRozsály nyugati részére, a Fekete-patak forrásaihoz fog kivándorolni s azoknál is hosszabb viz- méréseket fog eszközölni. A vízmennyiségre nézve a bizottság meggyőződött, hogy a felső források Nagybánya városnak vízzel való ellátására nem elégségesek, egyelőre azonban ez irányban határozatot nem hozott, a mennyiben ez füg a vizmérések végleges eredményétől, hogy mennyire kell a gyüjtő- medenczével leszállni. Arra sem történt elhatározás, vájjon a víznek szűrése szükséges-e vagy nem ? A patak a gát felett sziklák és lebukott korhadt fák közt foly, mely utóbbit tekintetbe véve a bizottság egy része már fent a forrásoknál a meder kitisztítását kívánná. A bizottság azután a Pletiu, Lanucu és Berdoluj hegyeken és völgyeken át leszállt a fernezelyi fűrésznél lévő erdész pavillonhoz. Ezen területen csak a Ber- doluj-patak forrás volna tekintetbe vehető, de annak levezetése a Limpegye völgybe sok költséggel volna csak eszközölhető. A Rozsály nyugati, esetleg északi forrásai Molcsányi Gábor erdőmester állítása szerint könnyen levezethetők a fernezelyi fővölgybe és a vízvezetéknek azon nagy előnye volna, hogy idővel, ha nem volna elég viz, könnyen volna bővíthető a Limpegye-patak tiszta vizével. Erről azonban csak akkor lehet véglegesen nyilatkozni, ha a szemle megtörténik és a vizmérések be lesznek fejezve. A kirándulásnak gyönyörű idő kedvezett s mind a mellett, hogy az 1000 méter magas hely megmászása nagy fáradsággal volt összekötve, a társaság mindvégig a legjobb hangulatban együtt maradt, több helyen gyönyörködve a szép kilátásban, különösen a regényes Pietra Marculuj hegységben, melynek fele része lezuhant a Limpegye völgybe, képezvén egy kőtengert, mely megszűri a Limpegye vizét s onnét kapta elnevezését. Szellemy Geyza. Védőójtás. Valamint az ember-, úgy az állatgyógyászat terén is a pusztító betegségek kényszeritették az embert arra, hogy védekezzen. Tekintettel az egyes fertőző betegségek heveny voltára, a ; védekezés okszerűvé vált, a mennyiben a gyógyítás, ha esetleg sikerrel járhatott volna is, a leg- i többször későn érkezik. A fertőző betegségek ellen ojtással véde- i keznek úgy az ember, mint az állat gyógyászat terén. A lépfene hazánkban már régen pusztít s a szarvasmarháknak igen magas százaléka esik martalékául, annál is inkább, mert a fertőzésnek igen sok a módja; és a fertőző anyaghoz könnyen hozzá jut az állat, mert a anyag a talajon s a takarmányban található. De ha mentes is volna a fertőző anyagtól a takarmány, a mi elég gyakran előfordul, el hurczolja a fertőző csirát az ember s a csira minden baktérium között a legszívósabb lévén, mi sem teszi tönkre; évekig el van fertőző képesen s igy van az, hogy az ember által elhurczolt fertőző anyag évek múlva is fertőzheti az állatot. A fertőzésnek igen érdekes módja az, a mikor az állat a takarmánynyal veszi fel. Honnan jut a takarmányba? A takarmány vizenyős vagy vízzel befutott helyen terem; úgy kell ezt érteni, hogy a vizáradással — a tapasztalat szerint — baktérium jut a földbe; a föld következő évre kiszárad, de a baktérium életképes Az utcza üres volt; csak most ébredeztek itt-ott a szomszédok. Egy fehér macska keresztül szaladt előtte az utczán s az árok mellett megállva, nyújtózkodni kezdett. Mikor Imre a Gödriné kapuja elé ért, a szép asszony épen akkor lépett ki kurta szoknyájában s kis sárga libácskáit hajtotta ki a harmatos fűre. A gunár mérgesen sziszegett a közeledő Imre felé. Gödriné mosolygva hessegette a kis libákat. Imre \ oda pillantott a formás, meztelen lábakra, aztán hirtelen fölkapta fejét s kigyult arczczal jóreggelt kívánt. — Hová, hová Imre szomszéd ? — kiáltotta mosolyogva az asszony,-ki jókor kel, aranyat lel. — A mezőre sietek, dolgom vagyon! — Ej, de fölbokrétázta magát! — incselkedett tovább a szép asszony. Imre fülig pirult. Eszébe jutott valami a múltból. Be drága volt neki valamikor ez a szép asszony. De ez a gondolat, csak mint egy villanás fordult meg elméjében, elfoglalta helyét a másik, a szerető hitves aranyos alakja. Egy pillanatig arra is gondolt, hogy leveszi kalapjáról a szép fehér virágot, de aztán mégis csak ott hagyta. — A feleségem virágja ! - kiáltotta vissza Gödrinének, azután meggyorsította lépteit s az utcza sarkon befordult. A fordulónál nem állhatta meg, hogy vissza ne nézzen. A szép asszony még mindig ott állott, neki dűlve a kapufélfának s merengve nézett utána. — Ej, - gondolá Imre, - miért nézem én a szép Gödrinét ? Van nekem szebb virágom otthon! Tovább sietett, majdnem futott, azaz hogy ő csak ugv képzelte, hogy gyorsabban megy; egyszer csak azt vette észre, hogy megállóit. Miért állott meg? Maga sem tudja. Ha akkor valaki hirtelen azt kérdi tőle: mit akar ? nem tudott volna rá feleletet adni. Annyi igaz, hogy annak a Gödrinének villog a szeme, édes az ajka! Hátha még egy pillantást vetne rá ? Hiszen az nem bűn. Egy tündöklő szempárért még nem vész el a világ! Nézni talán szabad! Még soha se hallotta, hogy szemekkel vétkezni lehetne! Aztán nem is látja meg senki, egy lélek sem jár még az utczán. Meg nem is tesz semmi rosszat, Marcsa ellen nem vétkezik, csak az utcza sarokig tér vissza s megnézi, hogy Gödriné ott van-e még ? Aztán most jutott eszébe, valamit kérdezni is szeretne tőle. Mi is volt az ? Igen ! Azt akarja megtudni, hogy az ura mikor jön haza a fogságból? Mert hát Gödri szomszédot bekulcsolták valami kis parázs verekedésért. Igen, ezt meg kell kérdeznie, mert Gödrivel lenne egy kis számadása valami tavalyi széna miatt. Gyorsan visszatért s megállóit a kerítés mellett; aztán — mint a ki leselkedni szokott — lassan-lassan előre dugta fejét az utczasaroknál. E pillanatban érezte, hogy valakivel összekocz- czintotta homlokát. Forró bizsergés futott végig egész testén. Gödriné volt. A szép asszony, úgy látszik, épen úgy gondolkodott, mint ő. Az utczasarokig lopózkodott, hogy ő is Imre után nézzen. Elpirulva tekintettek egymásra. Az asszony szólalt meg először:- A kis libáimat hajtom erre! Imre reszketett, szégyelte magát, lesütött szemekkel állott a szép asszony előtt. A vér egyszerre fejébe szökött. Gödriné, mint egy nyitott könyvből, olvasott az Imre lángoló arczából.- Azt akartam kérdeni, hogy. . . Tovább nem tudta mondani, szava elakadt. Gödriné elkaczagta magát; fehér fogai kivillantak a piros ajkak közül. Imre széjjel nézett, vájjon nem látja-e valaki ? Senki! Az utcza üres vol,t csak az alvégen látta az öreg Mujkos Pétert, a falu koldusát, ki éppen napi kőrútjára indult; az pedig félig-meddig vak, nem lát idáig.- No, mit akar kérdeni ? — vette föl újra a szót az asszony. — Azt, hogy mikor jön az urad haza? — Nem tudom! Meg nem is bánom, akár mikor! Nem esdődöm utána! — s kacsintott egyet ragyogó szemével.- Hát nem szereted ? — Soha sem szerettem! — Talán szeretőd van ? — Nincs ! Fájdalmasan ejtette ki e szót s egy köny jelent meg a fekette pillákon.- Keres magadnak ! Ezt már reszkető hangon mondta Imre; lelkében ezer ördög űzte csalfa játékát. |U|m»£>L II t'rkf’ztcl' szalma kalap, czipő, int/, (tallér, kézelő, nyak... kendő és mindennemű divatczikkékből . RADO ANDOR czipő- és férfidivatáru-űzletében Nagybányán, a Főtéren. Villany zseblámpák darabja I írt 60 krajczár, úgyszintén hozzávaló telepek kaphatók.
