Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-06-18 / 19. szám
I. évfolyam. 1903. junius laó 18. _ 19-ilt szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. - Kiadóhivatal: Hid-utcza (Bay-ház), hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. Incognito. Junius 17. Az incognito utazás fejedelmi személyek szokása. Ártatlanjaié) s rendszerint nincs más czélja, mint hogy a népség-katonaság tolakodó kíváncsisága ne zavarja minden lépten-nyomon a magas utazók szórakozását. A választott hívek azonban az incognito daczára felismerik a profanum vulgus számára létezni nem kívánókat. Felismerik, mély bókkal üdvözlik, majd tiszteletteljes suttogás kél lépteik nyomán, mely megrezgeti az avatatlan, de mindig kiváncsi tömeg dobhártyáit is. Úgy, hogy a boldog ismeretlenség után epedő magasságok egyszerre csak mindenfelől ösmerős mosolylyal, mindent tudni látszó revei'entiával környezetten találják magukat. A mikor aztán a leleplezett s e miatt néha bosszús magasságok szépen visszavonúlnak a felsőbb régiókba, hol nincs szükség az alant is haszontalannak bizonyult álarczra. A gondolat birodalmának fejedelmei, az irók is szeretik olykor az incognitót. A neves irók szintúgy, mint a kezdők. Ez utóbbiak talán azért nem akarnak nyíltan kilépni, hogy az esetleges kudarcz ne compromittálja a mindennapi nevöket. A nevesek meg úgy is nyugodtak felőle, hogy minden valamire, való olvasó tudja, kit rejt az álnév. És a közönség csak■niiffngiwwBunuiM■■ unn ,,, Awmmmmi■ j ■ r. «. ■»■■■»■n...n—■■ A „Nagybánya“ tárczája. Fecske fészek. Megérkezt'! hát kedveit fecskepár! Nézd, ócska fészked még jó karban áll; Csakis hogy egy-két szemtelen veréb A hossza télre beleköltözék. Úgy gondold: hol nincsen más lakó, Ott a veréb is befogadható. Mért álljon hát a fészek üresen ? Meg aztán nem is őrzi sen kis cm. ... A női szív is igy jár szüntelen: A hű szerető küzdeni megyeri, S mikor megtérve keresi helyét, Már benne van a szemtelen veréb . . . Révai Károly. A jubileumi ajándék. — Irta: Vértesi Arnold. — A kacsándiak büszkén emlegetik az ő hírneves földijüket, a kitűnő költőt, Vas Jenőt. Sem azelőtt, sem azóta nem született Kacsándon több hires ember. Ez az egy sem lakik köztük. De azért megemlékeztek róla, most, midőn huszonöt- eves irói jubileumát ünnepelte. A kacsándiak is részt akartak venni az ünneplésben, még pedig valami impozáns módon, a mi kifejezné, milyen tiszteletben tartják Kacsándon „városuk nagy Szülöttjét.“ ugyan megszokja, hogy kedvencz ösme- retlen íróit csak a jól ösmert álnéven emlegeti. A kinek meg senkisem lesz kiváncsi az igazi nevére, arra nézve valóságos jótéteménynek bizonyéi az álnév. Ártatlan, senkit nem sértő szokás igy is, úgy is.^ Régente a vitézi tornákon is divatos volt az ösmert bajvívóval ösmeretlenül kelni viadalra. Minő sensatio, ha azután a végén az ösmeretlen hős diadalt aratva felvetette sisakrostélyát a nézők üdvrivalgása közepett! Ma más a divat. A kihívás névjegycserével megy végbe. Legalább a regényírók szerint. A mi nyilván azért van igy, hogy a sértő és sértett fél egyaránt tájékozva legyenek egymás neve, sőt előneve és társadalmi állása felől. Mert bizony egy correct gentleman nem méri össze akármiféle jött-menttel a pengéjét. Az meg épen mód felett csudálkozásba ejtené a kard ünnepelt mesterét, ha álnévvel aláirt vagy pláne névtelen levélben szólítaná valaki porondra. Ha pedig d támadó csak amúgy sunyi módon, minden előzetes bemutatkozás nélkül, szóval Jivrtnaságok mellőzésével kollintja fejbe ellenfelét: ezt bárki is habozás nélkül orvtámadásnak minősiti. A bemutatkozás vagyis a nyílt föllépés tehát a mai morális felfogás szerint elengedhetetlen követelmény minden jól nevelt emberre nézve, a ki mást támad. De nemcsak a mai, hanem a régi felA hölgyek vették kezükbe az ügyet. A nőegylet elnöke hívta össze az értekezletet, hol nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy valami rendkívüli, valami nagyszerű ajándékkal fogják meglepni a költőt. A polgármester neje indítványozta, hogy vegyék meg a költőnek a házat, melyben született. Ez aztán nagyszerű lesz, rendkívüli lesz, az ünnepekhez is, a kacsándiakhoz is méltó ajándék lesz. Gyöngéd, nemes, fényes ajándék. Rögtön meg is választották a száztagú nagy bizottságot, mely a gyűjtéseket megindítsa. Vérmes reményektől duzzadtak a lelkes hölgyek keblei. Harminczezer lakosa van a városnak. Ha fejenkint csak egy krajczárt számitnak is minden hónapban, pedig annyit megadhat a legszegényebb is, az már egy év alatt háromezer hatszáz forint. De lesznek, a kik nem krajczárokat, hanem forintokat is szívesen adnak. A lelkesebbek jó példával fognak előre menni. A fényes eredmény kétségtelen. A begyült pénzből megveszik a házat, díszesen kijavíttatják, mert bizony már nagyon roskadozó állapotban van, mióta Vasék elpusztultak s a pálinkás boltos Schlesinger kezére került a ház ; szép vasrácscsal is bekerittetik s a kis kertet beültetik virággal. Nem tudják, mi a költő kedvencz virága, de addig majd megtudják. Mihók építő mesterrel már beszéltek a lelkes hölgyek. Készítsen nekik valami díszes tervet. Vagy inkább készítsen mindjárt három tervet, hogy választhassanak, melyik tetszik jobban. Mellékeljen mindegyikhez részletes költségvetést. Azt ne nézze, hogy többe vagy kevesebbe kerül.- Tudja, nem akarunk fukarkodni. Azt akarjuk, hogy minden csinos legyen. fogás is megkövetelte ezt. Az ösmeretlen vitézek, a kik felvették a bajvívó keztyűjét, sohasem támadókként, mindig a nemzeti becsület védőiként szerepeltek az idegen bajnokkal szemben, ki épen a nemzeti becsületet támadta s ezért nem is leplezhette kilétét. S ki tagadná, hogy manapság is teljes joggal szállhat síkra névtelenül bárki is mindenért, a mi nemes, jó és szent. Mennyi nagy igazságot, nemes eszmét, üdvös gondolatot olvashattunk egyszer- máskor névtelenül megjelent röpiratokból, melyek hivatva voltak megpuhitani, elkészíteni a talajt az emberek szivében valamely tervbe vett s a közjóiét emelésére, fejlesztésére irányuló mozgalom sikerének biztosítására. Ugyan ki rótta volna fel az eszmét ádó, gondolatokat ébresztő sorok írójának, hogy bármi okból ismeretlenül kívánt maradni? Sérthetetlen joga ez az írónak épen úgy, mint a kegyes adakozónak, ki jótékonyságát nem kívánja dobra ütni. Sőt a jótétemény értékét — akár j szellemi, akár anyagi az a jótétemény — : növeli, ha elkövetője rejtve marad, mert ! igy a közjóé. vt hrv/oit áldozatából az egyéni hiúság kielégítésére egy szemernyit sem köt le. De inig egyfelől az absolut jó, mint ideális czél eléréséért önzetlenül vívott i bárminémü harczban szent joga a har- czosnak — ha neki úgy tetszik — a névtelenül maradás: addig másfelől minden Nagy buzgósággal indult meg a mozgalom. Állandó irodát szerveztek mindjárt s kivettek két egymásba nyíló szobát a „Szarvas“ vendég- fogadóban. íróasztalokat állítottak be s ott ült a százas bizottság jegyzője, egy boglyas hajú I fiatalember, ki a lelkes fölhívásokat fogalmazta, i a beérkezett szóbeli jelentéseket Írásba foglalta s fölvilágositással szolgált a kérdezősködőknek. Mert kérdezősködők mindig voltak. Soha annyi jövés-menés nem fordult elő egy hivatalban sem, mint a százas bizottság központi irodájában. Rengeteg halmazra szaporodtak az irnivalók, a sok levelezés, rovatos kimutatás, jegyzőkönyv szerkesztés. A nyomtatványok garmadában álltak, a gyüjtőivek, a meghívók, a tájékoztatók, a buzdító szózatok. A százas bizottság lelkes hölgyei azalatt fáradhatatlan jártak keltek a városba szerteszét. Természetesen kocsikon s természetesen a bizottsági pénztár költségén, mert azt nem lehet ! kívánni, hogy fáradozásukon fölül még ők fizessék a bérkocsit. Minden harmadik-negyedik nap ülést tar- \ tott valamelyik albizottság s minden második héten összeült maga a száztagú nagy bizottság. A hölgyek vetélkedtek egymással a buzgalomban. : Lelkes hangulat uralkodott egész Kacsándon. : De a statisztika nem vált be. A harminczezer I főnyi lakosság nem szolgáltatta be a krajczárokat. Aláirni szívesen aláírtak az emberek, de fizetni nem szerettek. A havi részleteket nagyon I nehéz volt behajtani. Már két pénzbeszedőt is fogadott a bizottság, rendes havi fizetéssel, a dolog mégis csak nagyon lassan haladt. A negyedik hónap végén még alig volt hatszáz forint a pénztárban. Hogy lehet az? - zúdultak fel a lelkes
