Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-06-18 / 19. szám
2 NAGYBANYA 1903. junius 18. olyan küzdelemben, a mely érdekből keletkezik s érdeket támad, a mely a maga igazát más megvádolásával akarja érvényre juttatni, a mely nem eszméket hirdet, hanem egyéneket sért, gyanúsít vagy rágalmaz: erkölcsi kötelessége a támadó félnek a nyílt föllépés. Mert vagy igaza van a támadó félnek s akkor nincs miért elrejtőznie; vagy nincs igaza s akkor támadása orvtámadás. Ha nyíltan lép föl, még ha kiderül is, hogy igaztalanul támadott, nem érheti soha az orozva támadás vádja. Mig a névtelenül támadó — ha talán támadása máskülönben nem szűkölködnék is alap nélkül: épen névtelenségével teszi gyanússá ügye igazságát. Fegyelmezett észjárással és ép erkölcsi érzékkel biró társadalom ítélete a névtelen támadásokkal szemben épen ezért nem lehet habozó. Ott, a hol az egyéni tisztesség és becsület névtelen meghur- czolása hatást, tetszést, örömet kelt: romlott a társadalom erkölcsi érzéke. Ily jelenséggel szemben a társadalom erkölcsileg kötelezve van arra, hogy magát igazolja. A megtámadott érdemleges elégtételt szerezhet magának úgy, hogy támadóját leleplezvén, ügyét illetékes fórum előtt nyilvános bírálat alá bocsátja. De a társadalom kell, hogy kifejezze ítéletét magával a támadás formájával szemben; a társadalomnak pillanatig sem szabad tűrni azt a látszatot, hogy tagjainak tisztességtelen meghurczolását hallgatólag helyesli ; a társadalom magát becsüli meg, a midőn az egyesekkel szemben incorrect módon elkövetett támadás ellen félreérthetetlenül tiltakozik. Soltész Elemér. A vízvezeték. Junius 15. A vízvezeték ügyében kiküldött ad hoc bizottság hétfőn délután három órakor tartotta első ülését Gellert Endre polgármester elnöklete alatt. Az ülés iránt a bizottság tagjai nagy érdeklődést tanúsítottak s az ülésre majdnem teljes számban jelentek meg. Beható vizsgálat s megbeszélés tárgyává tették a földmivelésügyi minisztérium által készíttetett vízvezetéki tervezetet s annak költség- vetését s a bizottság Öbleitek Béla v. képviselő, kincstári főmérnök elnöklete alatt egy szükebb körű bizottságot küldött ki a helyszíni szemle j megejtésére azzal, tegyen jelentést, hogy a vízvezeték kérdése miképen volna megoldható oly I módon, hogy kifogástalan s elegendő vizmeny- nyiség álljon rendelkezésre ? A szükebbkörü bizottság tagjaiul megválasztattak : Weise György, Szellemi/ Geyza, Nagy György, Stoll Béla, Bálint Imre, dr. Makrai/ Mihály, dr. Kádár Antal, dr. Herczinger Fe- rencz, Molesányi Gábor és Bevesz János. De j tekintettel a kérdés iránt megnyilvánult szer- I fölött nagy érdeklődésre, a szükebbkörü bizottság helyszíni szemléin s ülésein részt vehet az ad hoc bizottság minden tagja. Az első helyszíni szemlét, mint értesülünk, f. hó 21-én, vasárnap fogja a bizottság megejteni s ezzel ismét napirendre kerül a vízvezeték miként leendő létesítésének nagyfontosságu s messze jövőbe kiható kérdése. A rozsályhegyi vízvezeték kérdését lapunk hasábjain kitűnő szakértők véleményének bevonásával a legapróbb részletekig már megtárgyaltuk. S most, hogy aktuálissá vált a kérdés, legyen szabad álláspontunkat a kiküldött bizottság tagjainak emlékébe hívnunk s kérnünk őket, hogy a helyszíni szemle megejtésénél legelső sorban is ne uj, távoleső források felfedezésére vagy a már ismert forrásoknak nagy költséggel járó és hosszabb időbe kerülő, bizonytalan eredményű feltárására törekedjenek, hanem minde- I nek előtt azt vizsgálják meg, nem volna-e meg- I oldható a kérdés olyformán, hogy a vízvezeték a limpegyei források s mellékágainak, jelesül a Jidova nevű forrásból származó pataknak fel- használásával létesitfessék ? A megejtett vizsgálatból tudjuk, hogy a Rozsályon fakadó limpegyei forások vize kifogástalan, jó viz; de tudjuk azt is, hogy e források J vize oly kevés, hogy csak némileg, nagy szűkösen fedezhesse a vízszükségletet, fel kellene használni a rendelkezésre álló kisebb forrásokat is. De ez esetben, minthogy a források vizét felfakadásuk helyétől jó távolra, a bukó-gátnál kellene felfogni a miniszteri tervezet szerint is, tehát hogy e források vize jó lelkiismerettel az ivóvíz szükségletének fedezésére felhasználható legyen, mielőtt a vízvezetéki csőbe kerülne, meg- kellene azt szűrni. Tehát a minisztérium tervezete szerint is csak szűrt vizet kapnánk, de nem elegendőt, mert azt nem lehet állítani, hogy naponkint egy emberre 30 - 40 liter vizet számítva, ez a vízmennyiség fedezze a vízszükségletet. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy nagyobb és hozzánk hasonló városokban egy-egy emberre eső egy napi vízfogyasztás mind kétszáz literen felül esik. Miképen fogjuk akkor mi a vízszükségletet egy emberre eső harmincz-negyven liter vízzel kielégíteni ? S nem kicsinylendő kérdés az sem, hogy a csatornázáshoz szükséges vízmennyiséget honnan veszszük majd, ha arról most a vízvezeték létesítésénél nem gondolunk ? Vagy csatornázni nem akarunk? Akkor bizony kár a vízvezetékre egy fillért is pazarolni, mert csatornázás nélkül fél- I munkát sem végezhetünk. Nem hiszem, hogy bárki is kétségbe vonná, hogy a járványoknak a csatornázás hiánya folytán felgyülemlett szeny sokkal nagyobb mértékben ne volna terjesztője, I mint a vízvezeték hiánya. A rósz ivóvíz ellen I még védekezhetünk, de amaz ellen nem. Lehetőnek tartjuk, hogy aránytalanul nagy költséggel és utánjárással kiépíthetjük vízvezetékünket szűrésre nem szoruló forrásvíz felhasználásával. De vájjon a város anyagi helyzete megengedi-e ezt a luxus kiadást? Készakarva használtuk a luxus jelzőt; mert valóban az, midőn a vízvezeték sokkalta kisebb költséggel is megvalósítható szűrt viz felhasználásával. A szűrt viz pedig jóságra nézve mivel sem áll hátrább a forrásvíznél s a forrásvízzel teljesen egyenrangú. Ezt a leghiresebk szaktekintélyek, igy Koch is már 1886-ban elismerte. A Limpegye-patak tulajdönképeni forrása huszonnégy óránkint 259.000 litert (259ma) ad ; hölgyek. Hiszen a nagy adományok már mind befolytak. És mennyi volt azok közt a tiz, húsz, harmincz, negyven forintos! Legalább másfél ezer forintnak kellene lenni. Sőt még többnek. A pénztárnok fölvilágosította ő nagyságaikat: — Hát a kiadás, kérem ? A sok nyomtatvány, az iroda költsége, a pénzbeszedők havi fizetése, aztán a tömérdek bérkocsi. Kérem majd négyszáz forint a bérkocsi. A hölgyek hüledeztek. Majd négyszáz forint ? No ennek nem szabad igy folyni. A buzgalomnak is légyen határa. Takarékoskodni kell. A nyomtatványokból is elég lesz kevesebb. A pénzbeszedők havi fizetését öt-öt forinttal leszállítják. Hozzanak ők is áldozatot a nemes ügyért. De vajmi csekély a kilátás, hogy ilyen takarékosság mellett is összegyűljön a szükséges összeg. Az a szemtelen Schlesinger hatezer forintot kér azért a rongyos házért, hiába hivatkoznak hazafiságára, csak a vállait vonogatja. Mi haszna olyan szegény boltosnak a hazafiságból ? Már világos, bár fájó szívvel, de arról le kell mondani, hogy a házat megvegyék. Pedig olyan szép lett volna. Olyan fényes ünnepélylyel lehetett volna átadni a költőnek születési házát. De hiába, arra nincs remény. Valami másról kell gondoskodni. Valamiről, a mi nem kerül annyiba s mégis méltó legyen az ünnepekhez. Arany babérkoszorú, no az jó lesz. A költőknek úgyis azt szoktak adni. Azt csináltatnak hát ők is, de nem valami papirvékonyságu semmiséget, a mi csak szemfényvesztésre való, hanem súlyos, masszív aranykoszorut, száz levele lesz s minden levélre a százas bizottság egy-egy tagjának neve lesz vésve. Erre aztán mindenki elmondhatja, hogy értékes és kedves emlék. A bársony párnára, melyen átnyújtják, valódi gyöngyökkel fogják kivarrni: „Vas Jenőnek - a kacsándi hölgyek.“ Az egész, az arany koszorú, a párna, a gyöngyök, ezerkétszáz forintba fog kerülni. Hatszáz már van, a többi, remélik, a gyűjtésből még befolyik. Újabb lelkes fölhívásokat bocsátanak ki. De bár a lelkesedés még mindig nagy Kacsándon, fizetni, úgy látszik, már senki sem akar. Más módokhoz kell folyamodni. A pénzügyigazgató- nénak, ki igen csinos, fiatal asszony, van egy eszméje, a minek a mogorva vén férje nem fog megörülni, de a min lelkesedéssel kap a százas bizottság. Műkedvelő előadást kell rendezni, hangversenynyel, élőképekkel. Különösen élő képekkel. Az kell, az ám. Annak a jövedelmét hozzácsatolják a gyűjtött összeghez. Magas lángra lobbant a lelkesedés. Alig volt fiatal asszony vagy leány, ki részt ne akart volná venni a műkedvelő előadásban, kiváltkép az élőképekben. Ötvenhat virágbokrétát kellett megrendelni a százas bizottságnak a szereplő hölgyek számára, a mi tiz forintjával számítva (csak nem piszkoskodhattak) maga ötszázhatvan forintra rúgott. Hát még a színpad fölállítása, a díszítés, a rendezés, a világítás, a szolgaszemélyzet, a kocsik, a jegyszedők, a fodrásznők, az öltözékek. Borzasztó, hogy mibe kerül egy ilyen nemes czélu műkedvelő előadás. Pedig a százas bizottság hölgyei takarékoskodtak, a hol csak lehetett. Egy forint ötven krajezár helyett csak nyolezvan krajezárt adtak a jegyszedőknek. Elég az, mit akarnak ? Szemtelenség, hogy többet mernek kérni. A fodrásznőknek is mindegyiknek ; lehúztak ötven krajezárt a járandóságából. Az I eredmény mégis az lett, hogy mikor összeszámoltak, a százas bizottság pénztárában már csak háromszáz forint volt. A másik háromszázat elnyelte a fényes műkedvelő előadás. Mit csináljanak már most ? A gyűjtést nem lehetett folytatni, mert már alig telt ki abból a pénzbeszedők havi fizetése. Arra sem lehetett gondolni, hogy még egyszer rendezzenek élőképeket és szinelőadást, ámbár a lelkes hölgyek szívesen ajánlkoztak volna reá. Már be kellett érni ezzel a háromszáz forinttal. Abból még mindig lehet arany babér-koszo- rut csináltatni a költőnek. Igaz, hogy nem valami tömör, súlyos koszorút; de hiszen egy emléktárgynak, melyet gyöngéd női kezek nyújtanak, nem a súlyától, meg a vastagságától függ az értéke. A kegyelet adja meg annak valódi értékét. A százas bizottságnak három tagja felutazott Budapestre a czélból, hogy ott az ékszerészeknél tudakozódjék s a hol a legjutányosabban kapja, alkudjék meg egy kis arany babérkoszorúra, de csak úgy, hogy az alku a százas bizottság elé terjesztessék jóváhagyás végett. A három kiküldött hölgy eljárt megbízatásában. Kétszáz nyolezvan forintért meg is alkudtak egy kis szerény koszorúban. De midőn haza érkeztek s eljárásuk eredményét elébe terjesztették a százas bizottságnak, kiderült, hogy a három kiküldött tag úti költségének levonása után már nem marad annyi pénz a kasszában s Isten tudja, hogy mire lesz szükséges még az is. Mert Mihók épitőmester szörnyen fenyegetőzik, hogy bepörli a hölgyeket, skandalumot csinál s még az újságba is kiírja őket, ha neki meg nem fizetik a tervrajzot, melyet csináltattak vele. Nagy nehezen száz forintért kiegyezkedtek valamikép. Az a fiatal ember, a százas bizottság irodavezetője, az is emlegeti, hogy félévi fáradságos munkájának némi jutalmát bátorkodik remélni. Nyári újdonságok RADO ANDOR czipő-és férfidivataru-űzletében Nagybányán, a Főtéren. érkeztek szalma kalap, czipő, ing, gallér, kézelő, nyak- ...—:v- — penrjfi (;s mindennemű divatczikkekből ■: /... Villany zseblámpák darabja I frt 60 krajozár, úgyszintén hozzávaló telepek kaphatók.
