Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-02-19 / 2. szám
I. é ví'olvam. 1003. foforuár lio IO. 2-ils. szám. Előfizetési fírak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. — Kiadóhivatal: Hid-utcza (Bay-ház), hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. A bányabiróság. Febr. 18. Felszólalásunk, melyben a Nagybányán felállítandó kér. törvényszéknek, mint bányabiróságnak eszméjét felvetettük, a legilletékesebb köröknél |rokon- szenves fogadtatásra talált. Elvitázhatlan tény az, hogy a bánya-judikaturának mai ! rendszere tarthatatlan s a szakférfiak vé- ! leményei megegyeznek abban a felfogásban, hogy e rendszerből fakadó bajokat minél gyorsabban orvosolni kell. Vita tárgyát csupán azon kérdés képezheti, hogy a lehető leggyorsabb orvoslásra minő megoldás volna a legalkalmasabb, a legkivihetőbb ? Mi, bár azon véleményben voltunk és í vagyunk, hogy az égető bajok leggyökeresebben az által volnának kiirthatok, ha a nagy kerületekkel biró bányahatóságok központján kér. törvényszékek, mintbánya- biroságok állíttatnának fel, megvalljuk, e nagy konczepcziójú terv megvalósítása, kapcsolatos lévén más nagy horderejű igazságügyi reformokkal, oly nehézségekbe ütközik, hogy keresztülvitele az összes illetékes tényezők egyértelmű állásfoglalása esetén is csak nagy idők j múltán volna eszközölhető. Pedig csak egy pillantást kell vetnünk a mai szövevényes, nehézkes és módfelett drága bá- nyabiráskodási eljárásra, hogy szembeszökően előtűnjék, hogy a helyzet tarthatatlansága parancsolóan követeli a régóta lappangó kérdés leggyorsabb megoldását, i Mert megdöbbentően szomorú való- j ság, hogy a bányabiráskodás mai keretében bányászatunk legalább a kisebb A „Nagybánya“ tározója. 1 Nem szeretlek . . . *) A rózsa-barna est leszáila ránk, De sziveinkben a hajnal derengett; Kart karba fűzve együtt ballagánk S érzém: Szived miként felel szivemnek. Egyszerre csak keblemre zártalak, Rózsás füledhez nyomtam ajkamat, S szeretsz-e? Kérdém súgva és felelted Ajkamra nyomva ajkad: Nem szeretlek! A hajnalcsillag már lehunyni kezdett, pe lángolt még szerelmünk csillaga. A kerti lombok ügy körűi öveitek, Mintha paradicsom vön es maga. H édenben Ily boldog nem lehetett A két első pár, mint szivem a szived ... Szeretsz-e ? Csak ezt kérdém. És felelted Mosolyogva és könyek közt: Nem szeretlek ! Ah, fönt jár a nap s a világra fényt vet, Nem vesz körül most rejtelmes homály, S minden sugára nem mutat meg Téged Es nem vezet, hogy szivemhez találj! Hogy átölelnél s kebelemre dűlnél Te c§á|5ost édes, fprfó fc?i.YÜ Tündér. S sjieretisjij.e ® Kérdeném, inig átölellek, S mosolyogva, sírva súgnád: Nem szeretlek ! Bartók Lajos. *) Az oly korán elhunyt nagynevű költő hátrahagyott költeményeiből, ügyekben jogszolgáltatás nélkül áll. Nélkülözni kénytelen a jogvédelmet azért, mert az eljárás oly nehézkes, a bányabi- ráskodási hatáskörrel felruházott törvényszékek czélszerütlen beosztása miatt oly hosszú időre nyúló s a mellett oly költséges, hogy az érdekelt fél kisebb értékű ügyekben ma már pert sem indit. Hiszen megtörténik, hogy egy 300 korona értéket kitevő peresügyben a költségek 800 koronánál magasabbra rúgnak. A bányabiráskodási hatáskörrel felruházott törvényszékek mai beosztása mellett ha bányavidékünkön bárkinek is peresügye támad, Szatmáron kell perelnie, de Nagybányán kell ügyvédet keresnie, kinek a bányaügyekben való jártasságában jobban megbíznak, mint az alföldön lakó ügyvédekében, kiknek bányapörük még soha sem volt s a bányatörvényről s annak alkalmazásáról csakis theoretikus ismereteik vannak. A bányapör Szatmáron folyik, de ha szakértői véleményre van szükség, ismét csak valamely távolfekvő bányaváros szakértőihez kell fordulnia a törvényszéknek, a mi sok, igen sok pénzbe kerül. S ha mindéhez hozzávesz- szük, hogy a bányapörökkel vajmi ritkán foglalkozó biráinknak -a bányaügyekben való járatlansága nagyon is kétségessé teszi a bányapörök kimenetelét, lehet-e csodálkozni azon, hogy a peresfél inkább lemond csekélyebb értékű ügyének a bíróság elé viteléről, mintsem kitegye magát annak, hogy 200—300 korona értékű ügyének a bírói forum elé viteléért esetleg 600—800 koronára rugó költségek megfizetésében marasztaltassék. A bányabiráskodás ügyének rendezése tehát halasztást nem tiir s szerencsére van egy olyan megoldási mód, mely ha nem is oly nagy konczepcziójú, mint a bányabirósági kér. törvényszékeknek Nagybányán és Selmeczbányán életre hívása, de mégis javulást s nagy haladást jelentene. A perrendtartás tervezete most van az igazságügyi bizottság retortája alatt. Ennek 587 §-a a bányabirói hatáskörre nézve igy intézkedik: „Bányaügyekben az elsőfokú bíráskodást a bányaügyekben bírói hatáskörrel felruházott törvényszékek és az ezek székhelyein levő hozzájuk tartozó járásbíróságok gyakorolják. Több ilyen járásbíróság közül az igazságügyminiszter által kijelölt járásbíróság gyakorolja a bányahatóságot.“ Ez intézkedés úgyszólván fentartása a mai abszurd állapotoknak. Mert ha e szakasz jogérvényre emelkednék, a következő városok járásbíróságai ruháztat- nának fel bányabirósági hatáskörrel: Beszterczebánya, Fehértemplom, Gyula- fehérvár, Lőcse, Budapest (pestvidéki), Rimaszombat és Szatmár. E városok legtöbbje nemcsak nem bányaváros, hanem e városok közül csupán két helyen van bányahatóság: Beszterczebányán és Budapesten. Tehát ismét csak oly városok járásbíróságai Ítélkeznének bányapö- rökben, mely városoknak a bányaügyekhez vajmi kevés köze van. E szakasz tehát feltétlenül módosítandó és pedig a következőképen: „Bányaügyekben az elsőfokú bíráskodást a bányaügyekben bírói hatáskörrel felruházott törvényszékek és a bánya- hatóságok székhelyein levő járásbíróságok gyakorolják.“ E módosítás keresztülvitele esetén a következő városok járásbíróságai itélkezA tárcza. Mikor elváltunk az árnyékos, nagy fák alatt, I nevetve figyelmeztetett ígéretemre:- Aztán váltsa be szavát, mihelyt ráér... A mikor e szavakat mondta nekem, asz- ! szonyom, valami mély fájdalom ült lelkemen; fájt ismét elszakitnom ama kapcsok egyikét, melyek szivünkhöz nőnek, lelkűnkhöz tapadnak, láthatatlan szállal kötve azokhoz, kikkel hat heten át megszoktunk gyengéd, folyékony, rágalmazó csevegést szőni, megszólni a világot, melyből száműztük magunkat és csúfnak kiáltani ki az életet, melyet mégis szépnek, vonzónak, gyö- ! nyörrel teljesnek találunk a maga kék egével, i hús levegőjével, árnyas fáival és csevegő, dévaj leányaival és asszonyaival. Megígértem, hogy a tárczáról irok. Most veszem észre csak, hogy hisz mindent el mondtak már e tárgyról, mit elmondani lehet, így hát e tárcza is, mint annyi sok, fölösleges ! volna, ha nem emlékezném arra, hogy levelet irok voltaképen és nem tárczát, hogy csak véleményemet mondom el a tárczáról önnek asz- szonyom, ki elég kegyetlen volt azt állítani, hogy ami tárczairodalmunk is csupán utánzata, kontár másolása az eredeti, az üde virágnak: a írancziá- nak s hogy ép oly szolgailag vettük át e műfajt, mint átvették például a németek. Én megpróbálom az ellenkező véleményről meggyőzni, bár leghathatósabb sikere csak annak volna, ha a tárczákat, a magyar tárczairodalmat kisérné nagyobb figyelemmel és olvasná oly odaadással és önfeláldozással, minővel áldoz most az idegen álistenek oltárain . . . . . . Fogadja illő komolysággal azt a kijelentésemet, hogy mindennek van kezdete s igy a tárcza is született; nem pattant ki egyszerre, mint Zeus agyából Minerva, hanem lassanként, fokozatosan fejlődött oda, hogy ma már önálló műfaj, mely ép azért, mert van, jogosult a létre.- Már a régi rómaiak __hallom bántó, idege s nevetését, azt a kétségbeejtően bosszantó, gúnyos nevetést, mely előtt le kell tennem hódolattal a toliamat, mig csengő, dallamos, üde kaczaja fői nem hangzik biztatóan, bátoritón, hogy csak folytassam ott, hogy „már a régi rómaiak“. . . . Az öreg Horatius már tárczákat irt ezelőtt I kétezer évvel; _szatirái nem egyebek versben irt tárczáknál. És higyje el asszonyom, annyi életismerete, finom Ízlése és szelleme van a római tárczairónak is - tán valamivel több is - mint a mai divatos, legnagyobb tárczairóknak. A nők réme: a politika, kivan zárva tárczájából épen úgy, mint lapjaink vonal alatti részéből; hanem azért számtalan tárgy kínálkozott tolla alá az erkölcsileg elvadult, Mammon istenségnek hajhászásában halálra fáradt és a féktelen élvezetvágyban erőtlenségig kimerült Rómában. Hűtlen nők akkor is voltak és csalfa csaplárosok is ; a sziriai sip, dob, csöngetyű siketitő zaja mellett pirouettező tánczosnők csapata ép oly igéző, csábitó pillantásokat vetett az ifjú rouék és korhadt dón Jüanokra, még korai és már kései
