Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-02-19 / 2. szám
axjtxüKia jgll-Sí NAGYBÁNYA 1903. február 19. nének bányaügyekben if: Beszterczebánya, i Budapest (pesfwiéki), Nagybánya, Sze- | pesigló, Oravícza, Rozsnyó, Zalatna és Abrudbánya; tehát épen a legnagyobb j területű bányavidékek fokusai. Igaz ugyan, hogy a járásbíróságok csak lOOO koronán aluli bányaperekben ítélkeznének, de a bírói hatáskör mostani beosztása mellett az anomália épen a kisebb értékű bányaperekben a legnagyobb s épen ez okból a kérdésnek egyelőre ezen megoldását is melegen üdvözölnők. A perrendtartás e módosításának eszméje bírói körünk egyik kiváló tagjától: dr. Makray Mihálytól ered. Midőn a nagyjelentőségű módosításra felhívjuk az I orsz. magy. bányászati és kohászati egye- | sülét nagybányavidéki osztályának figyelmét, hiszszük, hogy az osztály már a legközelebb megtartandó gyűlésén beható tárgyalás alá veszi azt s a bányászat érdekében minden erejével, erkölcsi tekintélyével küzdeni fog, hogy mig a bánya- birósági kér. törvényszékek ideája megvalósítható volna, legalább a bányahatóságok székhelyén levő járásbíróságok ruháztassanak föl bányabirói hatáskörrel. Ezt követeli e bányavidék érdeke s a bánya-judikaturának mai tarthatatlansága! . I ' A felsőbányái vasút. A nagybánya-felsőbányái vasút kiépítésének kérdése egyike ma legaktuálisabb ügyeinknek a két testvérvárosban. Sokat beszélnek e vasútról, temérdek kombinácziót fűznek megvalósításához, de teljes bizonyossággal azonban senki sem tudja jövendőjét. E vasút eszméjét és tervét, melyhez a két testvérvárosnak kiváló érdekei fűződnek, nehány lelkes férfiú önzetlen munkássága hívta életre s tartotta fent mostanáig. A vasút ügye oda féjlődött, hogy a nyomjelzési munkálatokat befejezték, a vasút biztos irányát megállapították s most már csak az építési tőke hiányzik, hogy létesítéséhez hozzáfogjanak. Hogy mily akadályok merültek fel e téren, erről biztos tudomásunk nincs, de aligha csalódunk, ha a késlekedés okát azon nagyfontosörömöket ígérgetve, mint a mai operette-prima- j donnák, a mi csenevész gigerlieinkre .... És azután ez irodalmi műfaj tisztán római; I a művészetek minden nemében, a költészet minden fajában utánzó római szellem véréből hozta létre, teremtette meg ezt a műfajt; az attikai só mellett elkelt a római is . . . Ezt a szellemet örökölték utódaik a francziák, a római, szorosabb értelemben vett tárcza tulajdonképeni mesterei. Itt, asszonyom, leteszem a tollat és kérem kegyesen, vegye elő könyves polczáról (említette volt, hogy Mariit és Mülbach Luiza összes művei diszkötésben éktelenkednek könyvszekrényében.) Porzó tárczaleveleit. Bizonyára ott szerénykedik valahol, valamelyik elfeledett sarokban. G r e g u s s irt hozzá előszót, az az tárczát a tárczákról. Azt Írja, hogy a tárczát levélnek nézi, „de amely levél nem egy valakihez, hanem a közönséghez van intézve vagy inkább a közön- 1 ség mindenik tagjához egyenként.“ ^Asszonyom, j e meghatározást vegye semminek. Ép oly meg- j határozatlan e fogalom, mint e szó: szin, erő, j villamosság; olyan sokoldalú és változatos, mint I maga az élet. Összegyűl benne a valóság a kép- ; zelettel, tréfa a komolysággal, a filozófia a csörgő j sipkával; lehet erkölcsös mint egy prédikáczió | és tárgyalhat bacchanáliát diszkréten; legyezhetjük benne a mások hiúságát, (a magunkét mindig legyezzük beszédünkben); kigunyolhatjuk mások ostobaságát, (a magunkét mindig elhallgatjuk); 1 szóval pletykázhatunk benne, de mindig csak „szellemmel és kellemmel“; sőt tárgya lehet — I ságu körülményekben keressük, a melyek időközben a közel vidék vasúti politikájában előállottak. Szatmárról ugyanis régen tervezik már Bikszáddal az egyenes összeköttetést. Egy előkelő mágnás, az időközben elhalt Vécseybáró állott e mozgalom élén, a mely hogy eddig nem valósulhatott meg, csak az eddigi nyomorúságos pénzügyi viszonyokban lelhette magyarázatát. Talán az olcsó pénz, egyesek ambicziója vagy kereskedelmi spekulácziói most ismét napirendre hozták a bikszádi vasút ügyét és Szatmár nem csekély mérvben buzgólkodik, hogy e vasút mielőbb kiépíttessék. A megye is nagy áldozatot hozott e vasút érdekében s az avasi erdők eladása is nem csekély mérvben sietteti e vasút létesítését. Két terv volna e czélra. Az egyik direkt összeköttetést óhajt létesíteni Szatmár és Bik- szád között, a mely esetben a szatmár - nagybányai vasúttal párhuzamos vonal létesülne; a másik terv szerint a vasút Szinérváralját kötné össze Bikszáddal. Ha az első terv’ valósul meg, úgy a mi viczinálisunknak komoly versenytársa támad és igy épen nem kicsinylendők az aggodalmai ; mig ha az uj vasút Szinérváraljától nyerne folytatást s ha a vonal kiépítését épen maga a nagybányai vasút teljesíthetné, úgy nem kellene tartania a konkurrencziától s e nagy vidék közlekedési forgalmát kezében összpontosíthatná. Ezek a mi valószínű feltevéseink, melyek függőben tartják a nagy lelkesedéssel és buzgalommal megindított nagybánya - felsőbányái vasút ügyét. Mélyen sajnálnék, ha bármily fordulat hátrább lökné a felsőbányái vasút ügyét, hiszen a vasút létesítéséhez úgy városunknak, mint Felsőbányának oly nagyfontosságu érdekei fűződnek, melyek bizonyításra nem szorulnak. De bízunk a közlekedésügyi miniszter Ígéretében s a testvérvárosok iránt mindenkor tanúsított jóakaratában, bízunk a két város közönségének agilitásában s áldozatkészségében, hogy e vasút ügyét eltemetni nem engedik. Az bizonyára csak pesszimisztikus felfogás, hogy e vasútnak városunkban ellenségei volnának, hiszen a város közönsége tekintélyes összeget szavazott meg a vasútépítés czéljaira, de sőt épen nagybányai emberek voltak azok, kik a kezdeményezés munkájában serénykedtek. óh szemérem ne szégyenülj meg, — pikántéria is. (Miczi még nem hord hosszú ruhát ? De ! Catulle Mendést mintha olvasta volna!) Mai alakjában a tárczát Geoffroy abbé használta föl dráma kritikái közlésére ; e tárczák először a J o u rn al des D ébatsban jelentek meg és az előfizetők száma egyszerre húsz ezerrel lett több; később ez alakban regényeket is közöltek, mint Sue „Bolygó zsidó“-ját, I később a „Hon“ Jókai regényeit. A franczia irodalomban roppant sikereket ért el a tárcza. Jules Jan innak, a tárcza fejedelmének, nemcsak a halhatatlanságot szerezte ] meg a franczia akadémiában, hanem évenként harmiczezer frankot biztosított; hanem az is igaz, hogy szelleme fejedelmi volt; nem kritikát irt ő, mint Geoffroy abbé, elbeszélve részletesen j a darab meséjét, hanem az előadás hatása alatt keletkezett impresszióiról, kedve, szeszélye sze- j rint csapongva, hangulatáról irt élezésén, tréfál- j kozva, néha simogatva, legtöbbször marva és elbájolta szellemességével, naivságával és frivol- ságával a közönséget. Néha nagyon is frivol volt. Tárczáját „Mikor a kritika nősül“ nászéjén nászéjéről irta; az egész Páris bámult az iró vakmerőségén és azon, hogy felesége nem hagyta faképnél. A tárczát a franczia irodalomban elért mesés sikere miatt átvették a többi nemzetek is; mert Páris nemcsak a divat terén dominált évszázadok ; óta, hanem ép úgy törvényt szab, irányt ad a szépirodalomnak, mint hajdan a görögök. E nép I A festőiskola. A nagybányai festőkolónia az idén a nyol- : czadik nyarat éri meg. A millenniumi esztendő májusában, épen az országos örömmámor közepette történt az első invázió Münchenből. Valóságos kis honfoglalás volt ez akkor, kulturális honfoglalás. Egy művészeti ideál fanatikus hívei verődtek össze egy kis csoporttá és zászlójukat Nagybányán tűzték ki. Művészeti hitvallásukat akarták elismertetni idehaza. E küzdelemhez azonban a magyar haza földjéből kellett erőt sziv- niok, a magyar földön pedig Nagybánya adott nekik hajlékot és e város ősi kulturális ösztöne előlegezte nekik a bizalmat és szeretetet, a mire ugyancsak szükségük volt a kicsinylő gunynyal szemben, melylyel a hatalom birtokában levő művészkörök fogadták a nemes, de nálunk példátlan vállalkozást. A városnak ezen kezessége mindjárt kezdetben az állam támogatását is megszerezte a kolóniának. Láttuk azután miként indult meg a küzdelem, a mely még ma is folyik. Két esztendei kemény munka után tömött sorokban vonultak I ki a nagybányaiak a küzdőtérre: megcsinálták Budapesten az első nagybányai kiállítást. Ez az első kiállítás diadal volt. Utána következő év- ! ben a második is. Harmadik évre pedig meg- I nyíltak a hatalmas műcsarnok kapui is és a nagybányaiak külön , termet kaptak a rendes kiállítás keretében. És azóta a nagybányai művészek úgy itthon, mint a külföldön rendezett magyar kiállításokon állandóan az első sorokban vezetnek, diadalt diadalra aratnak s kitüntetéseket nyernek. Fellépésükkor a sajtó, a kritika, a közönség és a művészek nagy része hozsannával üdvözölte Nagybányát. Városunk neve művészeti programra lett s úgy hazánkban, mint a külföldön ismeretes. A magyar művészettel uj levegő, uj eszmék i vonultak be a nagybányaiak nyomában. A vidé- I két azóta vonták bele a művészeti mozgalmakba. ! Városunk példáján okulva belátták, hogy a fővárosi kóros művészeti állapotok regenerácziója csupán az egészséges vérü vidékről kiinduló mozgalmak által történhetik meg. A megindított harcz folyik még most is, i ha nem is oly koncrentráltan, inkább querilla i módra, a viszonyoknak megfelelően, de egyforma I elkeseredettséggel s erővel. Az őszinte, a minden deklamáczió nélküli, a természet meleg szeretetéből fakadó művészet hívei művészek s publikum között — itt talán még lassan, de egyre - szaporodnak. A régi zászló hívei kitartottak, itt vannak. Igaz, hogy sokan, a kik szellemi örökét a francziák vették át. Bírják a szellem elragadó szabadságát, a képzelem kecses mámorát ; fölfogásuk finom és itéletök határozott, izlésök nemes és egyszerű; világosság szeretők és gyűlölik mindazt, mi határozatlan, elvont, homályos, mi nagy és borzasztó ; határozottságra, szabatosságira törekvők és a finom árnyalatok kifejezésére természetökben rejlő készség sarkalja. Ezért olyan világos, szabatos, a gondolat minden árnyalatát finoman színező a franczia stil is. Hanem épen azért más a többi nemzet tárczája; az az nincsen is tárczájuk a magyart kivéve. A németeknél BÖrn.e és Heine valódi feuilletonisták, a többi mind franczia iskolában nőtt fel. A korán elhunyt Reiner Bertalan tárczái tudással, költői hévvel és finom Ízléssel irt tanulmányok s kivált Magyar Kultur- képek ez. tárczakötete hű másolata a régibb Magyaroszág egyes, már kihaló speczifikus alakjainak. Azt írtam, hogy a magyar tárcza egészen eredeti alkotása a magyar géniusznak; nem vettük át a francziától, nem utánzata a franczia fabliauxnak; sem a causerienak. Az ősi ado- mázás, a régi, jó táblabirói humor volt megteremtője a mi tárczánknak; az a humor, mely Jókaival Tallérosy Zebulon alakját teremtette, mely az élet minden bajában talált szenvedésére gyógyulást és nem fordult sem méreghez, sem kötélhez, sem golyóhoz, sem a legújabb kötet előfizetésére való felhíváshoz. Úgy vagyunk a Ékszerek, "órák. úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek = a legjutányosabb árak mellett kaphatók Biieseubach Gyula órás- és ékszer-üzletében Nagybányán, Főtér.
