Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-12 / 19. szám

Előfizetési ára: Negyei .ve 2 ;•>»• na 'és 1 K háborús pótlék. =—= Egyes szám 24 fillér. ........... Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 20. szám alatt = Telefon szám : Nagybánya 18. A város vagyoni viszonyainak rendezése. Bay Lajos előlülése mellett tegnap d. u. 4 órakor ülést tartott az a bizottság, amelyet a közgyűlés a város anyagi ügyei­nek rendezésére küldött ki. Jelenvoltak: Almer Károly, Ajtay Gá­bor, Bay Lajos, Csüdör Lajos, Heppes Béla dr., Molcsány Gábor, Révész János, Soltész Elemér, Stoll Béla, Stoll Tibor dr., Vass Gyula dr., Weisz Ignácz dr. Általános nézetként alakult ki, hogy alig van más lehetőség a zavart helyzet rendezésére, mint a Lapos-erdő egész fa­mennyiségének eladása. Ez az erdő nagyon foltos, sok benne a kiszáradt rész, ezeknek a miniszter enge­délyezte is a kivágását, de az szinte lehe­tetlen, hogy a többi fák rongálása, veszé­lyeztetése nélkül kitermelhető legyen. Lop­ják is szörnyen az erdőt, a háború miatt nincs kellő felügyelet, az erdővédeket elvit­ték. Állandó hernyótanya ez az erdő s igy gyiimölcsészetünket folyton és nagy mér­tékben veszélyezteti. Szóval legfőbb gazda­sági érdek, hogy ez letaroltassék. A városnak a Ganz-féle villamos ügy­leten kivül, amely önmagát törleszti van 2.752.401 K elég jó annuitásos kölcsöne, de van mintegy 3.200.000 nehezebb tipusu kölcsöne is, ami végzetes teherként nehe­zedik a közpénztárra. Ezektől szabadulnia kell a városnak, most, amikor a háborús viszonyokat a fa „151“-ik zsoltár. 1. Uram, már a zsoltárt mind elénekeltük! Dalunk mégse’ hallod: nem engesztelődön Pedig rég a porba, rég a sárba sújtott Apát, anyát, hitvest, tehetetlen árvát, Bűnöst és ártatlant, szent elfordulásod Borongó haragod! 2. Uram, a lelkűnkben uj zsoltár dallama, Ajkunkon uj zsoltár dermesztő hangja kél; S ha már hangot adtál, meg is kell hallanod Embcrmillióid hörögve könyörgő, Egész alkotásod egy jajba olvadó Segélykiáltását! 3. Végtelen világok örök teremtője: Talpalatnyi helyén, honnan el nem űzlcd, Úrrá lett a Sátán az őrjöngő földön! Gyűlölködést hintett balgatag szivünkbe, Hogy lerontsa végre a Te birodalmad . : . Törekvése meddő, de, ha le nem sújtod, — Tőled elhagyatva, kárhozatba döntve, Egymást öldökölve, elvérzik az ember, A Te hasonmásod. 4. Végnélküli menet vonul talpig gyászban, Templomról templomra: Téged keres, Isten! Férjét a feleség, férj a feleségét, Mátka vőlegényét, hitét, virágzását, Anya a gyermekét, letűnt boldogságát, Imbolygó járású, eszelős aggastyán, értékesítésére nézve előnyösen fölhasznál­hatja, amikor legutóbb pl. a szomszédban 57 koronán kélt el a fának köbmétere. A bizottság egyetértett abban, hogy újabb annuitásos kölcsönnel célt nem érünk. A konverzió itt nem segít semmit. Az 57%-os pótadót talán 500%-ra is kellene fölemelni, ha gazdasági úton nem segitiink a dolgon. Az 1640 hold Lapos-erdő annyira fe­dezné a város adóságát, hogy csupán a 2,752.401 koronás könnyebb annuitásos köl­csön maradna fenn. Nagy baj az, hogy 1913. óta nincs a városnak költségvetése, még régibb idő óta megvizsgálatlanok a számadások. A főköny­vek évek óta nincsenek lezárva s igy bár­mihez kezd, előirányzatával nem tud érvényt szerezni határozatainak. A bizottság sürgős szükségnek tartja azt is, hogy ezek a számadási dolgok ren- deztessenek. A miniszer előtt tárjuk fel a helyzetet s a 12-ik órában talán a kormány is belátja, hogy segiteíű kell Nagybányán. A bizottság rendkívüli közgyűlést akar összehivatni s ott kimondani, hogy újból folyamodik a miniszterhez a Lapos-erdő tel­jes kitermelésének engedélyezése iránt, a mi­kor az nemcsak tűzifának, de műfának is értékesíthető lesz s fölkéri Bay Lajos orszgy. képviselőt, hogy az ügyet tegye magáévá és járjon el benne az illetékes miniszté­riumoknál. A gyűlésen a polgármester, számvevő, erdőtanácsos azért nem voltak jelen, mert Kőbányára szállottak ki erdő ügyben. I Hoiiósy Simon A magyar festők egyik legnevesebb mestere meghalt. E hó 8-án Técsőn hunyta le szemeit s tegnap délután temették. Hollósyt Nagybánya is gyászolja s talán legtöbb oka van a gyászra a magyar városok között. 1896-ban a milleniumi fölbuzdulás sok szép dolgot teremtett. Thorma János és Réti Pista akkor már hírneves művészek kezdeményezésére hazahozta münchenből a Hollósy-iskolát. Hollósy Simon a mesterek mestere 1896. május 5-én lelkes művészcsapattal vonult be ide a város meghívására s talált szívélyes, magyaros fogadtatásra. Vele voltak Thorma, Réti, Ferenczy, Grünvald és a világ minden részéből, még Indiá­ból is egy csomó bohém növendék. Iskolája itt működik 1901-ig. Ez idő alatta tanítványok száma következő volt: 1896-ban 33, 1897-ben 41, 1898-ban 67, 1899-ben 73, 1900-ban 65, 1901-ben 62. 1901-ben Hollósyt nyugtalan lelke másfelé vezette, az alföldre ment, majd Szigetre, szülő­városába, Técsőre, ez utóbbi helyen is halt meg az ő zöld lombos igénytelen kis Tuskuiánmnában. Az általa alapított festőiskola Grünwald, Thorma, Réti, Ferenczy vezetéssé mellett európai hírűvé fejlődött s eddig legalább is ezer festőt hozott körünkbe. Szóval megvalósult az, amiért a boldogult is küzdött, hogy a Magyar Barbizont megalapíthassa. 1878-ban ment Münchenbe, hét év múlva már országszerte elismert iskolája volt, 18 év múlva jött Nagybányára s 40 évi festői működés után halt még a napokban. Főértéke volt a művészek nevelése, de nagy­szerűen festett maga is, képeit valami lehelletszerü finomság és allegorikus művészi ihlet jellemzi. Nagybányán is van nehány festménye, ezek mind igen értékesek s köztük gyönyörű alkotás a vá­rosháza tanácstermében Lendvay-portrait-ja Révedező szemmel, csökönyös reménnyel, Gyermeke gyermekét, pajkos unokáját Kéri vissza Tőled! 5. Uram, Élet Ura! Nem látod a Halál Vérgőzöktől részeg garázdálkodását? . . . Uram, Élet Ura! Nem aratsz ott többé, Ahol a magot is megfojtja a Bánat! . . . Gügyögő csecsemők éhen elpusztulnak; Anyák elsorvadnak; többé sose’ szülnek; S a fakadó bimbó, a viruló szűz is Sápad, fonnyad, hervad — s örök meddőségét Esküvel fogadja! 6. Uram, Halál Ura! Haragos Istenünk! Ejtsd már ránk egyetlen, kegyes pillantásod 1 Tekints irgalommal, tekints szánalommal, Tekints szeretettel, fényes otthonodból, Sötét nyomorunkra! . . . 7. S vagy vesszen el minden, ha annyi elveszett 1 Éltető nappalod örök éjre váljon; Dögvész száguldozzon ; kéneső zuhogjon ; S uj Vízözön mossa tisztára a földet: Hogy vége szakadjon halálnál borzasztóbb Kínszenvedésünknek! . . . 8. Vagy ragyogjon újra Béke-szivárványod! Korbácsoddal űzd el a kacagó Démont! Vessél erős gátat a hömpölygő vérnek! . . . S hadd térjenek vissza, — akik visszatérnek! 9. Atyánk! csak mi tudtunk kacagni, nevetni; Csak az ember tudott zokogni és sírni! S Íme, száraz szemmel görnyedünk Előtted! ... Fiaid, lányaid nem kacagnak többé; Eltorzult ajkukra már mosoly se téved; Könnyük rég elapadt, csak hangjuk maradt meg, Csak hangjuk maradt meg s avval esdvc kérnek': Hadd térjenek vissza — akik visszatérnek! 10. Mindenható Isten, tőled mást se kérünk, Csak a mosolyunkat, csak a könnyeinket Adjad vissza nékünk! Tudjunk újra Téged reszketve szeretni; Tudjunk újra sirva kacagni, nevetni; S gyászruhánkat balgán lássuk hófehérnek, Ha majd visszatérnek — akik visszatérnek! 11. Ha majd visszatérnek, akik visszatérnek : Templomodba tán a hivők be se’ férnek! . . . Hozsánnázó kürtök, síp, dob, szerény hárfa,_ Valamennyi hangszer lelkünk eléd tárja! . . . Hallélu-Jah! 12. Sir a szent orgona, kacag a cimbalom; A hegedűk szava ujjongó fájdalom: Harsonák hirdetik a Te igazságod: Újjá teremtetted a megtért világot! Minden szenvedésnek mindörökre vége: Örök lény az égben s köztünk örök béke! . . . . . . Hála-zsolozsmáink trónusodig érnek, Ha majd visszatérnek — akik visszatérnek! Hallélu-Jah ! Ferke Ágost. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom