Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-12 / 19. szám

19. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A festőiskolán és a városházán kitűzték a gyászlobogót. Halála nagy veszteség a magyar közműve­lődésre, szorosabban véve a művészetre s nagy veszteség reánk is, akiket hozzá a hálának nem kis mértéke fűzött. Ki annyira szerette a magyar földet, ki ide mindig vissza-vissza vágyott, hogy Anteusként erőt nyerjen hazánk szent földjétől, nyugodjék békében az édes haza ölében! S värd ström Val borg dal estélye. Áldozócsütörtökön, május 9-én igen nagy és előkelő közönség gyűlt egybe a Lendvay-szin- házban, hogy meghallgassa a svéd művésznő hangversenyét, a ki az esti vonattal 8 és 1/t óra­kor érkezeit városunkba s 9 órakor már szere­pelnie kellett. Kisérő nem jött vele, sem más zenész s Így egyedül neki kellett az estélyt betöltenie, a mi bámulatos erőről és orgánumról tanúskodik. Külön is ki kell emelnünk, a mi kedves és páratlan nagy művésznőnket dr. Lakatos Mihály- nét, a ki hirtelenében a legnagyobb készséggel elvállalta a kíséretet s minden összetanulás, próba nélkül azonnal tökéletes finomsággal csoda mó­don kisérte zongorán a világhírű dalost. A műsor következő volt: 1. Aria a Traviatából (olaszul) Verdi. 2. Widmung ........................Schuman. 3. Echo.................................Schubert. 4. Ständchen.......................Brahms. 5. Niemand hats gesehn . . Löwe. 6. Mignon (magyarul) . . . Thomas. r7. Erlkönig............................Schubert. 8. Üzenet............................Tarnay. 9. A kosár........................(. Csiky. 10 . Norvég hegyidal. Nem tudjuk melyiknek adjuk az elsőséget. A Traviata, Erlkönig igen szép volt a Mignon is, a magyarok még közelebb feküdtek szivünk­höz, de talán mégis legszebb volt a norvég hegyi dal, ahol a sziklák bájos visszhangját is hallot­tuk. Ezt a darabot Swärdström maga kisérte s még a zongora is hódolattal engedelmeskedett neki. Gyönyörűen resonált, kiadta a titokzatos echót. Dalait általában teljes biztosság, pianoiban ezüstcsengés, előadásában művészi szavalás jel­lemezték s külön is meg kell dicsérnünk a bá­mulatos pontos és helyes magyar kiejtésért és felfogásért. Lelkes, szűnni nem akaró tapsok hangzot­tak föl s a magyarokat meg kellett ismételnie, amit ő szívesen tett, sőt egy szép búcsudallal meg is szerezte az igért műsort záradékul. Szóval nagy zenei ünnepnapja volt Nagy­bányának. A rendezés körül Lakatosné, Ajtai Gábor, Kovács Gyula fáradoztak s a fényes eredmény­ben a művésznőn kivül övék a főérdem. Az est nyers bevétele 1782 korona volt. A kiadások levonása után 400 K jutott a helyi hadi árvák alapjának s 312 K a rokkantak helyi alapjának, ami igazán kiválóan szép eredmény­nek mondható. A művésznő innen másnap délelőtt Zilahra utazott, ahol ma fog föllépni s ahová Ajtai Nagy Gábor főjegyző, főrendező is elment. Felülfizetések: N. N. 3 K, Ossán Erzsébet 1 K, B. G.-né 6 K. Vármegyei közélelmezés. Lapunk mostani szűk kerete miatt egyes dol­gok közlésére csak később kerülhet a sor. De jobb későn, mint soha. A tavaszi vármegyei közgyűléshez az alispán részletes jelentést terjesztet be, melynek a köz­élelmezésre vonatkozó része minket is annyira érdekel, hogy annak közlését bizonyára igen szívesen veszik olvasóink. E tárgyban az .alispán a következőket je­lentette: A vármegye ellátatlan lakosainak élelmezése az uj gazdasági év kezdetétől állandóan folya­matban van. A szükséges lisztet a közélelmezés­ügyi miniszter ur havonként adatja rendelkezé­semre s azt az elsőfokú hatóságok ellátatlanai- nak kimutatása, az ipari munkások számaránya szerint osztom szét. Ä liszt kiutalás a malmok, a szállító eszközök teljesítő képességéhez képest változó, minek következtében az egyenletes ellá­tás nem biztosítható. Mindezek dacára ezideig érdemleges panaszra okot adó hiányok nem for­dultak elő. A liszt ellátás az utóbbi időben alig leküzd­hető nehézségekkel járt. Az O. K. H. a vármegye liszt járandóságát tulajdonképen még a mai napig sem állapította meg. Az ideiglenes contingenst ismételten leszálitották és utóbb megtörtént, hogy csak 1—2 hónapra lőwaggont utalt, ezt is rész­ben kukoricalisztben. Február elején történt sze­mélyes közben járásra sikerült azt elérni, hogy a február 15—március 15. időszakra 40 waggon lisztet utaltak, ebből azonban 18 vaggon kukorica- lisztben. A sima lebonyolítást lényegesen zavarja, hogy a lisztet különféle malmokból, távolabb eső vidékről kénytelen az O. K. H. szállíttatni. A cukorellátás aránylag a legzavartalanabb és az utóbbi hónapokban a vármegye részére szánt mennyiségek, igaz csak fehér kristálycukorban, akadálytalanul kerültek leszállításra. A vármegye contingensét a Központ Nagybánya város és Nagykároly város kivételével ismételt előterjesz­tések folytán nem redukálta. Nagybánya város és Nagykároly város contingensét kb. 20%-al mér­sékelték. A Cukorközpont kiutalt a vármegye izr. lak ■.' i részére 55 q. husvéticukrot, szemben a műit jví 100 q.-ával. Egy ellesett párbeszéd. — Irta: Találdky. — — Szervusz Józsi! Mi van veled, hogy nem lehet látni téged vagy talán igazat pletykálnak felőled, hogy a kis szöszke megzavarta a fe­jedet? — Nos, mi lenne abban, ha úgy is volna? Az nem neked fájna, de az én nyűgömmé fej­lődhetne, már pedig ilyesmit nem vesz józan em­ber magára. Megnyugtathatlak, hogy semmi ba­jom s ha nem járom közietek a régi szokás sze­rint a vig életet, annak elfoglaltságomban fek­szik fő oka. — Rendben vagyunk; igy már megértjük egymást. Mi r féltettelek nagyon, hogy vége a sza­badságodnak, — mert bizony a szöszke mamája sem érti ám a tréfát. Ha egyszer valaki az ő ha­talmi körzetébe jön, annak többé önakarata nem lehet, már pedig a te természeted, ha szelíd is, nem önmegadó minden bogaras gondolkozással szemben. — Ebben igazad van, de lásd én e fölött nem is gondolkoztam, eszembe se jutott a ma­mát megfigyelni, hiszen ha föl is keltette érdek­lődésemet a kis szöszke, ám azért nem lévén cé­lom az ő megnyerése, nem is hódoltam a példa­szónak „nézd meg az anyját, vedd el a lányát.“ — Ha azonban te felhívtad a figyelmem a ma­mára, ám vegyük bírálat alá. ^ Tisztességes, tiszta, rendben tartott háztá­jéka arról tesz bizonyítékot, hogy gondos házi­asszony a rendezője. — A kamara ellátva, a tiszta teritékü asztalon rendes és jóizü az étel s a havi költség keretében van tartva a kiadás, mert se­hol számlára való vételt nem enged az asszony, igy rendben és vagyoni egyensúlyban van a ház, minek természetes következménye, hogy a kis szöszi kiházasitásáért nem kell kölcsönhöz folya­modni. — Ha ezt a szokást és természetet viszi a kis szöszi hozományul már maga ez nagy ér­ték; hej, mert kevés ma az*olyan asszony, aki kiadásainak a férje jövedelméből való fedezésé­vel meg elégedne. — No, ha ez igy van? ügy természetes, hogy ha igy nézted meg az anyját, ^1 is veszed a lányát. — Hohó, ezt már nem : — Miért nem ? — Mert én azok közé tartozom, kiket nem elégit ki a sablonos rend és tisztaság s egyszerű vagyoni józan gondolkozás. Nekem az életben kissé több is kell s ha megnősülök e mellett még valami jobbat is kívánnék, ami az otthont kelle­messé is nemcsak türhetővé tenné. — S mi lenne az? — Talán ép az a mit a szöszi édesanyjá­nál nem találtam. — S ez? No lássuk megtudnám-e mondani? Hiszen egyénileg rosszat nem tapasztaltam, de mégis bánt, hogyha a háziasszony a vendéget nem fogadja egyszerű természetes szívességgel, 1918. május 12. Az O. K. H. a rossz termés miatt hüvelye­seket a polgári lakosság ellátására nem bocsát­hat rendelkezésére. Ismételt személyes közbenjá­rásra csak annyit sikerült elérni, hogy esetleg a a vármegyében dolgozó ipari és fakitermelő vál­lalatoknál a munkások részére 2 havonkint és fejenkint 1—2 kg. hüvelyest fognak utalni. E miatt azonban a munkások létszámát újból ki kell mutatni és fölterjeszteni. A szappan ellátás szinte teljesen megakadt. Hónapok óta összesen alig 80 q. szappan kerül tényleges leszállításra. A Zsirközpont által külön­féle gyáraknál utalványozott szappant és mosópor mennyiségeket az illető gyárak zsiradékhiány és forgalom korlátozása miatt, valamint mert lugkő sincsen képtelenek leszállítani. A Kávéközpont az egy hónapra megállapí­tott 56. q. mennyiséget havonként rendszeresen leszállítja. Elosztásra került körülbelül 150 hektoliter 52—2%-os jóminőségü ecet kb. 52-*60 fill, ára­kon. Leközelebbi időben valószínűleg március hónapban elosztásra kerül további 80 hektoliter ilyen ecet. December hónapra a Kereskedelmi Minisz­térium 500 q. petróleumot utalt, amelyből leszál­lításra került 320 q. A hátralékos 180 q. miatt még mindig tárgyalgatunk Ausztriával, ezideig sajnos pozitív eredmény nélkül. Január hóra a a Biharszilágyi Olajipar rt.-tól 450 q. utaltatott, amiből ezideig kb. 400 q.-át leszállítottak. Feb­ruárra 280 q.-át utaltak ismét osztrák finomítók­tól, azonban ismételt távirati és egyéb sürgős I kérdéseinkre, hogy ezt a mennyisget mely oszt­rák gyárak fogják szállítani, nem sikerült meg­tudni. Ezt csak valamelyes tájékozásul említem, hogy gyakran a legfontosabb cikkek megszer­zése milyen alig leküzdhető nehézségekbe ütkö­zik. Általában és nagyjában azonban a petróleum ellátás, viszonyítva ahhoz, milyen viszonyok van­nak köztudomás szerint más vármegyékben kie­légítő és jelenthetem, hogy főkép a gazda közön­ség szükségletét sikerült ellátni. Főoka, hogy a petróleumellátás igy is megy, az hogy sike­rült nagymennyiségű petróleumos vashórdókra szert tennünk. Vashórdokban máig kb. 90000. korona lett investálva. A petróleum ára literenkint ezideig 50 fillérben volt megálapitva, csak most február 1-én a nagymérvű fuvarbérek és cisterna- bérek emelkedése folytán kellett 54 fillérre az árt literenkint felemelni. Másutt, pld. Mármaros me­gyében, egy liter petróleum árát a hatóságok egy koronában voltak kénytelen magállapitani. November, december, január és február hóna­pokra havonta kb. 45 q. gyertyát kellett volna a Zsirközpont gyertya osztályának rendelkezésünkre bcsátania. Ezzel szemben ez ideig a Központhoz összesen csak 14 q. gyertya érkezett és ezenkí­vül Nagykároly, Nagybánya és Mátészalka váro­sokba, illetőleg nagyközségbe nehány mázsa ér­kezett közvetlenül kereskedőkhöz. Szállítás alatt hanem az alkalmi fölhevülése szerint egyszer ked­ves, máskor pedig zsörtölődve húzódik vissza s a helyett hogy őszintén ki üzenné, hogy elfoglalt, vagy rosszul érzi magát, huzakodva nagy öltöz­ködve jön elő, mit persze követ az öltözködés megokolása s ezzel letelt a látogatás s avval a tudattal távozol, hogy nemcsak magad érzed, al­kalmatlanul, de azt is tudod, hogy alkalmatlan­ságot okoztál. — Ezt pedig szősziéknél feltalá­lod. — Ez lehet a mamánál ideges természet vagy valami betegség következménye, mit a hir­telen beálló kedély változás tesz olyanná, hogy tűrni, sajnálni vagy kénytelen, de én egy életen át élvezni nem óhajtok. Nem láttam még soha készletével megelégedve s ha nem is követel, de a hangulatból hiveheti a férj az igényt. — Nem kellemes hallani, hogy másoknak inkább kijut az elismerésből mint neki. — A házőrzést tulságba viszi, tehát természetes, hogy nem ösmeri meg a köz életét: egyoldalú elfogultsággal övéivel szem­ben elégületlen lesz s igy minden házi rend da­cára ki rí egyéniségéből, hogy fáradt még adni is fölöslegéből. — Hiányzik bennök a valódi bizalomból származó háziasság, az otthon melegsége, már pedig ha nősülők kellemes, szellemes meleg ta­karos otthont kívánok, ezt nem látva a mamá­ban ne csodáld ha megnézve az anyját nem ve­szem el a lányát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom