Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-05 / 18. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 18. szám. 1918. május 5. gyermekei neveltetési járulékát 18, illetve 20 éves korukig 102 K 19 fillérben állapították meg. 9. A piaci vásárvám uj díjjegyzékét a tanács megállapította, azt életbe léptette s jóváhagyás végett beterjeszti. A közgyűlés maga adván előre engedélyt az intézkedésre, az uj szabályzatot a maga részéről jóváhagyta. 10. Nagybánya város takarékpénztárának jubiláris választmányi üléséről fölvett jegyzőkönyvét a közgyűlés örvendetes tudomásul vette. 11. Ugyancsak jóváhagyta a választmánynak február 25-iki ülésén tett intézkedéseit is. 12. Ajtai Nagy Gábor főjegyző és társai háborús segélyök megállapítását kérik. A közgyűlés a segélyt megállapította és fölterjesztette. 13. A tanács a számvevői hivatal kezelésére nézve többrendbeli újítást hoz javaslatba, ezeket a közgyűlés kivétel nélkül elfogadta. Egyben utasította a polgármestert, hogy a számvevőség újjászervezése iránt terjesszen a legközelebbi közgyűlés elé részletes javaslatot. 14. A Pesti Hazai Első tkpénztárnál levő 477 ezer koronás folyószámlára nézve a tanács javasolja, hogy hátralékos kamatainak kifizetése mellett, 1920. márc. 24-iki időre tolassék ki a visszafizetési határidő, tekintettel a háborús nehéz viszonyokra. A gyűlés ilyen értelemben határozott s fölterjesztést intéz a belügyminiszterhez. E tárgyban névszerint való szavazás volt. 15. Dr. Lakatos Mihály tiszti vezető orvos kéri fizetésének őt illető, hátralevő részének kiutalását. Kérelmének helyt adtak. 16. Az István Király szálló VII. sz. bolthelyiségének kiadására nézve a tanács javasolja, hogy a polgármester hatalmaztassék föl, hogy saját hatáskörében bérbeadhassa. Tudomásul. 17. 18. Veisz Hermant 300 K-ért, Mégai Ernőt 300 K-ért a községi kötelékbe fölvették. 19. A polgármester javasolja a kövezetvám fölemelését. A képviselet e tárgyban kérvényt intéz a minisztériumhoz. 20. 21.Csócs Irén és Less Péter illetőségét a város el nem ismeri. 22. Krampfner Lajos galicziai születésű, helybeli lakos magyar honpolgár óhajtván lenni, kéri a várost, hogy helyezze kilátásba a községi kötelékbe való fölvételét. A képviselőtestület a kérelemnek helyt adott. szigeten kis házban laknak. A házikó mögött a vogulok szerint egy kóró, a japánok szerint egy bambuszhajtás nő ki. Ebből lesz a kisisten, az ő fiuk, aki a szárazföldet a tenger fenekéről vas- búvárkacsa képében felhordja. A búvárbőrrel az öreg Égisten ajándékozza meg a vogul hőst, hogy annak segítségével munkájához láthasson. A japán mondában egy vasmadár száll le az égből, szárnyával, farkával szétveri a vizet, igy szed fel földet a fenékről és egy cethal hátára rakja. Egy istenke tartja fékszárnál fogva a cethalat, hogy ne hánykolódjék. De egyszer az istenke el- szundit, a cet mozgolódni kezd s a szárazföld majd hogy el nem sülyed. Azóta két istenke fogja a cethal zabláját, hogy, mig az egyik alszik, azalatt a másik tartsa féken a bálnát. És azóta kevesebb a földrengés Japánban. A mondának ez a végső ize minálunk, európai magyaroknál is élhetett valaha. Egy régi jókedvű kortesnótában mondja a becsipett szavazó: „Ej de mégis ing az asztal, lóg a pad . . . Tán a cethal megfordult a föld alatt.“ Az effélék nem véletlen találkozások, nem vándormesék kövecsei. Ezek egy ősi közös turáni mondakincs szerves darabjai. Lemminkáinen tetemrészei. Keressük össze őket! Reguly Antal a múlt század negyvenes éveiben beutazta a szibériai magyarok földét és följegyezte népköltési hagyományaikat. Osmitoszok és hősénekek, nagyarányú epikai költészet tárult eléje. A hősi epika pedig mindenütt szervezkedni szerető és tudó, vállalkozókedvü törzsek vagy nemzetek eseményein épül. „Mig a finnek költészete inkább az egyének belső életét tolmácsolja, — irja Reguly, — addig az osztyák kölTávasz elején. — Irta: Csengey Gusztáv. — Megjött a nyájas ifjú kikelet! Még egy kevés hó itt-ott megmaradt, De nem marasztja itt tz a telet, Hajt már az élet ágon, föld alatt. Duzzad a rügy ott fenn a száraz ágon, A fű kisarjad im a föld alul . . . Itt vagy, tavasz, te drága boldogságom! Sivár telemre feledés borul. Kies vidékünk bájos tájain Majd újra hallom a madár dalát Belé vegyülnek édes álmaim S ragadják lelkem’ hegyen-völgyön át. A küzdő élet annyi zord bajára Reá borul a ringó feledés . . . Ne gondolj véliik lelkem boldog álma! A virulásért még mindez kevés. Oh megfizettem én a szép tavaszt: Átadtam érte lelkem gondjait, A báhatot, mi könnyeket fakaszt Es megnyerém a szív sugalmait; Te vagy, költészet biztató bűbája, Mi uj örömre friss sugalmat ad! Ha rám mosolyg az erdők ibolyája, Várom a többi szép virágokat. Óh, szép virágok csak viruljatok ! Hívjon merengni nyíló kelyhetek; , 'ká, soká még itt marasszatok, Oly jól esik most lenni véletek! Ködbe borult a régi szép világ már, Ábrándiról ajk hasztalan regél . . . És a jövő? . . . E csalfa délibábnál Egy boldog óra itt ma többet ér. ' Külföldi esetek. Angol zeneértelem. Patti Adelin 1902. év folyamán Angolország déli részének egyik városában megfordult és az ottani dilettánsok által, az iskola javára rendezett hangversenyre ment. Az egyik fiatal hölgy, akinek több dalt kel-, lett volna elénekelnie, nem jelent meg s igy a különben is elég szerény programmal hirdetett hangverseny sikere kétséges volt. tészet, nem foglalkozva az egyének beléletével, csak társadalmak, városok és vidékek sorsát énekli meg s mindenkor munkás, kifelé ható élet szemléletéből indulva, annak harcos mozgalmait, viharait és viszontagságait festi. Az egyén itten, képzelme bájoló képeitől izgatva, mely fényes tetteket és szerencsés merényeket kápráztat elébe, inkább világi uralomra törekszik népek és földek felett, bátor elszánás és a fegyverek ereje által.“ Amit Reguly szibériai atyánkfiáiról állít, a társulási ösztön, a vállalkozási kedv kisebb-na- gyobb hadivállalatokra, a hősi élet és az epikai költészet kedvelése ugyanígy megvan a mongol és tatár törzseknél is. De ugyanilyenek voltak honfoglaló magyar eleink is. Gondoljunk csak vérszerződésükre. Árpád, a kazár kágán veje, Attila ivadéka, tatár és magyar törzsek fejeivel szerződést köt, szövetkeznek egymással Etele veszendőbe ment országrészletének, a mai Magyarországnak visz- szafoglalására. Véresküt tesznek a törzsfők és vezérükké emelik Árpádot, Álmos fiát, ükök unokáját, Etele király véréből. (Mivel a kazár birodalom a hűn birodalom folytatója és jogutóda volt századokig, bizonyosnak látszik, hogy az ott lakó magyarok és tatárok tudták: ki volt világhíré Etele, az isten ostora. Nem kellett mai hazánkban a németektől megtanulniok.) Azt is tudhatták, hogy ki származékát emelik pajzsukra. (Attila kardját, a királyi kincsek közül, Salamon király édesanyja ajándékozta csak el, addig megőrizték „Turkia“ királyai!) Árpád s tatár és magyar lovasai bejönnek, az örökséget visszaszer- zik, azután igazságosan elosztják maguk között. Tiszta epikum, tárgya nagyságánál fogva különb az Iliászénál. Bizonnyára énekelték is valaha e Erről Patti, akit a jelenlevők közül senki sem ismert, értésülve ajánlkozott, hogy a nemes cél érdekében, helyettesíteni fogja a távollevő hölgyet. A legkedvesebb balladákból énekelt'és azután ülőhelyére ment. Ä rendező-bizottság elnöke megköszönte szívességét és jóakaró elismerését következően nyilvánította : — Igazán nagyon kellemes volt énekét hallgatni. Hangját érdemes volna kiművelni. A hires énekesnő tiszteletteljesen megköszönte a megtisztelő elismerést és a bölcs tanácsot. Akinek gardedámra nincs szüksége. Egy wieni pályaudvarban két asszonynak az volt a feladata, hogy a vidékről egyedül érkező lányoknak alkalmazást juttassanak és az elzüllés- től megmentsék. Egyszer egy feltűnően szép lány érkezett meg egyedül. Felajánlották neki, hogy megvédelmezik a nagyvárosban rá váró veszedelmek elől, de a lány udvariasan visszautasította őket, mire aztán megkérdezték tőle, hogy mi a foglalkozása? — Állatszeliditőnő vagyok. Ládámban két csörgőkígyóm van, melyek távoltartják mindazokat, akik kellemetlenkedni akarnak. Vilmos császár és az egyéves önkéntes. Vilmos császár a babelsbergi kastély kertjében megszólította a virágokkal foglalatoskodó kertészt és hosszabb ideig elbeszélgetett vele. A fiatal ember először szakszerű magyarázatokkal látta el a császárt, de hovatovább mind nyugtalanabb lett. A császár megkérdezte ennek okát. — Megvallom, hogy egyéves önkéntes vagyok és három órakor a laktanyában kellene lennem. — így hát elkésett. Vegye fel egyenruháját és jöjjön velem. Á császár saját kocsiján vitte magával az önkéntest a laktanyába és intézkedett, hogy késése miatt ne büntessék meg. Heti krónika. Kihúztam egy kicsit a lábamat hazulról ebben a háborús világban. Élveztem az utazás édes-keserű viszontagságait. Láttam kapaszkodó, függő, veszekedő, tépett utasokkal telepréselt vonatokat, koplaló fővárost, ásító parlamentet, de láttam egy jól bevetett, megmunkált országot is, amely gyönyörű reményekkel kecsegtet, ha a „Meteorral“ is ki tudnánk valahogy egyezkedni. Egyet sajnálok, hogy május elsejének éjszakáján nem voltam itthonn. Milyen szép lehetett a mi'kedves városunk, zöld lombokban dús hanagy vállalkozást regősök országszerte és mindenütt szívesen hallgatták, továbbadták, ébrén- tartván vele egymásban a hazafiságot. Ez az érzésmód, politika, a költészetben, kinyomozhatat- lanul régi idők óta jellemzi a magyar kobzosokat. Allamfenntartó ereje van, azért szeretjük tán oly nagyon s oly régóta költőink efféle hangjait. Ha van vagy volt „Contrat sociale“ valaha a világon, a Vérszerződés mindenesetre az. Ha van alkotmányos királyság, akkor ez a mienk ősi tisztaságában csakugyan az. Az országnak van királya és a király ellenőrzésére országgyűléstől választott nádorispánja. Az ötvenkét vármegye önkormányzatát ellenőrzi a király nevében ötvenkét várispán, de a közönség képviseletére mindenütt van választott alispán. Országgyűlés a Rákoson, megyegyűlés a megyei székhelyeken. Az Aranybullában külön retorziós záradék, ha a király és ispánjai ennyi ellenőrzés mellett is visszaélnének hatalmukkal. Aki ennél világosabb, becsületesebb államszervezetet vél ismerni a világon, mint amilyen az Árpádok Magyarországa volt, az nem tudja, mi a kultúra, mi a jog és szabadság. Reguly Antal egy érdekes elbeszélést jegyzett föl ottjártában, mely Ugorország egykori állami berendezésének emlékezetét őrzi. íme: Egy gazdag ember nagy vagyont és két fiút hagy hátra. Az idősebb fiú, mint gondnoka, kisemmizi öccsét örökségéből és családjával együtt kiűzi az apai házból. A fiú egy városvégi viskóba vonul s ott nyomorog családostul. Koldulásból tengődik. Egyszer a folyó partján, a révben, egy messzevidéki kereskedő köt ki s megy tisztel- kedni be a városba a khánhoz. Visszatéret megszólítja ezt a szegény embert és megfogadja
