Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-05 / 18. szám

Nagybánya, 1918. Májas 5. — 18. szám. XLIV. évfolyam. Kir. ügyes. TAESADÄLMI HETILAP. YAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Negyedévre 2 korona es , . ' ===== Egyes szám 24 fillér. pótlék. y Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiatdóhivatal: = Felsőbányai-utca 20. szám alatt Telefon szám: Nagybánya 18. Városi közgyűlés 1918. május. ^ 4-én. Egy órás közgyűlést tartott a képviselő- testület ma délelőtt 22 tárgygyal, amelyek azonban mind inkább csak alaki elintézésre vártak. Nagyobb vita igy nem is fordult elő. Érdekességet az kölcsönzött különben e gyűlésnek, hogy azon először szerepelt az uj főjegyző: dr. ajtai Nagy Gábor, akit lapunk részéről is melegen üdvözlünk uj állásában és sok szépet, jót várunk tőle. Továbbá az, hogy napirend előtt Makray polgármester bejelentette Ajtai Gábornak mint főjegyzőnek- és Thordai Imrének, mint h. polgármesternek összeférhetetlenségét, amennyiben a törvény értelmében a főjegyző és polgármester elsőfokú rokonok vagy só­gorok nem lehetnek. Erre Thordai leköszönt a h. polgármesterségről s a közgyűlés Ajtai Gábort választotta meg erre az állásra. Ugyancsak napirend előtt emlékezett meg a polgármester lovag Berks Lajos és Oblatek Béla haláláról, akiknek emlékét jegyzőkönyvben megörökítik és a családhoz részvétiratot intéznek. Berks helyére dr. Pap Viktor ügyvé­det hívják be értékképviselőnek. Oblatek helyére azonban nincs kit behívni, mert a póttagok — fájdalom — teljesen elfogytak. Révész János szólalt fel ezután Bálint Imre 25 éves erdőtanácsosi működését mél­tatva, az ő indítványára a képviselet elisme­rését fejezte ki Bálintnak. Ugyancsak üdvö­zölte Révész a képviselők nevében Ajtai Gábort, mint aki főjegyzőül először vezeti a tollat a képviseletben. A pisztrángos-völgyi erdőkérdés, ame­lyet tulajdonképp a minisztérium vetett el, még mindig kiséret és igy természetesen városi anyagi ügyeinket még mindig nem tudjuk rendezni. Ma is egy 477 ezeres folyószámlát két évre kellett elodázni, ha ugyan kegyeskedik a miniszter megengedni. Bay Lajosnak megint van egy jó in­dítványa, a szeszfőzést, amit a járás abszo­lúte ki nem használt, sőt tulajdonképp a termelőknek a hátrányára élvez,-a városnak szeretné megkapni s innen a járás központ­jából kezelni. Éhez is csak egy kis jóindu­lat kell, amiből azonban .ott fenn irántunk, úgy látszik, igen kevés lappang. A takarékpénztár jubiláris gyűlési jegy­zőkönyvét egyszerűen örvendetes tudomásul vették, újabb jubileum nem fejlett ki a dologból. Az egész gyűlés különben csak 11-től 12-ig tartott. Lefolyása a következő volt: 1. A pisztrángos-völgyi vágásterület fa­anyagának eladása tárgyában a vármegye eluta­sító határozatot hozott. A tanács most javasolja, hogy e rendkívüli fahasználat tárgyában első­sorban kérelem terjesztessék föl, hogy azt akár nyilvános árverésen, akár házilagos kihasználásra engedélyezzék s csak az engedély beérkezte után fog dönteni a képviselőtestület az értékesítés ár­verési vagy házilagos mikéntje iránt. A közgyűlés ehez hozzájárult. Ugyané pontnál tárgyalták a Lapos-erdő kérdését is, melyben elhatározták, hogy 1600 hold erdő vétel iránt lépéseket tesz a város s ha nem kapna, akkor a száraz fákat dönti le csupán a Lapos-erdőből. 2. Szarvadi Jánosné segélykérvényét, mivel időközben intézkedés történt már, a napirendről levették. 3. A vármegye közli a városi közig, alkal­mazottak családi pótléka ügyében kelt határo­zatát. Tudomásul. 4. Bay Lajos a szeszfőzési jog tárgyában azt indítványozza, Írjon föl a város a földmive- lésügyi miniszterhez és kérje a nagybányai járás gyümölcsszeszfőzési jogának átengedését Nagy­bánya város részére. A közgyűlés egyhangúan elfogadta Bay indítványát s ilyen értelemben ir föl. 5. Az alispán az iránt keresi meg a várost, nyilatkozzék, hajlandó-é az uj nyugdijszabályza- tot visszamenően 3 évre megállapítani. A nyugdíj bizottság javaslatára a gyűlés kimondta, hogy a felhívásnak nem tesz eleget, mert a szabályrendelet csak a vármegyei jóvá­~s'igy"'semmi ok‘‘ 6. Nyugdijbizottság javaslatára özv. Égly Mihályné évi nyugdiját 2000 K-ban, Sárika Tibor, és Mihály nevű gyermekeinek nevelési járulékát 24 éves korig 400—400 koronában állapította meg a köz­gyűlés. 7. Dr. Miskolczy Sándor ny. városi tiszti ügyész nyugdíjpótlékért folyamodik. A közgyülás nem találta teljesíthetőnek a kérelmet, mivel a városi nyugdíjasok az államtól már is pótlékban részesülnek. 8. Özv. Konczvald Károlyné nyugdiját a képviselet 1917. jan. 1-től évi 613 K 14 fillérben, Turáni egység. — Még egy közlemény. — — Irta: Zempléni Árpád. — Kina és Japán kultúrája eléggé ismeretes. Egyik francia sumirológus azt gyanítja, hogy a Kínában beszélt sokféle nyelv között a sumirokét is föl lehetne még esetleg találni. Hiszen van ottan törökség is. Pompás iparosok a kínaiak. A papirost meg a selymet alkalmasint nekik köszön­heti az emberiség. Régóta ismerik a fametszést, könyvnyomtatást, lőport. Hivatalos lapjuk — nyomtatva! — körülbelül másfélezer éves. Por­cellán, majolika, bronzöntés sok évezredes. A sárga fajnak általában ezer meg ezer éven át ki­zárólagos kultúrféme a bronz. Oly kemény ötvö­zeteket önt belőlük Kína és Japán kohásza, hogy tüzet lehet csiholni vele, mint az acéllal. Japán­ban mindössze kétszáz esztendeje ismerik é5 gyártják a vasat. Eladdig csak a bronz járta ná­luk. Mi magyarok is a bronzot neveztük valaha vasnak, a finnek pedig rauta (réz) szavukat ru­házták át réá, mikor megismerték a vasat. Szi­béria magyarféléi kardnak hívják; alkalmasint perzsa kereskedők útján prémért csereberéltek vaskardokat s a tárgy perzsa nevét átruházták annak anyagára. A tatárság földmivelő és állattenyésztő. Az állattenyésztő tipus lovon jár, künn nyaral a pusz­tán (nomadizál), sátorokban, cserényekben, szár- nyékokban éjszakázik. Húsért, tejért, sajtért, bőrért hozzámegy a falusi földmivelő, a városlakó ipa­ros és kalmár, vagy a nomád rándul be a vá­sárokra. A földmives helyhez van kötve, az ön­tözhető területekhez. Faluját terméktelenebb dom­bokra építi, a száraz helyekre. A nomád sok föl­det bejár szekereivel, lóháton; ahol elfogyott a legelő, ott felszedi a sátorfáját, kocsira rakja s megy a gulya után, ménes után országnyi távol­ságokra. Amilyen állatot legeltet, olyannak hú­sával él és bőrében jár. Csikóbőr, borjúbőr rén­szarvasbőr, birkabőr anyagú kucsma, ködmen, nadrág és csizma vagy topán, kétágú keztyü, irha­bőr-, csalán- vagy kendervászonümög fő ruha­darabjai. Tarisznyájában szárított hústviszen (to- kány-t), kulacsában tejsört vagy forralt vizet (teát). Íja, nyila, kopjája, kése és ostora van, néha csá­kánya vagy fejszeféle rézfokosa is. Kész lovas­katona. Sok falut, várost, vásárt bejár, könnyen mozog, föl-fölébred benne a rablóvágy, a hóditó- ösztön, hogy gazdag városok ellen sokadmagá­val szövetkezzék rablás, sarcolás, meghódoltatás céljából. Babilon városa vályogtöltést épit elle­nük, Kina kőfalakat. Az se használ mindig, mert a földmives terményeire, az iparos készítményeire a pásztor is rászorul és úgy szerzi meg, ahogy tudja. Ha bírja: rabolja; ha kénytelen vele: cseréli. Ez a nomád tatár és török sok ezer év óta. Törökország mai címere: félhold és csillag, babiloni eredetű. Mezopotámia egyik nagy he­lyének, Ur városának volt helyi istene Szin (hold­karéj) és Istár vagy Nana (Vénusz-csíllag). Ezek emlékezete lobog a piros török zászlón. Egyebet is áthoztak Kis-Ázsiából török testvéreink. A su- mir „isten kapujáénak hívta legnagyobb váro­sát, Babilont, „fényes kapu“-nak hívja a török a magáét, ahol a padisah (Babilonban patiszi = papi fejedelem) a Yildiz (csillag) kioszkban la­kik. A kínai császárság is őriz babiloni emléket: Cenglikoto (ég fia) a kínai császár neve, Nabu- kudu (nap vagy ég fia) nevű cárja volt Babilon­nak is. Valószínű, hogy az orosz uralkodók cár neve is egyenesen onnan került s nem a Caesar­ból rövidítették. A Caesar is Babilonból került cim lehet, mert azoknak van egy istennevök: Ki­szár, amely „hely ura“ jelentésű. A sumirok is­ten neve: Dingir, mely a legrégibb írásban fenn­maradt istennév, őse a hún tatár, Tengir-ata (Ég­atya) névnek, felismerhető a mongol Ten Tien és a magyar ls-ten (Ős-ég) szavakban, mai nap is. A magyarság uráli nép és talán eredetileg ez is vadász, halász, madarász volt. A vogul és osztyák terület, északnyugati Szibériában, ha nem is őshazánk, de sok évezredes országunk. Leg­nagyobb folyóvizük az Asz-ja (Apa-folyó, Ob fo­lyam) neve után nevezték el a régiek Ázsiát. A legnagyobb világrész neve tehát magyar-vogul eredetű. A vogul teremtési monda az Ural-hegy- ség teremtéséről szól. Hasonlít az altaji török mondához meg a japánokéhoz, igy tehát bizo­nyos, hogy nem áfja vándormese, hanem a kö­zös turáni ősmondakör darabja. Röviden össze­vetem itt a vogult és a japánt. Egyenesen meg­döbbentő a hasonlóság köztük. Az ég ura egy istenpárt bocsát alá az ép­ből a földet elborító tengerre, akik egy úszó lág­NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom