Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-17 / 11. szám
Nagybánya, 1918. XLIV. évfolyam. Március 17 — 11. szám A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVAT Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K ■■ Egyes szám 20 fillér. —= MEGJELENIK MINDEN VASÁÉN Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. •>% .jzerkesztőseg és kiadóhivatal: 'elsőbányai-utca 20. szám alatt s=s Telefon szám: 18. Nagybánya. Mire várnak az öreg katonák. Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Ismerve úgy a város ügyei, mint a közjó iránt való pártatlanságát, bátorkodom nagyra becsült lapját szerény soraimmal fölkeresni. Egy néhány fővárosi lap azon siránkozik, hogy mi nem igy képzeltük el szeretett foglyaink visszatértét, hanem zeneszó, vigság, stb. tetszel- gős kedvességekkel, hát hiszen ez igy mind nagyon szépnek látszik, de kérdjük csak meg a hazatérők nagy részét, ők mit vártak és várnak? Várták a nyugodt családi otthont, és várták azt, hogy amig ők éveken át idegen népek között szeretetteiktől elszakítva tengették legemlékezetesebb keserű napjaikat, addig az ott- honn maradottak családjaikkal szemben előzékenységet és bizonyos esetben figyelmességet tanúsítnak, továbbá várták azt úgy a haza térő foglyok, mint a frontbeli és frontmögötti katonák, hogy a hosszú évek alatt, mig ők anyagilag és egyéb szervi bajaikkal csaknem teljesen tönkre mentek, addig odahaza intézkedések történnek arra nézve, hogy éveken át szerzett kis tőkéjüket, melyet önhibájukon kívül elvesztettek, becsületes munkájukkal ismét megszerezhessék és az évek óta fölhalmozott adójukat törleszthessék. De akkor, amidőn sokan ez idő alatt sohasem remélt anyagi helyzetbe jutottak, sajnos ilyen intézkedést még csak megközelítően sem hallani. Sőt merem állítani, hogy megdöbbentő közönyösséget lehet tapasztalni úgy a városi tanácsnál, mint a képviselőtestületnél. Tudva van az, hogy a Bernát-féle tégla és cserép gyár leégett. Ez igazán nagy kár Nagybánya városára, mert utóbbi években elsőrendű gyártmányt termelt. Amint hallszik, ő nem szándékozik üzemképessé tenni. Ezzel válságos helyzetbe került városunk építő ipara. Joggal kérdjük, mi lesz a hazatérő építő iparosokkal, hisz tudva van, hogy az építő ipar az, amely közvetve nemcsak a kézműipar nagy részét, hanem a kereskedelmet és más egyéb foglalkozásokat is magával lendíti. Mi lesz akkor, midőn a vérözön- ből menekülve haza térünk, anyaghiány miatt egy kalapácsütést sem leszünk képesek tenni. Avagy talán mi boldog hazatérők megelégedhetünk és térdre omolva hálálkodjunk azért, mert most meg lesz az általános titkos választói jog? Mi hazatérők nagy része igazán szeretnénk azokkal az urakkal, kiknek oly fontos az a dolog, most az egyszer szerepet cserélni. Köszönjük, mi nem ezt vártuk. Elvárjuk úgy a városi tanácstól, mint a képviselő testülettől, ha egyebet nem, legalább a boldog időkből fenn maradt városi téglatelep fölépítését, illetve üzemképessé tételét. En azt hiszem, erre most van legjobb alkalom. A város erre a czélra kapna olcsó katonai munka erőt is. Avagy talán a városi takarékpénztár tegyen ez irányban lépéseket, hisz egy jó üzemü téglagyár már ma csak busás hasznú vállalat lehet. Nagyon tévednek azok az urak, kik azt hiszik, hogy a testileg-lelkileg öszetört visszatérők nagy része ünnepeltetéssel vagy pláne az általános titkos jog, kiterjesztésével félre vezettetni engedi magát. Óh nem ! Mi hazatérők nagy része azt várjuk az othonnmaradottaktól, hogy fentiekhez hasonló intézkedésekkel várjanak, hogy mindannyian módot találjunk arra, hogy annyi nélkülözések és megpróbáltatások után becsületes munkánk és szorgalmunk által kiki vissza térjen régi boldog családi fészkébe. Ezeket vártuk és várjuk mi hazatérők, kik feláldoztuk mindenünket édes hazánk és szeretett királyunk nagyságáért és boldogulásáért. — Eger, 1918. márc. 7. cs. J. Hágái® vim läläfiptiM SS éves iíih®.' — Irta Bay Lajos igazgató — Nem ismerek pénzintézetet, melynek alapítása oly eredeti módon történt volna, mint Nagybánya Város Takarékpénztáráé. Nem nyerészkedési vágy, hatalom szerzés, vagy egyéb hiú ambíció, hanem az elfojtott szabadság feltámadásába, a haza és a város felvirágozásába vetett törhetetlen remény, az elnyomatás korszakában elfojtott politikai tevékenység helyett hasznos, hazafias munkát keresői érfierény, a korát meghaladó tájékozottsággal és előre látással biró, szellemi vezetőjét követő városi képviselőtestületnek látnoki bölcseséggel hozott határozata teremtette elő 1858-ban azt az összeget, melyből ez intézetet 1868-ban megalapították. A Bach-korszakban az államnak adott kény- szerkölcsönt a város 1858-ban váratlannl visszakapta. Ez összeg hovaforditása körül vélemény- eltérések merültek fel. Akadtak ugyan némelyek, kik e városi vagyon bevonásával részvényekre alapított takarékot akartak létesíteni, a közügyeket irányítók azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy kizáróan a város alapítsa még a takarékot, melynek jövedelme hivatva lesz a város polgárságának közterhein segíteni. . „Nagybánya város közönsége 18587 szeptember 13-iki közgyűlésén Bercsey Lajos indítványára 2025. számú határozatával kimondja, hogy takarékpénztárt alapit, mely Nagybánya Városi Takarékpénztár címet visel. A város a takarék alaptőkéjéül 21157 forint 50 krajcár névszerinti értékű úrbéri kárpótlási gyámi biztosítékokkal ellátott kötelezvényeit biztosítékul átadja és a tartalék alakulásáig egyrészről fenti tőkét vissza nem követelheti; másrészről, azonkívül, hogy az előleges költségeket a kezelési nyereségből leendő megtérítés mellett a városi pénztárból előlegezi, további kötelezettséget el nem vállal.“ E határozat alapján alakult meg 1868. április 4-én Nagybánya Város Takarékpénztára. Az alakuló gyűlésen jelen voltak: Bercsey Lajos, id. Csausz János, Csillag István, Glanzer Károly, Kovács Lőrinc, Lajos György, Liszkay Mihály, Marosfy Jakab, Nyirő József, Smit Sándor, Szendy János, Sztancsek János, dr. Tóth János. A megjelentek a választmány ideiglenes elnökéül Bercsey Lajost választják meg, aki nyomban indítványozza az alapszabályok felolvasását, amit egyhangúan el is fogadtak. Az alapszabályok szerint titkos szavazás utján megalakul az igazgatóság. Tagjai lesznek: Bercsey Lajos, id. Csausz János, Nyirő József, Szendy János, Kovács Lőrinc, mint rendes tagok; Marosfy Jakab és Papp Simon, mint póttagok. Ezután a választmány a maga kebeléből közfelkiáltással elnökül választja Glanzer Károly bányatörvényszéki elnököt, az igazgatóság elnökéül pedig Bercsey Lajost. Ugyanekkor megválasztják az intézetnek egyedüli, évi 450 forittal javadalmazott tisztviselőjét, Gőbel Imre városi tiszteletbeli aljegyző személyében, kit a pénzintézet érdekében a debreczeni takarékpénztárhoz küldenek ki a szükséges nyomtatványok beszerzése és egyéb könyvviteli módok elsajátítása céljából. Az igazgatóság 1868. április 9-én fizetés nélküli ügyésznek Sztancsek Jánost választja meg. Az első jóváhagyott alapszabályt 1868. junius 18-án tartott választmányi ülésen mutatják be s ugyanekkor elhatározzák, hogy az intézetet a Fő-téren levő Prugbergerházban junius 30-án megnyitják. Kötelezővé tették a választmányi és az igazgató- sági tagokra nézve, hogy betűrendben, díjtalanul a napibiztosi teendőket végezzék. Ugyanezen ,gvficwti»aiai'ozatából Nemes Kálmán debreceni díjmentesen bejegyezteti a céget a debreceni váltótörvényszéknél. Marosfy Jakab igazgatósági tag magánügyekben Bécsbe utazván, megbízást kap az első Wertheim-szekrény bevásárlására. Az összes alakulási költségekre és nyomtatványokra 635 frt 08 krajcárt utalnak ki. Váltó szakértőkül megválasztják Csillag István, Liszkay Mihály választmányi tagokat, Harácsek József és Husovszky József kereskedőket. Kimondják, hogy igazgatósági tag váltón kezes nem lehet s elhatározzák, hogy minden verkes fizetéskor az arany és ezüst pénzt az árfolyamon alul 2Vo-kal beváltják. A debreceni váltótörvényszék 1868. junius 22-én 3946. szám alatt bejegyzi a céget. Az Első Iparbank, a Magyar Általános Hitelbank, a Kolozsvári Takarék, az Osztrák Nemzeti Bank, Jolsvai Takarék tudomást szereznek az intézet alakulásáról, alapszabályt kérnek és összeköttetést keresnek. Növeli a forgalmat az igazságügyminiszternek augusztus 9-én kelt 12118. sz. rendelete, mely hatósági és bírósági letéti pénzek, gyümölcsöző elhelyezéséül jelöli ki az intézetet. A bizalom folyton nő az intézet iránt, úgy, hogy november 7-én az igazgatóság elhatározza, hogy pénztári készletén erdélyi úrbéri kártalanítási kötvényt vesz. Szükségét látja az intézet annak, hogy betéteket korlátlanul fogadjon el, viszont váltókölcsönének maximumát 5000 írtban állapítsa meg. Ugyanekkor megalkotja az intézet első ügyrendjét is és számvizsgálókul Csillag István, Marosfy Jakab és Papp Simon választmányi tagokat választja meg. 1869. január 30-án mutatják be az első félév mérlegét. A város megkapja a kölcsönadott alaptőke 6%-os kamatját, 672 frt 34 krajcárt. Felszerelésre 810 frt 03 krajcárt számoltak el. Lakbér és kezelési költségre 475 frtot. A választmány az eredményt örvendetesen veszi tudomásul. A fiatal pénzintézet forgalma gyorsan nő. Már március hóban a Magyar Általános Hitelbanknál 10.000 írt visszleszámitolást keres. A Hitelbank 30.000 frtot ajánlott fel. Ez volt az intézetnek első visszleszámitolása. Ekkor halt meg Nyirő József törvényszéki ülnök, cégjegyző igazgatósági tag. Emlékét jegyzőkényvben kegyelettel megörökítik és helyére Smit Sándort választják meg. A választmányi tagok számát 15-rő! 30-ra emelik. Életbeléptetik a letéteknek őrizetbe vételét s az ezért járó dijat 1%-ban állapítják meg. A városi közgyűlésen ez eredményt látva ismételten indítványozzák az intézetnek részvényekre való átszervezését. A választmány ez ellen állást foglal, mert ez esetben megszűnnék az intézet kizáróan a város érdekeit szolgálni. 1870. február 5-iki közgyűlésen számolnak el az első egész évi működésről. A forgalom 250.326 frt 13 krajcár. A városnak az alaptőke kamatán (1345 frt 88 kr.) felül kifizetett nyereség 592 frt 24 krajcárt tesz ki. Miután az intézet már nagyobb betét felett is rendelkezik, elhatározzák, hogy hosszabb lejáratú kölcsönt is adnak. Az intézet julius hóban a Gőzfürdő részvénytársaságnak 3000 frt 6%-os kölcsönt ad. így a két éves pénzintézet hozzájárul olcsó kamatozású kölcsönével e közintézmény létesítéséhez. Miután a felhalmazott teendőket egy tisztviselő elvégezni már képtelen, Hellerman Antal Gézát 400 frt és 2 köb-öl fa fizetésre kezelőtisztté választják. 1872. január 20-iki választmányi ülésen a betétkamatláb kérdését alku tárgyává teszik s annak megvitatására egy 5 tagú bizottságot küldenek ki. Simái Tivadar ismét részvénytársasággá való alakulást indítványoz és kéri az indítvány, tárgyalását. A mikor a választmány többsége az
