Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-01 / 48. szám
Nagybánya, 1918. December 1. — 48. szám. XLIV. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HLTXLAF. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VA Tek ^ ügyészség Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. ■- ■ Egyes szám 24 fillér. ----Felelős szerkesztő és laptulajdo RÉVÉSZ JÁNOS. Népgyűlés. Az a gyökeres átalakulás, amelyen hazánk az utóbbi négy hét alatt átment, természetesen szükségessé teszi, hogy az u. n. politikai pártok szervezkedjenek és az uj alkotmányos életben elhelyezkedjenek. A pártok, mondanunk sem kell, nem a régi közjogi alapokon indulnak meg, ezek már idejűket múlták, végre valahára elérjük, hogy Magyarország is életképes gazdasági, socialis alapokon rendezkedik be s nem mindig az elavult közjogi numerusokat fogja verklizni. Nálunk a sociáldemokrata párt holnap délelőtt tart nagy népgyiilést a Lendvay- szinházban, melyre nézve a meghívókat tegnap bocsátották ki falragaszok alakjában. Lapunkat is fölkérték a felhívás közlésére s mi annak szives készséggel teszünk eleget abban a tudatban, hogy ezzel is a hazát szolgáljuk. A kibocsátott fölhivás igy hangzik: Felhívás Nagybánya város, lakosságához! Magyarország dolgozó népmilliói lerázták évszázados bilincseiket, megszületett a Népköz- társaság. A szociáldemokrata eszmék: az Igazság, Jogegyenlőség és Testvériség eszméi jutottak diadalra. Azok az eszmék, melyekért századokon keresztül annyi vér folyt és amelyeknek hirdetői és követői oly sok üldöztetésnek voltak részesei a hatalmat bitorló zsarnokság bérencei által. Az Igazság győzött! Az Ige testet öltött! Leomlottak a válaszfalak! Megszűnt a társadalmi, nemzetiségi és valláskülönbség! Egyenlő jogok és kötelességek illetnek meg minden polgárt! Nagybánya városa munkásságából és polgárságából alakult Előkészítő Bizottság 1918. december hó 1-én d. e. fél 11 órakor a Lendvay- szinházban (István-szálloda) nyilvános népgyülést tart, melyen megalakítja a Nagybányai Szociáldemokrata Pártszervezetet. Jöjjetek el munkások, polgárok, katonák, közalkalmazottak, hivatalnokok és ti kétkedők is, halljátok meg az igazság szavát. Jöjjetek el mindnyájan, vallás és nemzetiségi különbség nélkül! Jöjjetek el nők, édesanyák, kik a jövő nemzedéket nevelitek! Éljen az egyenlőség és testvériség! Éljen a világot megváltó szociáldemokrácia ! Testvéri üdvözlettel az Előkészítő Bizottság A uüil palisizs ÉilísíS liESÉMísa. A háború hosszú tartama, mint ismeretes, minden hadviselő államban nagyon megnövelte a.tuberculozis áldozatainak számát úgy a polgári népesség, mint a hadiakéit katonaság körében is. Ezzel szemben az egészségi hatóságoknak elsőrendű feladata lett, hogy a pusztító népbetegség tovaterjedéseinek megfelelő intézkedésekkel útját állják. A leszerelő hadsereggel igen sok tüdőbeteg katona tér vissza otthonába, e tüdőbetegek környezetükre is nagy veszélyt jelentenek, sürgős feladata tehát az egészségügyi hatóságnak, hogy e tüdőbetegeket gondozás alá vegye és meg akadályozza azt, hogy a visszatérő tüdőbetegek baja a környezetre át terjedjen. De a hatóság tevékenysége a tuberculozis ellen való küzdelemben egyedül célhoz nem veDebreczen. zet, okvetlen szükséges, hogy e védekezési mozgalomba a társadalmi körök is bevonassanak. Ezért elrendelte a belügyminiszter, hogy minden városban és járásban megszervezzék a tüdőbetegek patronázsát, vagyis azt az intézményt, mely a hatóság tevékenységét társadalmilag pártfogolja, a város tüdőbetegeit gondviseli és szükség esetén segélyezi. A tüdőbetegek orvosi gyógykezelése már a múltban is biztosítva volt, a szegény sorsú tüdőbetegek az országos betegápolási alap terhére ingyen kaptak orvosságot, de egyedül az orvosi kezelés még nem menti meg a tüdőbetegeket, szükséges, hogy a tüdőbeteg kielégítő módon táplálkozzék és ez által szervezetének ellenálló erejét fokozza. Minden tüdőbeteget azzal a tanáccsal látunk el, hogy jól táplálkozzék, hogy tejet, tojást és húst egyék. De sajnos, a tüdőbetegek háromnegyed része nincs abban az anyagi helyzetben, hogy a szükséges táplálékot magának beszerezze. Ezért szükséges társadalmi mozgalom szervezése, mely célul tűzze ki magának a tüdőbetegek gondviselését, lakás viszonyaiknak javítását, a tüdőbetegeknek a legszükségesebb élelmiszerekkel való ellátását. Városunkban november hó 28-án délután 5 és 1,2 órakor a városháza közgyűlési termében alakult meg a patronázs bizottság Nagy Gábor dr. h. polgármester elöliilése mellett. Lakatos dr. ügyvezető tiszti orvos ismertette a patronázs bizottság föladatát és jelezte, hogy mihelyt a belügyminisztérium jóváhagyása megérkezik, városunkban tüdőbeteg gondozó (dispensaire) intézet fog alakulni, melynek működéséhez csatlakoznék szervesen a patronázs és annak útbaigazítása mellett gyakorolná a házi ellenőrzés nagy feladatát. Javaslatára kimondotta az értekezlet a megalakulást s a bizottság elnökévé Makray Mihály dr. polgármestert választotta meg, társelnökké Kádár Antal dr. egészségügyi tanácsost. Előadó: Lakatos dr. ügyv. tiszti orvos. Alelnökök lettek: Nagy Abélard. Kedves Mária! Utolsó levele nagyon meglepett, melyben sürget, hogy írjak valamit a szerelmemről. Bár tudom, hogy érdeklődése csak a barátságunkon alapszik, mégis kényes dolog az, hogy én Magának, a nőnek, egy nőről írjak. Jól tudom, hogy még gondolatban sem kezd tusát az én ideálommal, sőt inkább azon volna, hogy szebbé és ragyogóbb szépséggé tegye a számomra, mert az én boldogságom a Magáé is, mégis furcsa és különös a kívánsága. Különben, ahogy akarja. Igaz ugyan, hogy az ember rendszerint levélben csak azt szokta megírni, amit a legkevésbé érez, amire legkevésbé gondol, de vannak kivételek is. Mme Sevigné, Cicero, Flaubert és Byron ilyenek voltak. Hol is kezdjem ? Cyrano szeretett egy nőt, anélkül, hogy az tudta volna, a pultavai hős, XII. Károly egyszerűen kikapcsolta ezt az érzést életéből, Raphael de Valentin marquisnak sok szeretője volt, de szerelme egy sem. Egyikükhöz sem akarok hasonló lenni. Exotikus volt az életük és nem mindennapi a haláluk. Egyiket a véletlen, másikat a balsors, harmadikat az önmaga bőre (kívánságai életére mentek) ölte meg. — Sokat gondolkozom a sorsukon, életükön, nagyon sokra becsülöm őket, de nem akarok hasonló lenni hozzájuk. Az Elbén tarajos hullámokat ver egy hajó, a lapát szórja az ezüst cseppeket, a leitmeritzi vasúti hid a hamuszinü ködből csak csipkeháló- szerti vasrészeit mutatja. Az utca sárga és piros a levelektől, a fák már borzosak, lombjaik megtépázva ; a Schwarzenberg hercegek kastélyában van a fövárta, a kórház, a sóhivatal. A napfény visszacsapódik az újonnan festett rikitó sárga pinceajtóról, megkápráztatja a szememet. Valamit fújnak. — Egy pillanatra! Temetési menet volt. A fekete sovány kereszt a tömegből kiemelkedik, az öreg epiberek indulnak, a gyászkocsi kristályüvegje csillogásában a koporsó. Vörösre sirt szemű gyászolók. Apácák, uszályos kékruhások, szemüket földre vetik, morzsolják az olvasót. — Egyforma a gyász mindenütt, akárcsak nálunk otthonn. Most veszem észre, hogy Magának, kedves Barátnőm nem lobositzi táj- és hangulatképet akarok küldeni. Ezek a szürke őszi és mogorva halotti képek nem valók az én szerelmemhez, ahhoz a kalotaszegi szőttes szingazdagsága és a hajnal rózsás tengere kellene. Füstös étteremben van a tiszti étkezde. A franciák nem csinálnak olyan cécót az ebédhez, mint mi. Szalónnadrág és sötétbluz elengedhetetlenek. Rósz viccek és vastagabb tréfák, nem két-, hanem csak egyértelmű szavak, ha nincsenek is épen előírva, de az itteni szellem megkívánja. Olyan poshadt ez a levegő. — A Korzón is ott kegyeskednek a tisztek. Sajnálom a szegény lányokat, akiket meggusztálnak, a magyar nőt nem értik ugyan meg, de a pillantásokat, melyet rájuk vetnek, igen. A bakának csak a másik járdán szabad sétálni, hogy az urak annál fesztelenebbül gyönyörködhessenek. Szegény önámítók, a világ és társadalom krémjének tartják magukat. Avec les loups, ezt kívánná a kameradschaft, összetartás stb. Nem teszem. Ezek nem gascogni legények, közönséges az életük, az örömeik alávalók, az ilyenek szomorkodni sem tudnak, ha kell, jó minden nekik, úgy ahogy van. És ami legrettenetesebb, azt tartják, hogy ők a főfő vélemények, akaratok és igazságok. Bűnöket nem ismernek, egyszerűen természeti szükség minden, kényszer,. melyet a természet diktál. Könnyebb is a bűnt kéjnek és gyönyörnek nevezni. — De mondjunk csak valami igazságtalanságot, akkor dühükben az eget verik fejükkel. Hitük nincs, csak pökhendi önbizalmuk, lelkesedés helyett tigrislélek, prédaszomj. A nő előttük kereskedelmi köztárgy, melyet olcsón és felelőség nélkül kezelnek. Családról és kötelezettségekről mit sem akarnak tudni. . . . Gyönyörű vadregényes az Eger és az Elbe völgye tele van erdővel és várromokkal. 'Sokszor, ha nincs egyéb dolgom, felépítem azokat a ruinákat. Éles, cikkcakkos teteje lesz a kastélynak, mintha késsel volna kifaragva, hegyes góth ablakok, ólomkarikások húzódnak meg egymás megnyúlva. Az egész várkastély gyönyörű kontúrt ad a sárga ég alján. A légvárainkat telerakom apró miniature dolgokkal, a várkert üdén ragyog, virgonc szökőkút ágaskodik benne. Hosz- szu sötét mozaikos folyosók, tömzsi tölgyfa asztalok és székek. A lovagterem erőszakos, az asz- szonyok háza puha keleti pompa, patyolatkelmék,
