Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-01 / 48. szám

48. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1918. december 1 Gábor dr. v. főjegyző, Stoll Gáborné, Makray Mihályné, Waigandt Anna polg. iskolai igazga­tónő és Neubauer Hermin polg. isk. tanárnő. Tit­kár: Bernhardt István dr. tiszti orvos. Pénztáros: Székely Árpád igazgató tanító. Jegyző: Szőke Béla plébános. A patronázs bizottság megalakulása után Kádár Antal dr. egészségügyi tanácsos, társelnök ismertette a tüdőtuberkulozis elleni küzdelmet, mely egyértelmű a lakáshygiene megteremtésé­vel. Egészséges, száraz, jól szellőztethető, nap­világos lakást kell biztosítanunk a tüdőtubercu- lozisban szenvedő betegek részére, sajnos váro­sunkban, hol annyi sok a tüdőbeteg, 30 év óta semmi sem történt a lakás egészségügy terén és az építési engedélyek megadásánál figyelmen kívül hagyták" az egészségügyi szempontokat. Egyes utcákban annyira beépített, szűk házas­telkeket látunk, hogy a lakószobák alig kapnak világosságot és levegőt, viszont jobb módú és jobb lakás viszonyok között élő családoknál gyakran tapasztaljuk, hogy a legtágasabb és leg­naposabb szobát vizit szobának tartják fenn és a kisebbik és kevésbbé napos szobában tar­tózkodnak. Szükségesnek tartja, hogy a patronázs bi­zottság minél szélesebb társadalmi körökben to­borozzon, tagokat és a bizottság működésének célját minél szélesebb körökben tegye ismertté. Nagy Gábor dr. köszönetét mondott az elő­adóknak reményét fejezte ki, hogy a normális viszonyok kialakulása után a bizottság megkezd­heti áldásos működését s ezzel a bizottság ülé­sét bezárta. Külföldi esetek. A francia forradalom áldozatai. A francia gárdaezrednek egyik zászlósa Bussiere Károly a forradalom következtében nem csak állását, hanem vagyonát is elvesztette. Jó barátjainak közbenjárásával sikerült neki az úgynevezett jóléti választmánynál alkalmazást nyerni és pedig annál az osztálynál, amelynek fe­ladata volt a vádlottakra vonatkozó ügyiratokat nyilvántartani és a tárgyalás sorrendjét meg­állapítani. A bizottság elnöke iparossegéd, a titkárja kertész legény és a bizottság többi tagjai is ha­sonló műveltségű egyének voltak. Bussiere Károly feltette magában, hogy a forradalom szerencsétlen áldozatai közül minél többnek megmenti életét. Lienard számítása szerint a nemesszivü fiatal ember harmincnégyezer ember életét mentette meg. Többet ésszel, mint erével. Midőn Murat Nápolyból elmenekült, I. Fer- dinánd nyerte el az ottani trónt. Az uj király a bourbonok nagy orrát örö­költe, azért a nápolyiak „Re Nasone“ orrkirály­nak nevezték. a vaskosaras ablakokon virágokul — A könyv­társzobában porral teleszitált foliánsok, pergament tekercsek. Hol van Heloise, én vagyok Abélard. Megzavarnak, összeomlik a vár, egymásba hullanak a körvonalak, pár kő marad az egész­ből valamelyik hegytetőn. Kostial, Hasenburg vagy Hradelc. Másutt kell keresnem az ideálomat, azt a komoly leányzót, akinek igéző kék szemé­ből egyszerre kitör a pajzán jókedv, a duzzadó szerelem, aki egy mosolyával kikezdené a lelkemet. Igen, kedves Mária, ne csodálkozzék, azt a helyre lányt még nem találtam meg. Keresem, várom a percet, mikor a gyöngyszemet megvá­sárolhatom. Nagyon válogatok, sokat kívánok. De cserébe egy egész lelket adok. Türelmesen várok. Van egy ideálom, de még nem ismerem, várom, hogy lássam és váratlanul fog eljönni, mint a gondolat vagy az álom. Nem nagyon tetszik a nőknek, ha fehérnép­nek nevezzük Magukat, fehérek, tiszták, szépek; mennyivel különbek Maguk, mint mi, a fekete népek, a sötét, zord, mord férfiak! Nekem is nem volt könnyű, most annyi mindent elárulni, de tudom, hogy Maga megért engem és kért erre, ezért tettem. Olvasás után égesse el levelem, nehogy valaki elolvassa más is. Úgysem értené meg, kikacagna, kinevetne. Szeretettel üdvözli * „. *. -ig. Az olaszok gondolataikat jelekkel szeretik kifejezni és ezeket a jeleket I. Ferdinánd jól ismerte. Nápoly csőcselékje azzal a szándékkal ment Rezina városkába, hogy a Murat által nagy fény­űzéssel berendezett, oltani várkastélyt kirabolja. Az uj király akkor véletlenül a rezinai vár­kastélyban lakott és midőn a romboló eszközök­kel fölfegyverzett csőcselék közeledését, illetőleg szándékát észrevette, az ablakon kihajolva, mu­tatóujját ajkához emelte, azután karjait keresztbe tette és végre öklét arcához emelte. Ezeknek a jeleknek értelme: — Nyugalom ! Lopni nem szabad! A csőcselék vezetőit a király jelenléte za­varba hozta és a jelbeszéd az egész bandát jó kedvre hangolta. „Eviva Nasone“! Kiabálással a csőcselék visszament Nápolyba. Linkoln és a haldokló katona. Az Északamerikai egyesült államok és Dél- Amerika között dúló háború alkalmával Linkoln katonakórházat látogatott meg. Az elnök barátságos, vigasztaló szavakat intézett a sebesült katonákhoz. Utoljára tizenhatéves ifjúnak ágyához kö­zeledett. Á fiatal katona sebe halálos volt. — Szegény fiatal ember, mit tehetnék önért? — írjon helyettem anyámnak. — Szívesen — válaszolta Linkoln és tintát tollat, meg papirost hozatva leírta amit a fiatal katona bágyadt hangon mondott. A levél elég hosszú volt. Linkoln személye­sen akarta postára vinni a levelet. Mielőtt azon­ban ülőhelyét elhagyta kezébe vette a betegnek fehér kezét. — Egyéb kívánalma nincs? — Oly jól esik, hogy kezemet fogja. Lin­koln a szerencsétlen ifjúnak mindkét kezét az ő kezébe vette és még két óra hosszat ült a hal­doklónak ágya mellett. A szülő sem tanúsíthat nagyobb részvétet haldokló gyermeke mellett, mint az elnöké volt. Midőn az ifjú utolsó lehelletét kiadta, az el­nök föléje hajolva a kezei között megdermedt két kezet a halottnak' mellére illesztette és köny- nyezve hagyta el a kórházat. Dumas váltója. A nagyon eladósodott Dumastól egyik hi­telezője váltót követelt. Dumas e szókkal irta alá az űrlapot: — Mily varázsereje van aláírásomnak! Ez az űrlap ezelőtt ért valamit, mióta azonban alá­írtam, nem ér semmit! Heti krónika. Annyi mindenféle hirt hoznak az emberek és adnak tovább, hogy szinte zúg a feje tőle a nyájas érdeklődőnek. Sokszor egészen ellentétes dolgok forognak a szőnyegen és kiki úgy erős- ködik a maga igaza mellett, mintha ő volna Wilsonnak titkára. Legokosabb ember az, aki nem törődik a levegőben röpködő felelőtlen újdonságokkal, ha­nem folytatja mindennapi teendőjét. Hogy gyűlések, összejövetelek vannak, ka­tonák jönnek-mennek, autók robognak, vonatok érkeznek az igaz, de hiszen ez máskor is volt. Tehát csak „hidegvér és tiszta gallér“ mondja egy régi közmondás. Legfőbb baj mégis csak az, hogy a spanyol-tüdőlob nem szűnik, sőt erő­södik. Áz idő ismét enyhült s vagy 30 ember elvált megint tőlünk a héten. Köztük kedves, fiatal, erős, viruló férfiak és nők, akiket őszintén sajnálunk. Mennyi bajt legyűrtek az orvosok háború alatt, kolera, tífusz, feketehimlő, mind semminek bizonyult a tudomány előtt. És most Hercelnek is el kellett menni! Igazán legfőbb ideje volna, hogy az ország a legnagyobb gonddal és erély- lyel állná útját ennek a nemzetpusztitó vésznek. Az iskolákat pedig haladéktalanul be kel­lene zárni. Szomorkodunk és aggódunk. Ez a helyzet szignaturája. Hej, pedig máskor ezen a héten vigan volt Nagybánya. Katalin (25), meg András (30) napja éppen erre a hétre esik. A Katalin bálok a polgárság irigylésre méltó kedves és gazdag összejövetelei valának. András-napkor pedig megindultak a disznótorok s száz háznál volt egyszerre dáridó. Ma még emlékezni sem szeretünk ezekre, mert ha emlegetjük, annál inkább fáj a jelen. De vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a chaosz egyszer csak kitisztul, kisüt a béke napja, amit sokad magával oly nehezen vár már a krónikás. H&racsek László miniszteri tanácsos, a dohányjövedéknek központi igazgatója megválik állásától. Hir szerint korára való tekintettel nem kíván bajlódni többé a nehéz szak vezetésével s visszavonul nagybányai birtokára. Utóda Tömöry Kálmán min. tanácsos lesz. A vármegye legutóbbi gyűlése csütörtö­kön zajlott le Ilosvay Aladár alispán előlülése mellett meglehetős néptelenül. Nemzetiségi kér­dés nem fordult elő. Ä jegyzők panaszait Komo- róczy Péter ismertette. Nehány bizottsági válasz- ; táson kívül a gyűlés csak folyóügyeket intézett. Választások a Nemzeti Tanácsba. Ed­dig a következő választások eredményét közöl­hetjük: Közigazgatási tisztviselők: Makray Mi­hály, A. Nagy Gábor. Kezelő személyzet-. Török János erdővéd, Senkálszky Mihály. Szolgák: Fiktusz Gábor. Rendőrtanács: Thurzó György. Dijnokok: Fíiredy Jenő, ifj. Kovács János. Önálló kereskedők: Glavitzky Károly, Izsák Ferenc, Mandl Mór. Nyugdíjasok: Szabó Adolf. Önálló iparosok: Kupás Mihály, Tréger Lajos, Heller Antal, Vértes Adolf. Ipari alkalmazottak: Ón Lajos, Ruman Ferenc, Vonicsek László, Fiilöp István. Festők: Mikola. Postások: Stella Sándor, Mesterházy Pé­ter. A gazdák holnap, december 1-én 11 órakor, a szellemi foglalkozásúak délelőtt 12 órakor vá­lasztanak. Általános részvétet keltett városunkban csütörtökön a hir, hogy Szappanyos, élte java­korában levő kereskedő meghalt. Elvitte őt is az „influenzás tüdőlob,“ pedig a 42 éves férfiú erős, egészséges, piros arcú, jókedvű volt, munka- kedvelő, aki az utóbbi időben, mint szőlősgazda, a szabadban is sokat mozgott. A tevékeny, java- korbeli férfiú halálát őszintén sajnálják város­szerte. Temetése ma d. u. 3 és 1U órakor volt a részvétnek megható nyilvánulásai között. Neje, két kis gyermeke, öt testvére, sógorai sógornői és nagy rokonsága gyászolják. Béke poraira ! Katonai karhatalmi különítmény ér­kezett városunkba, különösen a bányászat, áll. és városi erdészet javainak megvédésére. Gyászhir. Jánky Béláné Kassay Margit tegnap, nov. 29-én, d. u. 3 órakor influenzás tüdőlobban meghalt pár napi szenvedés után. Az erőteljes, egészséges, ifjú úri asszony oda­adással ápolta férjét, gyermekeit, kik mind spa­nyolinfluenzában voltak, őket sikerült megmen­tenie, őmaga azonban áldozatul esett a gyilkos kórnak 28 éves szép, ifjú korában. Halála hire tegnap igazi megdöbbenést keltett. Temetése holnap, vasárnap d. u. lesz a Rák-utcai gyász­háztól. Édes anyja, testvére, 3 gyermeke, férje, nagybányai és váraljai rokonsága siratja a ko­rán elköltözött kedves halottat, az önfeláldozó édes anyát és hitvest, akinek maradjon áldásban emlékezete! Tisztviselők értekezlete. Az állami al­kalmazottak pénteken délután a városháza termé­ben tanácskozást tartottak, hogy a Nemz. Tanácsba küldendő bizalmiférfiak választásának módozatait előzetesen megbeszéljék. A terem kongott az ürességtől. Az értekezlet nagy részvétlenség mel­lett rövidesen véget ért. Különös érdekességet kölcsönzött mégis nehány pillanatra az összejö­vetelnek az egyik felszólalás, mely éles kritikát gyakorolt az előkészítő propaganda ismert kése­delmes, halogató eljárásáról. A szónok szomorúan és megütközéssel állapította meg, hogy Nagybá­nyán a magyar Nemzeti Tanács nincsen megala­kítva. — A terem azalatt folyton kongott, de nem üres szavaktól. — A szónok szerint nagy vesze­delem rejlik a mulasztásban a magyar népköz- társaság érdekeire nézve. E végvárban kétszeres éberséggel kell résen lennünk. Kifogásolja a Ta­nács korlátolt számát. — Végül az értekezlet azt határozta, hogy máskor határoz. Az üres terem aztán egészen kiürült, azaz még üresebb lett. Szegény Magyarország! (B. B.) A cőegyesület karácsonjára adakozni szívesek voltak: Lakosné 50 K, Bartók Kálmánná 100 K, Neubauer Hermin 20 K, Mándy Zoltánná 20 K, Kovács Béláné 10 K, Gombosy Józsefné 10 K, Kupás Mihályné 10 K, Hoffmann Árpádné 100 K, Robellyné 20 K. Szappanyob Jenő. ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom