Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-01 / 35. szám

Nagybánya, 1918.

Szeptember 1. — 35. szóin.

XLIV. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASARNAP.

,"r | Előfizetéi

Negyedévre 2^ froren a és

Eg.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

RÉVÉSZ JÁNOS.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányai-utca 20. szám alatt

Telefon szám : Nagybánya 18.

aiöV.

Az iskolai esztendő megnyílik, mire e sorok napvilágot látnak. Jobban szerettük volna, ha nálunk legalább egy hónappal késik ez a megnyitás, mert az őszi betakarítás miatt a gyermekekre igen nagy a szükség, mikor drága napszám mellett idegen .gyermekekkel dolgoztatunk s az embernek a magáé mégis csak megbízhatóbb, aztán az az idegen is csak iskolaköteles, jobban szerettük volna, ha az irányadó körök egy kis tekintettel viseltetnének a sok nehézséggel küzdő gazdák iránt, de hát bele kell nyugodnunk ma már mindenbe.

Majd akkor fognak szünetet adni: januárban mikor Budapestnek, mert a fővárosnak ez a jó. Nálunk szénhiány nincs, mert szén sincs, fa pedig csak akad annyi, hogy tanulhassanak a gyermekek, aminthogy iskoláink a háborús években állandóan tiltakoztak a szénszünet ellen, nekik ez nem kellett, de épp azért mert nem okvetlen szükséges, ezt megfogjuk kapni akkor mikor semmi gazdasági dolog nincsen.

Némely iskola nagy nehézségekkel küzd. így a főgimnázium, amelynek helyisége sem megfelelő s tanereje is kevés. Tavaly is csak nagy erőfeszítések árán volt fenntartható. Azért mégis volna az intézet vezetőségéhez egy kérésünk. Nevezetesen az, hogy a tornát valami képpen vegyék be a tanrendbe, mert a „gimnázium“ szó maga is azt jelenti, hogy ott a testinevelésre súlyt fektetnek s erre a sok szellemi táplálékkal megterhelt ifjúságnak valóban nagy a szüksége.

Ha a tanárkarban senki sem vállalhatja, kívülről lehetne egy tanítót vagy más alkalmas egyént szerződtetni, de a fejlődő ifjakat torna nélkül hagyni még sem kellene.

Sok szülőnek óhajtását tolmácsoljuk, mikor ezt itt megemlítjük s különben az összes intézeteknek kívánunk jó szerencsét az uj esztendőben!

A vértetű irtásáról.

A gazdasági egyesület választmánya f. hó

11-én tartott ülésén elhatározta, hogy a gyümölcsfákat károsító s veszedelmes volta miatt egész gyümölcstermelésünket veszélyeztető vértetü irtása ügyében intézkedéseket teszen. Egy ilyen intézkedést kívánt tenni a gazd. egyesület azzal is, hogy a m. kir. rovartani állomástól a vértetü irtását ismertető 300 db füzetetet kért, hogy az érdekelt gazdák között szétoszthassa. Minthogy a rovartani állomás csak nehány drb ilyen füzetetet tudott küldeni, az egyesület vezetősége úgy határozott, hogy közérdekből a helyi lapokban

fogja az útmutató füzetek tartalmát- a kevésbbé lényeges részek elhagyásával- közölni. Ugyanis a vértetü irtása kötelező, aki azt elmulasztja, tetemes pénzbírság éri s ezen kívül a hatóság az irtást a kertbirtokos költségén eszköli.

Hogy Nagybányán gyümölcsfáinkat a vér- teíütől komoly veszedelem fenyegeti bizonyítja az, hogy a veresvizi gyümölcsöskerteknek veres- vizi,- tárna,- iskola és sveicer utcák által határozott részben levő fák a legnagyobb mértékben vértetvesek s ha ezen területen nem hajtják végre az irtást alaposan, ügy rendre ellepi majd a többi gyümölcsösöket is.

Nem lehet azért eléggé a gazdák figyelmébe ajánlani, hogy ott, ahol a vértetű föllépett az irtást saját érdekükből, de közérdekből is lelki- ismeretesen végezzék, valamint azt sem, hogy az összes kertbirtokosok, de különösen az említett utcák által határozott területtel szomszédos kertek tulajdonosai vizsgálják meg és kisérjék állandó figyelemmel vájjon fáit nem támadta-e meg a vértetü ? A hatóság segítségére volt és van a kert tulajdonosoknak az irtás munkájában. Hiszen az érdekeltek tudják, hogy a hatósági megbízott Lengyel Andor úr házról-házra járva a fertőzött fák tulajdonosait az irtásra nemcsak felszólította, kérte és buzdította hanem, az irtás módját is lelkismeretesen megmagyarázta még azoknak is, akik csak úgy félválról akartak szóba állani ez ügyben. Gondoskodik a hatóság arról is, hogy a védekezéshez szükséges kátrányt érdekeltek beszerezhessék. (Jelenleg a Boczor-féle felsőbányái utcai vaskereskedésben kapható.) Rövid időn belül számba lesz véve, hogy az irtást érdekeltek végrehajtották-e eredményesen s méltán lesz várható és követelhető ezek után, hogy mindenki megtegye kötelességét. Az irtásról szóló útmutatás a következő:

Hogyan ismerjük mega vértetüt? A vértetü csak az almafát támadja meg; kivételesen és nagyon ritkán a körtefán is akad.

Az almafának csak fás részein élősködik, még pedig valamint a derekán és ágain, azon- képen ez utóbbiak további elágazásain, a gallyon, a vesszőn és a fásodó véghajtáson is. Ha a fának fattyúhajtása van és ha e fán vértetü is él, akkor biztos, hogy ez a rovar a fattyúhajtáson is bővében lesz. Rendesen a fa sebes részein fordul elő, a melyek akár metszés, akár törés, vagy esetleg jégeső következtében keletkeztek. Az ilyen hely forradásos s olyan dudorodás látható rajta, melyet a legtöbb kertészember „rák“-nak szokott nevezni. A hol a vértetü letepedett, ott azt a helyet sajátszerii hószinfehér gyapjas váladékával majdnem egészen betakarja. Legjobban látható ez a váladék tavasszal május és junius hónapokban, valamint szeptember havában is néha, a mikor az kivált az elálló ágakról és gallyakról valóságos kis pelyhek alakjában csüng le. Nyár derekán ez a gyapjú váladék már csekélyebb meny- nyiségü. Télen a vértetütől okozott seb kékeshamvasnak fog látszani, de fehéres színe akkor is kirívó. Ezek a vértetü-foltok leginkább a fa szélvédte oldalán s a föld felé tekintő részén találhatók. Az almafa levelén, vagy a faderék sima és teljesen ép kérgén vértetü soha nincs.

A faiskolában, vagy a hol a vértetves fák igen gyéren állanak és gyér a koronájuk is, akadhat a vértetü a föld alatt a gyökér nyakán és az oldalgyökereken is.

Ha a vértetves foltról a fehér váladékot lefújjuk, lehorzsoljuk, akkor a kártevő rovart, a vértetüt, tömeges mennyiségben találjuk meg alatta, mert a vértetü e fehér váladéka alatt él, még pedig nem egyenkint, hanem kisebb folton

száz-, nagyobb folton pedig ezerszámra. A vértetü színe hamvasbarna.

Hogy biztosabban meggyőződjünk arról, vájjon ezen fehér váladék alatt tanyázó tetii valóban vértetü-e, nem kell egyebet tenni, mint azt szétnyomni. Ha piszkos vérszinü a folt, akkor biztosak lehetünk, hogy vértetüvel van dolgunk*

*) A gazdasági egyesület vezetősége kéri a helybeli lapok szerkesztőségeit, hogy jelen soraink b. lapjukban közölni szíveskedjenek.

Nagybánya, 1918. augusztus 23.

Kiváló lisztelettel

Szabó Jenő,

egyl. jző.- titkár.

Külföldi esetek.

Furcsa reklám.

Denbigh Vilmos angol iró Wales szép vidékét, üdülés céljából, akarta fölkeresni.

Müveinek kiadója erről értesülvén, ajánlotta neki, hogy a szép vidék ismertetése céljából írjon a nyaraló közönség számára.

Egyik kirándulás alkalmával a tourista ösvényektől távol első völgybe jutott és csak hosszabb bolyongás után bukkant nyomorúságos épületre, melynek az volt a hivatása hogy vendégeket fogadjon.

Minthogy vihartjáró felhők mutatkoztak, rászánta magát, hogy a vajmi keveset ígérő vendéglőben tölti az éjszakát.

Karpet Hugh a vendéglős, meg felesége mogorván fogadták.

Vacsorát rendelt, de az elébe tett étel oly hitvány volt, hogy abból enni nem tudott.

— Nem adhatna valami jobbat?

— Nem uram, a jobb ételeket a szomszéd községbeli vendégek számára tartjuk fönn. Idegenek csak nagy ritkán tévednek ide, azért nem vagyunk berendezve idegenek ellátására. Ha nincs megelégedve, kérésén magának más vendéglőt;

— Hol van más vendéglő?

— A legközelebbi tiz mértföldnyire innen.

— Az messze van, kénytelen vagyok ebben a lebujbán meghálni.

— Vendéglőmet lebujnak meri nevezni ? Ez oly sértés amely bosszút kíván.

— De uram.

A mérges ember birkózó állásba vágta magát és igy kiáltott föl:

— Meg kell birkóznia velem.

— Arra nem vállalkozom, mert a birkózáshoz egyáltalában nem értek, inkább visszavonom a sértő kifejezést és bocsánatot kérek.

— Vigye az ördög — válaszolta a vendéglős és morogva távozott a szobából.

A megfélemlített vendég kínosan nyelte le a rósz ételt és almabort ivott reá.

A keserves vacsora után elővette jegyzőkönyvét és szorgalmasan kezdett írni.

•A vihar időközben elmúlt, a villámlás dörgés megszűnt, de az eső zuhogott.

Egy óra letelte után, a vendéglős ismét ejött.

— Alvás ideje van most.

— Nekem még Írni valóm van.

— Ostobaság — kiáltotta mérgesen a vendéglős. — Azt máskor is végezheti. Az én vendéglőm nem iroda, a tintanyalókat ki nem állhatom. Azt képzeli, hogy maga miatt még fönn maradok? Abból ugyan nem eszik — a lámpát eloltva megragadta a vendég karját — jöjjön! és a legkisebb szobába vezette, a hol kényelmetlen rossz ágy várt reá.

Denbigh sokáig nem tudott elaludni any-