Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-01 / 35. szám

35. szám. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ =r=^= 1918. szeptember 1. N, Felhívás! ag'yobbmcTvü Conservgy ár­tól megbizattunk 20—25 vaggon FAJALMA VÉTELÉRE. AaDl Felkérjük a termelőket, szíves­kedjenek a jánlatukat a fa jok meg­nevezésével s a fajonkénti hozzá­vetőleges súly megjelölésével a gazdasági egyesü’et pénztárosa, Molnár Aulai úrhoz mielőbb be­jelenteni. Az egyesület fel van hatalmazva a vételre. Megegye­zés esetén az egyesület előleget is ad. Vételár a mindenkori ter­melő maximális ár. Gazdasági Egyesület. nyira fölizgatta a rósz bánásmód. Később gon­dolt ugyan kalandjának humoros oldalára is, mindazonáltal föltette magában, hogy megbosz- szulja magát. — Könyvemben oly emléklappal tisztelem meg a durva embert, hogy Wales látogatói bizo- í nyára őrizkedni fognak a hitvány lebuj fölkere­sésétől. Denbigh könyvének nagy kelete volt, min­den évben uj kiadást kellett rendezni. Annak a völgynek leírását, melyben Kar- pet vendéglője állott azzal végezte, hogy az ot­tani vendéglő, a legszerényebb igényeknek sem felel meg, a vendéglő pedig Angolországnak leg­szenvedélyesebb birkózója, kiknek gorombasága, minden képzeletet felül múl. Az ötödik kiadás rendezése alkalmával fi­gyelmeztette Denbighet a könyvkiadó, hogy a Walesben netalán előfordult változások miatt cél­szerű lenne oda utazni. Az iró kész volt, a szép vidék meglátoga­tására. Útra is kelt nehány nap múlva. Nagy volt a meglepetése midőn a rósz lebuj helyén a mai kor igényeinek megfelelelő, újonnan épült, vendéglőt látott. Karpet megpillantva az érkezőt kiáltotta: — Uram! Én ismerem önt. Nehány év előtt megfordult nálam és könyvében megemlékezett nem csak vendéglőmről hanem rólam is. — Honnan tudja azt? — Könyvét meghozattam, mert vendégeim figyelmeztettek rá. Különben szíveskedjék bejönni. — Nem nagy kedvem van. — Uram ! ön a legnagyobb jótevőm. — Hogyan értsem azt? — Minden tourista látni kívánta Angolor­szágnak legszenvedélyebb birkózóját és a kép­zelhető leggorombább embert. Oly hirt szerzett nekem, hogy könyvének megjelenése óta százan meg százan keresnek föl. A sok vendég sok pénzt fizet s igy annyi vagyonhoz jutottam, hogy a „rósz lebuj“ helyére modern vendéglőt építettem. — De most már nem oly goromba? Gorombának, üzleti szempontból kell len­nem. Némely vendégeim még azt is kívánják, hogy birkózzam velők, megteszem azt is. — Közlésemmel tehát megvan elégedve. — Természetes. — A legújabb kiadásban maradjon meg? — Nagyon kérem. — Furcsa —gondolta magában Donigh ezt az embert gorombaságáért akartam megbün­tetni és az ily célból irt emléklapom nagy anyagi hasznot hozott neki. Karpet goromba modora a továbbá kiadá­sokban mint reklám szerepelt. ' ^ \ Maestoso. Fehéren, lágyan — nézze —- száll az est, a hegyek mögött halk koncert zenél. Vörös dáhliák vére permetez, s hódúit csókjuktól mámoros a szél. Sötét van. Fáradt, hallgatag sötét, könyörgő, fájó valcerrel tele . . . Vergődő vágyát szórva száll az est: És eszembe jut — drága — a neve. II. Átölelve forrón, lázadón a csend, bús őszirózsák álmát álmodom: (Selymesfehéren reszket szerte mind, mint bús kacajba búrkolt fájdalom.) Dalok suhannak. Zord fenyő zokog, kacagó jajjal lesz az éj tele . . . Fáradt virágok szirmát csókolom; És eszembe jut — drága — a neve. III. Álomba vésztőn haldokol a kert, vonagló vágyak halk siráma kél (Mint mikor izzó, bódult csók után kibuggyan lázas szikraként a vér.) Szent, késő tüzek fény csóvál a gyűl ezer ragyogva húll a földre le .. . Fájó életem csitulva pihen S átölel csendben drága — a neve. törökfalvi Pap Zsigmond. Heti krónika. íróasztalommal szemben két üveg uborka savanyodik és zöldell az ablakban. Szent jelvény, a nyári évad főplanétája úgy, mondták azt régen, Ma azonban nincs többé uborkaszezon, sőt a nyár nálunk még mozgalmasabb, mint akár a farsang. Van mit írni, csak győzzük, tultengésben leledzenek a lapok, sohasem férünk el a sovány 4 oldalom, de a papirközpont kegyetlen, több tért nem enged, azért dióhéjba kell szorítani mindent. Itt van pl. most kedves nejével együtt a főispán, máskor ilyenkor hasábokat hoztunk, disz- menetekkel, fogadtatásokkal, fáklyászenét, beszé­deket. Ma pár meleg sor áll rendelkezésre. Hová lettek a nyplc oldalos számok, meg a gazdag mellékletek? És mikor térnek viszsza? Addig elnézést kell kérnünk a közönségtől, ha a hirdetések is mindig Több tért foglalnak el. Anyagi érdekek szorongatják a szellemi szem­pontokat. Pedig a szellemi munka ismét megkezdődik. Itt az iskolai év. Hamarább eljött mint gondol­tuk s mire jövő számunk megjelenik, már akkor az iskola padjai közt ülnek a haza leendő oszlopai. Tanulják a leckét és csinálják a feladványt, mert hát jönnek az emberes hónapok, itt van szeptem­ber, örömével bánatával, sok gyümölcsével és rövidülő, hidegülő napjaival. Mondják, hogy ez a legszebb hónap Nagy­bányán de mennyivel szebb lehetne még, ha a szivek fölmelegednének s nem téli háborúba, de téli békébe mennénk, ám ma jobb, ha az ilye­neket nem is emlegeti a krónikás. Jékey Sándor; főispán és kedves neje 29-én délben városunkba érkeztek, a hol ma a főispáni pár nagy művészestélyt rendez a vár­megyei hadiárvák javára. 29-én délután igen sok látogatást tettek, 30-án d. e. pedig a főispán egyedül vizitelt, a tanács tagjainál és egyes hi­vatali főnököknél. Itt tartózkodásuk alatt Damo- kos főszolgabíró vendégei. Ugyancsak itt időzik Medve Zoltán kormánybiztos is családjával. A mai estnek műsora a következő: 1. Villanyi An­dor : Az önkéntes. A szőke leány : Damokos Anna, a barna leány: Soliész Ily urleányok. 2. Németh Jenöné úrasszony zongorajátéka. 3. Háborús je­lenet : Jékey Istvánné úrasszony. Szuhányi Ferike. 4. Zenélő óra: Medve Iby és Rózsi urhölgyek. 5. Vitányi Andor: Az öngyilkosok. A leány: Pro- hászka Sári. A fiú: Damokos Laci. A pincér: Glavitzky Kari. 6. Cigányzene mellett énekel Jé­key Istvánné úrasszony; hegedül Kondor Sándor. Az est igen fényes sikerű lesz. Személyi hír. Horváth Pál alsófehérme- gyei gazdasági bank-igazgató és földbirtokos sógora Incze József látogatására pár napot váro­sunkba töltött. Kinevezések. Katz Izsó dr hadnagyot fő­hadnaggyá, Sziklai András zászlóst hadnaggyá nevezték ki. Kun Béla debreceni egyetemi tanár pár napot városunkban töltött és Soltész Elemér ven­dége volt. Orvosi hir. Dr. Fekere Samu szatmári szemorvos 4 évi harctéri szolgálat után visszatért Szatmárra és szemorvosi gyakorlatát ismét meg­kezdte. Vármegyei állandó választmányi ülés lesz, szept. 2-án, d. e. 10 órakor. jr FÍbiá7 I «y- kir- bá"/a­Bank elnöke, a r. k. egyház godnoka, városi kép­viselő hosszas szenvedés után meghalt aug. 27-én A boldogult működésének nagyrészét a nagybá­nyai kerületben töltötte. 1882-ben jött ide, előbb bányagyakornok, majd bányatiszt volt, a veres- vizi bánya főnöke, később kapniki főnök. 1909-ben ment nyugalomba. Azóta sokszor mint városi h. mérnök is tett szolgálatot. Leánya Erzsiké is nagy beteg volts meghalt 28-án, délben, s igy egy­szerre két koporsó volt ravatalon a háznál. 29-én d. u. 6 és Vj órakor temették a két kedves halottat általános részvét mellett. Fábiánnak mérnök fia : Lajos, a ki szintén mérnök, csak tegnap jöhetett haza Ausztriából, a katonaságtól, nem lehetett a temetésen. A család a következő gyászlapokat adta ki: felső-eöri Fábián Lajos, Bözsi és Ilonka úgy a maguk, mint az alóüroítak nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy drága gond­viselő atyjok, a szerető testvér és rokon felső- eöri Fábián Lajos nyug. m. kir. bányafőmér­nök, a nagybányai r. kath. egyház gondnoka, városi képv. test. tag f. év és hó 27-én d. u. 3 órakor üdvösségünkre rendelt szentségek buzgó felvétele és hosszas betegsége után 60 éves korában jobb­létre szenderült. Drága jó apánkat f. hó 29-én d. u. V* 7 órakor fogjuk a családi sírboltba el­temetni, mig jóságos leikéért az engesztelő szent miseáldozatot szeptember hó 2-án d. e. 9 órakor fogjuk az egek Urának bemutattatni. Nagybánya, 1918. aug. hó 27. Szerető gyermekeid örök há­lája és imája vezessen az egek honába! Özv. Weszely Jánosné és családja. Özv. Zajovits Já- nosné és családja. Özv. Nemes Ferencné és csa­ládja, testvérei. Almer Károly és családja, Almer Béla és családja, sógorai A Mindenható bennün­ket kettős csapással iátogatott meg, midőn jó édes apánk után 24 óra múlva elvesztettük ra­jongásig szeretett nővérünket Bözsikét aki életé­nek 24-dik évében hosszas betegség után f.hó 28-án d. u. 2 órakor az angyalok honába költö­zött át a halotti szentségek ájtatos felvétele után. Szelíd jó lelke oly csendben szállott el, mint amilyen angyali volt élete. Édes apánkkal együtt f. hó 29-én este 6 1/t órakor temetjük halandó porhüvelyét a családi sírboltba. Szenvedésekben megtisztult leikéért szeptember 2-án d. e. 9 óra­kor mutattatjuk be az engesztelő szent misét. Nagybánya, 1918. augusztus hó 28. Lebegjen a te fehér lelked szüntelen közöttünk! felső-eőri Fábián Lajos és Ilonka testvérei. Przibibislavvszky Ferenc m. kir. honvéd őrnagy vőlegénye. Almer Károly és családja. Alrner Béla és családja nagybátyjai. Bomtnersbach Jusztin nevelő anyja. Özv. Weszely Jánosné és családja, özv. Zajovits Jánosné és családja, özv. Nemes Ferencné és családja, nagynénjei. A Kér. Bank gyászlapja igy hang­zik : A Nagybányai Kereskedelmi-Bank Rész­vénytársaság mély megilletődéssel tudatja, hogy igazgatóságának elnöke felső-eőri Fábián Lajos úr ny. m. kir. főbányamérnök folyó hó 27-én hosszas betegség után elhunyt. A megboldogult éveken át kiváló buzgalommal és széleskörű tu­dásával intézetünk fejlesztésében és irányításában tevékeny részt vett. Emlékét mindenkor kegye­lettel fogjuk megőrizni. Nagybánya, 1918. évi augusztus hó 26-én. Az igazgatóság. A városi állásokra a mai napig követ­kezők adták be pályázati kérvényeiket: főszám­vevőnek: dr. Poszvék Ödön, ellenőrnek Rózsa Gyula, aljegyzőnek Kupás Gyula, közgyámn Rosner István. Lapunk zártakor értesülünk, ho főszámvevőnek Vajay Imre is pályázott. A főgimnázium tankerületi beosztá­sában változás történt. Mint értesülünk a nagybá­nyai áll. főgimnáziumot a debreceni kerülethez osz­tották be, a melynek főigazgatója : Géresy Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom