Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-29 / 17. szám

gári leányiskola négy osztálya stb.) Egye­lőre tehát az egyetemet végzett dok­tornők, a kereskedelmi érettségivel ren­delkező tisztviselőnők és a felsőbb leány­iskolát járt nők esnének ebbe a kate­góriába. Kiterjeszteni kívánnám továbbá a vá­lasztó jogot természetszerűen szintén bi­zonyos alacsonyabb műveltségi kivánalom felállításával a háborúban elesett hősök özvegyeire, továbbá az anyákra is, ezzel az anyaság nagyszerű hivatását kívánván külön is jutalmazni. Mindez természetesen még nem ál­talános választó jog volna, csak halaszt­hatatlan okszerű kiterjesztés, mely épen úgy kívánatos, mint a férfi elemnél. Angliában már az alsóház kiküldött bizottsága második olvasásban egyetér- telmüen megszavazta a nők választó jo­gáról szóló törvényjavaslatot, amely ott általános választó jogot jelent. Amit az erőszakos „suffragettek“ nem tudtak el­érni a békés időkben elvetendő és hely­telen viselkedésükkel, gyakran nyers és brutális föllépésükkel, ime szinte önma­gától megvalósult a háború véres kor­szakában. És lám az orosz forradalom egyik első gyümölcse ugyancsak a nők választójo­gának behozatala volt. így fog ez történni Németországban is, a hol a „Frauenrecht­ler“-ek szorgalma szintén erőre kapott a háború alatt. A nőket elnyomni ma már végzetes bűn volna a haladásában úgy is évszázadra visszavetett emberiség ellen. A rettenetes világháború borzalmas rázkódásának szomorú szemléleténél ön­kéntelen is az a gondolatunk támad, hogy mily áldás lett volna, ha a háború kitö­résekor már a nők Európa szerte szavaz­hattak volna. A háború és béke felett való döntésnél bizonyára nem ment volna oly egyszerűen keresztül a millió és mil­lió élet föláldozását egykedvűen kimondó, háborúra szóló határozat. Egyben komoly intelmül szolgálhat a jövőre is. Vegyük be a választó-jog sánczaiba (2) \7 szám. _______ A 65-ik gyalogezred 24 tagú hatalmas zenekara a Rákóczi-induló nyitányát nagysze­rűen játszotta. Sokszor hallottuk úgy a műsoros est alatt, mint azután is a kart az étteremben, a táncnál. Mondanunk sem kell, hogy ennek tagjai igazi művészek, akiknek összjátékában reánk nézve ritkán kínálkozó zenei g3'önyörüséget ta­láltunk. Hálásan köszönjük a rendezőségnek, hogy ezt a kitűnő zenekart elhozatta, ami sok költségbe és áldozatba került ugyan, de mind­kettőt megérdemelte. Alig zúgott el a harsány taps és éljenzés, Schumacher Sándor főhadnagy jelent meg a rivaldán és mint konferencier sok szellemes, egésségesen kacagtató dolgot mondott el, ami nemcsak azért volt jó, mert elmulattunk rajta, hanem azért is, hogy az alatt a közönség be­gyülekezett. Különben szigorúan estélyi ruhák­ban megjelent közönségünkről elismeréssel kell kijelentenünk, hogy nem dobogott, fészkelődött, nyikorgott, zajongott annyit, mint a mozikban szokás estélyi ruhák nélkül s igy Révai Károly szép prológját Szentmiklósy Dusika a legna­gyobb figyelem közt szavalhatta el csinosan, ha- tástkeltően. Köny gyűlt a szemekbe, mikor a nagy csendben átható, csengő hangon szólott : Van egy nagy sirhant — most még pusztaság, Onnan hiányzik egy néhány virág. S egy emlékjel fényes márványa, mely Hirdesse, hogy ott kik véreztek el. ... És megindulnak sorban a bajtársak, Dallal köszöntnek, kérve muzsikálnak, Fillért fillérre gyűjt a szeretet, Hogy fölépítsék az emlékjelet. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE _____ 1917. Április 29. a nőket, a gyöngéd, a finom lelkű nő­ket, a kik éberen fognak őrködni majdan az örök világbéke állandó fennmaradásán. dr. Wlassics Tibor báró. Háborús gyermekkertek. Életrevaló mozgalmat kezdezményezett a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, A mozgalomnak az a vezető gondolata, hogy miután az ország férfi-közönsége a harc­téren teljesiti a kötelességét és az asszonyra hárul a föld megmunkálásának a kötelessége, a társadalom viszont addig, a mig az asszony ve- rejtékes munkáját végzi, gondoskodjék a gyer­mekei felügyeletéről, hogy azok föl ne gyújt­sák a házát s pusztulás veszedelmébe ne ejt­sék a községet. A F. M. K. E. elnöksége mindjárt a kér­dés megoldásának is megadja a kulcsát, a mi­kor fölveti az eszmét, hogy amig a családanyák a mindnyájunk kenyeréért munkában állanak, azokban a községekben, a hol intézetek nincse­nek, gyűjtsék össze a gyermekeket (például a májustól októberig szünetet tartó iskolákban) és tartsák őket reggeltől estig felügyelet alatt. Az iskolát mindenesetre ingyen engedi át erre az istenes célra az állam, a község vagy a felekezet. A felügyeletet szintén ingyenesen elvállalná a község értelmisége fölváltva vagy, az iskolai szünetet élvező tanító, vagy tanítónő, legrosz- szabb esetben pedig a község elöregedett és munkaképtelen lakossága. Az élelmiség végezné a gyermekek szel­lemi és lelki vezetését, a község öreg és mun­kaképtelen lakossága pedig a gyermekek sze­mélyi, (tisztasági stb.) gondozását. Élelmezést szívesen ad a gyermekeknek az anyjuk, vagy a hozzátartozóik, vagy pedig a község melegszívű lakossága, a melynek bi­zonyára mindig lesz egy-egy kanálka levese, vagy főzeléke a szegényebb gyermekek számára. A F. M. K. E. elnöksége megtiszteltetés­nek venné, ha ezt a tervét a testvér közműve­lődési egyesületek s a működési területén kí­vül álló vármegyék egyházi és politikai hatósá­gai is magukévá tennék. Részünkről nagyon okosnak, üdvösnek és helyesnek tartjuk a közművelődési egyesület eszméjét, mert bizony a mi vidékünkön is sok baj származott már abból, ha a gyermekek fel­ügyelet nélkül maradnak. Ennél megfelelőbb, olcsóbb megoldást senki sem találhat. Igaz ugyan, hogy ismét csak ál­dozatot kíván tőlünk, de olyat, amit nem lehet, nem szabad megtagadnunk, mert a jövő nem­zedékről van szó. Mi lehet ma jelentősebb feladat a gyer­mek védelemnél, mikor ifjúságunk seregestől ál­dozza drága életét a hazáért. Kik veszik át a jövő munkáját, ha az apró csemetéket veszni hagyjuk. Úgy helyben, mint vidéken a jó lelkű ve­zető emberek nagy becsir figyelmébe ajánljuk a megvalósítandó egészséges eszmét. Külföldi esetek. Az olasz király szalon képessége. Az orosz cárné Turinba érkezvén az Ápolló-szinházba ment. Viktor Emanuel, akinek a cárné érkezésé­ről nem volt tudomása, csak az előadás vége felé jelent meg páholyában és nagy zavarba jött, midőn Galetti ezredes jelentette neki az eseményt, mert véletlenül csak zubbony volt rajta s ily öltözetben nem jelenhetett meg a cárné páholyában. Arra nem volt idő, hogy otthonról hozassa el a megfelelő öltözetet, pedig tisztelegnie kel- i lett okvetlen a cárnénál. — A segédtisztek páholyából Ragnosco gróf kabátját hozassa ide rögtön - parancsolta ezredesének a király — az ő testalkata olyan mint az enyém. A fekete szalonkabát csakugyan megfe­lelt, fehérnyakkendőt a színház kapusától sze­reztek és az olaszok királya csak ily módon je­lenhetett meg a cárné páholyában. Muszka gyomorba való rák. P. sziléziai városkába háromszáz emberből álló kozákcsapat érkezett. B. pékhez öt kozák szállásoltatott. A pék felesége, rendes gyomru tiz földi­jének, azaz németeknek megfelelő mennyiségű kenyeret, húst, kolbászt, vajat rakott az asz­talra. Az éhes muszkák csakhamar elfogyasztot­ták a rendelkezésükre bocsátott pompás ételeket, de bendőiket nem érezvén kellőleg megtöltve vártak a további tálalásra. — Készíts nekik kenyérlevest, de annyit hogy elég legyen — mondta a házi ur. Az asszony sietett a sütő-szobába és mi­dőn a kenyérleves készen volt, a hatalmas tá­lat alacsony garádicsra helyezve, tányérokat vitt a kozákok által elfoglalt szobába. Hanem az étvágygerjesztő levesillatra a pékeknél otthonos svábbogarak vörös fajtája, az úgynevezett muszka bogarak előbujtak és a Társul szegődnek asszonyok, leányok, Szemökből tfiz, ajkukról méz szivárog . . . Szentmiklósy Dusika öltözéke igazi klasszikus motívumokkal ékes volt s pompásan illett a köl­tői megnyitóhoz. Kapott is zajos, irigylésre méltó óvációt Révaival együtt. Glück Ilonka Beethoven C mól (Pathetik) szonátáját játszotta zongorán s művészi techni­kával brillírozó játékánál legfellebb azt sajnáltuk, hogy miért kellett neki azon a zongorán játsza­nia. Legfőbb ideje volna, hogy közönségünk, vagy az István szálló bérlő r.-t. szerezne egy drága finom koncert-zongorát és azt kellően gondozná is. Dr. Szentmiklósy Ödö?i katona-orvos, aki a nagy világháborúban átélte az orosz fogság keserveit is igen érdekes és a figyelmet mind­végig lekötött felolvasást tartott a hadifoglyok életéről, ami az estnek szintén egyik kiemelkedő pontja volt. A komoly felolvasás után, amely sokaknak szivében bús gondolatokat is keltett, mintegy el­lentétül Róka János főhadnagy chansonette éne­kesnőnek állott be s fess hölgyi toalettben, női hangon énekelt egy-két dalt Pásztor Marietta kifogástalan zongorakisérete mellett. Más kísé­rete is volt, t. i. az általános harsogó kacagás, amit pompás alakításával kiváltott. Ez még foko­zódott akkor, mikor virgonc táncával is megsze­rezte előadmányát s a parókájával köszöngetett. A pukkadásig groteszk mutatvány a villa­mos világítást is annyira zavarba hozta, hogy mindjárt e pont után elaludt. Persze ez sok­féle megjegyzésre adott alkalmat, Szkicsák fő­mérnök azonban személyesen a telepre sietett s rendbe hozta azt a szelepet, ami a baj oko­zója volt. Az előadás igy tovább folyhatott s a kö­zönség dicséretre méltó higgadtsággal unatkozta át azt a 20 percet, amig olyan félhomályban kellett várakoznia, de hát a lövészárokban meg a sírban mégis csak sötétebb van. Gábor Andor „Sótartó“ cimü jelenetében alkalmunk volt Stella Aranka és Schumacher főhadnagy színészi képességeiben is gyönyör­ködni. A sótartó kidülése olyan hatalmas patáliát rögtönzött, ami majdnem emberhalállal végző­dött. Persze a komikus hatás annál nagyobb volt. Schumacher pedig nemcsak jó rendező­nek, de kitűnő színésznek is bizonyult. Pásztor Marietta a szobaleány kis szerepében kedves jelenség volt. Rónay Ödön budapesti operaénekes Romeo és Júliából énekelt egy részletet és a Koldus báróból egy dalt Berks Emmy korrekt zongora­kisérete mellett. Hogy iskolázott hangja van, azt kiéreztük, betegsége miatt azonban ezen az estén nem volt egészen a hangjánál. Prohászka Sárika és Schumaacher Sán­dor igen ügyes és sikkes vanstepp táncával fejeződött be a műsor. Ez annyira tetszett, hogy meg kellett ismételni s bizony meg is ismétel­ték, mintha csak a szak-ballett tagjai lettek volna, oly könnyedén és oly csodás kitartással. Erre a zenekar hangjai melleit az étterembe vonult a közönség, ahol igen nehéz volt helyet kapni, talán még egy másik olyan étterem is megtelt volna, de azért, vagy talán éppen azért jó mulattunk egész kivilágos kivirradtig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom