Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-29 / 17. szám

I­1917. Április 29. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE tálat megrohanva nagy számban potyogtak a levesbe. A kozákok nem győzték eléggé dicsérni a pompás ráklevest, a bogarakat pedig apró rákok gyanánt, nagy élvezettel ropogtatták és mindenestül lenyelték. Csizmával vitatkozni nem akar. I. Napoleon ellenmondást nem tűrt. Ha nézet eltérés merült fel, lármázott és lábával tombolva rúgta a padlót. Bernadotte tábornokot, aki későbbi svéd király volt, sokszor keserítette uralkodójának ez a minősithetlen eljárása, azért minden vitát kerülve hallgatott. Az egyik haditanács alkalmával feltűnt a császárnak, hogy Bernadotte hirtelen elhallgatott. — Miért hallgat ? hiszen tekintete elárulja, hogy mondanivalója van. — Úgy van Felség. — — Nos miért nem mondja el nézetét ? — Mert nincs kedvem, Feleséged csizmá­jával vitatkozni. Heti krónika. Bármily változatos és élvezetes volt is a szombati estély, a közönség mégis csak azt tartotta legérdekesebbnek, hogy 10 óra felé a villámos lámpák kialudtak. Nem szokott igy személyeskedni a mi vi­lágításunk soha, épp azért volt olyan nagyon érdekes. Azért nem is készültek rá. Itt-ott meg­gyűlt egy-egy gyertya, gyufaszál vagy benzines önműködő szivargyujtó, esetleg villamos kézi lámpa, de ezek mint a szent János bogárkák, úgy pislogtak a nagy színházteremben. A türelmen csodálkozunk. Más városban egymást gázolva szétfutottak volna az embe­rek. Nálunk olyan nyugalom honolt, mintha első osztályú Pulman-kocsiban utaztunk volna a béketárgyalásokra. Az azonban már bosszantó, hogy a hiva­talos szépítő személyzet egyikének ez alatt el­lopták a tárcáját. Annak a tolvajnak túlságos mértékben nagy lehet a lélekjelenléte s még szerencse, hogy nem indult el körútra ott a teremben vendégszerepelni. Nagyon érdekes volt az is, hogy amint a lámpa elaludt, a pompás katonazenekar azonnal elhallgatott, mert nem volt hangjegye s az ál­talános csendességben megjelent az Adám Józsi fekete zenekara és rágyújtott hang és kenyér­jegy nélkül, sötétben is egy jó magyar nótára. így elevenedett föl nálunk is a régi króni­kás adoma. Mégis csak cigány a cigány, akinek nincs párja. Az általános soványitó kúrában jól esett, Ki az étteremben, ki a táncteremben tánc­jegy, kenyérjegy és záróra nélkül. S őszintén szólva olyan jól esett, hogy már egyszer nem korlátozzák a szegény ember jókedvét. Az Isvánnak az étele pompás volt, de a boránál ittam én már különbet is. Persze, miért nem ittunk pezsgőt! Volt aki ivott helyettünk is. Ami az anyagi részt illeti, hát bizony egy ilyen nagy estély, ahol idegenből hozott szerep­lők is működnek, sokba kerül. A rendezőség minden fillérről pontosan elszámolt, a számadás nálunk is megvan. 1606 K bevétel mellett 679 korona 78 fillér a tiszta ha­szon, amit postán el is küldtek a zászlóaljpa­rancsnokságnak. A felülfizetők névsora ez: Stulczer Ottó 150 K, Kornreich testvérek 50 K, Klement Árpád 48 K, Steinfeld Béla 20 K, dr. Rákóczy Béla 20 K, Veres József 10 K, Gabányi Nándor 10 K, özv. Klement Károlyné 10 K, Kovács Gyula 6 K, Csordás József 6 K, Szász Lajosné 5 K, Schwarcz N. 1 K. Igaz, arról se feledkezzünk meg, hogy a figyelmes rendezőség az összes szereplő hölgye­ket díszes, művészi csokrokkal lepte meg. Ki, hogy mulatott ? arról bajos véleményt alkotni. Ez többnyire mimagunktól függ. Mikor azoban reggelig, sőt tovább is kitart a közönség, nekem a múltból az a tapasztalásom, hogy olyankor nem az unatkozás tartja össze. A színészeknek sem menne rosszul. Tessék egy hat hetes próbát eszközölni. - s. hogy nem kell kenjrérjegy, de azzal ijesztgettek, hogy 4 koronáért mindenkinek táncjegyet kell váltani, aki táncolni akar, ezért nem mertem én egész éjjel senkit se egy táncra fölkérni, pedig estélyi ruhában jelentem meg, keztyütis húztam, pedig néhai való jó Szilágyi Dezsővel az a meg­győződésem, hogy a keztyü üres lelket takar. Lehet, hogy az enyém csakugyan üres volt, mert az előtt beszéltem ki magam lapunk 16-ik számában. Lehet azonban, hogy úgy jártam volna a a táncjeggyel is, mint az „élvezeti jegyekkel.“ Régente, béke idején ugyanis, mikor az ember Frank-kávét vett, mindig kapott egy élvezeti jegyet s aki 10 ilyet összegyűjtött, annak egy kávés csészét adtak ingyen. Kiütött a háború s most itt maradtam egy halmaz „élvezeti jeggyel“ és nem tudok velők mit csinálni. Én különben az egész mulatságból azt a nagy tanulságot szűrtem le, hogy nekünk már nagyon elkelne egy jó színtársulat. Az egész színi bizottságnak ez a nézete, de a tanács azt mondja, nincs kenyérjegy. En ezt, megvallom, nem értem, hát a vas­úti kalauzok, vándortanitók, mozgó postások, hordóhitelesitők, járási erdészek, favágók hol kapják a kenyerüket ? Volt már a „hadi terménynek“ más szín­társulattal is dolga, nemcsak a Kis Árpádéval. Nem ez volna az első fecske Magyarországon. Igen, a fecskék itt vannak, megérkeztek kenyérjegy nélkül, miért nem tehetik azt más vándormadarak is, mint pl. a színészek ? Mert az elöljáróság nem akarja, hiába óhajtja a nép, pedig a nép szava Isten szava. Kapnak-e engedélyt ? Méltóztatik érdek­lődni? A helyzet az, hogy azért az engedélyért nem adna egy nikli-hatost a krónikái. Előléptetés. A kereskedelmi miniszter Kul­csár Lajos Máv. főellenőrt a VI. fizetési osztály 2-ik fokozatából az 1. fokozatba soronkivül lép­tette alő. Katonai kinevezés. Zelenka Pál mérnök zászlóst, dr. Zelenka Lajos budapesti kir. Ítélő­táblái biró fiát, őfelsége a király tartalékos had- nagygyá nevezte ki. A sebesültek múlt szombaton paprikás sza­lonnát kaptak a hölgyek vacsorapénztárától. A 19 adag 15 koronába került. Kiadás eddig 3876 K 36 fillér. A múlt hét óta az a nevezetes ese­mény történt, hogy a bevétel belépett a négy- ezredik koronába. Szentmiklósy kir. táblabiró ur ugyanis egy előtte lefolyt ügyletből kifolyóan felajánlott összeg felét ide ajándékozta, ami 100 koronát tesz ki. Ezzel tehát az eddigi bevétel 4028 K 39 f. Fogadja hálás köszönetünket. Hadi árvák alapja. Adomány az Au­guszta alaptól a város utján 30 K 64 f. Eddigi betétünk 1162 K 55 f. Eljegyzés. Dimand József felsőbányái tanító lapunk munkatársa eljegyezte Rajz írónkét, Bernovics Emil városi ellenőr neveit leányát. Zsembery Elvira zongoraművésznő szép si­keréről értesülünk ismét. A Weil Hella-féle zeneestén az orsz. Zeneakadémia termében két darabbal is szerepelt. Schumann Carneválját és Chopin g-moll balladáját adta elő nagy zenei kvalitásokkal. A fővárosi lapok nagy elismerés­sel emlékeznek meg művészi szerepléséről. Kinevezés. Spáczay Zoltán zászlóst, Spáczay Gyula felsőbányái városi tanácsos fiát őfelsége hadnagygyá nevezte ki. Székfoglaló a Petőfi Társaságban. Révai Ká­roly költő és iró, lapunk szerkesztője, kit a Pe­tőfi Társaság műit évben tagjai sorába válasz­tott, a május havi ülésen tartja meg székfogla­lóját Budapesten az Akadámia nagy termében. A székfoglalón a következő legújabb költemé- I nyeit olvassa föl : 1. A Rozsály és Gutin alján. ■ 2. Vágy. 3. Az én régi kardom. 4. Fehéregy- ' háza. 5. Dalok a múltból. Révait Budapestre ; lapunk főszerkesztője, Révész János is fölkiséri. Prédikáció. Az evang. templomban holnap, 29-én d. e. 10 órakor a szent beszédet Csiky Lajos theol. akad. professzor, a Ferencz József- rend lovagja fogja tartani. Degenfeld Béla hősi halált halt 9. huszár­ezredbeli hadnagynak, őfelsége, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a 3-ik oszt. katonai érdemkeresztet adományozta a hadiékitménynyel és a kardokkal. 17 szám. (3) A fógimnáziumi segélyzó egyesület holnap, ápr. 29-én d. e. választmányi és közgyűlést tart. Kon exert tudósí tásunk az első ol­dalon. A gazdasági egyesület által rendelt burgonya április 30. és május 1-2. napjain minden­kor délután 1 órától 7 óráig, a volt gyümölcs­ér tékesitő raktárban fog kiadatni, kéretnek a t. megrendelők az előzetes utalvánnyal és zsákkal pontosan átvétetni, későbbi kiadás nem lehetséges. Gazd. egyesület. Thorma János hírneves festőművészünk Budapesten az Ernst-muzeumban most megnyílt csoportos kiállításon tiz régebbi és újabb képét mutatja be. A főváros igen rokonszenvesen veszi a kiváló mesternek remek alkotásait s a napi­lapok is egész elragadtatással nyilatkoznak róluk. Különösen dicsérik a „Husvét“ és a „Tavasz“ cimü uj vásznait. Az Ést „szívfájdalommal gon­dol ennek a kivételes nagy tehetségnek meddő éveire.“ Mi meg örvendünk rajta, hogy Thorma ismét megjelent a kiállításon. Tartsa meg az Isten a jó szokását minden esztendőben. Fölvágta ereit egy üvegszilánkkal Szász Já­nos polgártársunk Gyula nevű honvéd tizedes fia attól való félelmében, hogy engedély nélkül hazajött ezredétől s ezért büntetés vár reá. Mint katonai foglyot a városi kórházban ápol­ják, ahol állapota állandóan javulóban van. Hütter Sándor hősi halála csakugyan szomorú valóság. Több levelet kapott édes atyja, melyek­ben a megdöbbentő hírről értesítik. A derék bajtársak valamennyien szerették. Éppen, mint figyelő tiszt volt megbízva s a zászlóalj parancs­nokkal beszélgetett, mikor a nehéz gránát melléjök vágódott és egy szilánk hasba ta­lálta. A sok levél közül kiemeljük az ezred pa­rancsnokét, mely következően hangzik : M. kir. 32. honvéd gyalogezred. 329. szám. K. t. 1917. T. Hütter Vineze urnák Nagybánya. Tábori posta 415, 1917. IV. 13. Végtelenül fájó szívvel kell szomorú kö­telességemnek eleget tennem, midőn arról a le­sújtó fájdalmas hírről értesítem, hogy fia, Hüt­ter Sándor t. zászlós, tegnap délután 6 óra kö­rül ellenséges gránáttól találva, rövid szenve­dés után hősi halált halt. Kötelességének hűséges teljesítése közben érte Őt a legszebb halál. Úgy végezte dolgát mindig, mint a katonás, vitéz, bátor magatartás mintaképe. Szerény, egyszerű Jelke pedig mindnyájunk szivéhez kapcsoita Őt. A sok ne­héz napot, sok szomorúságot és igen sok di­csőséget látott ezred egyik nagyreményű, sokra hivatott tisztjét veszítette el benne. Ma délután temettük el az Iwanigrad-i (Kraszt fensik) temetőben, külön sírba. Hozzá méltó pompával, hadosztályunk róm. kath. lel­készével. A temetés egyes mozzanatait lefény- képeztettein, melynek másolatát meg fogom küldeni. Az egész ezred tisztikarának őszinte, igaz részvétét tolmácsolva, maradtam kiváló nagyrabecsüléssel Bódi Ezredes ezredparancsnok. A vöröskereszt egyesület helybeli választ­mánya hétfőn, ápr. 30-án, d. u. 5 órakor választ­mányi ülést tart. Felséges királyunk neje Zita királyné tegnap, 27-én ünnepelte nevenapját. Ez alkalomból az összes templomokban hálaadó könyörgések vol­tak és az iskolákban a tanítás szünetelt. Névmagyarosítás. Sesták Sándor helybeli la­kos és Emilia nevű leánya nevét a belügyminisz­ter engedélyével Barná-ra magyarosította. Rézgálic kiosztás. Azok a gazdák, akik a polgármesteri hivatalnál rézgálicot jegyeztek a f. évre és azt kifizették, szükségletük egy ré­szét ápr. 30-án, hétfőn vehetik át a közélelme­zési hivatalban. Köszönetnyilvánítás. Fogadják mindazok, kik korán elhalt drága kis fiunk halála fölött érzett részvétüknek velünk szemben kifejezést adni szívesek voltak, akik a temetésen való megje­lenésükkel mély bánatunkat enyhíteni kegyes­kedtek, őszinte köszönetünket. Nagybánya, 1917. ápr. 22. Bocsa Pál és neje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom