Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
(2) 7. szám A város gyászlapja ez: Nagybánya sz. kir. r. t. város tanácsa és tisztikara a legmélyebb megilletődéssel jelenti, hogy feledhetetlen emlékezetű tisztviselőtársuk dr. Herczinger X. Ferenc városi ügyvezető fő orvos, vármegyei tb. főorvos, f. év február hó 14-én megrendítő váratlansággal elhunyt. A megboldogult 1890. év február havától állott a városi közegészségügyi intézmények élén s e negyed századot meghaladó időn át széleskörű tudásával, humánus érzelmeivel s ügybuzgó működésével maradandó betűkkel irta be nevét a város annaleseibe. Megrendítő halála is a kötelességek mezejéről hívta el, melyen a legvégső pillanatokig nagy kötelességérzettel állotta meg helyét. Mi az elhunytban nemcsak kedves tisztviselőtársunk, hanem a jóbarát elvesztését is gyászoljuk s emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni! Nagybánya, 1917. február 15. Tegnap, 16-án temették d. u. 4 órakor, amint előre is tudni lehetett az egész város és vidék közönségének ritka méretekben megnyilatkozott igen nagy részvéte mellett. Őszintén megsirattuk a korán kidőlt tudós doktort, aki még egykét évtizedig is boldogíthatta volna a szenvedőket. A temetés a főorvosnak lakása előtt levő festőiesen szép cinteremből volt, ahol több ezeren gyülekeztek össze. Sokan a jó barátot is siratjuk benne, akinek helyét szivünkben már más nem fogja pótolni. Legyen pihenése csendes, zaklatott munkás élete után! Nyugodjék békében! Titkári jelentés. Irta és felolvasta a vöröskereszt febr. 4-én tartott közgyűlésén : kápolnai Pauer Viktor. — Befejező közlemény. Ezen háborúval összefüggő ügyek nem vonták el teljesen a városi választmány figyelmét a helybeli szegények ügyeinek felkarolásától sem s ezt a nemes hivatást a választmány csak úgy, mint békében anyagi erejéhez képest betöltötte. A M. Sz. K. 0. Vöröskereszt Egyletének szervenként ezzel fokozott tevékenységgel csak az Anyaegyesület nemes tradicióihoz ragaszkodtunk. Nem célom itt a Vöröskereszt Egylet Bizalmát elveszti, bátorsága cserben hagyja. Ha nem lett volna hite, nem fogta volna körül a meleg családi élet és nem lüktetett volna a szivében magyar vére, helyre állt volna vájjon a lelke nyugalma ? ! Mi volt benne a nagyobb, a költő-e, vagy az ember? Bizonyára az ember, „Nem irt szerelmi költeményeket, nem volt igazi költő.“ Ez a vád ellene. Herczeg Ferenc, irodalmunk legnagyobb lélekbúvára szerint szebben, több árnyalattal senki sem jellemezte a szerelmet. Piroska szemérme, Nagy Lajos Toldija, Attila, Katalin ! Mennyi édes, mennyi melegség tölti be szivünket, A maga szerelméről nem énekelt, mert „az mint a bimbó tavasszal nesztelenül pattan.“ - Sok volt benne az általános emberi. Az orosz-török és a német-francia háború sokat foglalkoztatta.^ Az örök béke kérdésével is sokat bíbelődik. És végül az a nézete, hogy az ember legyen mindig ember, minden körülményben. Kondorost csárda mellett és még egyéb dallamait énekelték magyaros tűzzel és élénkséggel az egyetemi énekkarok. Arany ballada-költészetéről beszélt még Voinovich Géza. A tehetség és tanulmány egymásra hatásáról Arany Jánosban, lelkivilágának rejtelmeiről mondotta el érdemes felfedezéseit. Csak ez a töprengő és mélyérzésü ember volt képes a lelkiismeret vádjának balladáiban a bűntudat fúriáit annyira megeleveníteni. A skót balladák hidegét népköltészetünk szépségével és szivének őszinteségével vonta be. Mindent magából merit, hogy milyen hatással van rá a nagy világ tragédiáinak valamelyike. És azért mégsem hasonlók balladái pl. Petőfi a nagy lyrikus A király esküjehez. Nem! Arany Jánosnál az etikai tragikum a fődolog. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE nagystílű munkáját ismertetni, hiszen ezzel dr. Szundy Károly müve alaposan megismertetett bennünket. E könyvet harminc példányban szerezte be választmányunk s személyzete között ajándékként kiosztotta, hogy később a béke éveiben is legyen alkalmuk elmélkedni az általuk oly lelkesen szolgált intézmény kialakulásáról e példátlan világveszedelem közepette. Az országszerte elrendelt vadgesztenye gyűjtést, mi is keresztül vittük városunkban s hála a helybeli állami elemi és polgári iskolák hazafias vezetőinek, különösen Székely Árpád igazgató urnák ez szép eredménnyel is járt s a gyűjtött mennyiség céljának át is adatott. De nem csak városi választmányunk adományozott és gyűjtött, ő maga is részesült ajándékokban. A Szent István Társulat sebesült hőseink részére gyönyörű nagy könyvgyűjteményt ajándékozott, melyért természetesen azonnal hálás elismerő köszönetét fejezte ki a titkár. Azonban vitéz katonáink, kik kis kórházunkban ápoltatnak s kiknek száma sokszor elérte a százhúszat nem csak ily ajándékban részesültek. A Ganz félle vili. részvény társaság által bérelt helybeli telep már a háború kitörése óta ingyen adja kórházunk részére az áramot, mi igazán fejedelmi ajándék. Bajnóczy Sándor helybeli gyógyszerész s gyógy szertár tulajdonos, választmányunk lelkes tagja hazafias ajánlatáról kell itt megemlékeznem, melyben a ke házban ápolt katonák részére ingyen ajánló fel gyógyszereket. Nagy hálával >ttük emez elhatározását s örömünket tetézte ogy Widder Péter itteni gyógyszerész és ogyszertártulajdonos kollegája is röviddel ezuián hasonló meglepetésben részesítette a városi választmányt. El nem mulasztottuk s azonnal kellő alakban kifejeztük az eléggé nem is méltatható eljárásukért leghálásabb köszönetünket s a nagylelkű adományozók nevét itt is fölemlitjük bár tudjuk, hogy szerénységük ez ellen talán tiltakozik. A kórház ügyeit el nem hagyhatjuk anélkül, hogy legalább rá ne mutassak a sebesüllek vacsorájának ' féljSvitását célzó nemes hölgybizottság munkájára is. Az az érdektelen, önfeláldozó, anyagi áldozatokkal járó munkálkodás a választmány annáleseiben meg lesz örökítendő s a magyar nők eme lelkes csoportja nem maradhat az eddigi általuk szerényen választott háttérben és háborúnk befejezése után ők is az elsők közé fognak tartozni, kikkel szemben nagy tartozásunk lerovásra vár. Arany idolsó bt, ládáját olvasta fel csengő, kellemes hangján Vargha Gyula. A Kép-muto- gatót alig ismerjük. Utolsó munkái közt az őszikék-ben jelent meg. Pedig talán ez a legsikerültebb és legnagyszerűbb balladája. Önmagát múlta felül benne Arany. Ha olvassuk, valami olyan érzés fog el, mintha kulisszák, lécek, kötelek és lyukas díszletek közül néznénk egy jelenetet, melyben legmagasabbra emelkedik a tragikai fenség. A grófkisasszony szomorú sorsa megdöbbent. Az énekkar mintegy buzdításul, mintegy parancsolóan elénekelte itt a teremben, hol annyi nagyfejü magyar énekelte már és most is velők együtt, hogy a hazáért nemcsak halni, hanem élni is kell. A szózat után szétoszlott a közönség, melynek sorai közt kegyelmes urak, grófok, tudósok, irók és sok diák, különösen lányok nagy számmal valának. Egy évszázad pergett el bölcsőd mögül, telve búval, szenvedéssel, telve dicsőséggel, számokkal. Nagy századunk hat nagyja közt vájjon melyik közületek a legnagyobb ! Az uj honalapitás belső munkáját végezők között Te sem vagy utolsó, Te, kinek élete valóságos tragédia volt és ki a magyar irodalom balladája vagy. Megünnepeltünk Téged ezen a hideg napon, mikor a lehelet megfagy, de határainkon ágyúink szája mégis ontja a tüzet, ünnepies érzéssel, áhítattal és hálával fogunk Rád gondolni majd akkor is, ha megvirrad ez a sötét éjszaka, ha a sóhajtásból nóta és a zokogásból dal fakad . . . Incze Qábor. 1917. Február 18. Még az általános élelmezési kérdést kell tárgyalnom, mely sok nehézséget s temérdek munkát és utánjárást igényelt: a betegeink ellátását a válalkozó konyhájából. Lehetetlen arra részletesen kitérnem, csak annyit mondhatok, hogy a jelenlegi nagy drágaság korában ezeknek a feladatoknak megoldása sok körültekintést, tapintatot s hozzáértést kívánt az intéző köröktől. Ugyanez volt mondható a kórház fűtéséről is. Múlt 1916. év első hónapjaiban ez a kérdés sokszor szinte leküzdhetetlennek látszó problémák elé állította a kórház s választmány vezetőségét, bár tagtársunk Szabó József főer- dőtanácsos Ur többizben megértőén támogatott bennünket. Sürgönyök nagy számmal küldettek illetékes helyekre, szorgalmazva a fa mizéria megszüntetését s még igy is nagy a fainséggel küzdő városban nem egyszer kritikus volt kórházunk helyzete. Nem vehetem azonban a választmány szi- ves türelmét oly sok ideig igénybe s igy e bajok ecsetelését nem folytatom. A központunktól érkezett rendeleteket sem ismertetem meg; a legfontosabbat: a hat havi gyász elrendelését már bátor voltam megemlíteni. A sokféle teendők között nagy számú gyűlések tartását nem tartottuk az ügy érdekében állónak, inkább több felelősséget vállaltunk magunkra s nem zaklattuk tagtársainkat minden részlet kérdés megbeszélésével. Az 1916. évi március 12. közgyűlést megelőzte egy választmányi ülés, ezenkívül volt még 2 választmányi ülésünk. Az előbb említett közgyűlés jegyzőkönyvét a Vöröskereszt Igazgatósága jóváhagyta s elismerését fejezte ki működésűnkért. Ezt a jól eső, megértő és biztató nyilatkozatot nemsokára követte a vöröskereszt díszjelvénnyel s ezüst éremmel való kitüntetések sorozata, mely a vezetőség és az ápolónőszemélyzet tagjait dekorálta. Volt elnökünk s a titkár megyénk főispánjának Csaba Adorján Öméltóságának mondott rögtön hivatalos levélben köszönetét, azzal a kérelemmel, hogy hódolatteljes köszönetünket magas helyen is tolmácsolni kegyeskedjék. A választmány, melynek tevékenységét ezekben vázoltam, mindig több és több, jelenleg háromszáznál több tagot számlál s emez örvendetes növekedését a helyi hatóságok támogatásain kívül elsősorban volt elnökünknek Neubauer Ferencz ministeri tanácsos Ur Ő Méltósága és Szabó József főerdőtanácsos urnák a helybeli m. kir. főerdőhivatal főnökének köszönhetjük kik lelkes agitaciójukkal sok hívet vonzottak lobogónk mellé. Oly sokszor volt alkalmam előbbi elnökünk nevét, érdemeit méltatva említeni, hogy már legfőbb ideje a lemondásáról is megemlékeznem. ö, ki annyi éven át volt a régi fiókegyletünk s választmányunk lelkes tagja s később hosszú időn át elnöke: magas vezető állásba egész fém-só-és opálbányászatunk élére hivatott meg. Leköszönt a választmányi elnökségről, mivel uj tevékenységének színhelyére Budapestre költözködött át családjával. Neje Öméltósága és Margit leánya a kórházunk ápolónői s felügyelőnői közzé tartoztak s nemcsak elnökünket, de egyúttal két lelkes tagunkat is vesztettük el egyidőben. Midőn örömünk mellett, melylyel kitüntető kinevezése eltöltött, elnökünk s családjának távozása választmányunkat érzékenyen érinti s nem hallgathatjuk el, hogy a veszteséget teljes súlyában felfogtuk. Reméljük azonban, hogy támogatását Ő Méltósága magas állásában sem fogja városunktól s igy intézményeinktől sem megvonni. Az ügyeket alelnökünk l. Berks Lajos ny. vezértörzsorvos vezette tovább. Ő már beszámolójában megemlékezett a választmány ez évi veszteségéről: elhunyt tagtársainkról s meghajtotta lobogónkat emlékük előtt. Én is nehány szál virágot teszek sírjaikra s lerovom részemről is a kegyelet eme szomorú adóját. Halál és elmúlás. Fáj a szivünk s megdöbben elménk, mikor távozni látunk valakit szeretteink közül, a sirkertbe. A temető kapuja felett pedig olvashatjuk a biztató igét: „feltámadunk“ Most mikor az egész világon két kézzel arat a halál s az elmúlás rémes érzése már
