Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-18 / 7. szám

1917. Február 18. mindennapivá kezd válni, gondoljunk e vigasz­taló szóra ; Feltámadunk ! Rendületlenül hisszük, hogy egy szebb boldogabb jövőre fogunk éb­redni s a vér és köny óriás tengeréből a dicső és diadalmas béke fényes napja fog nemsokára káprázatosán felragyogni! Sugaraink glóriát ionnak majd hazánk hős büszke katonáinak homloka fölé s bearanyoz­zák az érettünk életüket áldozott vitézek sír­jait. Külföldi esetek. A francia rendórminiszter megbízhatósága. Fouche, I. Napóleonnak hires rendőrmi­nisztere közel állott a kegyvesztéshez, midőn a külföldi követek egyike jött hozzá. A miniszternek nagy örömöt okozott a lá­togatás, mert tudta, hogy Napoleon egyik követ véleményét sem tartotta annyira megbízhatónak, mint a látogatóét. A követ előadta, hogy pénztárcája tegnap estve óta hiányzik és hogy azt alkalmasint el­lopták, mert nem hiszi, hogy elvesztette volna. Fouche a tárcának külsejére, valamint tar­talmára nézve pontos adatot kívánt. — A tárcát tegnap vettem a Rivoli-utca egyik üzletében, piros szattyánbőrből készült, nem volt benne egyéb, mint kettőezer frank bankjegy és egynéhány névjegyem. — Remélem, hogy már holnap jó hírrel fogok szolgálni. Valóban már következő nap folyamán Fouche maga vitte a tárcát a kárvallottnak, aki nagyon örült, hogy a tárcát és pénzét hiány nélkül visszakapta. Midőn hálálkodni kezdett, Fouche arra kérte, hogy Napóleonnak mondja el az esetet és hogy a rendőrség pontosságát és megbízhatóságát emelje ki. A rendőrminiszter kívánalma teljesült és csakhamar tapasztalta, hogy ismét birtokában van a legmagasabb kegynek. A követ nehány nap múlva felöltőjének bélésében tárcáját megtalálta és igy megtudta ugyan, hogy a rendőrminiszter ur miben sánti- kált, de Napóleont nem világosította föl rendőr­miniszterének megbízhatóságáról. Angol igazságszolgáltatás. M.-nek a tárcáját ellopták, de a tolvajt utolérve, erősen megrázta a menekülni akarót és megállapított tényállás mellett, a tettes eli­téltetése biztos volt. A tolvaj keserves leveleket Írogatott M.-nek, akihez a tolvaj felesége is eljött és nyomorúsá­gát előadva kérte, hogy ne kívánja a szerencsét­len ember büntetését. M. végre is a tolvaj családját megszánta, nem ment el a végtárgyalásra. Az angol törvények értelmében, ha panaszló nem jelenik meg a végtárgyaláson, a vádlott fölmentendő és a vád tárgyát képező cselekménye meg nem történtnek tekintendő. Mivel M. nem jelent meg a végtárgyalá­son, a tolvaj fölmentetett és azután mutatkozott az angol törvény furcsasága. Ugyanis a tolvaj azért emelt panaszt M. ellen, mert az utcán megtámadta. A panaszlott hiába adta elő a támadás okát, a bíróság meg nem történtnek tekintette a lopást. M.-nek egyszáz fontba került, a tolvaj csa­ládja iránt tanúsított jószívűsége. A szív sóhajai. Válton kisasszony orvostanhallgató volt amerikai egyetemen. Kartársai el voltak ragadtatva egyrészt szép­sége és kifogástalan magaviseleté, másrészt pe­dig készültsége által. A kollegák egyike szerelmes levélben adta tudtára szivének sóhajait. — A szívnek sóhajai nincsenek. Nem értem, hogy élettannal foglalkozó egyén, hogyan irhát ily absurdumot. A sóhajok a légcsövön jönnek elő a tüdőből. Ezzel a hátirattal küldte vissza Válton kisasszony a szerelmes levelet. A társaság én vagyok. Händel, a hires zeneszerző, óriási termetű és óriási étvággyal rendelkező úri ember volt. Londonnak egyik vendéglőjében ebédet rendelt három személy számára. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A kitűzött órában megjelenve, kérdezte: — Kész az ebéd ? — Az ebéd kész és mihelyt a társaság itt lesz, rögtön tálalunk. — Akkor tehát tálaljanak, a társaság én vagyok. Heti krónika. Még két nap és vége a farsangnak. Régi szokás szerint következett a böjt. Napjainkban azonban ez a megkülönböztetés teljesen fölös­leges, mert farsang helyett is nagy böjtöt tar­tottunk. Milyen kedves dolog volna, ha most fordítva jönne, t. i. a tánc és vigalom ezután, persze a „befejezett jó munka“ örömére. Hogy hová és mire gondolok, azt úgy hiszem min­denki tudja akkor is, ha a cenzúra iránt való illő tiszteletből nem mondom ki a nálam már megszokott debreczeni tapintattal. Mivel pediglen egyetlen szórakozásunk: a mozi is most legfőképpen veszélyeztetve van a csomagszállitás szigorított beszüntetésével, nem marad egyéb hátra, mint hogy kössön mindenki korcsolyát, aki társaság után vágyik és menjen bogenezni. Ennek világos nappal semmi aka­dálya sincs, este azonban világítás híján erről is le kell mondania. Ez az egy sport még virul éppen olyan kitartással, amilyen kitartó a tél. A gazd. egyesület azonban ennek dacára a többtermelést hirdeti. .JEz a „többtermelés“ ma a jelszó az egész rszágban. Nincs lap, amelyikben ne olvasnánl róla bölcs és meg­ható elmélkedéseket. A eszme mindenesetre igen jó, sőt jobb, mint »ok a hirdetői hiszik, de az a baj, hogy több < nberre is volna szük­ség. Termelnénk mi rengeteget, de munkaerőt kérünk hozzá, de mikor minden gazda úgy áll, mint az ujjam, akkor nem bírom fölfogni, ho­gyan tudjunk többtermelést eszközölni. A napszámárakat kell maximálni, a mun­kásokat összeírni és egy kis szigorral munkára szorítani, de azért többet akkor sem fogunk tudni termelni, mint amennyit a föld ád. Hogy a tavalyinál több lesz, az valószínű, mert a múlt év igen rósz esztendő volt. De több emberre is volna szükség. Bizony ritkulnak soraink. Háború alatt itt- honn is fogyatkozunk. Különösen a városi köz- igazgatás veszített már sokat. A héten derék főorvosunk dőlt ki, aki még szolgálhatott volna egy negyed századig is. Mondják, hogy az ő állása már a tizedik üresedés a városnál. Iga­zán csoda, ha a mai nehéz időkben mégis csak halad valahogy a közigazgatás gépezete noha recsegve-ropogva is. Hírlik, választások ak akkor lesznek, mi­kor az utolsó angol haj iák fogja adni a német „U. 13.“ a kegyelemdöfe.t és lecsendesül a világ. Hogy ez hosszú idő vagy rövid, azt egyelőre nem tudja megállapítani a krónikás. Személyi hir. Mázy Engelbert tankerületi főigazgató a héten a főgimnázium meglátogatása végett városunkba érkezett s pár napig még itt fog időzni. Katonai kitüntetés. Király ő felsége, Magyar Levente 51-ik honvéd tábori tarack ezredbeli hadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül, a Signum laudist ado­mányozta. A sebesültek részére, a hölgyek vacsora­pénztárának a héten adakozni szívesek voltak: Hanzulovics Kristófné 20 K, Truppéi Béláné, Bernhardt Adolfné 5-5 K. Ez adományokkal együtt a bevétel 3753 K 77 f. A hadfiak ezidő- szerint 46-an vannak s ma ozsonnára Kisbányai túrót kaptak a hölgyek pénztárától, a mi 32 K-ba került. A kiadás összege 3736 K 90 fillér. Készpénz 16 korona 81 fillér. Hadiárvák helyi alapja, néha dr. Herczinger Ferenc szeretett városi főorvosunk ravatalára szánt koszorúk megváltása fejében az alap ja­vára adakoztak: Langer Sándor 20 K, főgimná­ziumi tanárkar 30 K, Vass, Bajnóczy, Wider, gyógyszerészek 30 K, Nagybánya városa 50 K, Kassovitz Tivadar 10 K. Összesen 140 K. Álta­lános rekviráláskor egyes gazdák által felaján­lott búzából Szentkiráiyi József átadott 27 K 56 f. Továbbá Bernhardt Adolf adományozott 5 K-át. Eddigi gyűjtésűnk 411 K 63 f a város takarékpénztárába helyezve. 7 szám. (3) Emlékeztető. A gazdasági egyesület gyűlése a többtermelés ügyében, vasárnap, febr. 18-án, fél 12 órakor a városházán. Főorvosi helyettesítés. A város tanácsa az elhalt Herczinger főorvos helyettesítésére az éppen itthonn időző s muszkafogságból haza­tért Szentmiklósy Ödön drt. kérte föl, aki a kórház és járványkórház kezelését még 15-én szives volt átvenni. Egy időben a tanács lépé­seket tett az iránt, hogy Lakatos Mihály dr. városi tisztiorvost mentsék föl a katonai szol­gálat alól s ugyancsak lépéseket tett az iránt is, hogy a fölmentés hivatalos elintézéséig távira­ton bizonytalan időre szabadságolják. Vármegyei közgyűlés lesz febr. 22-én Nagy­károlyban 115 tárgygyal. Itt fognak az alispáni állásra ideiglenes helyettest választani. Ugyanitt terjeszti be jelentését Péchy István alispán­helyettes főjegyző. A jelentésből a következő­ket emeljük ki: Az orsz. közélelmezési hivatal 21755 q lisztet, 7663 q búzát, 397 q rozsot, 379 q kétszerest, 1849 q tengerit, 21 q búza­darát osztott ki. Az őszi revirálás 5500 q ter­ményt hozott össze. Dec. 21-én uj rekvirálás kezdődött, melynek eredménye a 48000 q termény biztosítása. A tengeri rekvirálását nov. 20-án rendelték el, minek eredménye 31290 q tengeri. Fegyelmi ügy van 20. Volt 38 községi fegyelmi ügy. A közutak megkoptak, sok helyt az alapkő látszik. A kapniki útra 40 ezer K államsegélyt engedélyeztek. Kapuikon és Sza- kálasfaluban iskolát építettek. Az egészség­ügy nem volt kifogástalan, amennyiben hólya­gos himlő jelentkezett nemcsak itt, hanem a szomszédos megyékben is. Az ujraoltással azon­ban sok helyt sikerült a veszedelmes betegsé­get megfékezni. 1916-ban a termés igen rósz volt. Emberemlékezet óta nem volt ilyen rósz eredmény. Búza, tengeri nem adott 3 mázsát hol- dankint. A burgonya is '/3-a volt a rendesnek. A mostani őszi vetések állása azonban jó. A gazdák közt 13 ezer q vetőmagot osztottak ki a megyében. Az állattenyésztésnél visszaesés mutatkozik. A szarvasmarha állomány szám te­kintetében nem apadt. Nyilvántartásban állott 41788 árva, 884 hadiárva. Eltűnt hadfiak gyer­mekei 103. Az árvák vagyona körülbelül 1 millió hadikölcsönt jegyzett. Erdélyből 352-en menekültek Szatmár megye területére. A vár­megyei alapok összege 1916. év végén 605307 K 50 f, készpénz és 6.911,410 K 28 f kötvény. Ebben 3.131,588 K 63 f a gyámpénztári letét. Hadi életbiztosítás. Az Auguszta gyorsse­gély-alap működését a hadi biztosításokra is kiterjeszti. A hadbavonult katona életét 500, illetve ÍOOO K-ra lehet biztosítani. Ezután a hadsegélyes hat hóig csekély havi dijat fizet s ha a hadbavonult végzete, hogy elesik, akkor a család azonnal és egyszerre 500, illetve 1000 K-át kap. Csakis a hozzátartozók biztosíthatnak. Melegen ajánljuk ezt a nép figyelmébe. Egy budapesti kiküldöttje a jótékony intézménynek meg fogja magyarázni hétfőn reggel a rendőr­kapitányi hivatalban a hadsegélyeseknek a biz­tosítás módozatait. Aki komolyan fogja fel a család mai súlyos helyzetét, ne mulassza el a biztosítás eszközlését. A felvételetce-t már 19-én és 20-án a hadsegély kiosztása alkalmá­val a városházán fogják eszközölni. A vöröskereszt egyesület nagybányai pénz­tárának javára gróf Dégenfeld Sándorné alapitó tagunk Erdőszádáról 900 koronát adományozott, mit az egyesület nevében hálás köszönettel nyug­táz ez utón is 1. Berksz Leó pénztáros. A közélelmezési hivatal a Vár-utcán, az ipar- testülethelyiségében van, ahol d. e. '/29-től 11-ig és d. u. '/B3-tól 6-ig mindenkinek ügyes-bajos dolgát szívesen intézik. Itt adják a lisztkönyvet, cukorjegyet, petroleumjegyet, kávéjegyet. Vilá­gos, hogy népszerű is az intézmény, nincs az az az üzlet, amelynek annyi látogatója volna, mint az ipartestületi helyiségnek, ahol a közélel­mezési hivatali teendőket az állami tanítók bo­nyolítják le Sólyom Ferenccel az élükön. A Vörös Kereszt kórház vezetősége hálás köszönetét mond Dobricsán Jánosné úrnőnek, ki a kórházi fekvő helyek megjavítására 30 zsúp szalmát ajándékozott. Jelenleg a kórháznak erre van legnagyobb szüksége, azért kérelmét a vá­ros és vidéke nemes szivü gazdaközönségével szemben továbbra is föntartja, sőt szalmát eset­leg megvételre is keres. Köszönet illeti Virág Istvánná úrnőt, ki ismerősei körében mozgal­mat indított arra, hogy a kórház irodai helyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom