Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
lit Nagybánya, 1917a Február iß. — 7. szám TÁRSADALMI HETILAP. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE GLTIEJXjIEIRriIS. JVEHDO"!» DESIST A.mKT.Z3Ll*. Előfizetési Egész évre 8 K. Félévre 4 ===== Egyes szám 2í szerkesztő és lapíulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Eőmuokatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal : = Felső bányai-utca 20. szám alatt — TELEFON SZÄM: 18, NAGYBÁNYA. ■HflHBHBSBfijfiMBHMfiBBÍMSiBfiBEfiBHMH&iizSHkaiá Herczinger Ferenc. Nagybánya városának egyik kiváló képzettségű tisztviselője, a szenvedő emberiségnek igazi jóltevője halt meg szerdán, 14-én éjjel Herczinger főorvos személyében, akit a végzet váratlanul, hirtelen ragadott ki körünkből. Halála előtt még nehány órával barátai társaságában nyugodt, csendes hangulatban szórakozott, délután még irta orvosi rendeléseit s éjjel rosszul lett, a karosszékbe ült pihenni, ahol hirtelen kiszenvedett. Mikor már a ravatalon feküdt, akkor is hordták szép, határozott, sohasem reszkető kezével irt receptjeit a gyógyszertárakba. A nép őszintén siratja s mint kiváló jóltevőjét emlegeti, aki nemcsak hogy ingyen gyógyitotta a szegényt, de segélyt adott neki sokszor a magáéból. Kellemes társalgó, szellemes, világlátott ember volt, aki a müveit társaságokban is nagyon hiányozni fog. Mint agglegény jutott élete végéhez. Nem akart megházasodni. Talán az orvosi bölcseség is tartotta vissza. Tudta, érezte, hogy neki súlyos természetű szívbaja van s az átöröklés elméletének volt hive. Minden szép és jó iránt őszintén tudott azért lelkesedni, igy pl. kiválóan kedvelte a festészetet, igen sok értékes eredeti festményt szerzett össze, sok drága ritkaság számba menő tárgyat és kedves Bidermeyer bútorokat. Ezekben találta gyönyörűségét. Itt született Nagybányán 1860. nov. 29-én, gimnáziumi tanulmányait Szatmá- ron végezte, ahol kitünően tette le az érettség vizsgálatát. Tudásvágya az orvosi pályára vitte, a budapesti egyetemre, ahol szintén közismert kiváló hallgató volt. Schulek, Lum- niczer, Fodor egyetei i tanárok mellett működött. Állami őszt idijat is élvezett, külön szemorvosi ok 'elet szerzett. E mellett szülész, mütő volt. Az összes gyógytudományok tud. a. 1899-ben a Fischoff-féle orthopaediai és vizgyógyintézet főorvosa volt. 1890. február 20-án választotta meg Nagybánya városának képviselőtestülete a nagynevű Lovrich Gyula dr. főorvos utódává, élénk, mozgalmas választás után s Herczinger ugyanannak az évnek márc. 5-ikéjén haza jött, i- '»ülővárosába, mint alig 30 éves ember, hogy tudományával itt boldogítsa embertársait s itt könnyítse a szenvedők sorsát. Esküje letevésekor a város értelmisége díszes közebéden ünnepelte uj orvosát, aki általános szeretettől környezve kezdte meg működését. Elismert szakember volt s nem hírlapírói szóvirág az, mikor állítjuk, hogy az utcákon csütörtöki i a néptől mindenütt a hálának és az. áldásnak igazi ki- ! töréseit hallottuk folyton. Rajongtak érte! 0 volt különben a főgimnáziumnak orvosa és egészségtan tanára is, továbbá a munkások betegsegélyző orvosa, a Szamosvölgyi vasút orvosa. Mint városi képviselő és tanácstag eljárt a közgyűlésekre s mint pénzügyi ember, a Részvénytakarékpénztárnak egyik igazgatósági tagsági helyét töltötte be. 27 évig szolgálta a várost s ez alatt kevésszer hagyta el, többnyire azért, hogy a külföldön utazásokat tegyen. Testvérei és testvérének gyermekei gyászolják, mint legközelebbi rokonok. Négy gyászlapot láttunk. Ezeket a család, a város, a főgimnázium és a Részvény takarékpénztár adták ki. A család gyászjelentése igy hangzik: Alólirottak a súlyos veszteség érzetében mély megindulással tudatjuk, hogy forrón szeretett testvérük, sógora és rokonuk, dr. Herczinger X. Ferenc Nagybánya város tiszti főorvosa és Szatmárvármegye tb. főorvosa f. év és hó 14-én este 11 órakor az utolsó kenet szentségében részesülve, fáradhatatlan életének 57-ik évében az Urban elhunyt. Drága halottunk kihűlt tetemeit f. hó 16-án d. u. 4 órakor kisérjük ki utolsó útjára, mig a szegényekkel sok jót tett leikéért f. hó 17-én d. e. 9 órakor mutatjuk be az engesztelő szentmise-áldozatot. Nagybánya, 1917. február 15. Áldás emlékére ! Nyugodjék békében. Herczinger Imre, özv. Bartók Kálmánná Herczinger Mária testvérei. Herczinger Imréné Pancaldi Ilona sógornője. Sághy Vilmosné Herczinger Ilona, dr. Térffy Henriimé Herczinger Gizella, Ehmann Gyuláné Herczinger Kornélia, Herczinger Margit és Ferenc húgai és öccse. Arany. Vértől piros, csikorgó hótól fehér és a gyásztól fekete napokon, mikor a tiioli hegyek közt, Románia mezői és a kavicsos Albániában véreink lelke őszül, látva, hogy mint pusztulnak reményeik és mint dűl össze egyszerre annyi soknak az a mesebeli épülete, amit jövőnek nevezünk, miért háborgatjuk mi a múlt sir- hantjait ? Nért nem elég nekünk a jelen óriási keresztje ? A sírkövek látása, melyeket betakar árnyával, „az idő vén fája“, melyek megszürkültek és megcsorbultak, nem esik olyan rosszul, mint azok a nyugvóhelyek, melyek frissen vannak földelve és melynek virágai inkább és szebben mosolyognának a menyasszony pártájában, mint a sápadt, szomorú koszorúban. A könnycseppek, melyeket Arany János sírjánál hullattak apáink, már felszálltak az égbe és mint tündöklő szivárvány mosolyognak miránk alá „éltető eszmévé finomulva.“ * Az akadémia dísztermében, hol minden olyan görög és klasszikus, vasárnapi levegőben rengeteg hallgató közönség jelenlétében tartotta meg Arany János születése százados évfordulójának ünneplésére a Kisfaludy-Társaság február hó 11-én, vasárnap déielőtt fél 11 órakor het- venegyedik közgyűlését. Mintha ócska, szúette keretből lépnének ki a sok időket látott régi arcképek, ezt a benyomást tette rám a Kisfaludy-Társaság tagjainak megjelenése. Ereztem, hogy előttem van a történelem és az irodalom egy darabja, úgy néztem rájuk, mint a görögök nézhettek az Olym- posra. — Arany János pálmákkal körülvett márványszobra, mintha mosolygott volna egész idő alatt. Az egyetemi énekkarok Hymnusa után Beöthy Zsolt üdvözölte a fenséges kir. herceget, József íhcg legidősebb fiát, azután Arany cimü elnöki megnyitó beszédben méltatta az épület egykori főtitkárát. A század lelke és az örök magyar lélek, mely a nép, a tudás, a hazafi, a vallásos ember és a katona érzés világát öleli magához s mely léleknek Arany János maga is részese, ez a lélek a Kisfaludy társaságtól kapta első és utolsó koszorúját. Arany hatalmas lelke volt az, mely össze tudta olvasztani a pogány- kor mítoszát a tarka középkor naiv szines legendáival. Nem volt fantaszta, mégis egyszerű magyar gondolkozásával felszárnyalt a legmagasabb égig és legmagasabb szintjére emelte a magyar költői művészetet. Balassa, Csokonai, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty, Petőfi költészete mindig uj életerét nyitja meg irodalmunknak min- denik híven betölti hivatását, emlékezetünk megőrzi őket, irodalomtörténetünk lapokat ir róluk, de Arany több ennél, ő élő őse a nemzetnek. Szunyadó történeti érzéseket ébreszt újjá, azt hirdeti, hogy maradjunk hívek önmagunkhoz. Az ágyuk szava csak elnémul valaha, de Arany túléli e földrengéseket. Ha nem kis nemzet fiának születik, úgy lehet ma az egész világ ünnepli. A sors máskép határozott, nekünk ajándékozta aszalontai egyszerű földműves bölcsőjének tizenegyedik gyermekét, bánatra és vidámságra hangoló leikével együtt, Következett Vargha Gyula titkári jelentése. Elparentálta a Táreaság elhunyt tagjait, megemlékezik Tompáról születése százados évfordulója alkalmából. Beszámol a weimari Shakespeare ünnepségről, hol Berzeviczy Albert képviselte a Társaságot. Jelenti, hogy Baksay néhai református püspöknek összes munkái sajtó alatt vannak. Kozma Andor olvasta fel a 93 éves Lévay Józsefnek, Borsod megye egykori alispánjának költeményét „Arany bölcsője“. A napilapok bizonyára büszkék. Szebb költeményt aligha hallottam. Egy aggastyán hogyan lehet képes ilyen könnyed és mégis fenséges óda megírására! Csak két sort tudtam megjegyezni hirtelen: „Száz év után a hű emlékezet lm mostan minket bölcsödhöz vezet“. Riedl Frigyes tartotta meg mélyenjáró tanulmányát : Arany lelki élete. Milyen nehéz lehet egy embernek hozászoknia a földhöz, hol idegennek, bujdosónak találja magát és a halál gondolatában hiszi lépteit. Nagy lelkiviharok dúlják kebelét, sokszor a hipokondrikus makacsságával hiszi, hogy minden költői képessége elveszett. Mélabuját nehezíti szigorú önkritikája. TT
