Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-16 / 50. szám
Nagybánya, 1917 Deoember 16. — 50. szám XLIII. évfolyam Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre -4 K. Negyedévre 2 K Egyes szám 20 fillér. ............. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLT Sir-'- .őség és kiadóhivatal: 'cii-utca 20. szám alatt T-1 szára : 18. Nagybánya. A feminizmus erkölcsi alapja. Csak egy hét választ el karácsontó]. A kereszténység legszebb ünnepe. Öröm annak, akinek jól megy dolga és aki nem nélkülöz, de bánat a szegénynek, a nyomorgónak, mert tudja, hogy ezzel kezdődik a tél, a leghidegebb időszak, mikor a természet bezárja kebelét. Ha valamikor volt, akkor most van igazán szükség arra, hogy segítsünk a szegényen. Nincs cipő, nincs ruha, nincs fa, nincs kenyér, vagy legalább is kevés ott, ahol sok kérő kis kéz nyúl feléje. Város, nőegyesület, egyházak, társadalom tegyék meg a magukét erőfeszítéssel, amit csak lehet. A jobbmóduak nyissák meg erszényüket, sőt aki teheti, adjon természet- ben annak, aki reá szorul megfelelő és égetően szükséges adományt, mert olyan időket élünk, amikor természetben való adományokkal jobban segítünk egymáson, mint a pénzzel, aminek vásárló ereje csökkent s a mit sokszor hiába kuporgatunk a tárczában, nem tudjuk árura cserélni. ' Kevés az idő, ami az ünnepig hátra van, épp azért több, szorgosabb, nagyobb a köteleség, mely reánk vár. A hit cselekedetek nélkül meghalt, mondja Jakab apostol, A hitnek szépséges ünnepe nem mulhatik el gazdag, Istennek tetsző cselekedetek nélkül. Elsőrendű hazafias dolog ma a szegényügy fölkarolása. — irt*: Gróf Te*ki Sándorné. — „Veszőfutás“, „keserű pohár“, szárny-nyir- bálás“, „gáncsvetés*. Mi még! Ah igen. Beszélgetünk „kulturmérgezésről“ is, de ezt csak a legutóbbi idők óta. Eleinte csak a kis tüszurkálások, apró pici infámiák voltak napirenden. Eleinte, — mikor a feminista aspirációkat illett kiviccelni, lesajnálni, bókkal elütni. De hogy ez mit sem használt, következtek a finoman kieszelt kis hüvely szoritók. spanyol csizmák és egyéb kínzó eszközök rendre-rendre. Elmondhatjuk, hogy 13 év leforgása alatt végig tanulmányozhattuk —■ (a saját lelkűnkön,) mindazt a művészetté fejlesztett sanyargatást, amivel a középkorban azok testét törték, zúzták, akik valamely uj eszméért mertek síkra szállni. Mert óh ! az emberiség sohasem tanul. Azok se, akik kínoznak, azok se, akiket kínoznak. S ma is épen úgy van, mint hajdan volt: .Kiki,maga mesterségét folytatja . . . folytatja“ . . . mint a társás játékban mondják. Lám, — itt vannak mindjárt a feministák ... s itt van velük szemben a közvélemény . . . Egyetlen párbaj volt. Vagy, ha úgy tetszik, rosszul beállított társasjáték. S mégis mi történt? Hogy. a játék teljesen ideget cserélt, —a kevesekhez jöttek a sokak, —\ a sokak ellenben úgy megfogyatkoztak, hogy most már csupa ön- fentartási ösztönből is kénytelenek magukat — feministának vallani. Ha visszagondolok három, négy esztendőre, összehasonlítom akkori küzdelmeinket a maival, azt hihetem, hogy álmodom. Akkor „komoly politikus“ előtt vakmerőség számba ment, ha valaki a nők választójogát merte fölemlíteni, ma kész róla a törvényjavaslat. Természetes, hogy ha addig nagy volt azoknak a száma, akik végtelen magaslatokból néztek le minket, amiért emberszámba vágytunk jutni, ma percről-percre növekszik azoknak a lelkes, jó barátoknak a száma, akik — ha még olyan Olühorsz^g földjén. Muszka drótok között. 917. nov. 5. Gyönyörű szép vasáruap, olyan fényes és meleg, mint akár májusban. Lövést nem hallani, áhitatos a csend a Sugurei'’ patak felett, mely a két Stellung között folyik. A bakatársaság azon tűnődik, hogy vájjon lesz-e valami a fegyverszünetből és a békéből. Az állások közötti réten két orosz közeledik, egyiknek harmonika van a nyakába akasztva, a másik már messziről kiabálja: dobro jutro magyarszki! Elérkeznek a mi drótsövényünkig és bizonytalanul, vizsgálódva megállanak. A bakák fölemelik a tábori járőr számára szolgáló, utat elzáró spanyol lovakat és a drótok közt összeölelkeznek. Legszivélyesebben beszélgetnek, a muszkák oroszul, a bakák magyarul. És metinyire megértik egymást! Kenyeret és dohányt kérnek, mikor megkapják, zsebükből inarokszámra bányásszák ki a süvegcukor darabokat és nyújtják mosolygó képpel cserébe. Arcjátékkal, kéz- és lábmozdulatokkal tudomásunkra hozzák, hogy többet nem lőnek és hogy a francia tüzéreket, akik ellenkeztek velük, alaposa^ helybenhagyták. A harmonika hol a muszka, hol pedig valamelyik baka ölében szuszog, kurjantgatnak, derékon kapják a sógort és táncolni kezdnek. Csak ebédre mennek haza, de megígérik, hogy délután ismét visszajönnek: doszta szukr magyarszki. Alig győztük fogadni látogatásaikat. Már nem párosával, hanem egész csoportban jönnek 50-60-an. Ha egy csoport elmegy, jön helyette a másik. A jó kedv nem ismer határt, a lelkesedés leírhatatlan, a nótának és muzsikának nincs vége, táncolnak és orditanak örömükben. Parlamentair nem jött, nem ment, fehér zászlók nem lobognak, de a fegyverszünetet már megcsinálta a két ellenséges lövészárok. Másnapra leesett a hó. Most már óriási máglyák körül vigad a „vendég.* Annyi cukrot hoznak, hogy nem győzzük megrágni. Különösen kenyeret kérnek, úgy látszik, nincsenek valami jól ellátva a döfivel. Elmúlt a második komázási nap. De már a harmadikon a bakák illőnek tartották visszaadni a sógornak a látogatást. Délután összepakoltam az összes gyűjtött dohány- és cigarettakészletemet és kezembe fogva botomat elindultam. Nem kellett az utat keresnünk, volt már jól letaposott ut. Negyed óra alatt odaértünk. Egy kicsit furcsán éreztem magam,.mikor megálltunk drótjuk között és körülvettek a sógorok. Mind többen és többet fogtak körül. Bíztam ugyan becsületességükben, és lovagiasságukban, de mégis különös dolog a muszka drótok között fegyvertelenül. Látogatásunk lefolyása hasonló volt az övékhez: muzsika, nóta, tánc. Majd pedig mind a tizenötünket megvendégeltek egy-egy csésze theá- val. Előkerült egy állítólag németül tudó muszka is, de vele sokkal nehezebbem tudtuk megérteni egymást, mint a többivel, ugyanis a ja és nein-on kívül egy szót sem tudott. Nagyon jól kacagtunk, mikor tudomásunkra hozták, hogy náluk nyema gospodin Offizier, összes tisztjeiket a divisionsjó katholikufc . íégis a törökkel szeretnék kiáltozni, hogy tsd őket Allah, — de ne olyan nagyon!“ Ami úgy értendő, hogy legyünk választópolgárok — ha muszáj, hát na jó, — legyünk választhatók is, de az Istenért ! ne szabaduljunk fel minden gyámság alul. Ennek a jámbor kívánságnak köszönhetjük, hogy tudatosan elferdített szövegezésben kürtölik világgá, még most is, a feministák irányelveit. Mivel ezek a támadások, bár csupán egyes maradi Cassandráskodásában nyilvánulnak, mégis egy tökéletesen kialakult rendszerességgel ismétlődnek itt is, ott is — szabad legyen nekem a Feministák Egyesülete vezető tagjainak sok-sok gyűlésén, újra meg újra ismételt, mindenkor szent meggyőződéssel hangoztatott kijelentéseit bokrétába szedni. íme sorra veszem a vádakat, (annyiszor hallottam azokat az utóbbi időben, hogy betéve tudom valamennyit.) Először is itt van a nagy mumus, gyermek- áldás ellen való — jogos — védekezés. Válaszul hadd álljon itt Szirmay Oszkárné beszédének néhány sora, mit a nemi betegségek elleni küzdelem ankétjén, f. évi április havában elmondott: Vájjon nem feltűnő, nem megdöbbentő jelenség-e, hogy van egy vétség, mely oly teljesen ellentmond a nő lélek természetének, s midőn a társadalom e vétséggel találkozott, egy praragrafust szegzett ellene, a büntető codexben kereste az orvoslást, ahelyett, hogy feltűnő jelenség okait kutalva, azok orvoslását kereste volna, A női léleknek legsajátosabb alkQtó elemében, az anyai ösztönben, amely lényegében pontosan nem definiálható, csodásán egybeforrnak testi és lelki erői. S ha van valami, ami remélnünk engedi, hogy az emberiség kibontakozik abból'a vér- és sárgatengerből, melyben most szinte elmerülni látjuk, és hogy fejlődhetik egy szebb jövő felé, úgy azt csakis az anyai ösztön térhódításától remélhetjük. Az anyai ösztönben nem pillanatnyi kedvkommandans becsukaíta, mert ellenkeztek a legénységgel. Kicseréltük értékeinket, kaptam legalább egy kilogramm cukrot és jó darab mosó szappant. Azután átbújtunk a drót alait és szö- kellve, tánclépésekkel, mint akár a kecskék, lassan hazasétáltunk, természetesen a muszkák voltak olyan előzékenyeit, hogy vagy húszán hazakisér- tek. Bucsuzáskor még elmondták, hogfy karácsonra mindnyájan otthonn akarnak lenni. Szenvedés, katonák, jövendő. 917. dec. 2. Akarni, tűrni, merni, várni, Sohasem csüggedni, hinni vakmerőn; Magunkban állni, mint a villámsujtott Dacos tölgy fönn a puszta bérctetőn, Jelent nem látni, nyomorúság párnán Hírről álmodni, ó milyen nehéz. lUanguy./ Nehéz, nehéz ugyan, de a szenvedésnek és fájdalomnak is megvan a maga kéjes érzete; ha sokáig tart, lelkünk megkeményedik és élvezettel fürdik meg benne. A középkor fíagellánsainak szeges övét és ólomgolyós ostorait könnyen meg lehet érteni. — Az embernek az a célja a földön, hogy mindent megszokjon; amit pedig megszokik, azt úgy, ahogy megszereti és a megszokottról való lempndás mindig fájdalommal jár, még ha épen a szenvedésről is volna szó. Kissé különös ugyan a dolog, de mégis igy van. Miért esik jói a fájdalom, a szenvedés, a tűrés? — Sohasem magáért. A önostorozók a magasabb élet elérése, a mennyei haza megnyerése reményében vetették meg a világ fájA szegény-ügy fölkarolása.
