Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-16 / 50. szám
1917. December 16. telés a célja, hanem az, hogy életet adjon, életet egy lénynek, melyet önmagánál jobban szeret, melyben testi életét folytatja, melyre lelke minden kincsét pazarolja, s melyért tudatosan s néha öntudlanul mindent áldoz, hogy önmagánál jobb, boldogabb, tökéletesebb lénnyé nevelhesse. Az anyai ösztön erősiti meg a nő monogam hajlamait. Még sokkal előbb, 1914-ben ugyancsak Szirmayné irta „A Nő“ május 5-iki számában a következőket: „A gyönyörű, békés, csendes, meghitt otthonokban a háziasszonyi teendők nem emésztik fel a családanya minden erejét, hanem egyéniségének harmonikus fejlődése folytán gyermekeinek igazi anyja, nevelője, férjének igazi élettársa tud lenni.“ Dienes Valéria 1917. október 15-én ekként nyilatkozott : „Az asszony akarja a családi élet tisztaságát, a gyermek mindenek fölött való védelmét és kultuszát, az anyaság tiszteletét és ápolását, minden erőszak megszüntetését, egyéni, társadalmi és nemzetközi békét. A férfi könnyen üt rést a családi tisztaságon futó szórakozások kedvéért, csakis másodsorban értékeli a gyermeket, hajlandó emberanyagot költeni kétes célokért, megmosolyogja az anyaságot és természetesnek érzi az ököljogot és hadiállapotot.* Glücklich Vilma, a Feministák Egyesületének junins 16-iki nagygyűlésén mondta: „Egyesületünk már 1904-ben, megalakulása esztendejében csatlakozott a Nők Világszövetségéhez. Tette ezt annak világos tudatában, hogy mindaz, amire törekeszünk: az emberiség védelme a degeneráció ellen, az anya emberi méltóságának, gazdasági érdekének és hygienikus jólétének védelme, a gyermek védelme. A gyermek minden gazdasági, szellemi és testi érdekének előmozdítása megvalósíthatatlan, ha nem tudjuk elérni azt, amit műveltebb és szabadságot jobban megbecsülő országok megadtak már a maguk asszonyainak: a választójogot“. Bédy-Schwimmer Rózsa „A Nő“ 1917. januári számában írja : „Az a hatalmas, az élet minden kérdését felölelő programm, amelyet feminizmus címen egy név alá fognak, az anya- és gyermekvédelem, nevelésügyi reformok, a nők kiképzési lehetőségei, a női munka értékelése, a házassági jog reformálása, a fajrontó betegségek és az alkoholizmus elleni védekezés, a kettős morál megszüntetése stb., stb. a világ minden részében a társadalom legbölcsebb elméit, legmelegebb sziveit, legtettrekészebb kezeit foglalkoztatta. De akár a gyermek problémái, akár a női pályák megnyitása, akár a tudomány egyenlő mértékkel osztása érdekében dolgozott feministák egy-egy csoportja, valamennyit legerősebben az a gondolat ösztökélte, hogy szellemi és társadalmi kultúránkat homokra építjük mindaddig, mig a háború a társadalom elfogadott intézményeihez tartozik. (2) 50. szám. _____ dalo mnélküliségét, hasonlított gondolkozásuk a cserekereskedelemhez: ezért kapom azt! Vannak emberek, akik fájdalmat szereznek, hogy annak elmúltával tapasztalhassák, hogy milyen jó az, ha nincsen semmi bajunk. Ezek se a fájdalmat szeretik tehát, hanem, felhasználják az ettől való mentesség élvezésére. A kétségbesett szerencsétlenek sem azért rohannak vesztükbe, mert erre vágynak, hanem mert eddigi életüktől és életviszonyaiktól szabadulni akarnak. Hogy'meggondolatlan lépésükkel sokkal nagyobb kint zúditnak nyakukba, arra nem tudnak és nem is akarnak gondolni. A katonák sem szeretik a nélkülözést, hideget, fárasztó meneteléseket, kemény fekhelyet, nemcsak hogy nem szeretik, de a viszonyokat és ellenségünket pokolba kívánják, hogy barátságos otthon melege helyet lucskos lövészárokban kell idejüket tölteniük. De mégis elviselnek mindent a jövő reményében, a nyomorúság párnán és a következő idők dicsőségéről álmodnak. Sokan vannak azonban olyanok is, akik belekozmásodtak az angyalbőrbe, nem a katonai parádékat szeretik, hanem azokat a megpróbál- I tatásokat, melyek a hadi katonaélettel járnak, j Nekik nem kemény az ágyuk, ők nem fáznak, nem izzadnak, vagy legalább nem akarják éíbzni a fájdalmakat, soh’ se csüggednek, nem iogja el őket soha a kétely, de viszoni nem is álmodnak semmiről. * Vájjon nem jobb-e az ilyeneknek? NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Szegvári Sándorné" igy nyilatkozott: „A kettős morál szellemétől kell megszabadítani a törvényhozást, a társadalmat, a közfelfogást, ha azt akarjuk, hogy fajunk éljen és felvirágozzék, ha azt akarjuk, hogy egészség és bizalom honoljon az otthonokban. Nem iehet kétféle mérték : női becsület és férfi anarchia. Hanem legyen egyféle emberi, sexuális becsület. Csak egyféle megbízhatóság, csak egyféle tisztaság, csak egyféle hűség van. Ez az ö „Neuorientierung“, amelyet ránk parancsol az óra komolysága, ha azt akarjuk, hogy népünk megmaradt része jövőben fajunk meg- mentője lehessen. Aki komolyan akarja az élet szanálását és belátja, hogy ez is egyetlen ut, amely célhoz vezet, annak nem szabad megfeledkeznie egy nagy igazságról. A kettős morált vészes következményeivel együtt csak a nő közreműködésével lehet kipusz- titani az egész törvénykezés szelleméből a közfelfogásból, a való életből, ha a nő egyenlő befolyású tényezője lesz a társadalomnak, ennek pedig első feltétele a politikai egyenjogúság.“ Glücklich Vilma többek között ezeket mondotta: , „Idézzék Blaschkó professzor mondását: „a ' morál nem egyféle, hanem százféle.“ Tudjuk mi í is, hogy különböző korokban, különböző éghajlat alatt, a műveltség különböző fokán más-más í a népek erkölcsi felfogása, ezt megokoltnak és 1 természetesnek találjuk. De megokolatlan és természetellenes, ha ugyanbban az órában, ugyanegy helyen, közösen visz véghez két ember egy cselekedetet s ezért egyiküket földig sújtja a társadalom Ítélete, mig a másik gavallér gyanánt kerül ki a kalandból.* „A nők gazdasági és társadalmi helyzetének javítása, a korai házasságkötés meghonosítása mindkét házasfél kereső munkája segítségével, a később tárgyalandó nevelésügyi reformok következetes végrehajtása: Ezek az eszközök, ha nem is máról-holnapra, de komoly akarattal néhány év leforgása alatt mélyreható javulást biztosítanak a társadalom testi egészsége, ethikai színvonala, j eugenikai érdekeinek kielégítése terén.“ Mindebből napnál világosabban kitűnik, hogy I a feministáktól semmi sem állt és áll távolabb, j mint immorális,’ (pláne amorális!) elveket hangoztatni, terjeszteni. Aki az ellenkezőjét állítja, az vagy nem tudja, vagy nagyon is tudja, hogy miért beszél . . . Ámde mind hiába! — a karaván halad, halad, előre fel, ellenben az a néhány maradi, kákán csómot kereső dáma, aki csak megszólni tud, de az emberiség kátyúba jutott szekerét még csak meg--se próbálja kizökkenteni onnan, { marad, marad és — elmarad, ott messze, messze ! — Bugaczon, vagy —<Mucsán? . . .Ki bánja ?! i — Csak hadd beszéljenek 1 Hadd mulassanak, j ha jól esik nekik, kitelik az idejökből . . . Miféle színei vannak a jövőnek, milyen a képe ? Sokan a frontmögötti országrészek állapotát tartják kielégítőnek, akik már régen elkerültek hazulról; a tábori lapok vidám rózsaszíne azonban már megtáborizöldült, nem valami biztató a kinézése. Mások a katona szivében látják a jövendő tükrét. Sok minden salakot kiégetett ugyan j belőle a világégés, de viszont a nagy íángak füstje I és hamuja rakodott le helyette. Békehírekkel van telve a levegő, csendes a ‘ front. A bakatársaság a békéről beszélget. Egyik j tudákosabb nagy ádátnéváskodással és ismételge- j téssel kijelenti, hogy ha az Isten hazasegiti, nem | fog ő Amerikába vándorolni, mert megtanulta j ebben a háborúban, hogy az ember sokkal töb- j bet bir dolgozni, mint gondolja, anélkül, hogy ; nagyon megerőltetné magát és ha dolgozik, ép j úgy, vagy talán még jobban megélhet otthonn, ! mint a tengeren túl. Ó pedig dolgozni akar és I azt is pótolni fogja, amit elmulasztott bevonu- j lása előti. Sajnos azonban, vannak olyanok is, ! akik azt mondják: harcoltam én, fáztam én ele- ; get, nem tömöm én még a pipámat sem. Tartson 1 el az állam. Pedig ha csapásnak és büntetésnek vesszük ■ ezt a háborút, akkor beláthatjuk, hogy ez csak j az elmulasztottak büntetése, nem pedig a jövő ! tőkéje. A háboruután sokkal többet fog köve- j telni az embertől, mint maga a háború. A jö- j vendö élet olyan lesz, mint amilyennek mi (ka- ' tonák és nem katonák) megteremtjük. -ig. ! Külföldi esetek. Kategorikus kinavazési okmány. Egy bádeni őrgróf sajátkezüleg irta meg a harmincéves háború után egyik főerdészének kinevezési okmányát, mely igy hangzik: Kedves Kieszling! Kinevezlek főerdésszé és meghagyom, hogy a vadállomány szorgalmas gondozásához szükséges intézkedéseket tedd meg. A rendelkezésemre álló nemes urak bármelyikét kinevezném erdőmesteremmé, de ha az illető nem engedelmeskednék, nem lenne módomban őt megbüntetni. Ellenben téged ilyen esetben egyszerűen felakasztatlak. . A nyikorgó caisnt&talp. A nemesszivüségéről hires Ferdinand császár utálta, ha valaki nyikorgó talpú cipőt, vagy csizmát viselt. B. tábornok erről mit sem tudva, nyikorgó talpú csizmában jelentkezett kihallgatásra. A császár meghallotta a czizma nyikorgását, kilépett az előszobába és igy szólt a tábornokhoz: — Kérem távozzék 1 Ha csizmája beszél, fölösleges az ön beszéde! A • «•reme*« taólyti. Nilson Kristina svéd énekesnőt, amerikai kőrútján, egy csikágói gazdag kereskedő házához hívták, hol tiszteletére előkelő társaság gyűlt össze. A háziúr karonfogva vezette az étterembe, de a művésznő elhagyva a háziurat az egyik szolgához sietett, mindkét kezét nyújtotta neki és élénk szóváltásba elegyedett vele, majd megmagyarázta viselkedését a társaságnak: — Föidivn és hazám régi nemes családjának ivadéka. Apjának birtokán volt az én apám kocsis. Gyermekorunkban játszó társak voltunk ; azután a szerencse felém fordult és őt elhagyta. Nagyon örülnék, ha megfelelőbb alkalmazást nyerne. A művésznő kívánsága teljesült. Földije gazdatiszti minőségben nyert alkalmazást. Cselédek ée katonák. A würzburgi rendőrségnek egy a tizennyolcadik századból fenmaradt rendelete: A cselédlányoknak a katonákkal való ismeretség következtében a szolgálatadók kamaráiból és pincéiből kenyér, hús, bor stb. tűnik el, azért ! ezentúl a cselédlányoknak megtiltjuk a katonák- : kai való érintkezést, a tilalom ellen vétőket a ! városból kiutasítjuk és az ennek ellenére vissza- | jövőket kényszer-munkára kötelezzük. Szelíd alkonyaikor . . . Szelíd, sápadt alkonyaikor Lelkemet megejti az álom: Kacagó, csókos mesére vágyom.------------------------------------------és A forró, hallgató csendben Te jönnél lassan . . . lopva, És egymásra néznénk hosszan-hosszan, Kacagna minden körülöttünk . . . Ajkunk rejtett titkokat suttogna Ezeregy éj meséje valóra válna. Lelkűnkben dalok ébredeznének. Kigyulna szivünkben az örök fény, Ujjongana velünk a föld, az ég. És----------------------------------------Sz elíd, sápadt alkonyaikor Bús lelkem aranyködbe veszve Sir, sir egyre csak Téged keresve. Könytelen szemek. Bár könytelen szemem, Bánat tépi lelkem. Panasz nélkül hordom jármom Néma megadással, Úgy sem űzöm el a búmat Fojtó zokogással Mosolyog a szemem, Vig a tekintetem. De, hogy milyen lelkem belül, Azt senki sem sejti, És ne is tudják azt meg mások ... Ne sajnáljon senki! Bobis Anna.
