Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-30 / 39. szám

Nagybánya, 1917. Szeptember 3C. — 39. szám XLIII. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS VFKE TÁRSADALMI HETILAP. Klr' ugyeszseg A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATAI/ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és laptulajdonos Főmunkatárs és h. szerkesztő s kiadóhivatal: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K = -■■■■■■ ■■ = Egyes szám 20 fillér. ===== RÉVÉSZ JÁNOS RÉVAI KÁROLY = Felsőbányái . ca 20. szám alatt = | Telefon szám: 18. Nagybánya. Szüret október elsején. Nagybányán rendszerint Teréz-napkor, október 15-én szokott kezdődni a szüret, most azonban a tanács már elsejére, azaz a legközelebbi hétfőre határozta. Semmi két­ség benne, hogy ekkor tömegesen meg is fogják kezdeni, mivel a szőlő igen szépen beérett, az idei meleg nyár minden gyü­mölcsünket sokkal hamarabb megérlelte. A bor minősége kitűnő lesz s a meny- nyiség sem hagy semmi kívánni valót. Hozzáértő emberek Magyarország idei bortermését 6 millió hektoliterre becsülik. Ez 500 koronás árak mellett 3 milliárd ér­téket jelent, mert a borárak hihetetlenül magasak. A hegyalján 6—7 koronát is ad­nak. Mivel bő a szüret, hordóra, természe­tesen, igen nagy a szükség. Ezért uj hor­dóért 60—70 fillért, 1 koronát is fizetnek literenként. Egy szokásos nagybányai hordó ma üresen 5—6 száz koronába kerül, holott nem régen még musttal teli 250—300 ko­ronáért lehetett megvenni. A hordó miatt sokfelé lesz baj, noha általában ezt a kér­dést megoldottnak tekintik. Lesz baj a mun­kásokkal is. A szüret mégis csak sok mun­kást igényel. Ne csak a szedésre gondol­junk, a lehordás, sajtolás, hordók rendezése, a bor behozatala stb. egy nagyobb szőlő­ben sok embert foglalkoztat s bizonyára nagy munkadijak és őrült fuvarbérek lesz­nek napirenden. Épp ezért, mint más helyen is meg­teszik, nem volna rósz a gimnázistákat se­gítségül átengedni s nehány napra szünetet adni nekik. A tanács a következő hirdetést adta ki: A város tanácsa közhírré teszi, hogy ez évi szölősziiret megkezdését október 1-én enge­délyezi. Ez alkalommal a hordók kezelésével a rend­őrkapitányi hivatal által felfogadott korcsolyások munkabérét következően állapítja meg: Egy hordónak 1—300 liter, a szekérről való levétele, a pincébe leeresztése és elhelyezéséért .......................................2 K — f 301— 500 liter . •.............................3 K — f 50 1—1000 liter.......................................4 K — f Pan aszok a rendőrkapitányság által azonnal elbíráltatnak. Miről a közönséget hirdetmény utján érte­sítem. Nagybánya, 1917. szeptember 28. Dr. Makray Mihály s. k., polgármester. II Mi Éli ÍIIMU iilMiSl. Az uj burgonyarerídelet ismertetését folytat­juk a következőkben: 8. §. Ipari üzemek, még ha mezőgazdasági üzemmel lennének is kapcsolatban — ideértve a mezőgazdasági szeszfőzdéket is, — burgonya fel­dolgozását csak külön engedéllyel kezdhetik meg. Az ily engedélyt a mezőgazdasági szeszgyárak üzemére az Országos Közélelmezési Hivatalt ve- vető miniszterrel egyetértőleg a magyar királyi pénzügyminiszter, más, burgonyát feldolgozó ipari vállalatok részére pedig a földmivelésügyi minisz­terrel és az Országos Közélelmezési Hivatalt ve­zető miniszterrel egyetértőleg a m. kir. kereske­delemügyi miniszter fogja megadni. A szeszfőzdék által feldolgozható burgonya- menynyiségekre és a feldolgozás módozataira vo­natkozólag az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszterrel és a földmivelésügyi minisz­terrel egyetértőleg a m. kir. pénzügyminiszter, burgonyát feldolgozó más iparvállalatokra pedig a m. kir. kereskedelemügyi és a m. kir. földmi­velésügyi miniszterrel egyetértőleg az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter fog in­tézkedni. Burgonyáról ipari utón előállított termékek tekintetében — kivéve a szeszt, valamint a szesz­tartási és keményilőgyártási melléktermékeket — a legmagasabb árt és a forgalomba hozatalokra vonatkozó rendelkezéseket az Országos Közélel­mezési Hivatalt vezető miniszter fogja megál­lapítani. 9. §. községek kötelesek a törvényhatóság első tisztviselője utján 1917. évi október hó 1-ig a saját termésű, vagy vásárolt burgonyával el nem látott személyek számát a jelen rendelethez mellékelt E. minta szerinti űrlapon az Országos Közélelmezési Hivatal vezető miniszter fogja megállapítani. A községek bejelentéseiben, ott, ahol ható­sági ellátás van, pontosan fel kell tüntetni az Or­szágos Közélelmezési Hivatal részéről külön el­látásban részesülők számát (élelmezési csoportok, hadfelszerelési iparban dolgozó-vállalatok hiva­talnokai és munkásai, a m. kir. államvasutak és a kezelése alatt álló vasutak alkalmazottai és munkásai stb.) 10. §. Az 1917. évi termésű burgonya íor- galombahozatala az Országos Közélelmezési Hi­vatalt vezető miniszter által megállapított felosz­tási terv és az általa elrendelt kiutalások alapján történik. Ezek végrehajtásáról az Országos Bur- gonyaközvetitő Iroda gondoskodik. 11. §. A burgonyáért követelhető legmaga­sabb ár métermázsánként (100 kg.) tizstasulyra a következőképen állapittatik meg: a) étkezési célokra szolgáló burgonyáért, A pályaudvaron. Fél nyolc. A keleti pályaudvar hatalmas kupolája, mint egy nagy zöld, átlátszó kagyló borul a perronra. A várótermek és raktárhelyi­ségek óriási cséplőgépek, melyek fáradhatatlanul ontják magukból a nyughatatlan, sürgő-forgó emberszemet. Mintha egy nagy gyűjtőgaratban sűrűsödött volna össze az emberiség, melynek itt van a lefolyása, a kiürítése s ez a gyűjtő to­rok valami meghatározhatatlan irány felé ontaná ezt a sok életet. A mármarosi vonat készen áll. Végellátha- tatlan hosszú házsor, kongó kerekekkel; elől a mozdony, alig sejtve, füstbe és gőzbe burkolva. Izmos nyakát vállai közé huzva olyan, mint egy diluviális szörny, rohamra készen áll, nehéz lélek- zése, erőt nyújtó hosszú lihegése idáig hallatszik. A III. osztályú terem ajtai kivágódnak, mesebeli szörnyek tódulnak ki rajta, szűrös, gu­bás, bocskoros oláhok, rezes öves tótok bocs- korban. Zsírozott, nehézfényü hajuk a nyakszirtre tapad, elkényszeredett arcuk alig emberi szabású, bizonytalan nézésű szemük ijedten rebben szét, hova szálljanak fel. Mert, uram isten, el kell menni, el! Itt kell hagyni a munkát, a kenyeret, s hazamenni, mert a királynak minden férfire szüksége van; még annak is, akinek elsőszülötte immár a király ru­háját viseli. Hajh, teremtő isten! nem lesz az idén kenyér, sem krumplicska. Alig kezdték meg a szőllőnyitást, amire pedig minden tavasszal el­jöttek a nagyságos Báthori urasághoz, immáron vissza kell menni haza. Mint egy megriasztott borzas állatcsapat vergődve kapaszkodik fel a 111. osztályú kocsik magas lépcsőjén. A bocskorok csoszognak, a tü­szők rézcsüngői csilingelnek, némelyik batyut, másik csikós tarisznyát húz maga után. A kocsik csakhamar megtelnek velők, nyugtalan, khaotikus mozgások s penetráns illat árad ki a kocsik ab­lakából. Nyüzsögnek a félig világított kocsikban mint egy marok élősdi féreg, valami nyirkos, homályos zugban. Uj sereg érkezik. Széles vállu, zömök pa­raszt legények. Egyik-másiknak a nyaka nem több, mint három ujjnyi, de a válla széles, szinte félelmesen izmos, aligha roppan meg a méter­mázsa súlya alatt. Nagy részükön rajta díszeleg a csukaszürke. Óh, te áldott csukaszürke ruha, méltó utódja a legendás piros sapkának. Te be­csületes, jóságos színfolt, szürkés, mint a tisza­háti ember szeme, amikor nyári alkonyon végig simít szeretettel az óriás vizasszony puha szőke für­téin, dagadó selymes kebelén, habfodros ingelején. Te drága szürkeszin! Benned van szeptem­beri reggeleink rejtelmes, puha kéksége. Oh be szeretlek téged. S hogy szeretlek titeket én jó magyarjaim, én imádott véreim! Hogy szeretem ezeket a barnára patinázott, sziklából vágott, kemény ötszögü arcokat. Milyen nyugodtan s tudatosan figyelik a vonatot. Hát el kell menni: veszélyben a haza, a föld otthon s a házikó, most minden férfi megy küzdeni, kivédeni az elhagyott otthont, családot, kicsi gazdaságot. S ennek a csoportnak az utolsó barnafejü kanásza is tudja, hogy most hova, miért megy s nagy nyugodtan, elszántan, a maga ere­jében s az isteni gondviselésben bizva. Jövendő diadalaink tisztán arcukra van irva. Ez nem a csataterekre dobott ágyutöltelék, embertömeg, amelyet kényszer és korbács üz, hanem élő, cse­lekvő, tettrekész, bátor önálló individiumok egye­sítésének messzeható ereje. Egy csinos, szőke önkéntes rendezkedik közöttük. Pattog a hangja, föl s letűnik a lépcső­kön, rendezkedik, az arcza kigyul, szemei csil­lognak, ajkai vérpirosak. Olyanok, mint két csi­gásán fodrosodó, biborpiros párna, amelyre a csókok tűzhalálban meghalni járnak. Vájjon ki csókolta utoljára? Talán egy szakadó szivü, fehér hajú édesanya, vagy egy egy szép hervadó, barna asszony, aki ennek a húsz éves tavasznak a me­legéből táplálta dús, de megroppanni készülő asszonyi erejét. El van az már feledve mind! Mennek Mármarosba s onnan föl följebb, ahol a halál arat s meleg, piros vérpatakok mossák az évmilliós sziklákat. Oh, bátran kérhetjük a Jeho- vát, hogy fordítsa el rólunk a tiz csapást, hiszen a mi küszöbünk vérrel van festve, ártatlan áldo­zatok kiömlő vérével. Hirtelen hangos nevetés, dévajkodás hangja riaszt fel. Bakáink rajtok ütöttek a már kényel­mesen megfészkelt bocskoros tüszős utasokon s tuszkolják őket kifelé, megértetvén, hogy az katona vonat. Sietve kapkodják azok a cókmókot s megkezdődik újra a kőkorszakbeli vándorlás előbbre-előbbre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom