Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-30 / 39. szám
Nagybánya, 1917. Szeptember 3C. — 39. szám XLIII. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS VFKE TÁRSADALMI HETILAP. Klr' ugyeszseg A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATAI/ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és laptulajdonos Főmunkatárs és h. szerkesztő s kiadóhivatal: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K = -■■■■■■ ■■ = Egyes szám 20 fillér. ===== RÉVÉSZ JÁNOS RÉVAI KÁROLY = Felsőbányái . ca 20. szám alatt = | Telefon szám: 18. Nagybánya. Szüret október elsején. Nagybányán rendszerint Teréz-napkor, október 15-én szokott kezdődni a szüret, most azonban a tanács már elsejére, azaz a legközelebbi hétfőre határozta. Semmi kétség benne, hogy ekkor tömegesen meg is fogják kezdeni, mivel a szőlő igen szépen beérett, az idei meleg nyár minden gyümölcsünket sokkal hamarabb megérlelte. A bor minősége kitűnő lesz s a meny- nyiség sem hagy semmi kívánni valót. Hozzáértő emberek Magyarország idei bortermését 6 millió hektoliterre becsülik. Ez 500 koronás árak mellett 3 milliárd értéket jelent, mert a borárak hihetetlenül magasak. A hegyalján 6—7 koronát is adnak. Mivel bő a szüret, hordóra, természetesen, igen nagy a szükség. Ezért uj hordóért 60—70 fillért, 1 koronát is fizetnek literenként. Egy szokásos nagybányai hordó ma üresen 5—6 száz koronába kerül, holott nem régen még musttal teli 250—300 koronáért lehetett megvenni. A hordó miatt sokfelé lesz baj, noha általában ezt a kérdést megoldottnak tekintik. Lesz baj a munkásokkal is. A szüret mégis csak sok munkást igényel. Ne csak a szedésre gondoljunk, a lehordás, sajtolás, hordók rendezése, a bor behozatala stb. egy nagyobb szőlőben sok embert foglalkoztat s bizonyára nagy munkadijak és őrült fuvarbérek lesznek napirenden. Épp ezért, mint más helyen is megteszik, nem volna rósz a gimnázistákat segítségül átengedni s nehány napra szünetet adni nekik. A tanács a következő hirdetést adta ki: A város tanácsa közhírré teszi, hogy ez évi szölősziiret megkezdését október 1-én engedélyezi. Ez alkalommal a hordók kezelésével a rendőrkapitányi hivatal által felfogadott korcsolyások munkabérét következően állapítja meg: Egy hordónak 1—300 liter, a szekérről való levétele, a pincébe leeresztése és elhelyezéséért .......................................2 K — f 301— 500 liter . •.............................3 K — f 50 1—1000 liter.......................................4 K — f Pan aszok a rendőrkapitányság által azonnal elbíráltatnak. Miről a közönséget hirdetmény utján értesítem. Nagybánya, 1917. szeptember 28. Dr. Makray Mihály s. k., polgármester. II Mi Éli ÍIIMU iilMiSl. Az uj burgonyarerídelet ismertetését folytatjuk a következőkben: 8. §. Ipari üzemek, még ha mezőgazdasági üzemmel lennének is kapcsolatban — ideértve a mezőgazdasági szeszfőzdéket is, — burgonya feldolgozását csak külön engedéllyel kezdhetik meg. Az ily engedélyt a mezőgazdasági szeszgyárak üzemére az Országos Közélelmezési Hivatalt ve- vető miniszterrel egyetértőleg a magyar királyi pénzügyminiszter, más, burgonyát feldolgozó ipari vállalatok részére pedig a földmivelésügyi miniszterrel és az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszterrel egyetértőleg a m. kir. kereskedelemügyi miniszter fogja megadni. A szeszfőzdék által feldolgozható burgonya- menynyiségekre és a feldolgozás módozataira vonatkozólag az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszterrel és a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg a m. kir. pénzügyminiszter, burgonyát feldolgozó más iparvállalatokra pedig a m. kir. kereskedelemügyi és a m. kir. földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter fog intézkedni. Burgonyáról ipari utón előállított termékek tekintetében — kivéve a szeszt, valamint a szesztartási és keményilőgyártási melléktermékeket — a legmagasabb árt és a forgalomba hozatalokra vonatkozó rendelkezéseket az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter fogja megállapítani. 9. §. községek kötelesek a törvényhatóság első tisztviselője utján 1917. évi október hó 1-ig a saját termésű, vagy vásárolt burgonyával el nem látott személyek számát a jelen rendelethez mellékelt E. minta szerinti űrlapon az Országos Közélelmezési Hivatal vezető miniszter fogja megállapítani. A községek bejelentéseiben, ott, ahol hatósági ellátás van, pontosan fel kell tüntetni az Országos Közélelmezési Hivatal részéről külön ellátásban részesülők számát (élelmezési csoportok, hadfelszerelési iparban dolgozó-vállalatok hivatalnokai és munkásai, a m. kir. államvasutak és a kezelése alatt álló vasutak alkalmazottai és munkásai stb.) 10. §. Az 1917. évi termésű burgonya íor- galombahozatala az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter által megállapított felosztási terv és az általa elrendelt kiutalások alapján történik. Ezek végrehajtásáról az Országos Bur- gonyaközvetitő Iroda gondoskodik. 11. §. A burgonyáért követelhető legmagasabb ár métermázsánként (100 kg.) tizstasulyra a következőképen állapittatik meg: a) étkezési célokra szolgáló burgonyáért, A pályaudvaron. Fél nyolc. A keleti pályaudvar hatalmas kupolája, mint egy nagy zöld, átlátszó kagyló borul a perronra. A várótermek és raktárhelyiségek óriási cséplőgépek, melyek fáradhatatlanul ontják magukból a nyughatatlan, sürgő-forgó emberszemet. Mintha egy nagy gyűjtőgaratban sűrűsödött volna össze az emberiség, melynek itt van a lefolyása, a kiürítése s ez a gyűjtő torok valami meghatározhatatlan irány felé ontaná ezt a sok életet. A mármarosi vonat készen áll. Végellátha- tatlan hosszú házsor, kongó kerekekkel; elől a mozdony, alig sejtve, füstbe és gőzbe burkolva. Izmos nyakát vállai közé huzva olyan, mint egy diluviális szörny, rohamra készen áll, nehéz lélek- zése, erőt nyújtó hosszú lihegése idáig hallatszik. A III. osztályú terem ajtai kivágódnak, mesebeli szörnyek tódulnak ki rajta, szűrös, gubás, bocskoros oláhok, rezes öves tótok bocs- korban. Zsírozott, nehézfényü hajuk a nyakszirtre tapad, elkényszeredett arcuk alig emberi szabású, bizonytalan nézésű szemük ijedten rebben szét, hova szálljanak fel. Mert, uram isten, el kell menni, el! Itt kell hagyni a munkát, a kenyeret, s hazamenni, mert a királynak minden férfire szüksége van; még annak is, akinek elsőszülötte immár a király ruháját viseli. Hajh, teremtő isten! nem lesz az idén kenyér, sem krumplicska. Alig kezdték meg a szőllőnyitást, amire pedig minden tavasszal eljöttek a nagyságos Báthori urasághoz, immáron vissza kell menni haza. Mint egy megriasztott borzas állatcsapat vergődve kapaszkodik fel a 111. osztályú kocsik magas lépcsőjén. A bocskorok csoszognak, a tüszők rézcsüngői csilingelnek, némelyik batyut, másik csikós tarisznyát húz maga után. A kocsik csakhamar megtelnek velők, nyugtalan, khaotikus mozgások s penetráns illat árad ki a kocsik ablakából. Nyüzsögnek a félig világított kocsikban mint egy marok élősdi féreg, valami nyirkos, homályos zugban. Uj sereg érkezik. Széles vállu, zömök paraszt legények. Egyik-másiknak a nyaka nem több, mint három ujjnyi, de a válla széles, szinte félelmesen izmos, aligha roppan meg a métermázsa súlya alatt. Nagy részükön rajta díszeleg a csukaszürke. Óh, te áldott csukaszürke ruha, méltó utódja a legendás piros sapkának. Te becsületes, jóságos színfolt, szürkés, mint a tiszaháti ember szeme, amikor nyári alkonyon végig simít szeretettel az óriás vizasszony puha szőke fürtéin, dagadó selymes kebelén, habfodros ingelején. Te drága szürkeszin! Benned van szeptemberi reggeleink rejtelmes, puha kéksége. Oh be szeretlek téged. S hogy szeretlek titeket én jó magyarjaim, én imádott véreim! Hogy szeretem ezeket a barnára patinázott, sziklából vágott, kemény ötszögü arcokat. Milyen nyugodtan s tudatosan figyelik a vonatot. Hát el kell menni: veszélyben a haza, a föld otthon s a házikó, most minden férfi megy küzdeni, kivédeni az elhagyott otthont, családot, kicsi gazdaságot. S ennek a csoportnak az utolsó barnafejü kanásza is tudja, hogy most hova, miért megy s nagy nyugodtan, elszántan, a maga erejében s az isteni gondviselésben bizva. Jövendő diadalaink tisztán arcukra van irva. Ez nem a csataterekre dobott ágyutöltelék, embertömeg, amelyet kényszer és korbács üz, hanem élő, cselekvő, tettrekész, bátor önálló individiumok egyesítésének messzeható ereje. Egy csinos, szőke önkéntes rendezkedik közöttük. Pattog a hangja, föl s letűnik a lépcsőkön, rendezkedik, az arcza kigyul, szemei csillognak, ajkai vérpirosak. Olyanok, mint két csigásán fodrosodó, biborpiros párna, amelyre a csókok tűzhalálban meghalni járnak. Vájjon ki csókolta utoljára? Talán egy szakadó szivü, fehér hajú édesanya, vagy egy egy szép hervadó, barna asszony, aki ennek a húsz éves tavasznak a melegéből táplálta dús, de megroppanni készülő asszonyi erejét. El van az már feledve mind! Mennek Mármarosba s onnan föl följebb, ahol a halál arat s meleg, piros vérpatakok mossák az évmilliós sziklákat. Oh, bátran kérhetjük a Jeho- vát, hogy fordítsa el rólunk a tiz csapást, hiszen a mi küszöbünk vérrel van festve, ártatlan áldozatok kiömlő vérével. Hirtelen hangos nevetés, dévajkodás hangja riaszt fel. Bakáink rajtok ütöttek a már kényelmesen megfészkelt bocskoros tüszős utasokon s tuszkolják őket kifelé, megértetvén, hogy az katona vonat. Sietve kapkodják azok a cókmókot s megkezdődik újra a kőkorszakbeli vándorlás előbbre-előbbre.
