Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-30 / 39. szám

mely kézzel válogatott, legalább tyúktojás nagy­ságú, egészséges, érett, féreg-, kapavágás-, sár- és földmentes minőségű, 1917. évi novamber hó 30-ig történő szállítás esetében 22.— korona; b) nem étkezési czélokra szolgáló burgo­nyáért, valamint oly burgonyáért, mely az a) pont­ban megszabott minőségi kellékeknek nem felel meg, 1917. évi november hó 30-ig történő szál­lítás esetében 20'— korona. A szállított burgonya föld- és sármentes minősége úgy értendő, hogy 5 százalékig tartal­mazhat ilynemű idegen anyagot. Az 5 százalék­nál több földet vagy más idegen anyagot tartal­mazó burgonyáért az a) és b) pontokban meg­állapított áraknál csak a megfelelő százalékkal aránylagosan alacsonyabb ár követelhető. A burgonyáért követelhető legmagasabb árt készpénzfizetés mellett történő eladás esetére, zsák nélkül kell érteni, és ez az ár magában fog­lalja a termelőhelytől a rakodóállomáshoz való szállítás és vasúti kocsiba rakás költségeit is. Amennyiben a vasúthoz való szállítás idő­pontjában vasúti kocsi a berakáshoz rendelke­zésre nem áll, a vasúti kocsiba rakás költsége az eladót nem terheli. A vételár hitelezése esetében a legmaga­sabb áron felül kamat követelhető; ennek ka­matlába azonban legfeljebb 2 százalékkal halad­hatja meg az Osztrák-Magyar Banknak az ügy­let megkötésekor érvényben volt váltóleszámito- lási kamatlábát. Ha az átvevő a téli időszakban kívánja a burgonya szállítását, úgy köteles azt a tárolás helyén átvenni, illetőleg a burgonya minőségét megállapítani. A tárolás helyétől a vasutig, vala­mint a vasúton való szállítás alatt bekövetkez­hető fagykárért az eladó felelősséggel nem tar­tozik. Ha az átvevő a burgonyának fagymentes csomagolását is kívánja, e fagymentes csomago­lásért 10.000 kg.-kint legfeljebb 80 korona szá­mítható. Ha a vevő kívánságára a burgonya a ter­melés helyétől a vasúti állomásig a (termelő) zsákjaiban szállitatik, zsákhasználatért métermá- zsánkint legfeljebb 1 korona számítható. A jelen rendeletben megállapított öszegeken felül, bármily cjmen bármily szolgáltatást vagy fizetést követelni vagy elfogadni, ígérni vagy teljesíteni tilos. 12. §. Ha az átvevő kívánságára vagy annak beleegyezésével a burgonya 1917. év november hó 30. napja után szállitattik, annak tárolásáért, vermeléséért, kezeléséért, apadásért az átvevő a szállítónak (eladónak) az előző §-ban megál­lapított legmagasabb áron felül a következő térí­téseket tartozik fizetni : 1917. dec. 31-ig való szállítási esetében — K50f 1918. jan. 31-ig való szállítási esetében 1 „—f (2) 39. szám. A csiszolt ragyogó üvegü ajtó mögül ha­talmas vállas és karcsú tüzértiszt lép ki. Meleg barna arcán bizalom és bátorság, homlokán ha­lálmegvető büszkeség, szemei dióbarnák, éles, mint a sasé. Erős és parancsoló. Minden moz­dulata úri és előkelő. Ez is az én fajom. Az a kemény, széles vállu ősparaszt ilyen kulturhajtást termel. Csupa öntudat, intelligencia és komoly­ság. Sugár, fehérarcu leány siet oda hozzá, meg­fogják egymás kezét s néznek egymás szemébe. S azon a két pár szemen átviharzik minden, ami egy emberi életet széppé, meleggé, boldoggá, emberivé tehet: szerelem, hűség, odaadás, ígé­ret, fájdalom, válás, keserűség, visszavárás. Oh, be sokat elviszel magaddal mármarosi vonat. Megint egy sereg ember. Sok férfi és ke­vés asszony. Feszült arcú, fáradt újságírók, egy­két automatikusan mozgó, az utazást unó és meg­unt ügynök; szakemberek műszerekkel s katonák, mindig csak katonák. Néha egy-egy idegen egyen­ruha. Melegszemü jegenyetestü szép germán fiuk, gödrös, mosolygó állal; hosszú, fiatal gyermekek, félrecsapott, kackiás sapkáju lengyel légionisták, akik az alvó oroszlánt segítik fölrázni álmából, a dermedt lengyel óriást költögetik fanatikus lázban csillogó fegyverekkel. Ismerős, keskeny arc bukkan elém. Karcsú, elegáns, kis közös tiszt siklik el előttem, ezt a fiút ismerem. Ott feküdt a margitszigeti ápoldá- ban. Egy komoly, szürkeszemü, halálosan sápadt leány ült az ágya mellett s búcsúzott tőle. Re­ménytelen, fájdalmas, gyönyörű nagy szemei, mintha valami mély örvényből sikoltottak volna felém. Búcsúztak egymástól örökre, mert igy nem az az ember néz, aki a túlvilágra engedi át NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1918. febr. 28-ig való szállítási esetében 2K — f 1918. márc. 31-ig való szállítási esetében 3 „ —f 1918. ápr. 30-ig való szállítási esetében 4 „ — f 1918. máj. 31-ig való szállítási esetében 5 „ — f 1818. jun. 30-ig való szállítási esetében 6 „ — f A termelőnek — erőhatalom (vis major) esetét kivéve — nincs joga e térítéshez, ha a szál­lítás az ő hibájából késik. Abban az esetben, ha átvételi időpont nincs megállapítva és az Országos Burgonyaközvetitő Iroda illetőleg az általa kijelölt átvevő burgonyát 1917. évi november hó 30-áig át nem venné, a termelő erről az Irodát a községi elöljáróság utján ajánlott levélben értesíteni tarozik. Az át­vételi időpont meg nem állapításából előálló késedelmes szállítás a termelőnek a későbbi szállításokért járó térítéshez való jogát nem érinti. Ha ilyen esetben a kijelölt átvevő az ajánlott levél feladásától számított tizennégy napon belül a burgonyát nem veszi át, akkor az feloldottnak tekintetik és azzal birtokosra a jelen rendeletben megszabott korlátok között szabadon rendelkez­hetik. Külföldi esetek. A három kenyérgolyó Egy nizzai szálloda éttermében két belga fiatalember ült egymás mellett. Egyikük szerette a tréfát és a velük szemben ülő komoly fiatal­embert, kit végtelen nyugalma miatt angolnak nézett, kenyérgolyóval megdobta. A golyó az angolnak képzelt német Dimer Alfrédnek jobb karjába ütődött. Dimer nyugodtan zsebrevágta a golyót. Ez a közöny bántotta Vidok Pált, azért egy második golyóval Dimer bal karját, egy har­madikkal pedig homlokát találta el. Dimer ezért párbajra hívta őt. A bárbaj előtt Dimer egy kenyérgolyót mutatva igy szólt: — Ezzel a golyóval jobb karomat találta. A következő percben^két lövés dördült el és Vidok elszédült a jobb karjába fúródott golyótól. Mikor sebéből felgyógyult folytatták a pár­bajt. Most balkarjába kapott golyót. Gyógyulása hosszabb ideig tartott. Szép ápolónőjével meg­szerették egymást és már az esküvőt is kitűz­ték, mikor Dimer a párbaj folytatására jelentkezett. Vidok arra kérte, hogy ezt az esküvő utánra halasszák. Dimer engedélyt kért, hogy az eskü­vőn megjelenhessen. Meg is jelent a sok gratu­láló között és kis aranydobozt nyujott a férjnek e szókkal: — Ez az én nászajándékom. A dobozban a harmadik kenyérgolyó volt. kedvesét, hanem az életéből vesziti el, hogy hozzá vissza ne térjen többé soha. Körülnéz, talán mégis csak azt a lányt keresi, aztán eltűnik egy első osztályú kocsin. Hangos köszönések fogad­ják: „Szervusz kamerád!“ A gépápoló végig jár a vonat mentén. Hosszunyelii kalapácsával megpengeti a kerekek agyát. Olyan a kalapács ütése, mint egy komoly kérdés: „Elég erősek vagytok-e az útra?“ S a kerekek felelnek: „Igen — igen!“ Hangos, bizó, csengő szavuk végigzsong az idegeken, nyugtató, kedves melódiába olvadva össze. Hirtelen, egy pillanatra csendesség feszül meg a levegőben. Egy első osztályú kocsi ablakait felhúzták, azután megremeg az egész kocsisor, fölszabadul az irtó­zatos energia, amit a vezető érckolosszus magába gyűjtött s lassan megmozdul ez az óriás szemek­ből alkotott láncsor. A kerekek halkan nyikorog­nak, a gőz harmatozva verődik szét s a katonák ajkán felcsendül a dal: A gőzmasina kereke de fényes, Édes anyám két szép szeme de könnyes, Édes anyám ne sirasson, Majd lesz nekem rózsás sírom Odafönn az orosz határon. Megy, megy a mármarosi vonat. Elvisz magával mindent: paraszt őserőt, úri intelligen­ciát, édesanyák álmát, asszonyok szerelmét, vagy mit, tehetséget, vágyakat, terveket és életet — életet! mindennél drágább, meg nem nevezhető, vissza nem adható, helyre nem hozható, nagy, szent, egyetlen fölséges valamit: emberi életet visz magával. Nagy Margit. 1917. Szeptember 30. Jobb erkölcsöt. A franczia foradalomban általános volt a korrupció. Az állami tisztviselők kinevezése nem minősitvények, képzettség és érdem szerint, ha­nem az állás értékesítése utján történt. Az álláshoz drága pénzen jutott tisztviselő aztán szintén igye­kezett a magas vételárt visszaszerezni és ezt a fellebb valók tűrték. Az „Affiches de Paris“ c. napilapban ilyen hirdetések jelentek meg: „Keresek államtanácsosi állást, melynek el­látásához képzettség nem szükséges.“ „Közvetlen munkát nem igénylő állást keresek.“ „Harmincezer livre-t ajánlok oly állásért, mely alkalmazást nyújt részvételre az udvar kirán­dulásaiban.“ stb. Furcsa nyugta. A hétéves háborúban egy hannoveri Írnok megvetőleg nyilatkozott az ottani katonákról, ezért ezenek parancsnoka megbotoztatta és a máig is fenmaradt következő nyugta Írásra kény- szeritette: Elismerem, hogy a hannoveri katonaságról tett esztelen és valótlan nyilatkozatomért törvé­nyes ítélettel rám mért ötven botütést illő tisz­telettel felvettem. A. M. bírósági Írnok. Szellemes visszavágás. Az illemtanáról hires Knigge Adolf báró az udvarnál gyakran idézett elő derült hangulatot gúnyos megjegyzéseivel. A kigunyoltak hasonló módon igyekeztek visszavágni. Egyszer arról beszéltek, hogy Konstantinápolyban május 10- ikén, a mohamedánusok legnagyobb ünnepén egy élő zsidót s egy élő szamarat elfödeltek. Kingge odaszól Fridi udvari pénzintézőhöz: — Szerencse, hogy május 10-ikén ön nem volt Konstantinápolyban! — Azt hiszem, önre is szerencse, hogy akkor nem volt ott. — Hogy érti ezt? Én nem vagyok zsidó ! — Tudom, de ne feledje el hogy ott ilyenkor nem csak zsidót földeltek el! A gúnyolódó báró lefűzését megéljenezték. Tapintatos figyelmeztetés. Egy londoni uriasszony uj szobalányt foga­dott, ki azelőtt egy divatárusnőnél szolgált. Az uriasszony elment utóbbihoz és megkérdezte, hogy szorgalmas és becsületes-e a szobalány? — Szorgalmasnak szorgalmas, de becsüle­tessége kérdéses. Néhány héttel ezelőtt Nagysá­godhoz küldtem számlával, de az összeget még máig sem szolgáltatta be. Oláhország földjén. Innen-onnan. Őrült iramban versenyeznek a Magyaros és a Macesu szelei. A ták, melyeket csak az imént mázolt feketére az alkonyat, kisértetesen jajgat­nak, futni szeretnének, ide-oda hánykolódnak, mint a lázas beteg. Úgy rémlik, mintha nagyon messze ágyuk dörögnének. De minden hangot elnyel a rettenetes szél. Brrrrrr .... Felnézek a kétes szinü égre. Alig pár mé­terre a fejem felett, egészen közel repülő halad a szél ellen. Felkapom a guckeremet. Hatalmas kétfedelű orosz gép. A telefonhoz rohanok. Halló! Sulta irányából orosz repülő. Kék karika, piros pont. Nach Regiments Kmdó. Halló ! Halló ?! Mi az, nincs összeköttetés ? Halló!! (Beorditok a telefonba.) Kérjék akárhogy is a tü­zérséget. Kapcsoljanak a Friczi vagy a Groszvater állomással, majd onnan továbbítják a jelentést. Mire nagy utánjárással megkaptam az üteg­parancsnokságot, a repülő elérte az ezred pa­rancsnokságot, ledobott valamit és nyugodtan megfordulva, a széllel versenyt száguldva, tűnt el az 1443 magaslat mellett a Trotus völgyében. Mikor késő este eljöttem a megfigyelő ál­lásból, hallom, hogy mesélik a tisztek, hogy mit dobott le a pilóta. Pár napja motor romlás miatt muszkaföldön leszállani kényszerült repülőnk le­veleit és egy képet, melyen gépével együtt le van fotografálva. Egy ellenségünk sincsen (pedig a választék meglehetős) ilyen tiszteséges és lovagias, mint a muszka. Harczban vagyunk vele, de az ilyenekért mégis megérdemli a dicséretet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom