Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-21 / 3. szám

Nagybánya, I9S7. Január 2S. — 3. szám XL!ilf/évfo!yam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE TVITYIGr IREXIsrZD IBIST AZ Sí X-'«. W jSl 3P. Előfizeié' ik: Egész évre 8 K. Félévre Negyedévi­—— Egyes »iá íillér. :— ....... el elís szerkesztő és laptulaidonos RÉVÉSZ JÁPáGS Főmunkstárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kisdóhivsiaS = Felsőbdnyai-utca 20. szám alatt TELEFON SZÁM : 18, NAGYBÁNYA. Pénz és háború. — A részvénytakarékpénztár jelentése. ­A helybeli Részvénytakarékpénztár a héten adta ki 26-ik zárszámadását. Az igazgatóság jelentése rendszerint valami érdekes, időszerű pénzügyi kérdéssel szo­kott foglalkozni. Most is figyelemre méltó dolgokat mond el a pénzről és háborúról. A harmadik háborús évet küzdöttük meg — úgymond — mintegy front mö­götti nagy munkával a most lefolyt év­ben. Tisztségünk fele hadba vonult s igy az itthonn maradtak megfeszített szorgal­mával tudtunk nemcsak közgazdasági hi- j vatásunknak, de a hadikölcsön-jegyzés kö- j rül is óhajunknak megfelelni s e mellett ! a részvényesek érdekét sem vesztve szem elől az eddigi jövedelmezőséget fentartani. Négy év előtt, midőn a háború ki­tört, aggodalommal voltunk, hogy a be­tét-kiadás és a hadikölcsön igényeinek meg- fugunk-e felelhetni? Aggodalmunk hiába­valónak igazolódott, mert bár ez évben a betétekből 951.939 koronát fizettünk ki s közbejöttünkkel összesen 1,013850 korona hadikölcsön lett az állampénztárba befi­zetve ; fizetőképességünk teljes erőben áll s nyugodtsággal tekinthetünk a jövőbe, mert a súlyos teherpróbát minden rázkó­dás nélkül vezettük át. — Visszleszámi- tolási terhűnk teljesen kiegyenlítve, érték­papírban és a nagyintézeteknél betétek­ben oly összegekkel bírunk, mi a háború Sóhajtás. — Irta: Révai Károly. — Mikor nemül el az ágyuk morajjá ? Vad csatazajt mikor vált föl a csend? Lesz-e még ember, ki egymást ne marja S testvérül lásson minden idegent ? Van-e, ki ezt a nagy tüzet eloltja, Melynek oly sok a nyomorékja, holtja ? Mindenható! ki nagy vagy és igaz! A békét osztó, csakis Te vagy az! Leégett házak iiszke fölött járunk, Égő országok füstje fojtogat, Sehol egy zug, hol enyhülést találjunk, Népek szaladnak s bújnak, mint a vad! A Nap vérgőzben áldozik le este S még hajnalkor is vértől izzik teste Sohasem nyújt egy merengő sugárt, A tekintete éles, mint a bárd. Vér ömlik folyók, patakok vizébe S a hullámok közt szennyes hab tolul; Mintha örökre eltűnt volna kékje, Csak iszapot hány fölül és alul. Hol szóraját oltá az erdők királya, Ott most a nép a hadak útját járja; Hogy éltét mentse, menekül vakon S keresztül gázol élőn, holtakon. A föld mellében - vakondok módjára Bujkálnak sűrűn s lesre állanak, Mig végül ágyuk bömbölő szavára megszűnésére biztosítja, hogy a megújuló forgalom és keresletnek megfelelni képe­sek leszünk. A háború e vidéken megszüntetett minden magánvállalkozást, de még hadi­üzemek vagy szállítások se merültek szá- mottevőleg fel s igy a meglevő kihelye­zések s az itthonn maradtak érdekei ápo­lására szorítkoztunk. Az eddigi jelentéseink igazolják, hogy mi, minden intézeti vállalkozástól menten, mint takarékpénztár igyekeztünk a törvé­nyes kamat-korlátok közt a tőke elhelye­zés és a hiteligény kielégítésére állani kö­zönségünk szolgálatára, főként kis mező- gazdaságaink fejlesztésére s igy termé­szetes, hogy ezek most az élelmi cikkek nagy áremelkedése mellett keresetben megnövekedve tettek nagy törlesztéseket úgy, hogy váltótárcánknál 408.540 K, köt­vény s jelzálogra 265.741 K a visszafize­tési többlet, de ez aggályra nem ad okot, mert amint a rendes forgalom beáll, hat- j ványozottan lesz ujbóf igénybe véve, miért i is a nagy visszafizetés csak állományunk bonitását igazolja, mert az befolyt, dacára, j hogy a hadban levők közül sokan nem j tehettek eleget kötelmüknek. Elismerésünket kell kifejezni a föld- mives asszonyok iránt, kik a legnagyobb szorgalommal igyekeztek, az áremelke­dést is felhasználva, a hadban levőkért is dolgozva, családjok vagyoni fejlesztésén működni. Betétállományunk a második félévi Naplótöredékek az olasz frontról. Bűbájos volt a május a déltiroli harctéren. Az erdős vidék, amit pazar bőkezűséggel a leg­fejedelmibb ruhába öltöztetett az alkotó termé­szet, a legszebb virágtoalettben pompázott és szemünk a sok természeti szépség láttára nem tudott eléggé betelni a gyönyörűséggel. A sze­kamattal 2,305.123 K. Tehát nőtt, bár a hadikölcsön nagyon igénybe vette, mert ennek sikerét előmozdítandó, minden jegy­zést a betétből azonnal teljes egészében kifizettünk lombard nélkül. Igyekeztünk a hadbavonuitak vagy hadifogságban levők családjai iránt a legnagyobb figyelemmel lenni s érdekükben a kedvezés minden módját érvényesíteni s ennek kapcsán a hadifoglyoknak minden dij nélkül szíve­sen közvetítettük a segélyküldést s tiszt­ségünknél a hadifogságban levőnek csa­ládja fentartására a teljes fizetést folyó­sítottuk. Jótékony célokra 531 K összeget fordítottunk. Jobb jövő reményében a felszámolt gyümölcsértékesitő r.-t. raktárát és fölsze­relését, a vasúti állomás mellett, az ipar­vágánnyal átvettük s a háború dacára már ez évben jövedelmeztettük. Az évek során át jelentéseinkben a vidéki pénzintézetek központi biztosítását tárgyaltuk s ha a békés időben arra fi­gyelmet a közhatalom nem is fordított, a háború meghozta e tekintetben óhajunk létesülését, mert meg lett alapítva a pénz­intézeti központ, mit örömmel üdvözlünk s elsők közt jelentettük be belépésünket, bár ez sokkal nagyobb kört ölel fel, mint talán a takarékpénztári viszonyok igénylik és sokkal nagyobb szabású, mert a benne összefoglalt intézetek és vállalkozásokkal foglalkozó, tehát nem is annyira pénz, mint vállalkozó banküzletekre is kiterjed ható ereje s igy a vidéki kisgazdaság va­szélyesen meredek, szőlőkkel beültetett sziklá­kat szinte rémületesen mély völgyek váltották fel és-az előnyomulásban sokszor voltunk úgy, hogy reggel napsugaras nyárban jártunk, dél­ben pedig már havas hegytetőkön melegítettük a konzervjeinket és önmagunkat is pattogó tűz mellett. A mi zászlóaljunk a trónörökös hadtestébe volt beosztva és miután az olasz front áttörése május 16-án megtörtént, a tartalékhoz kerül­tünk és az volt a hivatásunk, hogy az elhagyott olasz állásokban visszamaradt rengeteg zsák­mányt, hadianyagot, ágyukat, fegyvereket ösz- szegyüjtsük. A munka rendkívül érdekes és sok kato­nai tanulságot feltáró volt, igy nagyon nagy kedvvel végeztük úgy mi, mint a legénység. An­nál kellemetlenebbül érintett egy reggelen az a parancs, hogy azonnal induljak útnak a s . . . i határerőditménybe, hol a további parancsokat megkapom. Még aznap délután megérkeztem az erő­dítménybe, amit 11 hónapig lőttek az olaszok annélkül, hogy kárt tudtak volna benne tenni. Szomorú az élet egy ilyen erődben. Magában az épületben örökké éjszaka van, villanyos lámpák világítják meg a nedvesen fénylő falakat, csak az ágyuk páncélkupóláiból láthatni ki a sza­badba. De a bent levők megszokták már ezt az életet. A tisztek steierekből és bécsiekből állot­tak, de volt köztük magyar is. Mivel állandó szolgálat volt, amit felváltva végeztek, mindenki úgy élt, ahogy a szolgálat megengedte. Ha Oda temetik őket a falak. Sokáig hallszik az élők sírása, De nincs, ki őket sírjukból kiássa! Pokol uralja az emberszivet. A hiénában több a becsület! 0, Mindenható! Vess véget e harcznak! Vedd kezedbe az emberek szivét! A Te képedre megteremtett arcznak Add vissza újra emberi színét. A vad lelkeket simogasd meg lágyan, Hogy a szeretet odáig találjon; ítélkezzél a káromlók fölött, A békességnek órája ütött! De hogyha nincs már jó szív e világon, Ki meghallgassa parancsod szavát: Küldd a halált, hogy addig meg ne álljon, Mig el nem pusztul az egész világ. Ne maradjon e ronda földből semmi, Hogy embert többé ne tudjon teremni! Legyen az állat eg}?edül az űr: Akkor c földre békesség borul! . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom