Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
Nagybánya, I9S7. Január 2S. — 3. szám XL!ilf/évfo!yam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE TVITYIGr IREXIsrZD IBIST AZ Sí X-'«. W jSl 3P. Előfizeié' ik: Egész évre 8 K. Félévre Negyedévi—— Egyes »iá íillér. :— ....... el elís szerkesztő és laptulaidonos RÉVÉSZ JÁPáGS Főmunkstárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kisdóhivsiaS = Felsőbdnyai-utca 20. szám alatt TELEFON SZÁM : 18, NAGYBÁNYA. Pénz és háború. — A részvénytakarékpénztár jelentése. A helybeli Részvénytakarékpénztár a héten adta ki 26-ik zárszámadását. Az igazgatóság jelentése rendszerint valami érdekes, időszerű pénzügyi kérdéssel szokott foglalkozni. Most is figyelemre méltó dolgokat mond el a pénzről és háborúról. A harmadik háborús évet küzdöttük meg — úgymond — mintegy front mögötti nagy munkával a most lefolyt évben. Tisztségünk fele hadba vonult s igy az itthonn maradtak megfeszített szorgalmával tudtunk nemcsak közgazdasági hi- j vatásunknak, de a hadikölcsön-jegyzés kö- j rül is óhajunknak megfelelni s e mellett ! a részvényesek érdekét sem vesztve szem elől az eddigi jövedelmezőséget fentartani. Négy év előtt, midőn a háború kitört, aggodalommal voltunk, hogy a betét-kiadás és a hadikölcsön igényeinek meg- fugunk-e felelhetni? Aggodalmunk hiábavalónak igazolódott, mert bár ez évben a betétekből 951.939 koronát fizettünk ki s közbejöttünkkel összesen 1,013850 korona hadikölcsön lett az állampénztárba befizetve ; fizetőképességünk teljes erőben áll s nyugodtsággal tekinthetünk a jövőbe, mert a súlyos teherpróbát minden rázkódás nélkül vezettük át. — Visszleszámi- tolási terhűnk teljesen kiegyenlítve, értékpapírban és a nagyintézeteknél betétekben oly összegekkel bírunk, mi a háború Sóhajtás. — Irta: Révai Károly. — Mikor nemül el az ágyuk morajjá ? Vad csatazajt mikor vált föl a csend? Lesz-e még ember, ki egymást ne marja S testvérül lásson minden idegent ? Van-e, ki ezt a nagy tüzet eloltja, Melynek oly sok a nyomorékja, holtja ? Mindenható! ki nagy vagy és igaz! A békét osztó, csakis Te vagy az! Leégett házak iiszke fölött járunk, Égő országok füstje fojtogat, Sehol egy zug, hol enyhülést találjunk, Népek szaladnak s bújnak, mint a vad! A Nap vérgőzben áldozik le este S még hajnalkor is vértől izzik teste Sohasem nyújt egy merengő sugárt, A tekintete éles, mint a bárd. Vér ömlik folyók, patakok vizébe S a hullámok közt szennyes hab tolul; Mintha örökre eltűnt volna kékje, Csak iszapot hány fölül és alul. Hol szóraját oltá az erdők királya, Ott most a nép a hadak útját járja; Hogy éltét mentse, menekül vakon S keresztül gázol élőn, holtakon. A föld mellében - vakondok módjára Bujkálnak sűrűn s lesre állanak, Mig végül ágyuk bömbölő szavára megszűnésére biztosítja, hogy a megújuló forgalom és keresletnek megfelelni képesek leszünk. A háború e vidéken megszüntetett minden magánvállalkozást, de még hadiüzemek vagy szállítások se merültek szá- mottevőleg fel s igy a meglevő kihelyezések s az itthonn maradtak érdekei ápolására szorítkoztunk. Az eddigi jelentéseink igazolják, hogy mi, minden intézeti vállalkozástól menten, mint takarékpénztár igyekeztünk a törvényes kamat-korlátok közt a tőke elhelyezés és a hiteligény kielégítésére állani közönségünk szolgálatára, főként kis mező- gazdaságaink fejlesztésére s igy természetes, hogy ezek most az élelmi cikkek nagy áremelkedése mellett keresetben megnövekedve tettek nagy törlesztéseket úgy, hogy váltótárcánknál 408.540 K, kötvény s jelzálogra 265.741 K a visszafizetési többlet, de ez aggályra nem ad okot, mert amint a rendes forgalom beáll, hat- j ványozottan lesz ujbóf igénybe véve, miért i is a nagy visszafizetés csak állományunk bonitását igazolja, mert az befolyt, dacára, j hogy a hadban levők közül sokan nem j tehettek eleget kötelmüknek. Elismerésünket kell kifejezni a föld- mives asszonyok iránt, kik a legnagyobb szorgalommal igyekeztek, az áremelkedést is felhasználva, a hadban levőkért is dolgozva, családjok vagyoni fejlesztésén működni. Betétállományunk a második félévi Naplótöredékek az olasz frontról. Bűbájos volt a május a déltiroli harctéren. Az erdős vidék, amit pazar bőkezűséggel a legfejedelmibb ruhába öltöztetett az alkotó természet, a legszebb virágtoalettben pompázott és szemünk a sok természeti szépség láttára nem tudott eléggé betelni a gyönyörűséggel. A szekamattal 2,305.123 K. Tehát nőtt, bár a hadikölcsön nagyon igénybe vette, mert ennek sikerét előmozdítandó, minden jegyzést a betétből azonnal teljes egészében kifizettünk lombard nélkül. Igyekeztünk a hadbavonuitak vagy hadifogságban levők családjai iránt a legnagyobb figyelemmel lenni s érdekükben a kedvezés minden módját érvényesíteni s ennek kapcsán a hadifoglyoknak minden dij nélkül szívesen közvetítettük a segélyküldést s tisztségünknél a hadifogságban levőnek családja fentartására a teljes fizetést folyósítottuk. Jótékony célokra 531 K összeget fordítottunk. Jobb jövő reményében a felszámolt gyümölcsértékesitő r.-t. raktárát és fölszerelését, a vasúti állomás mellett, az iparvágánnyal átvettük s a háború dacára már ez évben jövedelmeztettük. Az évek során át jelentéseinkben a vidéki pénzintézetek központi biztosítását tárgyaltuk s ha a békés időben arra figyelmet a közhatalom nem is fordított, a háború meghozta e tekintetben óhajunk létesülését, mert meg lett alapítva a pénzintézeti központ, mit örömmel üdvözlünk s elsők közt jelentettük be belépésünket, bár ez sokkal nagyobb kört ölel fel, mint talán a takarékpénztári viszonyok igénylik és sokkal nagyobb szabású, mert a benne összefoglalt intézetek és vállalkozásokkal foglalkozó, tehát nem is annyira pénz, mint vállalkozó banküzletekre is kiterjed ható ereje s igy a vidéki kisgazdaság vaszélyesen meredek, szőlőkkel beültetett sziklákat szinte rémületesen mély völgyek váltották fel és-az előnyomulásban sokszor voltunk úgy, hogy reggel napsugaras nyárban jártunk, délben pedig már havas hegytetőkön melegítettük a konzervjeinket és önmagunkat is pattogó tűz mellett. A mi zászlóaljunk a trónörökös hadtestébe volt beosztva és miután az olasz front áttörése május 16-án megtörtént, a tartalékhoz kerültünk és az volt a hivatásunk, hogy az elhagyott olasz állásokban visszamaradt rengeteg zsákmányt, hadianyagot, ágyukat, fegyvereket ösz- szegyüjtsük. A munka rendkívül érdekes és sok katonai tanulságot feltáró volt, igy nagyon nagy kedvvel végeztük úgy mi, mint a legénység. Annál kellemetlenebbül érintett egy reggelen az a parancs, hogy azonnal induljak útnak a s . . . i határerőditménybe, hol a további parancsokat megkapom. Még aznap délután megérkeztem az erődítménybe, amit 11 hónapig lőttek az olaszok annélkül, hogy kárt tudtak volna benne tenni. Szomorú az élet egy ilyen erődben. Magában az épületben örökké éjszaka van, villanyos lámpák világítják meg a nedvesen fénylő falakat, csak az ágyuk páncélkupóláiból láthatni ki a szabadba. De a bent levők megszokták már ezt az életet. A tisztek steierekből és bécsiekből állottak, de volt köztük magyar is. Mivel állandó szolgálat volt, amit felváltva végeztek, mindenki úgy élt, ahogy a szolgálat megengedte. Ha Oda temetik őket a falak. Sokáig hallszik az élők sírása, De nincs, ki őket sírjukból kiássa! Pokol uralja az emberszivet. A hiénában több a becsület! 0, Mindenható! Vess véget e harcznak! Vedd kezedbe az emberek szivét! A Te képedre megteremtett arcznak Add vissza újra emberi színét. A vad lelkeket simogasd meg lágyan, Hogy a szeretet odáig találjon; ítélkezzél a káromlók fölött, A békességnek órája ütött! De hogyha nincs már jó szív e világon, Ki meghallgassa parancsod szavát: Küldd a halált, hogy addig meg ne álljon, Mig el nem pusztul az egész világ. Ne maradjon e ronda földből semmi, Hogy embert többé ne tudjon teremni! Legyen az állat eg}?edül az űr: Akkor c földre békesség borul! . . .
