Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-21 / 3. szám

lódi napszámosaiként működő vidéki takarékpénztárak csak azok mellett s az arány folytán talán csak kis részben fogják élvezhetni előnyét.

(2) 3. szám. _

Ipari czikkek ármaximálása.

Általános a vélemény különösen a földmi- veléssel foglalkozók között, hogy nemcsak a búzát, kukoricát, zsírt stb. kellene maximálni, hanem az ipari termékeket is, mert nem igazságos dolog, hogy a földmivest szabott árakra kényszerítik, a hallatlan magas árakkal dolgozó iparost pedig nem.

A gazda is olcsóbban adná tei'ményeit, ha a kerékgyártó, kovács, kötélverő, a csizmadia, kalapos stb. nem húzná meg annyira.

A már-már teljesen kialakult közvéleménynyel szemben érdekes a debreczeni iparkamara szakvéleménye.

Szatmár sz. kir. város hatósága területén az ipari czikkek árait maximálni óhajtotta. E tárgyban a debreceni kamara véleményét kérte. A kamara e kérdésben tanulmányokat folytat és nem fogja készületlenül találni az az országos mozgalom, ami ebben a nagy jelentőségű közérdekű ügyben megindult. Ez időszerint a következőkben juttatta kifejezésre véleményét:

Kétségtelen, hogy az ipari czikkek ármaximálására vonatkozó törekvések ma tetszetős és időszerű kívánságok. Alapjában véve, körültekintő meggondolás után azonban megállapítható, hogy a mozgalom a háború harmadik évében már elkésettnek mondható s a teljes eredménytelenségre enged következtetni. Azoknak a cikkeknek ármeghatározása, amelyek a tömeg szükségleteinek fedezésére és fogyasztási igényeinek kielégítésére alkalmasok, természetesen kívánatosnak és közérdekűnek mondható.

Az ármaximálás eredményes keresztül vitelében látja a kamara ugyanis a korszerű intézkedéseknek amaz egyik eszközét, amely eladó és vevő között a kölcsönös bizalom és nyugalom visszaállítására alkalmas, amelyre elengedhetetlenül szükség van az üzleti életben. A mai viszonyok árspekulációinak tarthatatlanságát maga az érdekeltség is érzi, de a konjunktúra ily módoni alakulását nem a nyersanyagokat, illetve az ipari termelésre alkalmas cikkeket fel- vagy kidolgozó üzleti érdekeltség idézte elő, hanem a nyersanyagok termelését s az ehez szolgáló alapanyagok előállítását korlátozó rendkívüli viszonyok. Épen azért a kamara azt, hogy egyedül a feldolgozó kis-, vagy nagyipar az ármeghatározás korlátái közé szorittassék, igazságosnak nem tartja és a keresztülvitel eredményességét illetőleg aggályai vannak. Egyes

szabad ideje volt, lefeküdt a kajütjébe aludni, ha megéhezett, bement az ebédlőbe és rendelt magának ennivalót. A parancsnok, a kapitány, aki már árháború óta az erődítményben volt, rendesen éjfélkor reggelizett, reggel 6 órakor ebédelt és délután 3-4 órakor ment aludni.

Itt kioktattak engem az erőditményi szolgálat tudományára és itt tudtam meg, hogy egy elfoglalt olasz erődítmény parancsnokául vagyok kiszemelve.

Másnap utbainditottak azzal az utasítással, hogy keressem meg a hadtestparancsnokságot, ahol a további rendelkezéseket megkapom.

II.

Egy lengyel szekeret kaptam úti alkalmatosságul. A két kis orosz lovat egy 17 éves lengyel fiú hajtotta, aki a lengyelen kívül semmi más nyelvet nem beszélt. Megjelölték a helyet, ahol körülbelül lehet a hadtestparancsnokság és én egyedül a katonai térképre és a jó szerencsére támaszkodva, szakadó esőben útnak indultam.

Őszintén szólva bizonyos aggodalom fogott el. Zeg-zugos erdei utakon nehéz tájékozódni térkép után, nem tévedek-e el és nem késem-e el. Milyen blamázs lenne a honvédre, ha nem találná meg a trónörököst. A tiszti szolgám a lengyellel beszélgetett a maga székely módján :

— Hová való vagy te komé . . .?

— Nye razomim . . .

— Oda ? Mert én szentgyörgyi vagyok, sepsziszenígyörgyi.

helyeken leendő ármaximálások pedig éppen nem alkalmasak a viszonyok konszolidálására s e tekintetsen csakis az országos megszervezés lehet az, ami bizonyos mértékig a piaczviszo- nyok rendezésére alkalmas lehet. A nem egyetemleges, csak részleges rendezések másra nem valók, mint arra, hogy a hatóságok munkaforgalma megokolatlanul újabb megterheléseknek legyen kitéve.

Az ármaximálás az ipari életben akként képzelhető el, ha az ipari termeléshez szükséges összes nyersanyagok is ugyanily szabályozás alá kerülnek.

E szempontból nézve a kérdést, az ármaximálásnál négy főcsoportba oszthatók az ipari cikkek:

1. olyanokra, amelyek teljes előállításához minden szükséges anyag Magyarországon termelhető ;

2. olyanokra, amelyek iparszerüen a hazai műhelyekben állíttatnak elő, illetve dolgoztatnak fel, de fél készítményként más állam területéről importáltatnak;

3. olyanokra, amelyeknek minden előállításhoz szükséges anyaga külföldről szerezhetők be;

4. olyanokra, amelyek a hazai piacra külföldről készen érkeznek.

A kamara véleménye szerint az 1. pont alatti ipari cikkek maximálása kevés kivétellel akadálytalanul keresztülvihető. Egyedüli feltétele az, hogy az előállításhoz minden nélkülözhetetlen kellékcíkk beszerzési ára kellően szabályoztas- sék, illetve maximáltassék,

Sokkal körültekintőbb munkát, mérlegelést igényel, sőt előreláthatóan keresztül nem vihető- nek látszanak a 3-4. pont alattiak. Minthogy hazai termelésünk legnagyobb részben ez utóbbi kategóriákba sorozható, e pontokban látja a kamara azt a végzetes nehézséget, amely e kérdés keresztülvitelének teljes csődjét hordozza magában.

A szatmári tanács, a kamarához intézett megkeresésében egyelőre a ruházati ipar két főcsoportjáról, a szabó és lábbeli készítő iparcikkeinek ármaximálásáról tesz említést.

A kamara úgy látja, hogy a szabóipar termékeinek ármeghatározása a mai viszonyok között alig vihető keresztül. A szakbavágó iparosok a közönség Ízlése és vásárlási áldozatkészsége szerint vállalják a munkát, kevésbé finom, vágy- teljes finomságú anyagokból. Szükséges volna tehát az árucikkek definiálása. A szabóipari cikkek ma annyi félék, hogy hatósági meghatározásra, még kevésbbé ellenőrzésre faj és minőség szerint össze sem állíthatók. Ezenkívül a kellékcikkek beszerzése ma már szinte lehetetlen s azok árai maximálva nincsenek. Itt tehát csakis a munkadij jöhet egyedül szóba, mint

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

— Hogy kerültél ide te pólyák, ide az Isten háta mögé . . . ?

— Nye razomim . . .

És ez addig ismétlődött meg, még a székely megunta a sok „nye razomim“-ot és elhallgatott.

Több járőrrel találkoztunk, de felvilágosítást nem tudott egyik se adni. Végre egy huszár jön velünk szemben. Megállítom.

— Honnan jösz huszár . . . ?

— Innen élűiről . . .

— Hiszen tudom, hogy nem hátulról. De hol jártáig. . . ?

— Őfölségénél . . .

— Bécsben . . . ?

— Nem, hanem Korkomendónál . . .

— A trónörökös ő fenségénél . . .

— Ünála hát. Jelentést vittem neki.

— Hát hol a kommendó . . . ?

— Itt főn a hegyodalban, egy ménkű nagy árokparton.

— Jó, jó . . . De hol lehet odatalálni . . .

— Hát mindig balra tessen tartani. Azután jön két harminc és feles, az ut mellett vannak felállítva . . . Aztán gyiinnek tizenötös hóbi- cok, azután gibirc ágyuk, azután gyün a kom; mendó. Csak a dürgés után tessen mennyi, meg megtetszik tanánvi . . .

A huszár ellovagolt, én meg táskába tettem a katonai térképet és mentem a „dürgés“ után. Majdnem felkiátottam örömömben, amikor az egyik völgyhaj lásnál, nagy fenyőfák alatt udvari lovászokat pillantottam meg, akik nehéz harci paripákat jártattak. Az ő útbaigazításuk után azután ráakadtam a hadtestparancsnokságra.

1917. Január 21.

olyan, amely ármeghatározást tűrne. És pedig külön volna megállapítandó a vállalkozó iparos és a munkát végrehajtó szakiparos munkadija. E kérdéssel kapcsolatosan ki lehetne még terjeszkedni arra a megengedhető szándékos polgári haszonrészesedés megállapítására, amelyet a munkát vállaló cég jogosan felszámíthatna.

Kérdés azonban, hogy e részleges megállapítás célravezető volna-e és a jelen átirat elején kifejtett álláspont szerint arányban áliana-é a megteendő összes intézkedések sokoldalúságával és sokaságával s vájjon alkalmas és kielégítő volna-é az e téren remélt rend helyreállítására.

Ez a kamara előtt biztosítottnak nem látszik.

A cipő és csizmadia árucikkek ipari termelése terén már tisztább a helyzet. Itt kétféle cikkekkel találkozunk: olyanokkal, amelyek maximálva vannak és olyanokkal, amelyek még nincsenek ártekintetében szabályozva. Egy lépéssel tehát e cikkeknél megközelíthető célunk, de a tiszta helyzet megteremtéséhez szükség van oly- kormányintézkedésekre, amelyek az előállítás minden anyagját megfelelően rendezés alá veszik, illetve az ármaximálást e cikkekre is kiterjesztik.

A kormáuy eddigi rendelkezései bizonyos fajta és készítésű bőrök tekintetében intézkednek, a közhasználat egyes keresett cikkeit azonban teljesen figyelmen kívül hagyták, úgyszintén a szükséges kellék anyagokat is. Ä mak- szimális árakat elrendelő kormányintézkedés főleg a borjú-, tehén-, ló- stb. bőrök árkorlátozásaira terjeszkedett ki, minélfogva, ameny- nyiben a bőripar összes termékei maximálás alá kerülnének, e hiányok gyökeres pótlása feltétlenül szükséges és elodázhatatlan. E kormány intézkedésnek a kiszerzése a maximálni szándékozó hatóság feladatai közé fog tartozni.

A kamara a cipész és csizmadia ipar termékei tekintetében az előadottak alapján oly véleményben van, hogy a már megmaximált bőrfajtákból előállított lábbeli cikkek árai rendezhetők a helyi viszonyok (vasúti közlekedés, megélhetés, termelési nehézségek stb.) figyelembe vétele mellett, csupán annak szüksége forog fenn, hogy megbízható szakértőkkel tisz- táztassék az, miszerint egyik, vagy másik maximált bőrből, ehez, vagy ahoz a fajtájú cipőhöz mily súlyú, mily értékű anyag szükséges.

Elvileg meghatározandó az üzleti előállítási (regie) költségeken kívül, hogy a szóban- levő szakiparosnak az említett helyi érdekek mérlegelése után, mily jogos % és tisztességes üzleti haszonhoz nyiihat meg igénye.

A maximált borfajták jegyzékét a maximális árakat megállapító és a tek. tanácsnak is rendelkezésén levő m. kir. kormányrendelet tarHa a sok autó, tábori csendőr és a sok vezérkari tiszt nincs ott, bizony nem lehetett volna felismerni, hogy ott Magyarország trónörököse tanyázik. Mi is jártunk ott az áttörés előtti napon és bizony nem volt az más, mint közönséges kavema-tábor, hegyoldalba vájt deszkakunyhók tömege. Önkénytelenül tódult ajkamra a kérdés:

— Hát itt lakik Őfelsége ?

— Bizony itt. Az egyik kunyhót kitakarítottuk, a belsejét kibéleltük fenyőgalyakkal és abban lakik Őfensége. A berendezése egy egyszerű tábori ágy, egy Íróasztal, egy tábori szék és semmi más.

Csak egy volt uj a kavema-telepen. Egy nyitott, deszkából készült kápolna, ahol a trónörökös minden reggel misét hallgatott.

Bizonyos megilletődéssel léptem a parancsnoksági barakba, ahol egy csomó vezérkari tiszt dolgozott térképek fölé hajolva. A másik részben állandóan csilingelt a telefon. A belső- ; részt egy gyalulatlan deszkaajtó választotta el, ott beszélt a trónörökös vezérkari főnökével. ! Elmondottam küldetésem célját, intettek, hogy • várjak. Aggódóan néztem végig magamon. Bőrig ázva, mint egy ürge, sárosán, nagy hegyi csiz- \ mákban álltam ott, alattam egész viztócsa a kö- i penyegemből lefolyó vízből.

Pár perc múlva nyílik az ajtó, kilép egy | nyúlánk termetű, fiatal tábornok . . . Arcán de- ' rüs mosolygás, buzavirágkék szemeiből a jóság árad. Feszesen jelentkezem:

— Császári és Királyi fenség alázatosan jelentem, hogy a kapott szóbeli parancs folytán megjelentem . . .