Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-30 / 5. szám

(2) 5. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1 & 16. Január 30. a csodálatos művészek, akik napi 3—4 koronából megtudhatnak élni. A közgyűlés végre is úgy segitett a dolgon, hogy 50 fillérrel fölemelte a napi­dijat, úgy gondolkozván, hogy ha egy fa­vágó megérdemel 4 koronát, egy fuvaros 20 koronát, akkor a tollforgató embernek sem sok 3 K 50 fillér. Egy fél cipőtalpat lehet rajta venni s elkoptatni a kilincse­lésben. A gyűlés különben gyorsan pergett le. 1. A tanács javaslatot terjeszt be a válasz­tott és a választás alá nem eső képviselőtagok­nak beosztása iránt. A gazdasági és pénzügyi, szini, nyugdíj, jogi, erdészeti, mezőgazdasági, közmunka, szer­vező, egészségi, puhatolő-bizottság és számon- kérő szék tagjainak beosztása tárgyában tett javaslatot, amelyben csakis a szükségokozta változtatások fordulnak elő, a képviselet, a maga részéről elfogadta s igy a polgármester ezeket a bizottságokat megalakultaknak je­lentette ki. 2. A belügyminiszter a város részére 20 ezer K. államsegélyt utalványozott az 1916. évre. A szén fölhasználására vonatkozó jelen­tést a közgyűlés magáévá tette és fölterjeszti a törvényhatósághoz. 3. A rendőrkapitány előadta az 1915. évre kiutalt rendőrségi államsegély felhasználásának részleteit. Tudomásul. 4. Az 1917. évre kiutalt rendőrségi állam­segély (15000) felosztására vonatkozó kimutatást a tanács beterjesztvén, azt a rendőrkapitány részletesen ismertette. A közgyűlés a beosztáshoz azzal járult hózzá, hogy a rendőrségi irnoki állás haladék­talanul betöltendő, a fogalmazói és detektivi állások pedig csak a háború befejeztével. 5. Erdélyi József volt takarékpénztári szolga özvegyének nyugdiját a bizottság 200 K-ban álla­pította meg. A képviselet az összegei f. év. jan. 1-től kezdve kiutalta. 6. A városi tisztviselők, szolgák és alkal­mazottak részére adandó háborús segélyt a köz­gyűlés a tanácsi előterjesztés alapján, pontról- ponfra, minden egyes egyénre nézve megállapí­totta, ez a segély összesen 19.221 K-át tesz ki s az tiz hónap alatt fizetendő a tisztviselőknek egyenlő részletekben. A tisztviselő 400 K-nál. a szolga 200 K-nál kisebb segélyt nem kaphat. A napidijasoknak napidiját 50 fillérrel emelték. 7. A város tanácsa Hang István vizmesíer ügyében azt a javaslatot terjeszti elő, hogy mi­után 1912. ápr. óla kezdődő ideiglenes szolgá­latban bevált, véglegesítse őt a képviselet a XI. mus őrületéből kijózanodik a szépmüvészat s visszatér a nemes, értelmes és szellemes kultú­rához. A társas élet minden jelenségében, érint­kezési formáiban, politikában, magán és kö­zösségi morálban, művészetben és irodalomban az ámítás nélküli tiszta, egyszerű őszinteség, mesterkéletlen szépség honosodik meg . . . így álmodják a jövőt ... De mit mutat a tapasztalás ? Mire tanít a történet, az élet e ta­nítómestere ? . . . Nézzük csak a nagy viharos élmények tisz­tító tüzóben megfordult francia népet. A nagy forradalom volt olyan mélyen szántó válság e nép számára, mint a mai véres, pusztító há­ború. Megvolt akkor is minden családnak, sőt egyénnek a maga izgalmas története, minden élet uj ösvényekre terelődött, A több éven át tartó tragédia szemlélete alapjukban rázta meg a lelkeket. A legnagyobbak zuhantak alá s a iegjeíentéktelenebbekből félemeletes hatalmassá­gok nőttek. Példátlan aljasságok és péidaadó erények gomolyogtak a szenvedélyek boszor­kánytáncában. Mégis ... A véres válságból ho­gyan jött ki a társadalom. Mint a lázálmából öntudatra ébredt beteg, bágyadtan, erőtlenül hordozta körül fáradt te­kintetét s amint ereje visszatért, amint a meg­csapolt vére ismét a régi ütemben kezdett ke­ringeni ereiben, fogta magát a régi viszonyok közé. Thermidor 9-e után elfeledte a rémural­madéi a guillotint el a vésztörvényszéket. Minden párisi utcán tánctermek nyíltak. A nők (azok a nők I) a klasszikusság ürügye alatt mélyen de­fizetési osstályban, azzal, hogy ápr. 15-én a XI. fiz. oszt. Il-ik fokozatába lesz előléptetendő. A közgyűlés tekintettel arra, hogy Hang István állását közmegelégedésre tölti be s a képviselet előbbi határozata bizonyos tekin­tetben a közgyűlésre nem kötelező, azért őt állásában véglegesítette 8. A tanács a Vink’er féle alapítványi ház bérbeadására vonatkozó feltételeket 600 K évi bér tervezésével beterjeszti, A képviselet az árverési féltételeket el­fogadta. 9. A módosított kéményseprési szabály­rendeletet. A közgyűlés elfogadta és jóváhagyás végett fölterjeszti a miniszterhez. 10. Ugyancsak elfogadta a fogadó, ven­déglő, kávéház és kávémérási üzlet és ipar gyakorlásáról alkotott módosított szabályren­deletet is a képviselet. 11. Kovács Antal, Szász János és gyerme­kei, Bumb János, Bumb Pál, Keller József, Szta- bina Gyula, Balogh György és Pap Sándor illető­ségét a Közgyűlés nem ismerte el. Gyűlés vége 11 és */, órakor. Külföldi esetek. A német herceg ökle. Bernhard szászveimari herceg az északameri­kai egyesült államokban utazott. Mivel pedig ak­koriban ott még nem voltak vasutak, a legelő­kelőbb utasok is, magánfogat hiányában, posta­kocsit vettek igénybe. Pensilvánia egyik községében a herceg oly feltétellel fogadott postakocsit, hogy azon a ko­csison kívül csak ő és utitársa foglalhat helyet. A postamester a feltételt elfogadta és a kocsist ily értelemben utasította. Útközben az országút mellett álló korcs­mába mentek, hol a kocsis Bryont Tom régi jó barátjával találkozott. A viszoc.'tátás %öm,?it .mindketten a szö­köttnél, több szeszesital fogyasztásával ünnepelték. Bryont kijelentette, hogy hajlandó barátja kocsiján utazni, de künn ülni nem akar, mert hideg van. Benhard herceg és utitársai már a kocsi mellett voltak, midőn a pityókos két jó barát kijött a korcsmából. — A derék gentleman, aki nekem jó ba­rátom és mesterségre nézve boxoló bajnok, ve­lünk akar jönni. — Nincs ellene kifogásom, künn a bakon van hely — válaszolta a herceg. — De ö bent akar ülni. — Azt nem engedem meg. Hiszen maga koltált a meztelenségnél nem sokkal több ru­hában jártak. Az emberek nem féltek a nevet­ségessé válástól. Méltán kérdezhette az általános orgiába szédült, mámoros Paris láttára az idegen: «Ez hát 1793 nép?.»? . . . Még nagyobb még megrázóbb hatását vár­ták a napóleoni véres, izgalmas aerának. Joggal fel lehetett tenni, hogy a béke helyre állása után a nagy idők nagy élményei fognak visszavará- zsolódni az irodalomban, művészetben.És mi tör­ténik: Chateaubriand, Constant, Lamartine, Vik­tor Hugó nem szól semmit a osászárság hábo­rúiról. Amint az a nemzetség, mely Napoleon aranysasait hordozta, lassan-lassan ritkulni, el­tűnni kezdett s az uj nemzedék csak meséből hallotta apja hőstetteit, az irodalom engedte a hős kor kincseit elföldelni; kivétel Ségur gróf műve, a «Kivonulás Oroszországból» . . . Csak a júliusi forradalom idején tőr visz- sza a napóleoni aera az irodalomba, művészetbe. Alfred de Vigny, Stendhal, Viktor Hugó tárgya­ikat a nagy napokból merítik De később a nép nem akart a nagy idők­ről hallani s irói nem kényszeritették reá. így volt, ez 1870 után, Sedan és Kommune után is. Úgy látszik, hogy a lövészárok — iroda­lom elhervad, ha fű növi be a lövészárkokat. Nem lehet csodálkozni, hogy a pszihikai ellen­tétek törvénye alapján a háborúk után rendsze­rint a szívtelen romantika és a naiv, sőt gyer­mekes szentimentalizmus jön divatba. De illúzió azt hinni, hogy a válságok átformálják, kémé- ; nyebbre gyúrják a jellemeket. Egy-egy nagy há- I nagyon jól tudja, hogy az egész kocsit kibérel­tem és az egész kocsi használatáért járó pénz­összeget megfizettem. — Sohse törődöm én a kikötött feltételek­kel, csak te ülj bele a kocsiba Tom. A herceg tiltakozott és a kocsi ajtaja elé állt. — Mit képzel ily német herceg, akinek há­zacskája nem terjed 5 holdra. Mily nagyzolás! Öa azt hiszi, hogy a mienknél nagyobb orra van, mert ön herceg és mi nem ! Most már ok­vetlenül követelem, hogy az történjék, arait én akarok, hercegségével legkevésbbó sem törődöm. — Szemtelen fickó — kiáltja megbotrán- kozva Bernhard herceg fenyegető taglejtéssel. — Micsoda! ön fenyeget engem ? — Ki­áltja a kocsis — ezt szeretem, csak jöjjön I ök­leit összeszoritva, boxoló állást foglalt. A herceg megfelelő pillanatban, oly ököl­csapást mért a durva emberre, hogy az menten a földön hempergett. — Bravó 1 — Kiáltotta a boxolóbajnok. — Ez pompás ökölcsapás volt, magam sem tud­tam volna ügyesebben megcselekedni. Fogadja elismerésemet. — Igaz, — mondja nyögve a kocsis, jobb lesz akaratát teljesíteni. Hercegi cime nekem nem imponált, d9 ökle annál inkább. Teringette! Ily erőt és ügyességet a német hercegek egyikénél sem képzeltem. Tom ülj mellém a bakra. A boxolóbajnok úgy is tett és az utazás békességben folytatódott és végződött. A hajkenőcs használata franozia konyhán. Midőn Párizs a német-francia háború al­kalmával ostrom alatt volt, az illatszerek és haj- kenőcsök készítésével foglalkozók keresete na­gyon megcsappant; külföldre és a vidékre sem­mit sem lehetett szállítani, de a fővárosbeüek ilynemű szükséglete is alig képzelhető csekélyre hanyatlott. Az üzletek tulajdonosai mindenek előtt az alig keresett áruk további gyártását megszün­tették. Ez az intézkedés azért is célszerű volt, mert a hajkenőcsök előállításához beszerzett disznózsírt előnyös áron lehetett értékesíteni. A vaj és disznózsír ára fél év alatt 5—10 ás végre 20-szorosára emelkedett, de az egész készlet mindazonáltal elfogyott. Más zsir hiányában a hajkenőcsökre került a sor, mely célból igyekeztek a kenőcsök illatát eltávolítani, némely illatot azonban — mint pél­dául a moschuszt mérsékelni sem tudták. Azért ételekhez is gyakran használtak illatos hajkenőcsöt. Kávéházakban és vendéglőkben a szagtalan ételek magasabb, az illatosak pedig alacsonyabb árakkal voltak az étlapokon kitüntetve. Zampa. Herold francia zeneművész, uj dalművének szövegéért Scribahez, Páris első librettistájához fordult. ború után, akár a Xerxesi, akár a Nagy Sándor akár a Hanibál háborút vegyük szemügyre, a lelkek, a megrebbent, a nagy erőfeszítésekben kimerült lelkek a vihar elülése után pihenni vágynak és feledni akarnak. Csak uj viszonyokat teremt a háború s nem uj lelkeket. Államok, határok megváltoznak, gaz­dagságok eltűnnek helyesebben : gazdát cserélnek, uj népek jönnek a nagy porondra, népek köze­lednek és távolodnak egymástól, de az emberek az uj viszonyok közölt a régiek maradnak. Azok a francia asszonyok, kik a Greve-téren kedélye­sen kötöttek, horgoltak, mig egy-egy jakobinus fej a fűrészporos kosárba bukott a gillotin mö­gött, később a vihar utáni puha, szentimentális világban a régi, az eredeti alakjukat vették fel : talán elájultak, ha szálka ment az ujjuk alá. Forog a föld. Változnak az idők, de az ember — marad. Most nyaka közé huzza a fejét, holnap fütyülve tovább lejt. Most holttesteken gázol előre, holnap irtózni fog a temetőtől. Ma összébb húzódik egymáshoz, holnap gondosan figyel a társadalmi distanciák betartására. A megrebbent, a nagy élmények sodrába jutott emberek szivében egy törekvés izmosodik meg (ez a törekvés hamarabb születik meg egyetemlegesen, mint a béke gondolata) egy kívánság, egy óhaj melegíti a sáros szalmával hintett sáncárkok mélyén pihenő fáradt harco­sokat: «vissza, gyorsan, hamar és teljesen visz- sza a korábbi életmódhoz» ! . . ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom