Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-30 / 5. szám
Nagybánya, 1918 XLIX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAG,YBÁKJAJ GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 3vxiisJiD33i\r vasábisíap 44 ? Egész évre o E ===== M Rgy es ■ - J »Yak < K. nA*> , W Üftiér. Fel.,us szerkesztő és laptulajdonos HÉ VÉSZ JÄH OS Főmunkatárs és h. szerkesztő HÉ VAJ KÁROLY Szorkesztóizáff é * kiadó hivatal : Ftilsőhányai-uico. &0. száza alatt.- - TELEFOS SZÍM NAGYBÁNYA 18: = öLíöí A nők mozgósítása, Már hetek ófa halijuk hangoztatni, hogy a nőket hadi munkára fejtjük sorozni s bár még nem ragasztották ki a jól ismert behivási falragaszokat a nőkre vonatkozóan, de a részletes mozgósítás már folyik. Hiszen amennyire igaz, hogy a homlokvonalon az alkalmasak védik a hazát, annyira igaz az is, hogy a front mögött az alkalmatlanok teljesitik a hadi- szolgálatot és pedig az utóbbit férfiak és nők egyaránt. De valósággal a hadvezetőség részéről történik a női munkaerő fel- használásának hangoztatása. A közös hadügyminiszter például a múlt év decemberében köriratot intézett az ipari vállalatokhoz, mely igy hangzik : A nők alkalmazása a gyakorlati életben ennek a háborúnak egyik hatalmas tanúsága. Bárhová állítják is a nőt, mindenütt megfelel. Hogy a férfiakat mögöttes országrészekben sok foglalkozási ágban helyettesíteni tudják e nehéz időkben, ezt már naponkint bizonyítják az alkalmazott nők ezrei és a jövőben még fokozottabb mértékben fogják ezt bizonyítani S a férfi munkatársak tisztelettel szemlélik a rátermett női kartársakat, sőt sok esetben örvendetes verseny fejlődik ki a női és férfi munkaerő között. A köriratot nehány nap múlva már rendelet követi, minden gyári üzemhez intézve, a melyben katonai szolgálat alól felmentett egyénekről van szó. E rendeletben a hadügyministeriuna arra szólítja fel az üzemek vezetőit, hogy iehelően törekedjenek az ipari üzemekben eddig felmentett munkaerőket minél gyorsabban bevonultatni és helyükbe részben alkalmatlan férfi, részben női erőket beállítani. A női munkások beállítását — mondja a rendelet — nemcsak a napszámos munkák teljesítésére, hanem számos olyan munkára is kel! alkalmazni, melyet eddig szakképzett férfimunkások végeztek. A gyárüzemek vezetői eddig is nagyon kedvező véleményeket adtak le a nők munkájáról. De érdekes a rendelet további része is, mely azt mutatja, hogy a hadügyrni niszterium mily körültekintéssel és minő szociális érzékkel ajánlja az t ügyet megoldásra. A gyárvezetőkhöz intézett rendeletét igy folytatja: Gyermekkerlek volnának felállitandók, hogy ezáltal olyan munkásnők is megszerezhetők lennének a munkának, akik ebben eddig a * '•sa>.-.’V;k gondozása által hátráltatva voltak. Ez esetben a vállalkozóknak kellene megfelelő áldozatokat hozniok (helyiség, egy-két felügyelő), de legalább befolyásukat érvényesíteni a helyi hatóságokra, iskolákra, egyesületekre, ilyen gyermekkertek létesítésének támogatására. Sok esetben a nők félnapi munkája is célra vezető volna olyan asszonyoknál, akik délelőtt a családjukat gondozzák, délután azonban dolgozhatnak. A gondolatot nagyon egészségesnek tarljuk mindaddig, rnig a háború be nem fejeződik. A rendelet azonban határozattan olyan színezetű, hogy annak hatása a háború után is mutatkozni fog De még ez sem lenne baj, mert hiszen a háború után is sokáig szükség lesz a női munkaerőre, csak az a lényeges, nehogy ez mint olcsó munkaerő szorítsa ki majd a férfi munkásságot, mert ez nagy vissz (.hatást szülne. A munkásság is csak addig fogja a rendeletben felhozott liszteleiet tanúsítani szaktársnőivel szemben, mig ezt a szándékot nem fogja látni a női erők alkalmazásában. Ilyen eljárást, harczban álló derék munkásaink nem érdemelnének tőlünk. Városi közgyűlés. 1916. jan. 27-ón. Másfélóráig tartott közgyűlése volt csütörtökön a képviselőtestületnek. A gyűlésen mintegy harmincán vettek részt. Nagyobb vitára okot adó tárgy nem volt napirenden s leginkább a tisztviselők háhorus segélye és a napidijasok sorsa érdekelte a közönséget. Erre nézve azonban a miniszter olyan határozott rendeletet adott ki, hogy az nem sok intézkedni valót hagyott fent, kijelentvén, hogy az attól való eltérést a miniszter nem hagyja jóvá, a pénzt nem utalványozza s a határozatot jóvá nem hagyja. A szegény napidijasok nem voltak bent a segélyes rendeletben, pedig ők érzik legjobban az idők mostohaságát, ők azok Sírni vágyás. — Irta: Fejes Boldizsár Ferenc. — Engedd, hogy sírjak egy kicsit . . Nincs ugyan okom, miért, minek, De néha sirnivaló kedvem van S ilyenkor a legforróbb szív is Dacosan, fájóan hideg. Ilyenkor megrezzen a bit És szememben elboiút a 'áng, Arcomon vad felhők cikáznak S lázverte ajkamon elhal Az Isten-adta Miatyánk. S belökve a házrengetegbe, Százszorozva érzem a magányt, És elbújva egy hitvány sarokba, Könyekkel oldanám a szivem: E bogozott örök talányt. De száraz szememből nem csepeg Bilincsolvasztó, megkönnyítő köny. Köröskörül rideg házrengeteg S minden enyhülést kipuszlít Az örök nagyúr : a szent közöny. S ilyenkor földig lesújtva Dörrenve hull össze bennem a hit . . . Pedig olyan nagy kedvem volna, Hogy világokat teremtenék újra, Csak engednél, hogy sírjak egy kicsit. Mi lesz a háború után? — Max Nordau »Nach dem Kriege« c. tanulmánya alapján. — Még a vérzáporban járunk, lelkünk mégis látni véli már — talán csak káprázat ez? — az ágyufüstből összegomolygó feliegeken a béke szivárványát . . . Még nyalábra kapja a háború, ez a katonnköpenybe burkolózott halál, az újra átcsoportosított seregeket, de mi már hallani véljük a halántékát megtorló, sebeit kötözgető világ mély fellélegzését. Mi lesz a háború után ? — ez a kérdés már bontogatja a szárnyait. Látni szeretuők : vájjon az a sok prófétai elképzelés, mely a háború utáni világot, mint a vihar után felüdült és feüiditő erdős-mezős tájat olyan szépnek, tisztának, olyan termékenynek álmodta meg, menynyire közelíti meg a valót. A sok elképzelésben egy közös alapvonás figyelhető meg: mind valami más ábrázalunak, előnyösen megváltozódnak lálja a háború boru- latából kilépő világot. A lelkek fegyelmezettebbekké lesznek : szigorúság, önmérséklet, komolyság lesznek a jellemek általános vonásai. Mélyebb lesz a hit ; a materializmus salakos filozófiáját lemosoiyogja a pozitív, theisztikus világ- szemlélet szárnyain magasságokat járó léiek. Valami ideálizmusra hajlandóság lesz megfigyelhető az embereken : a haza, család eszméit oltárképül fogják felemelni, megbec>-ü'ni, s imádva tisztelni. A kozmopoiitizmust a műit dőreségének fogják kikiáltani. Mélyebb lesz a vágy a melegség után: közelebb a szeretet áldott lángjaihoz! A nők divatja — kibontakozik az extravagáns, ízléstelen és célszerűtlen szélsőségből, komolyabb, méltóságosabb lesz. Az uj nemzedék, mely a sáncárkok iskoláját, ezt a kemény, szigorú iskolát megjárta, soha sem fogja elfeledni a megrázó élményeket, okulni fog belőlük, a kicsiségek értékét megfogja becsülni; ez a mi nemzedékünk, amelyik látta a névtelenek erkölcsi szépségét, amelyik megcsodálta a közkatonaköpeny alá gombolt iéleknagy- ságokat, kik csendben feláldozták magukat: egy szent szocializmusra nevelődik. Elenyészik az osztályirigysóg, hivatás előítélet, a társadalmi rétegek irigysége, valamennyit egybeöleli melegségével áthatja, egybeolvasztja a haza szerelme. Nem lesz sem ur, sem szolga, sem gyáros sem munkás között elválasztó külombség; a bajtársakból, kiket a közös szenvedés emléke egyesit, hazafiak s a hazafiságban édes testvérek lesznek. Megértik és megértékeük egymást a közösen védett haza gyermekei . . . Az irodalom uj erőforrásra talál. Mester- kéltség helyett egyszerűség és igazság lesz je l- lemzője. A kubizmus, futurizmus, expressziouiz-
