Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-03 / 36. szám
Nayybánya, ISißa Szeptember 3. — 36. szám. XLII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ •* 9í r* •« 6 TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE JAX J3 O- if JES L TU ÜST X JSL 3VX.XKTX>3113?X .A-X*. Égési évre 8 Tek a teasssa BaDKO&n »zri’^njsc-dí.'.íc; y^xi&aj^macsttstgBeaaB^jsgtaKJECXMSEKasaKss* Felelős szerke&zíő és lapíulr.jdofios RÉWÉSZ JáKÖS Főmunlcaíárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY ^feMsaéz^aggtse^aa ■ I! SxerkesstSség és kiadóSiivaiai: = Felsőbányai-utca 20. szám diait TELEFON 18, SZÁM: NAGYBÁNYA. rsainlc együttérzése. Most, hogy Románia is az olasz brávó nyomdokaiba lépett, magyar nemzetünk férfias méltósággal, törhetlen kitartással és odaadó, bátor küzdelemmel fogadja az áruló, hitszegő szomszéd támadását. Nem kételkedünk benne, hogy ez részünkről teljes győzelemre fog vezetni s Románia is, mint minden hitszegő elveszi a maga rettenetes büntetését. Ebben az elszánt küzdelemben valóban jól esik, hogy hazai román testvéreink sietnek kifejezést adni együttérzésüknek, őszinte, hazafias érzelmeiknek. Nem mintha egy pillanatig is kételkedtünk volna bennük, hiszen ez az ezeréves szent haza éppen úgy az övék is, minta miénk, az 5 tüzhelyök, családjuk, íöldecskéjök épp úgy veszélyben van, mint a miénk, hanem a közös veszély pillanatában a testvérnek szeretetteljes kézfogása megkettőzi a készséget, az erőt. A környékbeli románság bizalmas értekezletéről legilletékesebb helyről a következő értesítést vettük: tett izgatókkal szemben. Az értekezlet, mely mindvégig a leghazafiasabb hangulatban folyt le, hódoló táviratokat küldött. Őfelségének a következő távirat ment: A nagybányai és felsőbányái gör. kath. esperesi kerületek mai értekezletéből hódolatteljesen járulunk Apostoli Királyunk magas trónzsámolya elé, hogy alattvalói hűségünk és tántoríthatatlan lojalitásunk érzelmeinek adjunk a legalázatosabban kifejezést — örömmel ontván ki utolsó csepp vérünket a Trón és Haza védelmére. Tisza István miniszterelnöknek pedig ezt sürgönyözték: A nagybányai és felsőbányái gör. kath. román esperesi kerületek mai értekezletéből tiszteletteljesen üdvözöljük Nagyméltóságodat, mint a magyar-román barátság egyik megalapozóját és egyben biztosítjuk a szatmármegyei románságnak a magyar haza iránt való tántoríthatatlan hűségéről, amely érzelmeinknek Őfelsége Apostoli Királyunk trónzsámolya előtt is kifejezést adtunk. nak az lévén egyik legforróbb óhaja, hogy az a jó és barátságos összhang, amely e megye magyarsága és románsága között fönáliott — a legkisebb gyanúra okot szolgáltatható körölmény által se legyen a jövőben sem megbolygatva. Eddig az értekezletről vett hivatalos értesítés, melyhez egy szót hozzá nem tettünk, sem abból el nem vettünk. Minden pontja komoly, értékes, hazafias, tiszteletreméltó. A magyar haza iránt való izzó szeretet sugárzik ki annak soraiból, a nagy időkhöz méltó nagy gondolat: az összetartozás, együttműködés szent célunk, szent István birodalmának megvédése érdekében. Az erdélyi eseményeket, jól tudjuk, hadászati szempontból igazgatják. A legfőbb vezetésben meg kell nyugodnunk és meg is nyugszunk, de nem titkolhatjuk, hogy derék határszéli városaink elvesztése mindnyájunknak a szivünkbe markol. A hazafias bánat súlyát könnyíti, elviselhetőbbé teszi a testvérek ez osztatlan megnyilatkozása. Ez a vidék mindig igazi példaadó volt a nehéz időkben is, csak következetes tehát most önmagához, amikor megint az elsők között sietett példát nyújtani másoknak. Hazánké, Magyar Hazánké utolsó csepp vérünk is! A románság lelki vezetői pénteken délelőtt bizalmas értekezletet tartottak Brebán Sándor esperes-plébános elnöklete alatt a helybeli felekezeti iskolában. Az értekezlet tárgya volt az itteni románság hazafias együttérzésének és munkálkodásának megnyilatkoztatása és biztosítása a bennünket álnok módon becsapott Románia részéről kiküldhető fizeAz értekezlet minden jelenlevőnek legszentebb erkölcsi kötelességévé tette, hogy figyeljen meg minden gyanús alakot, aki akár korcsmázás, akár más bármilyen jellegű összejövetelen — avagy magánházakban is a Király, Haza, avagy a magyarság ellen izgatna és azt azonnal minden késedelem nélkül jelentse be az illetékes hatóságnál; a megyei románságReformátus papok.*) — Irta: Lovassy Andor. — Sok az én vétkem, nagy az én bűnöm, kilenc pap, kilenc éjjel sem tudná leimádkozni. De azért most ismét bűnbe esem: a papokról irok gonosz históriákat, azokról a derék, vidám kálvinista lelkipásztorokról, kiknek mulatságos történetei lassan-lassan elenyésznek a múló idővel. Isten szolgái voltak ezek a kathedrán és meleg szivü jó emberek az életben. Vastag volt a nyakuk, nem hajlott járomba, nagy idők viharában komolyan, lelkiismeretesen fogták fel nemes hivatásukat és ha jórafordult a világ, derűs sugarai lettek a magyar társadalmi életnek, a régi udvarházaknak. Egy-egy fakó ecsetvonás, egy futólag odavetett vázlat, halovány jellemrajz lesz az, amit róluk irok, hanem azért bepillanthatunk az ő puritán lelkűkbe és a letűnt idők ködös homályába is ; hiszen félig-meddig korrajz ez az irás. Hát lássuk őket sorra, rendre. * Nadányi Gerzson. Békésben és Biharban a legrégibb és legelőkelőbb família a Nadányi família. Az ős Borsa-nemzetségből származtak. Nem egy volt közöttük nádorispán, zászlós ur, báró és közéletben kiváló szerepet, játszó férfi. Mutatvány szerzőnek most megjelent „Bihariak“ cimii kötetéből. Príma jusson szerzett feketegyőrösi és pusztakovácsi földjüket mai napig megtartották e család tagjai. Dehát nem csak ez a pár ezer hold volt az o birtokuk, hanem övék volt valaha Békés vármegye felerésze. Az igaz, hogy ez az uradalom akkor nem sokat ért, mert viz alatt volt s a vadruca, meg a bibictojás, a esik, meg a hal volt a jövedelem, de ma már milliókat érő Kanaán. Hogy pedig ezt a nagy darab földet elvesztették a Nadányiak, annak egyik ősük, az az acélgerincii Gerzson volt az oka. A dolog úgy történt, hogy Lipót császár alatt fokozott didivel kezdték üldözni a reformátusokat. Megharagudott erre nemes, nemzetes és vitézlő Nadányi Gerzson uram és hogy mennél alaposabban védelmezhesse az ő helvéciai hitét, hát elment Debreczenbe tógátus diáknak. Nagy bölcsességgel kitanulta a theológiát és pappá avattatta magát. Néhány évig, mint hires és nevezetes prédikátor hirdette is az Ur igéit Békésben, Biharban. Nossza megtudták ezt Becsben, inkvirálni kezdték a jeles férfiút. Ad audiendum verbum citálták a császár elé, de nem használt neki sem az Ígérgetés, sem a fenyegetés. Hitében meg nem tántorodva jött haza. Akkor aztán belekötöttek és rövid utón elvették tőle a Békés vármegyei birtokot s még abban az esztendőben odaadták a Nadányi família prima jusson szerzett, békési uradalmait egy bécsi pékmesternek, valami Haruckernek, kinek adós volt a hadikincstár a prófontok árával. Harucker ur báróságot kapott, (a címerében most is ott van a három kifli) és övé lett a vízzel borított Nadányi uradalom. Gerzson ur pedig csak prédikált tovább Biharban, de azért meg nem hajtotta a nyakát. Nem protestált, nem apellált, hanem megadta magát a predesztinációnak. Ennek egy pár száz esztendeje már, de ha a Nadányiak a megyegyüléseken, az őseik dicsőségére hivatkoznak, mindig büszkén említik Nadányi Gergelyt, aki meggyilkolta Báthory Gábort, Erdély fejedelmét, mert elszerette a feleségét és gőgösen hivatkoznak Nadányi Ger- zsonra, aki vagyona nagy részét kockára tette a hitéért. Maguk közt azonban igy beszélgetnek: az Isten nyila ütötte volna meg azt a bolond Gerzsont, kellett neki a papság ? Ha nem prédikált volna annyit, most is a mienk lenne Békés vármegye felerésze, a Wenkheim, meg a Harucker-birtok. * Balogh Péter. Ki ne hallotta volna hírét a tiszántúli református egyházkerület superintendensének : Balogh Péternek. A debreczeni diákok még ma is szájról- szájra adják az ő jóizü viselt dolgait. A püspöki székbe nemcsak nagy tudománya miatt, hanem azért került bele az öreg( hogy a hatvanas évek elején, a pátens kihirdetése után, a debreczeni nagy gyűlésen, mint
