Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-16 / 16. szám

(2)16. szám. Nem érzik-é a sánták, kiknek man­kót, de ezzel együtt kenyeret és megélhe­tést adott kezükbe az emberszeretet, vagy nyomorúságukat épen el is takarja a tudo­mány, hogy elvesztett tagjaik okozta bána­tuk megenyhül az őket körülvevő szeretet tüzének melegénél, hogy ereiben roskadozó tagokkal bár, de mint a nemzeti nagy küzdelem dicsőséges mártírjai fölemelt fő­vel járhatnak embertársaik között s hogy reájok kegyelettel tekint a körülöttük levő társadalom ? És nem úgy van-é vájjon, hogy a virágvasárnap Jézusa, az örök hatalmú nagy orvos, arra tanít minket a mi Jeru­zsálemünk templomaiban, sziveinknek mé­lyén, hogy tehetségeink szerint mindany- nyian gyógyitgassuk mi is a háború által ütött sebeket, mert különben mi leszünk a vakok és a sánták, akik nem látjuk a kegyelem útjait s csak a rideg embertelen­ség ösvényein sántikálunk? Czárich Ida. Ma reggel kínos fájdalom után meg­halt állami iskolánk buzgó, szorgalmas tanító­nké, Czárich Ida, aki 1876 óta szolgálta váro­sunk nőnevelését derekasan, hűen, olyan oda­adással, amilyen a jó, a kötelességét fáradozásig teljesítő nőnek sajátsága. Szerette az iskolát, pályáját, ismerte a szépségeit. Rajongott a gyermekekért. A gyermekléleknek apró meg­nyilatkozásai különös örömmel ragadták meg. Ha tőle függött volna, a gyermekólet rózsásahb, szebb lenne még annál is, mivé a gyermekkor varázsolja. Érzékeny lélek volt. A nyomor, az em­berek nélkülözése gyakran megindította. Sze­gény tanítványainak anyagi küzdelme sokszor csalt ajkára panaszt s igyekezett enyhíteni a nyomort, igyekezett anyagi segéllyel támogatni a reászorultat. Nem volt hosszú az élete, de példa arra, hogy az ember miként éljen nemesen, okosan, miként használjon másoknak, miképpen tegye a jót. Ennek az életelvnek megbecsülése, meg­értése vezette halálig. Igaz volt s emléke örök. # * # Mi, a nagybányai állami elemi iskolák és óvodák munkásai a Czárich életelvének meg­értésével maradandó emléket óhajtunk állítani az ő nevének, hogy koszorú megváltás címén adakozunk azzal a céllal, hogy a begyült ösz- szeg az ő neve alatt mint iskolai alapítvány A gimnázium márc. 15-iki ünnepélyénNémeth Béla gimn. tanár, mélyen járó, magvas érteke­zésben, finom elmeéllel méltatta a nemzeti szel­lemű lyra nagy erkölcsi értékét, a hazafias érzé­sek mélyítésére, szilárdítására ható erejének ma­gasabb jelentőségét ... Az elméleti fejtegetések után röviden ismertette a jelen háborús költők fiatalabb gárdájának termelését, névszerint em­lítve a kiemelkedőbbeket s rövid citátumokkal illusztrálta költészetük jellegét . . . Különösen kiemelte a legnépszerűbbé vált Gyóni Géza költészetét. Kissé röviden végzett Kiss Menyhért költészetével, holott Kiss Meny­hért is legérdekesebb megéneklője a világhábo­rúban oly erős tényezőként álló magyar katona­ság világszerte megcsodált glóriozus szereplésé­nek. (Kiss Menyhért kötetét más alkalommal fo­gom ismertetni) Németh Béla cikke megemlíti még Mezei Sándort, Farkas Imrét, Sassy Csabát, Móra Feren­cet, Szász Károlyt s koszorús költőnknek. Szávay Gyulának méltó utódját Szávay Zoltánt, a kivá­lóbb fiatal háborús poéták csiilagkcszorujában, nem említette Hangay Sándort sem, ki psdig há­borús költészeti termelésének nemcsak mennyi­ségével, de főként minőségével méltán igényelhet helyet a hírnevesebb fiatal költő gárdának nyúj­tandó, bárhonnan is jövő elismerésben . .. Nem tudom, a fentebb sorozatos egymás­utánban említett fiatal poéták mind adtak-é már naqydAnya és vidéke kezeltessék örök időn át s annak kamatjaiból évente szegény, jó magaviseletü tanuló segit- tessék évről-évre. Ha ő jót tett, tegyünk jót az ő nevében mi is. Nagybánya társadalmához, volt tanítványaihoz és ismerőseihez fordulunk, hogy e célra adjanak s a mások segítésének gondolatát megvalósítani segítsenek. E célra minden adományt elfogadunk, kérünk s annak becsületes megőrzéséről és kezeléséről gondos­kodunk. A begyült adományokról időnként a helyi lapokban számolunk el. Az adományok alulírotthoz vagy igazgató társaihoz küldendők. A tanítótestület nevében Nagybánya, 1916 évi április hó 16 án Székely Árpád. A debreceni keresk. és iparkamara múlt évi munkássága. A kamara múlt évi munkásságának főirá­nyát a változott életviszonyokat szabályozó rend­kívüli kormányintézkedések szabták meg. A köz- fogyasztás és a hadsereg állandó ellátásának ér­dekei a különféle kormányintézkedések tömegét léptették életbe, melyek a hadviselés céljaira igényelt nyersanyag- és készárukészleteknek a magántulajdonban levő lefoglalását rendelték el. Ily készletfelvételeket eszközölt a kamara: a nyersbőr-, gyapjú-, köíszövőü-, kőtszorészáruk, nyersolajkészletek, fémek és ötvözetek, nitrogén­tartalmú anyagok, bőrkészletek, salétrom-, nyers- gummi-, rézgálicz-, pamut-, készruha-, posztó- gyanta stb. stb. készleteket illetőleg. A kamara tevékenységének másik iránya volt, hogy a kerület iparosai és kereskedői ré­szére uj munkaalkalmak szervezésével újabb ke­reseti lehetőségeket biztosítson. Legélénkebb volt az iparosok törekvése a hadsereg részére szük­séges bakancsok és csizmák, szíjgyártó cikkek szállításában való részvételre, igy a kamara el­sősorban ezen munkaalkalmak biztosításán fára­dozott. A háború folytán minimumra redukált igé­nyek kedvezőtlen hatását esősorban a szabóipar érezte meg, igy a kamara a vidéki szabóipar szállítási törekvéseit, a legmelegebben támogatta s a szállítások megszervezése által e mellőzött iparágat tisztességes kereseti lehetőségekhez jut­tatta. Abból a körülményből kiindulva, hogy a ha- diszüksegletek beszerzését intéző katonai ható­ságok elzárkóznak a termelőkkel való közvetlen érintkezéstől, ismételtjén hangot adott a kamara a kerülete érdekeltségéből felhangzó panaszok­nak s ennek eredményeként a kerékgyártó, ko­vács, szíjgyártó, kocsigyártó, építő, ács és egyéb, itt helyszűke miatt fel nem sorolható rokonszak­mák panaszai nyertek méltányos orvoslást. Hadseregszállitásök egyszerűsítése és ellen­őrzése céljából a hadügyminisztérium kebelében szervezett központi nyilvántartó hivatal részére, a kerületében levő gyárakról, telepekről, keres­ki háborús verskötetet, vagy csupán egy-egy ér­tékesebb alkotásukkal vonták magukra Németh Béla figyelmét, de Hangay Sándor — bár még nem adta ki kötetben a háború kitörése óta gyűlt költői termelését — ez a termelés, mint már em- litetíem, mennyiség, de minőség szempontjából is figyelembe vevést érdemei. Annál inkább, mert úgyszólván a háború kitörése óta nemcsak lantjával, de mint a szerb harctéren küzdő katona, a háború tűsében tel­jesített fegyverszolgálattal is részt vett a mostani mérhetetlen nagy nemzeti küzdelemben .. . Végig küzdötte úgy az első, mint második véres had­járatot, részt vett a montenegrói hadjáratban is s költői erővel, közvetlenséggel, színes, gazdag invencióval, mély, forró érzésekkel s mindenek fölött erős, tüzes, büszke fajszeretettel telitett — úgy gondolom szerződés folytén — mind a Pesti Hírlap vasárnapi mellékletének íárcarova- tában jelentek meg, négyes ötös verscsoporto- zaíokban. Hangay verseiből mintegy 28-at tudtam összegyűjteni s megőrizni; körülbelül mőgegyszer ennyit tesznek ki az összes eddig megjelent há­borús versei, bár biztosan nem tudhatom, nem-e többet? De még ha kevesebb lenne is, mint öt­venhat költemény, ha csak negyven ötven lenne is az eddig megjelent háborús költeményeinek száma, akkor is már számottevő költői termelés másfél óv alatt, pláne a harctéri fegyverszo’gálat 1916. Április 16 kedelmi és iparvállalatokról, különböző szakmák és teljesítőképesség szerint csoportosított kimu­tatásokat szerkeztett a kamara, mely törzslajstro­mok a központi nyilvántartásnak képezik alapját. A minden irányban növekedő drágaság emelkedésének megakadályozására való törekvés irányította a kamarának a kereskedelem és fő- képen az élelmiszerpiac szabályozására irányuló intézkedéseit. E tekintetben főleg az élelmiszer­uzsora s az egyes terményekre és lisztre meg­állapított maximális árak betartásának ellenőrzése növelte intózkedésseinak számát. E közérdekű és elsősorban a fogyasztók érdekeit szem előtt tartó intézkedéseiben az a törekvés vezette a kamarát, hogy egyfelől s fogyasztó közönség jogos érdekei minden tekinfetbon kellő védelem­ben részesüljenek, másfelől pedi az ipar és kereskedelem megkiméltcssék a megokolatlau zaklatásoktól. A kamarakerület közgazdasági érdekeinek lehető védelme vezette a kamarát a tömegesen jelentkező katonai mentesítési igények elbírálá­sánál. E tekintetben azt az elvet hangoztatta a kamara, hogy az ipari és kereskedelmi tevékeny­ség folytonosságának megóvása nemcsak a fel­merülő szükségletek kielégítése érdekében szük­séges, hanem azért is. mert az ipar és kereske­delem az ország lakossága tekintélyes részének keresetforrása. A kamara 1539 felmentési ügyet bírált el. Az ipari és kereskedelmi élet zavartalan menetének fenntartása érdekében felterjesztést intézett a kamara az iránt is, hogy a munkás­célokra történő behívásoknál a hatóságok részé­ről elsősorban a munkanélküliek hivassanak be, ilymódon a munkanélküliek száma is csökkent­hető lévén. A hadikölcsönök jegyzésének eredményes­sége érdekében a kerület kereskedelmi és ipari intézményeihez, testületéihez s a kereskedelmi és ipari élet vezetőihez intézett felhívásokkal és jó példa adásával igyekezett a kamara a jegy­zés sikerét előmozdítani. A különböző moratóriumok megjelentetésé­vel kapcsolatban tett célszerű és gyakorlati ér­tékű javaslataival hozzájárult ahos, hogy az in­tézkedések a kereskedelmi és ipari élet szem­pontjából megnyugtatólag voltak keresztülvihetők. A kamara tevékenysége kiterjedt a háború­val összefüggő kereskedelmi és hiteljogi kérdé­sek rendezésére is, igy a csődjogi reformokra vonatkozó javaslatát és a reformmal szemben táplált kívánságait kimerítő tanulmány kíséreté­ben terjesztette a kereskedelemügyi kormány elé. Isméteken alkalma nyílott a kamarának a háborús szociálpolitika kérdéseinek tanulmányo­zására s az ekként nyert tapasztalatoknak a gyakorlati életbe való átültetésére. Legtöbbet foglalkozott a háböru által Ínséges helyzetbe került iparosok é6 kereskedők segélyezési akció­jával, melynek gyakorlati tartalmat a hadsegé- lyezés céljaira szolgáló jövedelemadónak e segé­lyezés céljaira történt felajánlása adott. Az egész fáradalmai és viszontagságai közepeit, de főként a költemények qualitásai, irodalmi értéke foly­tán is. Ha a kiemelkedett háborús poéták vala­melyikéhez akarnám Hangay költészetét hason- litni, akkor leginkább Gyóni költészetéhez mér­hető, nemcsak poémáinak némi hasonlósága ré­vén, de mert lyrájok tónusában a komor erőtől a játszi könnyed hangig itt-oít mutatkoznak ro­konvonások (bár mélyebb jelentőségű eltérések is) főként mert a lyrai elem dominálja költésze­tüket, ellentétben pl. Kiss Menyhért lantjával, a melyen az elbeszélő elem az uralkodó vonás, (bár témáiban hivalottsággal kezeli a lyirai han­got is) Ha párhuzamot akarunk vonni Gyóni és Hangay költészetének egyéni jellege között, fő­ként ami az eltéréseket illeti, erre legalkalma­sabb ama versök, melynek tendenciája Petőfi em­lékének hatása minden idők minden hazafias küz­delmeire a magyar költők lelki világában . . . Gyóninak is. mint Hangaynak eme poémája egyike a leghatásosabb munkáiknak ... A poéma azonosságán kivüi azonban semmi más rokon vonás nincs a két költeményben, szembetűnő ellentét azonban, hogy mig Gyóni költeményében minden strófának ez a refrénje: »Petőfi lelke jár« — s ez mintegy hatszor ismétlődik — ezzel szemben Hangay versében egyáltalán elő asm fordul Petőfi neve s mégis egy pár bevezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom