Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-16 / 16. szám
Nagybánya, 1916. Április 16. — 16. szám. XLII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. ’ ... . YAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE k. Kir. Ui>vesA . 1 ~ lEOTBiL.EXsrirK: iMziJsrxxBjsr Egész évre P dévre 2 K. Felelős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVA.I KÁROLY SzerkaaxtSaég «s kiadóhivatal : ~— Falaóbányai-utoa 80. szám alatt, =--=■ TEUSFON SZÁM NAGT DÁNT A t* *= Virágvásár p. — Irta : Csiky Lajos, a F ’ef-rend lovagja. — E nappal kezdődik a keresztyén világ nagyhete, az a hét, melyen a váltság történetének láncolatában a legnagyobb események — az emberiség megváltó Urának keresztreemelése és halála, majd harmadnapon való feltámadása — mint meredek partok között zúgva rohanó, majd egy boldog révnél nyugodt mederbe térő folyóvíz habjai hullámoztak alá. A böjti hetek bánatos hangulatába, imé, e nappal hozsánnát hirdető diadalmi zsoltárhang csendül be : > Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Urnák nevében! Hozsánna a magasságban!« A nagyheti zsolozsma »Miserere mei Domine!« hangjai közé oly fölemelően, oly szépen illeszkedik be az apostoli szó: »A Jézus nevére minden térd meghajoljon, meny- nyeieké, földieké és föld alatt valóké. Es minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur az Atya Isten dicsőségére.« Szenteljük lapunk e fő helyét ez alkalommal a vallásnak, a hitnek. Hiszen ha valaha volt embernek szüksége arra, hogy valamely felsőbb erőre támaszkodjék, hogy a földi ülekedés alacsony helyeiről fel- szálljon lelke szárnyán egy magasabb világ tiszta régióiba: most vált csak ez igazán szükségessé, mikor mintha az alvilágok összes fúriái kiszabadultak s rárohantak volna védettre és védettlenre, nemcsak a bűnösre, de a tisztán ártatlanokra is. Hl «if til Utas ilíszM. — Hangay Sándor ismertetése. — — Irta: Takács llus. — Március tizenötödikén városunkban tartott ünnepségek egyik ünnepi értekezéséből olvastam a Nagybánya és Vidékében, hogy két neves Írónk, kik politikusok is, azon vitatkoztak : nem kell-e most háttérbe szorulnia, sőt elhallgatnia az irodalomnak, most, mikor nemzetek élete forog kockán . . . Azon még csak lehetne vitatkozni, hogy a humoros irodalomnak s túlontúl kacagtató színi- előadásoknak, filmeknek nem keilene-e tényleg beszünniök a háború tartamára? . . , A történelem Ítéletének szempontjából mérlegelve, a jelenkorra bizonyára előnyösebb lett volna, ha az egész háborús korszak nagy általánosságban fel tudott volna emelkedni ama porosz tiszt felfogásához, ki megfogadta, hogy amig tart a háború, addig el sem mosolyogja magái. De hogy lehessen annak jogosultságát vitatni, hogy hivatott irók és költők isten-adta tehetségükkel hű tükrét adják e nagy idők komor fönnségének, ezer és ezer megkapó jelenségének, magasztos mozzanatainak ; hogy prózában és dalban visszhangját adják a lelkek ezerféle nemes föllángolásának, eddig nem sejtett képességeinek és tettre s áldozatokra készségének, melyeket illusztrálni, írók és költők hivafottsága és kötelessége is. Tyrtaeus neve fogalommá vált, bár valóJól esik, essék jól lelkűnknek kiemel- I kedni a körülöttünk tomboló vihar által j felkorbácsolt szennyes vizek habjai közül | s a hit sugárzó fénye által megtisztított folyóvíznek hullámaiba merülni alá. Jézus, az alázatosság királya, igénytelen szamár hátán vonult he Jeruzsálembe. Á hűség szimbólumát, az egyszerű állatot választja ki magának s nem csótáros paripán robog be, mint uralkodó az ország fővárosába. A fénylő pompánál többre nézi az egyszerűséget s eszébe jut Ésaiás próféta-szava: »a szamár ismeri az ő urának jászlát« s a hűséget az oktalan állatban is jutalmazni akarja, hogy megmutassa azt is: nincs semmi nagy, semmi kicsiny sincsen Isten bölcseségének, jóságának bizonyságai között. A nép, a sokaság hozsánnát zeng az érkező előtt. Oh ha el lehetne fedni, ha le lehetne az Örökkévaló feledés fátyolával boritni az ötödnappal azután bekövetkezett gyászeselet, mikor uítvanaz a nép, ugyanaz a sokaság »feszítsd meg!« kiáltással üvölt az ártatlanul szent Jézus felé. Ingatag tehát és a pillanatok szeszélye szerint változó a nép kegye; magas torony hegyén forgószélkakas az úgynevezett közvélemény, melynek honában, ha talán keggyel fordul is az feléd, valahogyan el ne bizd magadat. A fénynek árnyék jár a nyomában s midőn eljönne a husvét végső diadalma, előbb át kell élnünk a nagypéntek szenvedéseit is. Vakok és sánták ménének Jézushoz a templomba és meggyógyitá őket.-mi ■ i. nw Fmmnm^mmmj^rnm-JJJUlgggg szinü, hogy előtte is, utána következő időkben is voltak harci kobzosok, akik a harcolókat lelkesítették s kifejezői voltak koruk hangulatának s a népérzelemnek. Ha nem maradt Í8nn minden kornak háborús költészete, az a zivataros idők pusztító forgataga mellett a régebbi idők fejletlen kultúrájának tudható be. Ami fennmaradt, mint például ami kuruc költészetünk, az erős, éles világításban iükrözteti vissza amaz idők hangulatát, szenvedéseit, célját, vagy az előzményeket, melyek összetorlódásából támadt politikai feszültség s a népérzelem csordultig teltsége, nemzet viharok majdnem egy évtizedes kitörésére vezettek. Természetes, hogy mennél fejlettebb egy nemzet kultúrája, annál többen vannak hivatottak s annál mélyebb költői erővel adnak hangot a nagy idők keltette benyomásoknak, jelenségeknek 8 a kiemelkedőbb mozzanatoknak. Az egyik legfejlettebb kultúrájú nemzet harci indulója, a Marseillaise, megszületése után egy század múlva is még, egészen a világháború kitöréséig, világszerte kifejezője volt a nyugtalanabb osztályok és népróíegek hangulatainak s törekvéseiknek. A háborús költészet mindig jellemzőbb iükrs a nagy idők indító okainak, lendületének, lezajlása mozzanatainak, epizódjainak főként erkölcsi jelentőségének s politikai eredményeinek mindig plasztikusabb kifejezője, mint n történelmi adattárok száraz adatai. De mivei a nagy megrázkódtatásokkal járó forradalmak, vagy hadjáratok erkölcsi jelentőségéről a politikai eredményeiről csakis történelmi távlatból iehet egységes átteVakok és sánták! Azok vagyunk mindannyian, kik nem látjuk az Isten által elénk kijelölt utakat és bukdácsolunk életünk ösvényein. Vakok és sánták! Oh hány ezeret és ezeret telt és tesz fiaink, testvéreink, szeretteink közül vakokká, sántákká ez a körülöttünk folyó rettenetes világítóiét, a nemzeteknek ez a szörnyű viaskodása! És, imé, Jézus a jeruzsálemi templomban, isteni mindenttudóságának csodaerejével meggyógyította a vakokat és a sántákat. De hát ő, a csodatevő orvos, nincs többé .idealant a földön s általában le is járt már a csodatételek korszaka — mondja a hitetlenkedő kétségbeesés, a jajongó szkepszis. Ámde igy van é ez egészen? Nem áll-é ma is ott az emberek s épen az elnyomorodott emberek mellett Jézus az ő szent vallásával s az ő megváltó erejébe vetett hit világosságot hintő, testi és lelki épséget nyújtó, égből szálló, a mennyeiekre mutató nagy hatalmával?! Nem látják-e lelki szemeikkel a vakok, hogy vannak jó emberek a földön, kik eltanulták Jézustól a tiszta emberszeretet nagy tudományát, kik a rémitő, az örök sötétségbe is be tudják hozni a világosság sugarait, kik enyhíteni igyekeznek s tényleg is enyhítik a külső nyomorúságot, kik Isten jobbkezéhez vezetik azokat, a kiktől az emberek balkeze elvette egyik legdrágább javokat? kintést nyerni, éppen azért a nagy idők közvetlen sodrában támadt irodalmi és költészeti termelés szolgál jellemző dokumentumokkal a történelmi távlat biztosabb áttekintést nyújtó kialakulásához — mindig — s igy napjainkban is megdöntve azt az ősrégi, de téves megállapítást, mely szerint: fegyverzörejben hallgatnak a múzsák. Az Európa fölött majdnem két év óta dúló viíágorkán, mely már átharapódzoll Ázsia délnyugati részébe is, hazánkban egész sorát termelte a kiemelkedőbb magyar Tyrtaeuszoknak. E fényes sorozatot Szepessy László nyitotta meg: • Virágos vonattal a vörös keresztig« cimü verskötetével, melyet az illetékes kritikai fórum meleg méltatással ismertetett. A doberdói emberfeletti küzdelmek hős poéta halottja mégis csak megérte még életében, hogy ihletett lantját az országos sajtó kiíüníetőhb elismerés babérkoszorújával díszítette föl. Utána egész sora a már neves fiatal kő! tőknek vonta be a költészet megszépítő aureoiá- jáva! a háború komoly horizontját ... A közönség magyar szivéhez mégis leginkább Gyóni Géza költészete férkőzött, nemcsak hangjának közvetlenségévei s költői órejável, de talán a sorsa iránti részvét folytán is, hiszen ő volt az egyetlen magyar poéta, ki tavaly tavasszal Przemys! kapitulációja alkalmával — százezernél több bajtársával került hadifogságba — messze-messze, nagy Oroszorsságba .. . Sorsának szomorú ismeretlenségbe tmyészése is fokozta az érdek!ődési költészete iránt.