Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-21 / 8. szám

1915. Február 21. De nem a csodálkozás pillantása ez. Valami emberibb, melegebb pillantás, egy színes mozaik, mely megértő, becézgotő szeretettel pihen a se­besült halvány arcán. Milyen különös is a háború! . . . Egy nagy hid<gcsillogásu kávéházban el­csendesül a zaj, a pincérek halkan mozognak a márványasztalok között s száz ember ujjong föl a lelke mélyén, valami halvány derengés támad bennök, hogy még tudnak érezni s a boldogság kiül a szemükbe — gyermekes, jóleső mosoly­gással . . . s mindez azért, mert egy átkötött karú hadnagy énekel egy gyermekarcu hadnagy­ról, szerelemről . . . éjszakáról! . . . »Mikor az est mesélni kezd . . .« A sebesült hadnagy idegenül néz föl a nagy csendességre. Fáradt tekintete találkozik a reá mosolygó meleg csillogásokkal. A szemén valami mosolygás féle rebben át, de csak egy pillanatra! Lassan főikéi. A kardját alig tudja fogni a kezében. Amint meg akar indulni, csörömpölve zuhan le a kard a földre . . , Hirtelen felugrik valaki a túlsó asztalnál Egy rövidnadrápos kis gimnázista. Aki talán azelőtt egy félpercce! még reszketve bujt a »Vasárnapi Újság* papiros he­gyeibe, hogy a tanára észre ne vegye; és most lázasra pirult arccal, büszkén nyújtja a tiszt ft lé a kardot! . . . Nem tudom, ott volt e annak a kis gim­nazistának a tanára? De én nem büntettem volna meg, hogy azon az éjszakán ott settenkedőt a füslbevesző kávéhában. Mert valami megható, valami örök emberi volt pillanatnyi bátorságában . . . Levizsgázott az életből! ... A sebesült hadnagy lassan indul ki a kávéházból . . . A cigány hirtelen zsebredugja a kapott bankót, azután beíecsap a búrokba: »Die Wacht am Rhein! . . . A hadnagy hiitelen megáll. Szalutálni akar, de sebesült karja reszketve hanyatlik ie. Meg­fordul! Csak a szeme é! az egész arcon. Hanem az tisztán, határozottan beszél. Egy hálás, meleg tekintet a némán álló kávéházi közönség felé. Kicsapódik az ajtó s a februári éjszaka mindent ellepő ködébe lassan beolvad a sebesük hadnagy mindinkább elmosódó silhouette je . . . Egy didergő sáppadt rikkancs gyerek hozza a legújabb pesti lapokat. Kipirulnak az arcok. S megindul a boldog, reménykedő találgatás a győzelemről ... az elkövetkezendő nagy fel­támadásról ! Most már ujjong a hegedül . . . Milyen különös dolog is az a háború ! Heti krónika. Csendes békességben élünk mi itt az ország keleti zugában, mintha csak a Fídsi vagy Kanári szigeteken laknánk. A háború hullámai ide nem csapkodnak s j miként lapunk érdemes munkatársa, múlt szá- j inunkban olyan találóan jellemezte, igazi »Csendes város* vagyunk. Olykor-olykor azonban felhangzik a nóta az uícákon nálunk is, mint pl a héten s olyan lélek­emelő do'og gyönyörködni az erős ifjak egészsé­ges, harsány énekében. Most, mikor a szekerek se nagyon zörögnek az utcákon, igazi nem várt meglepetés egy kis »zaj a baloldalon * Mi, akik itthoDD maradiunk a takarásban, kezdjük szégyelni magunkat. — Miért is nem váltál bs te Jóska? — Hát tudod az én esetem következő: So­rozáskor igy szóltam: Doktor ur, én rövid látó vagyok. — Mivel bizonyítja ezt ön ? kérdő az orvos — Kérem, doktor ur, látja ott a falon fent azt a szöget ? — Igen, látom. — Na hát. én azt nem látóin. Ez annyira meggyőzte Őt, hogy nem vettek be. Bizony, te János szintén elsulyedhetné! szé- gyenle'edben, hogy nem voltál alkalmas. — Hiszen sülyedek már két nap és két éjszaka. Nem elégaz? S amennyit ü'döznek azóta ] " | jó és rossz viccekkel, valóságos fájdalomdijat érdemelnék érte. Nézzük naponta az ócska lapokat és a friss sürgönyöket, elképedünk Hindenburg újabb őrült sikerein, meg Csernovitz nagyszerű visszavételén, aztán belemerülünk a mindennapi közönséges tennivalóba. Kiki maga mesterségét folytatja. Megtartódott a megyegyüiés száz tárggyal, megy a városi, pénzügyi, egyházi gyűlés. Igaz, hogy lagymatagul diskuráljuk ott ki magunkat. Szo­rongva érezzük, hogy kevesen vagyunk, de azért csak megy egyik nap a másik után a maga meg­szokott csendes lényegtelen eseményeivel, Qui habet tempus habet vitám. Ilyen viszonyok között, mondják meg kérem, miről Írjon a krónikás. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A főgimnázium köréből. Molnár Gyula bártfai áll. rajztanárt a miniszter ideiglenes szol­gálatra Nagybányára rendelte ki. — Gáspár Al­bert mathesis tanár a harctérről visszaérkezett, tartós szabadságot kapott és a helybeli főgimná­ziumban előadásait ismét, megkezdette. A Nagybánya és Vidéke 1914. évi 39-ik szá­mát megvételre még imádig keresi a kiadóhivatal. Emlékeztető. Ág. h ev. egyház közgyűlése holnap, febr. 2l-én, d. e 11 órakor. A gazd. és pénzügyi bizottság hétfőn, febr. 22-én, d u 3 órakor ülést tart s megkezdi az 1915. évi költségelőirányzat tárgyalását. Dicsérő elismerés. Marosán István szakasz­vezetőnek, jan. 29 én a harctéren az ezred parancsnok, ruert Marosán, mint lávjelző járőr parancsnok értékes szolgálatot, tett, szolgálatra kész, öntevékeny magatariásával igen jó példát mutatott, a legfelsőbb szolgálat nevében dicsérő elismerését nyilvánítótta s erről az oklevelet napi parancsban kiadta. Zilahon Neményi Lipót újonnan szervezett szintársulata e hó 9-én megkezdté előadásait. Tanítók a hadseregben. Németországban 40600 tanító teljesít katonai szolgálatot. Nálunk sem mentik föl a katonai szolgálat alól a tanító­kat. A kultuszminiszter kijulentelte, hogy még az igazgatókat sem menti fel, vonu’jon be minden katona-tanitó rendes időben a csapatteslhez. Újfajta hadikenyér. Mire 1-tő! kezdve csak olyan búza vagy rozslisztből szabad kenyeret sütni, aminek fe'e tengeri liszt. Aki az uj rende­let ellen vét, 2 hónapra elzárható és 600 K ig büntethető. Hősi halál. Miszovits Mihály helybeli pol­gártársunk egyik derék fia : István a csatában kapott súlyos sebeibe belehalt. A szomorú esetről vettük a következő gyászlapot: Alant- irottak szivünk mélységes fájdalmával, de lel­künk magasztos büszkeségével tudatjuk, hogy ! forrón szeretett gyermekünk, testvérünk és roko j nunk : Miszovits István a zalatnai m. kir. kohó- j hivatal altisztje, a cs. és kir. 66 ik gyalogezred vitéz tizedese az északi harctéren másodízben í kapott súlyos sebeibe a pilseni Vörös-Kereszt kórházban folyó hó 16 án, 24 ik évében, hősi halált halt. Szeretett halottunkat folyó hó 18 án, d. u. 2 órakor temetik bajtársa1 idegen földbe, a pilseni temetőbe. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise áldozatot folyó hó 18 án, reggel 8 órakor fogjuk bemutattafni a nagybányai róm. kath, templomban. A mi szeretett gyermekünk I megtette kölelességét 1 Nagybánya, 1915. febr. hó 17-én Erzsébet, Mihály, Jolán, József, Olivér, Ernő és Olga testvérei. Miszovits Mihály és neje Weith Mária bánatos szülei. Gerinczey Egyed és neje nagybátyja és nagynénje. Nem hal meg az, ki a hazáért veszett el. Maradjon áldásban emlékezete. Nyugodjék békében! A vízvezeték legnagyobb erősségünket ké­pezi egészségi szempontból ebben a kolerás, tifu- 8Z03 stb. világban, amikor az ország számos vá­rosában szórványosan fellépett a kolera a háború miatt. Ilyenkor csak vízvezetéki vizet ígyék min denki. Azt hinné az ember, hogy igy is van. Pe­dig tegnap fu'ajdon szemeimmel láttam, hogy valaki a régi tifuszos, kolerás fernexelyi veze­téknek a kérészi hegyi hid alatt jokb ügyhöz méltó odaadással zuhogó osorgójából vitt magá­nak ivóvizet. Aztán csodálkozik az ember, ha a baj itt is, ott is felüti a fejét. Nem tudjuk mi 8. szám (3) szükség van arra a lóé demült szerencsétlen vezetékre. Legjobb volna végleg elpusztítani, hogy nyoma se maradjon, de ha ennek valami aka­dálya volna, akkor kérjük annak a híd alatti renitens lyuknak a sürgős be'ömését, mert a legszebb beszédnél is többet ér a tett. Halálozás. Jó Antal kir. mérnök, nyug. bánya- iskolai tanár, volt városi képviselő a héten meg­halt Felsőbányán, 65 éves korában. Temetése febr. 16-án ment végbe. Nyugodjék békében! A »Vasárnapi Újság* február 14-iki száma pompás képek nagy mennyiségét közli a kár páti harcokból — köztük képeket József fő­herceg hadtestéről — a galíciai és lengyelor­szági harctérről, rajzokat Glock Tivadar száza­dostól és Farkasdy Sándortól. Szépirodalmi ol­vasmányok : Szemere György regénye, Szöílősi Zsigmond cikke, Jakab Ödön verse s egy rend­kívül érdekes lengyel regény, Strug András műve, amely Egy bomba története cim alatt az 1905-iki lengyel forradalmat irja le. Egyéb köz­lemények : Nagy Géza, Erdélyi Zoltán, Kern Aurél arcképei, A háború napjai s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, Sakkjáték, Ha­lálozás stb. A »Vasárnapi Újság* előfizetési ára negyedévre öt korona, a »Világ krónika* val együtt hat korona. Megrendelhető a »Vasárnapi Újság* kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egye­tem utca 4) Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap*, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Értesítés. Van szerencsénk tisztelettel ér­tesíteni a m. t. közönséget, hogy együttes be­vonulásunk miatt üzlelünket kénytelenek voltunk bezárni, ennélfogva felkérjük a t. közönséget, hogy ezt tudomásul venni szíveskedjék. Midőn köszönjük f. vevőink eddigi pártfogását, a jövő­ben is kérjük nagyrabecsült támogatásukat. Tel­jes tisztelettel Marosán Testvérek füszerkeresk. Köszönetnyilvánítás. Fogadják mindazok, akik kedves halottunk, néhai Chilik György el­halálozása alkalmával részvétüket fejezték ki, illetve végtisztességén résztvenoi szívesek voltak : hálás köszönetünkef. Nagybánya, 1914. febr. 16 án. A gyászoló család, A Vöröskereszt kórház sebesülij^it Muzsnay Ferencné úrnő húshagyó kedden pompás, forró fánkkal vendégelte meg, adományait még hatn- vazó szerdára főtt aszalt gyümö'cscsel, egy háti kosár almával, a gyengélkedőknek piskóta tész­tával és egy nagy üveg ugorkával toldotta meg További adományok: Wenk Gyula tészta, szi varka, Németh Mihályné 8 ing, 2 nadrág, 3 pár­nahaj, Rosenberg Elek 3 ing, 1 nadrág, 2 zseb­kendő, Bernhard AdoU'nó 2 ing, egy kosár alma, Székely Ferencné 5 K 60 f értékű szivarka, Sziklay Laci 590 drb szivarka, özv. Thorma Janosné 2 ing. 2 nadrág, 3 drb tőrlő, 6 drb zsebkendő, Szilváéi József 100 drb szivarka, Marosán Györgyné 4 ing, 1 nadrág, Glück Di­dómé pogácsa, Gurszky Jánosné és Jamnik Vik- torné tészta az összes betegeknek, özv. Mikó Béláné 5 férfi ing. Zárkövy Bonifác minorita rendfőnök ur 3 hátikosár alma. A sziveä ado­mányokért hálás köszönetét mond a Vöröskereszt helybeli fiókjának hölgybizottsága. M. kir. posta- és t&virdaigazgatóság Nagyvárad. 7986—1914. szám. Figyelmeztetés. A közönség által katonai egyénekhez cím­zett és postára feladott levelek és levelező-lapok közül csak azok portómentesek, melyek kizárólag a mozgósított hadsereghez szólnak és mint ilye­neket a tábori postahivatalok, vagy a dalmá! és bosznia-hercegovinU stabil postahivatalok kéz­besítik, avagy a haditengerészet utján nyerik kézbesitésöket. Ez aló! a szabály aló! egyetlen kivétel van: az egyes katonai kórházakban ápolt katonai személyek levelezése, mely szintén portómentes. Az egyes helyőrségekben szolgálatot tevő katonai személyekhez intézett leveleket és leve­lező-lapokat feltétlenül bérmentesíteni kell, mert, különben azok, mint bérmentetlen kü'demények portó alá esnek. Nagyvárad, 1915. február 15. Posta- és távirdaigazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom