Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-14 / 7. szám
Nagybánya, 1915. Február 14. — 7. szám. XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 Sí. Negyedévre 2 K. ======= Egyes szára 20 fillér. MEGJBLSIVIK MINDElsT VASÁBN^ ^ 'Kv Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. i®rtSaéff s kiadóhivatal: ■i-utco. 80. szám alatt. íV SZÁM NAGYBÁNYA 18: — Munkára fel! A kökörcsin meg a pipeláb már másodízben jelenik meg az idén a piacon, mint áru. Kétségtelen bizonysága ez annak, hogy a tavasz kezdete már bontakozik. Minden esztendőben megkezdődik ilyenkor a külső munka, az idén pedig kétszeres kötelességünk, hogy ne vesztegeljünk, ne mulasszunk egyetien-egy napot sem, mert gondoskodni kötelességünk róla, hogy katonaságunk és az egész ország ne éhezzék. Tudom, hogy erre ezerfelől hallatszik a panaszos ellenvetés, hogy de hál ki dolgozzék, hol a munkaerő, a föld népét elvitték, a lovakat elhajtották, a szarvas- marhákat felfőzték stb. Mindezt nagyon jól tudjuk, de tudjuk azt is, hogy az ország 90°/o-a mégis csak itthon maradt s az öreg, a gyermek, a leány, az asszony, ha egészséges, dolgozzék örömmel, kedvvel, önérzettel, hogy a haza fenntartása, most már őtőle kíván elismerésre méltó áldozatot. Ismerek alföldi gazdag vidéket, ahol az egész határt fölszántották az asszonyok még ősszel s mikor kérdeztem, hogy nem marad-é föld parlagon? Azt felelték: — Nem nálunk, kérem, egy talpalatnyi sem, nem akarjuk mi koldus módon fogadni az urunkat, mikor haza jön. Nálunk is munkát kíván a rét, a gyümölcsös, a szőlő, a szántó. Ne hagyjunk parlagon semmit, mert a közélelmezés szempontjából az idén minden legkisebb termésmennyiségre szükség lesz. Termesszünk, különösen vidékünknek megfelelően, mennél több tengerit és burgonyát. És pedig siessünk vele. A jelenlegi háborús viszonyok közepette rendkívüli jelentősége van annak, ha minél korábban tudjuk ez idén piacra hozni fő- termékeinket. Ezek pedig a búzán és rozson kivül nálunk főként a tengeri és burgonya. Hazánk délibb részein működő gazdasági egyesületek, kivált Torontál-, Temes- és Bácsbodrogmegyékben már a békeidőben is belátták azt, hogy a koraérő termékeknek kiváló jó az ára és nagy a jelentősége a lermelés terén. E délvidéki megyék községei sorából Lovrin, Nagyősz, Öszcsanld, Galagonyás, Parác, Futak ma már több ezer waggon korai burgonyát szállítanak május végétői kezdve a bel- és külföldi piacokra. Ugyanezt cselekszik Ga- rabos és más délvidéki községek koraérő tengeri fajtákkal. Ma, amidőn minden terméknek jó ára és jó fogyasztó piaca van, igen nagy mulasztást követ el az a gazda, aki legkivált a korai burgonya termesztésére gondot nem fordít. E célra legjobbak a középnagyságú, egészséges rózsaburgonyák, amelyeket meleg konyhában a tél folyamán csíráztatunk ki s már márciusban elültetünk. A nálunk szokásos téli fagyok ellen vagy alomszalma ráhintésével védjük éjjelenként burgonyaföldjeinket., vagy pedig a temesi, torontáli termelőgazdák példájára a már kikelt burgonya levelét 100 lt. vízben oldott 5 kg. mész és egy fél kg. kékkő keverékével permetezzük. Ez az óvó réteg, ha megszilárdul a legerősebb fagy ellen is óvszer anélkül, hogy a növényeket megtámadná. Maga a földmivelésügyi miniszter siet a gazdáknak segítségére a nagy munkában. 2800/915 ein. sz. rendeletében ugyanis kijelenti, hogy a kapálás, kaszálás és aratásra nézve, hol ennek lehetősége megvan, a gépek rendelése körül igen szívesen áll a gazdák rendelkezésére, tovább, hogy az aratómunkás szükségletre nézve hadifoglyok lesznek igénybe vehetők. Intézkedik arról, hogy a mennyiben a helybeli otthon maradt munkások már most vonakodnának aratási szerződésre lépni, az el nem szerződött munkás köteles lesz az 1914. L. t. 6.§-a alapján megállapított térítésért aratni, holott szabad megegyezés alapján kötött szerződéssel magának megfelelőbb keresetet biztosíthat. Elrendeli, hogy a hadkötelezettség tényleges teljesítése alól a mező- gazdaságban, mint nélkülözhetetlen felmentettek, nemkülönben az 1914. XLV. t. c. alapján segélyben részesültek a hatóságok által állandóan figyelemmel tartandók, hogy a saját gazdasági dolgaik elvégeztével mennyiben segítenek a községben elvégzendő más gazdasági munkák körül és ha e részben alapos kifogás merülne fel és a jóindulatú figyelmeztetés nem használna, felhívja a hatóságot, hogy a segély megszüntetése vagy leszállítása végett tegyen hozzá javaslatot. Hajlandó lesz a törvényben előirt térítések ellenében a szükséges igaerő, nemkülönben a személyes szolgálA csendes város. Csendes a város, élctnéiküli, kihalt. Egv- egy átfutó autó töff töffje zavarja néha napján a csendjét, de az autó is csak akkor, ha ló kel! vagy mesterember a tőlünk távol eső harcmezükre vagy fogolybarabok építésére. Átfutó tételek ezek egytől egyig városunk háborutlan életében, hasznos tételek azonban mind, mert, a lovakért pénzhez jut a gazda, mestereink is keresethez jutnak ebben az itteni keresefnélküli világban, mert sajnos, nálunk bedugult minden forrás, nincs pénz ipari célokra és pedig senkinél sincs pénz, sem hivataloknál, sem magáno soknál, igy tehát általános a pangás e téren is éppen úgy, mint társadalmi életünkben. Hol van a mi tárradalmunk ? A hadban van talán minden a társadalmi életet mozgató erő. Avagy az idők járása oly lehangoltnak formálta volna át az itfhoulévők lelki állapotát, hogy mindenki elmélyedve tépelődik a múlt kedves, néha fájó emlékein és igy tűnődve, nem néz a jövő felé, hol a fáradt lélek megpihen, a megtört szív nyugodalmat talál, mert a kép, a jövő képe a boldogság ecsetjével mesterien van megfestve, a kimerült idegek enyhet adó színeiben fog pompázni e haza minden fia, minden lánya előtt. Addig azonban, mig a mester kezei a palettán keverik a színeket, társadalmunknak erői, tehetségei csoportosuljanak és a már elernyedésnek indult társadalmi életet emeljék ki abból a kátyúból, melybe beleesett, nem mondjuk, hogy okkal, de azt sem, hogy ok nélkül. Nem hisszük, hogy széles e hazában lenne még egy másik város, meiy oly élettelen, kihalt lenn», mint Nagybánya. Kicű városok, sőt falvak komolyan, de kedvesen szórakoznak, mindannyinak szórakozását, komoly kedvtöltését a háborúban lévőkről való gondoskodás irányítja, mert mi ugyan élünk, vagyunk úgy, ahogy lehet idehaza, a táborban állóknak azonban kitünően kell lenniök minden tekintetben, tehát a róluk való gondoskodás kell hogy irányítsa egész valónkat, gondolatunk egész világát. A bálok elmaradtak, helyesen és okosan. De hát idáig a téli idény alatt a bálokban merült volna ki e nem éppen kicsi város egész társadalmi élete? Hihetetlen! Da ha úgy volt volna is, hol voltak akkor a társadalom különböző intézményei: a kaszinó, a poigári kör stb. Ezek nem csupán arra vannak alakulva és hivatva, hogy olvasni, kártyázni járjunk oda, no meg pilyizálni is egy kicsikét, hanem azért is, hogy összejöveteleket tartsanak, jótékonycélu estéket rendezzenek, ne legyen városunk közönsége kizárólag a mozira uíaiva, melynek filmjei, ha jók, késve érkeznek meg, ha gyengék és rez- gősek (mint a rezgő nyárfa levele) akkor az előadás rendesen megtartható, de két, sőt három előadás is még megy a gyengébb filmekkel. A nőegyletek a jótevés nemtőit vallják magukénak. A legnemesebb cselekedet, amit nőegyleteink véghez visznek. Bár nagyrészben megcsappant a nőegyletek jövedelmi forrása, de angyalai mindig megtalálják a kellő formát ahhoz, i hogy hogyan kell pénzt teremteni a semmiből akkor, amikor a nyomorgók fokasága o'y mértékben van ráutalva a kegyes szivek adományára, mint soha Az izraelita nőegylet a tél folyamán a Gyöngyössy-féle cukrászdában több Ízben rendezett tea délutánt, amelyek fillérenként bár, de mégis koronákat hoztak a szegényeknek. Kedves l csevegéssel töltök ott az időt a társaság tagjai, ! dehát mi úgy vélnők, hogy ha egy zongora is lenne a tea-estéken, esetleg egy monológ előadása, avagy egy felolvasás, akkor a mai viszonyok között is a helyi események krónikájában igen előkelő hely jutna az izraelita nőegyletnek illetve vezetőségének. Itne maholnap elmúlik a tél. Rövid volt, mert izgalomteijes várakozásban telt el, de rém hosszú volt azoknak, kiknek szivét a csatában elvérzett kedvesért a halál szörnyű keze markolta meg. A sebek véreznek, fájó könnyek peregnek az arcon, de minden könnyező, minden vérsző, mély sóhajai közepette is remegő ajkakkal vallja, hogy a hős honfiúból virág fakad tavasszal s ha itthon msgsiratták, megkönnyezték a bátor magyar daliát, eljön a tavasz, virágot fakaszt a vérre! telitett hantokon, az ég harmatja öntözi a virágot s pacsirta fohász szál! az j egek felé, a jeltelen sírok felett. Dy.
