Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-19 / 51. szám
Nagybánya, 1915. Deoember 19. — 51. szám. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE évfolyam. A MiBC^j'iöx^iEiisrrK jMinsriDisiNr vasárnap Kl&flzotósi út ah : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. N =^==== ftye* ^ :l yty Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: RÉVÉSZ JÁ.3STOS. Szerkesztőség * kiadóhivatal : rvzsi JFetlsóbányai-utca SO, szám alatt. «=rx== TELEFON SZÁM NAGY HÁNYA IS: = Meg iívJi késő. Itt a karácson. Ünnepek előtt ez az utolsó számunk. Még egyszer fölhívjuk a közönséget jótékonyságra. Sok a cél, amit elő kell mozdítanunk de nem szabad csüggednünk. Fő most a kitartás, ezzel fogunk győzni. Egyik-másik célért pár nap múlva késő lelkesedni. Most még nem késő. Támogassuk mindegyiket. A közönség elég nagy, hatalmas ahoz, hogy mindegyiknek juttasson. Igaz, hogy van olyan cél, ami karácson után is meg marad, de van olyan is, a melyre most a legfőbb ideje az adakozásnak. Összeírtunk hevenyében nehány nemes célt. íme a sorozat betűrendben: Bolgár Vöröskereszt. Elhagyóit gyermekek karácsona. Gyermekeknek cipőre. Hadifogoly fiainknak. Helyi liadsegélyzö. Ili élő menekültek karácsona. Jótékony Nőegyesület szegényei. Katona-árvák. Katonák helyi karácsona. Katonák karácsona. Kárpáti falvak újjáépítése. Kölőpanmt beszerzése. Megvakult katonák. Rokkant katonák. Sebesültek vacsora-pénztára. Élményeim a világháborúból. Egy tűzmester xiaplójá/toól. — Irta: Salamon Mór. — Glück őrmester, az ezred törzsmészárosa. Mily értékes szolgálatot tehetnek hazájok- nak azok is, kik nem a fronthoz vannak beosztva, példa reá a Glück őrmester esete. Athléta termetű, herkules-erejü ember ő. Helye az ezred mészárszékében van. Kötelessége felügyelni, a kivánt busrészt és mennyiséget kimérni. Ha ezzel elkészült, töltheti idejét azzal, amivel éppen neki jól esik. Pihenhet, vagy a körülmények szerint szórakozhatik biztos helyen, távol a veszélylői. És mégis. Ahogy elvégezte kötelességét, ott terem mindjárt köztünk, hol legtöbb a dolog, hol legnagyobb a veszély. Hátán örökké gült hússal telt nagy tarisznyája, nyakán jókora kulacs, melyből a kis üstön főtt nem fogy ki Ő a mi első üdítő állomásunk. Ha valamelyikünk kimerül vagy sebesülten esik össze, ott terem mellette, itatja kulacsából, eteti sült hússal, miközben tréfával, jószőval tartja s uj erő*, reményt önt belé. S bizony, nem egy embert adott ezáltal már vissza az életnek és a hazának. Október vége volt. Gyönyörű verőfényes őszi nap. Ellenség nem mutatkozott a közelben. Selymet a katonáknak. Vörös félhold. Vörös kereszt. Nyissák meg erszényüket a gazdagabbak. Hálálják meg katonáinknak, hogy féltve kuporgatott vagyonukat megmentették. Nyissák meg erszényüket a családta- lanok. Pénzüket a sírba úgy sem vihetik. Sokszor csak rosszat tesznek vele, ha a boldog nevető örököst rásegítik a feslett, könnyelmű életre. Adakozzanak az őstermelők, akik ma hallatlan árakat vágnak zsebre, a közvetítő kereskedők, akik vállalataik révén kelleténél jobban lépesednek. De adakozzék a szegény is, mert Jézus előtt mégis csak legértékesebb az özvegy asszony fillérje, aki nem a fölöslegből ad, hanem képes minden vagyonkáját a haza oltárára tenni. Most még nem késő! Legyünk hálásak Isten iránt, aki megengedte, hogy adakozzunk. Tavaly ilyenkor azt hittük, hegy adakozás nélkül idegen kézre jut mindenünk. Ne legyen senki hálátlan a katonák iránt, mert a hálátlan embernél nagyobb terhet nem hordoz a föld a hátán. A tengeri készletek bejelentése. E hó 15-iki kelettel városunk rendőrkapitánya a következő rendeletet adta ki: A m. kir. Földművelésügyi miniszter ur ü __ÜIBBILÜI__P H-"-11! 1. LJL IJ ina'ju.l I I] U »II. IMmM« Ág yúink némán, unatkozva ásitozíak a levegőbe. Mi az ágyukon és körülöttük a földön ülve, pihen lünk és mulattunk kedvencz mészárosunk elmésségein. Egyszer csak fe'ugrik s oda kiált nekem: — Gyere pajtás, járjunk egyet. Szívesen engedtem kérésének, hisz az idő is úgy csábított orré. Elindultunk tehát beszélgetve s úgy elmerültünk a diskurálásba, hogy csak pár órai sétálás után jutott eszünkbe a visszatérés. De bizony ekkor már jókora utat téve, egy nagy erdő közelében járkáltunk jó pár kilométerre csapatomtól. Ijjedteu fordultunk vissza s gyors léptekkel kezdtünk csapatunkhoz vissza térni, de ezzel már elkéstünk. A sűrűből egy csapat kozák vágtatott lóháton felénk s mire a meglepetésből magunkhoz tériünk, már foglyok voltunk. Kardjainkat, az egyetlen nálunk lévő fegyvert elszedték tőlünk, elszállítás végett két lovasra bi/.tak bennünket, kik az erdő felé tartottak velünk, a többi lovas pedig tova vágtatott. Én teljesen elcsüggedtem, de csodálkozva láttam, hogy Glück barátom és fogolytársam teljesen jókedvű. Mendegélíünk egy darabig, mi ketten gyalog elől, kísérőink utánunk lovon, mikor egyszer csak odasugja nekem — ne félj pajtás, estére csapatunknál leszünk s még viszünk talán valakit magunkkal, de valamit biztosan. Hihetetlenül ráztam meg fejemet erre s éppen felelni akartain neki, hogy ez már lehetetlen, de ekkor ő hirtelen visszaugrott a tigrisügyességgel, meg oroszlán-bátorsággal vetette 89900. ein. 1915 számú rendeletével a tengeri készletek bejelentését elrendelte. Felhívok tehát mindenkit, akinek birtokában, vagy őrizetében tengeri akár szemes, vagy csöves állapotban van, hogy az 1915. év decxetn- ber hó 20 napján birtokában vagy őrizetében levő Összes tengeri készletét legkésőbb Ital 5, dec. 26. napjáig a rendőrkapitányt hivatalban, a hivatalos órák alatt, szóval jelentse be. A bejelentési kötelezetség nemcsak a magánegyéneket, hanem a jogi személyeket, ipari és kereskedelmi vállalatokat, köztestületeket, közhatóságokat és intézeteket stb. tekintet nélkül arra, hogy a tengeri az ő termése, vagy sem, továbbá, hogy a készlet közszükségleti célokra vétetett vagy nem terheli. Azokat a tengeri készleteket, amelyek 1915, év december hó 20-án vasúton vagy tengelyen fuvarozás alatt állanak, a cimzett köteles a megérkezés után ide szintén haladéktalanul bejelenteni. Ha a bejelentett tengeri készletben bármely okból a bejelentés után változás áll be, köteles a beállott változást minden hó 30-ik napjáig hivatalomnál bejelenteni, hogy a változás az itt vezetett nyilvántartásban megfelelöleg helyesbíthető legyen. A bejelentés valódiságát a bejentésre kötelezettnél a csendőrség által ellenőriztetni fogom . Aki a tengeri készletet fenti határidőig be nem jelenti, azt elrejti, vagy az ellenőrzést meg- meghiúsítja, avagy az abban történt változást be nem jelenti, kihágást követ el és az 1914. évi L t. c. értelméhen 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel fog büntettetni s azonkívül a készlet el fog koboztam'. Nagybánya, 1915. december hó 15 én. Smaregla Mihály s. k. rendőrkapitány. magát az egyik gyanútlan kísérőnkre s azt egyetlen ökölcsapással, szétzúzott koponyával küldte a másvilágra. Megnémulva néztem s mondhatom, jobban megborzadtam ez ember nyers erejétől, mint a legborzalmasabb ágyutűztől. Most egy utánozhatatlan ügyes ugrással a másik lovasra vetette magát. Egész könnyen el tudott volna bánni ezzel is egyedül, de már én is akartam legalább egy morzsát a dicsőségből s igy készséggel siettem segítségére, a kozákot tehát hamarosan iefegyvereztük, foglyul ejtettük. Most Glück foglyát maga mellé ültette a lóra, a másikra én ültem, rohimlépésben vágtattunk csapatunk felé, foglyunk pedig közben elmélkedhetett a háború forgandő szerencséjéről ős a gyors szerepcseréről. A mészárosnak igaza volt, estére csakugyan csapatunknál voltunk, sőt két lovat és egy foglyot is hoztunk magunkkal. E kalandért mindkettőnknek kijűott a dorgálásból, de ő megkapta a nagy ezüst vitézsőgi érmet és a német vaskeresztet is. Örömmel gratuláltunk neki hozzá, hiszen a kitüntetést megérdemelte. Káplár ur Iván. A fedezékünktől kirend alt honvédség egy káplárja és mármarosi orosz volt ő. Ismerkedésünk egészen különös körülmények között történt. Az orosz túlerő, mint ismeretes, már nemcsak megállította első offenzivánkat, hanem meg-
