Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
1915. December 5. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 49. szám. (3) Külföldi esetek. Azok a Japánok. A párisi lapok nagy garrai újságolták, hogy I. Maria szedangi uralkodó Párizsba érkezik és nehány hétig ott fog tartózkdoni. Az alaposan informált lapok egyike megmagyarázta olvasóinak, hogy Szedang, a kínai tengerpart közelében fekvő sziget és hogy az érkező uralkodó Francziaországnak nagy szolgálatot tett azzal, hogy midőn az angolok a szigetet el akarták foglalni, ő azt önszántából Fran- czia uralom alá helyezte, miért is kívánatos, hogy Párizs lakossága előzékenyen fogadja. Az exotikus uralkodó, két miniszter és nehány szerecsen szolga kíséretében, nemsokára megérkezett és a legelőkelőbb szállóban fogadott kényelmes lakást. Nyilvános helyeken gyakran mutatkozott mindig drága ékszerekkel díszített öltözetekben. A szálló alkalmazottjainak egyike a papírkosárban feltűnő postabályeggei ellátott üres le- vélboritékokat talált. — A szedangi fejedelemség postabélyegjei voltak. A szakértő kereskedő, akinek kezébe kerültek a bélyegek, tisztában volt azzal, hogy az eredeti szinü és alakú bélyegekkel sokat lehet nyerni, azért mindenek előtt arról gondoskodott, hogy a szálló alkalmazottjai ne máshoz, hanem hozzá vigyék az ezután kezükbe kerülő bélyegeket. A szedangi bélyegekről csakhamar értesültek a bélyeggyűjtők és a bélyegek ára, az óriási kereslet folytán, darabonként 1000 frankra emelkedett. A párizsi bélyegkereskedők kihallgatást kértek a szedangi uralkodónál és arra kérték, hogy fejedelemsége postabólyegjeinek egész Európára szóló egyedárusitását nekik adományozza. Beható tárgyalások uián megköttetett a szerződés, melynek értelmében a kereskedők 100 ezrekre rugó összeget fizettek a szerződés aláírása alkalmával. A miniszterelnöknek rendkívül értékes bé- lyeggyüjteménye volt, melyet a kereskedők hallatlan magas áron vettek meg. Az üzlet megkötése, illetve a százezrek be- seprése után a fejedelem, a miniszterek és a szolgák nyom nélkül eltűntek. A szédelgést japánok eszelték ki és hajtották végre. »Jaj be huncut« de nem a német. A párisi fodrászüzlelek egyikében elpalás- tolhatlan zavarral kínálta hosszú szép haját egy szegényes öltözetű szép leány és előadta, hogy neki 60 frankra van szüksége, mert édesanyja betegen fekszik, testvérei pedig éheznek. A fodrász megtapogatta a pompás hajfonadékot és 20 frankot azzal a megjegyzéssel kínált, hogy a haj szép ugyaD, de fekete hajat mindennap kináinak. Reszkető hangon kérte a könnyező leány, hogy legalább 40 frankot adjon neki. De a fodrász tagadóan intett. Az egész alku ideje alatt, korosabb úriember hajának nyírásával foglalkozott a fodrász és midőn ezzel készen volt, a szegény leány leült azzal a szándékkal, hogy haját a kinált csekély árért is levágatja. Az idegen figyelemmel kisérte az alkut, most pedig 2 bankjegyet vett ki tárcájából és a leányt kérdezte: — Ennyiért eladja nekem a haját? A bankjegyek értékét figyelembe sem véve, csendes hangon mondott igent a szomorkodó leány. Az öreg ur a fodrásztól kért ollóval egyetlen egy hajszálat vágott le és a tárcájába tette. Azután a leánynak kezet nyújtva, távozott. A leány csak azután vette észre, hogy két darab száz frankos bankjegyet kapott. — Az öreg vagy bolond, vagy angol lord, ami ugyan egyre megy — vélte a fodrász, aki boszankodott, hogy a kínálkozó jó üzlet elmaradt. A leány, jótevője után sietett, hogy hálás köszönetét mondjon neki nagylelkűségéért. De csak akkor pillantotta meg, mikor az idegen a szállóba lépett. A portástól megludta, hogy jótevője nem angol lord, hanem német tudós és hogy neve: Humboldt Sándor. Az orosz cár és környezete vagy Muszka föimentvény muszka számotadónak. Péter cárnak föltűnt, hogy a környezetében tartózkodó némely országnagyok oly költséges fényűzéssel élnek, amely rendes jövedelmeikkel össze nem egyeztethető. Azok egyikót magához rendelte. Kegyesen fogadta és jókedvű társalgásba bocsátkozott vele, miközben bizalmasan kérdezte, hogy évenként mennyibe kerül háztartása. Az országnagyur a bizalmas kérdésre nem volt képes fölvilágosító választ adni. — Micsoda ? Tehát azt sem tudod, hogy évente mennyit adsz ki ? — kérdé a cár csodálkozva — valóban okosabbnak tartottalak. Lássuk csak, vájjon együtt nem tudnánk a számadást összeállítani, nehány száz rubelnyi különbség mitsem tesz. As országnagynak a cár mellé kellett ülnie. A cár most tételenként sorba vette a kiadásokat, u. m. ruházat, szolgaszeméiyzet, kocsi, ló‘ konyhá stb. Habár minden egyes tételt a valódinál sokkal kisebbre vettek, a végösszeg oly nagyra növekedett, hogy az országnagy urnák borsódzott a háta. — Most vegyük elő a jövedelem tételeit — folytatta a cár. Ezeket a tételeket igyekezett a számotadó országnagy ur magas számokkal feltüntetni, de a végösszeg igy is meglepő csekély volt a kiadások végösszegével szemben. Most szigorú arcot vágott a cár. Az országnagy sejtette, hogy viharos jelenet következik és valami mentegetődzést kezdett hebegni. De a cár közbevágott. — Te gazemberi vagy engem csalsz, vagy pedig alattvalóimat zsarolod — kezébe ragadta a nemzeti fenyiíő eszközt, a kancsukát és kegyetlenül megverte országnagyát, aki térdre esett. — Most pedig takarodjál és számoltasd meg aikalmazottaidat hasonló módon. Jegyezd meg magadnak, hogy az, aki mások rovására uraskodik, éppen olyan tolvaj, mint az, akit lopásért börtönre, sőt gályára Ítélnek. Az eset csakhamar köztudomásra jött; azért más országnagyok is siettek rendezni háztartásaikat, nehogy a cár őket is megszámoltassa és nemzeti fölmentvónnyal lássa el. Alapos cáfolat. Dumas Sándornak brüsszeli ismerőse, azon megbotránkozva, hogy levelére nem válaszolt, szemére vetette, hogy nehány sor megírásától irtózik. A hires regényíró válasza ez volt: — Levelének érkezése óta, Charny grófné, az archbourni pásztor, Lcquedem Izsák, Leon Leona regényeimet írtam és ön mégis állítja, hogy nehány sor megírásától irtózom, van-e fogalma arról, hogy időközben hány százezer sort írtam. Nos, mit mond erre ? Remélem, hogy belátja állításának tarthatatlanságát és válaszom késedelmezéseért megbocsát. Heti krónika. Régen beszélem én azt már, hogy Nagybányán novemberben van egy próba-tél, aztán kienged az idő s újévig megiat ősz uralkodik. Nekem nem akarták hinni, de elhitték, mikor egy országos nevű meteorologus kijelentette, hogy »az idő meg fog enyhülni.« Elhitték és be is következett. Szegény korcsolya-egyesület nagyszerűen berendezkedett a 19 fokos hidegben, most pedig akár gőzmosódát rendezhet be, vége a napijegyek jövedelmének, csak a becsapódott idényjegyesek maradtak meg hűségesen az egyesület kötelékében. A korán beállott télben sok a baj a fafuvarozással ; mondják, száz számra hevernek a facédulák a monopolizált kát fuvarosnál, akik nem tudnak eleget tenni a kivánalmaknak s igy csak az juthat tüzelő anyaghoz, aki szebb bókokat tud mondani Szakáinak vagy Berindánnak. De nincs ám máié sem, meg rizskása, most amikor a disznóölés került napirendre. Hogy rizskása miért nincs, azt értem is, de hogy tengeri nincs, azt már az én paraszt eszemmel egyáltalában nem vagyok képes fölfogni, mikor olyan kitűnő termésünk volt. Valamint nem értem azt sem, hogy a tej miért 36 fillér, mikor nemcsak tej, de tejföl is van bőven a piacon. Utánozzuk a fővárosi módit. Legyen minden drágább, mert ez a divat. A búzaliszt meg nem drága ugyan, de a kenyér nem jó, ragacsos. Hogy miért, azt taián jobban tudja a nyájas olvasó, én csak azt tudom, hogy akkor ettem igazi jó kenyeret, mikor nyár derekán a Stol! Tibor búzáját mérték. Olyan volt az, mint a tepertős pogácsa, azóta nincs többet olyan kenyér, akárhogy kidagasztják, sütik, csak sárkányeresztéshez való csiriz lesz belőle. Pedig a przemysü korszak eltűnt hála Istennek, épp azért a haza nevében kérnénk, mi »teherviselő szegény nép« egy kis száraz búzát, egy kis debreczeni kenyeret, vagy rimaszombati cipót. Talán majd ha a katonaság idejön, akkor az ő kedvökért bánáti búzát kapunk. Ma sem biztos azonban az idejövetelök. Az iskolákat nem kapták meg, most az a kérdés, hogy magánházakban, szétszórtan öhßj- tanak-e lakni? Erre várja a város a választ. A katonáék magok persze nagyon szeretnének idejönni, már nótát is csináltak Nagybányára. Őket azonban nem szavaztatják meg ebben a kérdésben. Majd csak megkapjuk, mint a telefont. A héten t. i. olyan állomásokkal nyílt meg a távbeszélő közlekedés, ahova nem szoktunk telefonálni, így is jó. Ebben is jobb idők hajnalát látja a krónikás. Kitüntetések, őfelsége a király Prihrádny Kálmán vasúti ős hajózási biztosnak a Ferencz József-rend lovagkeresztjét a hadi szalaggal díszítve, Gallért Béla 16. huszár ezredbeli főhadnagynak pedig, az ellenséggel szemben vitéz magatartása elismeréséül a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadi ékítménnyel adományozta. Gellért főhadnagy a signutn laudist még tavaly kapta meg. Áthelyezés. Dr. Ináncsy Jenő máramaros- szigeti törvényszéki bírót, az igazságügyminiszter, a maga kérelmére Szatmárra helyezte át. A sebesültek novemket 30-ikán nagyon jó vacsorában részesültek. A hölgyek kitettek magukérts a katonáknak pompás turóscsuszát készítettek. Damokos Ferencué, Fülep Imréné, Nánásy Istvánné, Neubauer Ferencné, dr. Stoll Tiborné, dr. Vas Gyulánó 10—10 személyre főztek és adományoztak vacsorát. A többi 60 személyre a Vöröskereszt kórház lisztet adott, a vacsorapénztár a készletből 30 tojást használt fel és zsírra, túróra, sóra 24 K 26 fillért költött. Ezt főzték Soltész Eiemérné 20 személyre, Gita Jusztinné, Jancsovits Józsefné, Kupás Miháiyné, Pásztor Istvánné 10—10 személyre. A héten a pénztárt adományokkal segítették: Horváth Károly tímár 5 K, Szűcs Károlyné adótárnokné 10 K, Révész János 5 K. Az eddigi bevétel 916 K 28 fillér, kiadás 873 K 92 fillér. A készpénz jelenben 42 K 36 fillér. Dr. Kádár Antalnó egy kilogramm és négy dekagramm disznó sajtot volt szives adományozni, ami legközelebb kerül kiosztásra. A pénztár segítését a közönség figyelmébe melegen ajáuljuk, valamint azt is, hogy ételadományaikkal mindig társulni szíveskedjenek, mert 20—30 adag tészta az összes sebesülteknek még mindig nem elég, ha pedig a szükségleten túl van, akkor esetleg fölösleges. Nagyobb csoportokat nem ötletszerűen, hanem csakis tervszerűen lehet élelmezni. Ebben az évben már nincs több elseje. Ez a hét a végső reménysége a kiadóhivatalnak. A hátralékok szives kifizetését őszinte szívvel kérjük és üres kasszával várjuk. Mai számunkhoz a vidékiek részére utalványlapot mellékeltünk az esedékes összeg kitüntetésével, de azért a helybeliek is fizethetnek egész bátran. A tekintélyesebb hátralékok tulajdonosait, postai megbízásokkal tiszteltük meg. Oly kevés az a negyedévi előfizetés a mai világban, még egy kiló foghagymát sem kapunk érte, ne sajnálja azért senki a két koronáját; hazafias kötelességet teljesít, mikor egy hazafias magyar lapot támogat. Máramarosszigeten Kricsfalussy Sándor drt. polgármesterre választották. Uj nóták. Nádor Kálmán zeneműkiadó, a jónevü és tevékeny fővárosi cég megszerezte Németh Béla áll. főgimn. tanár háborús nótáinak kiadó jogát és legközelebb forgalomba hozza az dalokat, amelyeket a helybeli Vöröskereszt egyesület háborús estélyén ismert meg közönségünk.
