Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-24 / 43. szám
1915. Október 24. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 43. szám (3) ben vesz részt minden dij nélkül (1889—13.). Az egyházmegyei törvényszéki ügyeket alaposan előkészíti a határozatok megfelelő formába öntésére gondot visel; a „Bírósági ügyviteli szabályzat bírálata“ az ő szövegezésében megy föl az egyházkerületre 1900—6.). Hogy menynyit fáradt isten nevében ügyészi tisztében, eléggé megvilágítja az az adat, hogy pl. 1895-től 1899-ig, tehát öt év alatt, nem kevesebb, mint 119 bírósági ügy kerül elintézés, alá az egyházmegyén. 1894- ben a közgyűlés egyhangúan választja meg 10 évre egyházmegyei ügyészül (1894—79.), 1896- ban pedig a gr. Degenfeld Sándor egyházmegyei gondnokká választása nyomán megüresedett ta- nácsbirói székbe emeli a presbyteriumok nagy többségének bizalma (1895—74. es 1895—3.). 1901-ben — inkább egyre nagyobbmérvű elfoglaltsága, mint időleges betegsége miatt (1901—4.) — az ügyészi állásról lemond. Ettől kezdve csupán tanácsbirói minőségben teljesít értékes szolgálatokat. Ám a presbyteriumok bizalma mihamar uj, szélesebb munkamezőre hívja el, midőn 1904-ben a gr. Degenfeld Sándor lemondása következtében megüresedett helyre rendes képviselőül küldi fői a zsinatra. Majd két év múlva az egyházmegyei gondnoki székből is visszavonuló nagynevű előd méltó utódját ugyancsak őbenne találja föl egyházmegyénk, ritka egyértelműséggel (40-ből 38 szavazattal) ruházván reá ezt a mindenkor kiváló vezérférfiak által etöltött magas méltóságot. E két, egymást nyomon követő választással Helmeczy József pályája egyházi téren a zenitre emelkedett. Másrészt az a hatalmasan megnövekedett munkatér, mely közigazgatási és birói tevékenységét most már a legnagyobb egyházke- tűlet számára is igénybe vette, törvényhozói bölcseségét pedig a magyarországi református egyház egyetemes érdekeinek szolgálatába állította : bizonyos tekintetben elhatározó, döntő befolyással birt világi pályája újabb alakulására. Én legalább így látom a Helmeczy József életének legújabb eseményeit, amelyek egyébként mindnyájunk szeme láttára folytak le. Ezután részletesen és vonzóan rajzolta Helmeczynek eredményes gondnoki műkő- ! dését, mint fáradt az egyházért és hazáért, majd fejtegetéseit Soltész ezekkel a szavakkal fejezte be: Most pedig zárjuk le a Helmeczy József nemes életének mérlegét. Egyfelől egy — fájdalom —• hosszúnak sem mondható élet kisebb-nagyobb megpróbáltatásai: ezeket, mint a földi létnek isteni bölcseség-ren- delte elválhataltan társait, alázatos megnyugvással kell fogadnunk. Másfelől egy hittel és munkássággal teljes életnek a mindennapi méreteken magasan fölülemelkedő áldásos eredményei: szeplőtelen név, tisztesség, méltóság, anyagi és lelki javak, mindenek fölött sok-sok szeretet: ezekért, mint Isten I végeden jóságának kivételes adományaiért örvendező lélekkel kell hálát adnunk. Nyitott sírja fölött állván, nem tudtam megállapítani : ő szeretett e minket, vagy mi szeret- tük-e őt jobban. Ma sem tudom. De azt tudom, hogy a szeretet, ami néki osztályrészül jutott; az a szeretet, ami feléje áramlott s amit árasztott pazar szívvel családi és baráti körben; az a szeretet egymaga kiegyenlítené, sőt meghaladná még oly hosszú élet megannyi búját, baját, megpróbáltatását. És azt is tudom, hogy ma is róla emlékezvén szeretettel telik meg iránta a szívünk. Ez a szeretet őrizze meg közöttünk példaszerű életének áldott emlékezetét! Soltész igazán vonzóan megírt emlékezésének hatása alatt Csaba főgondnok indítványt tett, hogy egy leíkészárvának ösztöndíjul „Helmeczy-alapot“ létesítsenek, melyhez Ö nyomban 200 K-val járult. A gyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el az indítványt s ősz- szesen 700 K-át adtak össze a tagok aláírás útján. Az alapítványhoz az egyes egyházközségek is hozzá fognak járulni. Ezután a 4 újabb tárgygyal kiegészített tárgysort rendes mederben letárgyalták, csendesen, minden nagyobb emóció nélkül. A főispán délután két órakor nagy ebédet adott s az István király konyhája kitett magáért, igazán jobbnál-jobb fogásokat tálalt. Az étlap következő volt: Szárnyas ragout-leves. Töltött káposzta, sertés karaj. Liba, csirke, marha-sült. Almás, túrós rétes. Vegyes gyümölcs, torta. Bor. Fekete kávé. Harmadik fogás után Csaba A. főgondnok poharat emelt a királyra. A szép köszöntőt a jelenvoltak állva hallgatták meg s háromszor megéljenezték a királyt. Széli esperes Csaba Adorjánt, Égly Mihály Csabát, Csaba A. Széli esperest, a lelkészeket és összes vendégeit köszöntötte föl. Csiky Lajos a világiakra, Sátor Dávid az egyházmegye új tagjaira: Boross Zoltán világi tanács bíróra és Demeter Gyula adorjáni lelkészre. Eőry Tamás lelkész Csikyre, Stoll Béla a főispán nejére, Brebán Sándor a felekezetek egyetértésére, Szentkirályi lelkész Soltészra, Demeter lelkész az elnökségre, Sinka Lajos tanácsbíró a három új tanítóra, Thordai Imre a vendégekre, Magoss Terencz a jelenlevő más felekezeíbeli lelkészekre ürített poharat. Az ebéden mintegy 120-an vettek részt. A társaság egész 5 óráigel mulatott Józsi zenéje mellett, amikor bírósági-űlés követ- I kezett. Este ismét barátságos találkozó volt az István királyban s ma reggel a vonattal a gyűlés alkotó tagjai majdnem kivétel, nélkül mind elutaztak. Burgonyaárak. ; A m. hir. ministériurnnak 3573/1915. j M. E. számú rendelete a burgonyáért követelhető legmagasabb árat megalapítja s a burgonya szálitáshoz szükséges igazolványról a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendel: kezések alapján a következőket rendeli- A burgonyáért követelhető legmagasabb ár métermázsánkénl (100 kg) tiszta súlyra a következőleg állapiltatik meg: az étkezési burgonyákén, neveztesen a Rózsa, Hópehely, Magnum bonum, Kifli, továbbá a sárga héjú és husu burgonyá- j ért 1915. évi október 31-ig bezárólag 9 ; korona, november 1-től 30-ig bezárólag 9 i korona 50 fillér, deczember l-lől 31-ig bezárólag 10 korona, 1916. évi január : 1-től február 29-ig bezárólag 10 korona 50 fillér, márczius 1-től május 31-ig be- ; zálólag 11 korona: minden más burgonyáért 1915. évi I deczember 31-ig bezárólag 8 korona azon- i túl 9 korona. Ezt a legmagasabb árai, amely magában foglalja a rakodó állomáshoz való szálitás költségét is, zsák nélkül, készpénz- fizetés mellett történő eladás esetére kell érteni. A jelen rendelettel megállapított legmagasabb árak 1915. évi október hó 10. I napján lépnek életbe. Ezen a napon túl burgonyát — a 3 §-ba meghatározott árusítás kivételével a megállapított legmagasabb árnál drágáb- ! ban árusítani tilos. Aki e tilalmat megszegi, a jelen ren- | delet rendelkezéseit kijátsza, vagy kijátszásukban bármily módon közreműködik, ki- | hágást követ el és az 1914: L. t. ez. 9. §-a | alapján két havig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetés- * ! sei büntetendő. E kihágások miatt az eljárás a köz- igazgatási hatóságnak, mint rendőri büutelő birónak, s székesfővárosi államrendőrség működési területén pedig a m. kir. államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. Ha a burgonya árusítása emberi fogyasztásra, a közvetlen fogyasztást szolgáló forgalomban (kicsinyben való vagy részlet- kereskedésben) történik, az eladó csak olyan árat számíthat, mely a megállapított legmagasabb árnál nem aránytalanul magasabb. Az ez ellen vétőket az 1914. évi augusztus 5. napján 5.600/1914. B. M. ein. sz. a. kelt belügyministeri rendelet 4. §-a értelmében kei! büntetni. A burgonyakészletnek az Országos Bizottság részére való átengedése és e czélra a burgonyáért követelhető legmagasabb ár megállapítása tárgyában kiadott 1.371/1915. M. E. sz. rendelet oda módo- sitattik, hogy a burgonyakézsleteknek az Országos Gazdasági Bizottság részére való átengedésénél legmagasabb árként csak oly árat lehet követelni, amely 1 koronával alacsonyabb, mint a megfelelő burgonyának az átvétel idejére nézve a jelen rendelettel megállapított legmagasabb ára. közül kölcsönösen kicserélik a harczképtelenekké váltakat, a béna invalidusokat, s visszavitetvén őket hazájokba, visszaadják őket a szabadságnak, visszaadják nekiek a szabadságot, az áldott, a szent, a boldogító szabadságot. Ütött tehát Kanskban is a szabadság, a megszabadulás órája az ottlevő invalidus hadifoglyoknak, s ha nem a barakk-épületek kapui, de a szivek, az ajkak érzésre, szóra nyíltak meg, zugva-zengő kiáltás nyilait át a fogolytábor fölött : itt van immár Nőé galambja a mély vizek fölött, ioné a szabadulás órájának első percze megérkezett ! Áldott a hir, mely jött az Urnák nevében : harczképtelen bajtársaiok mehetnek haza, haza, a távoli, a messze-mcssze levő, az édes hazába! A kanski fogolytábor zúgva zengő kiáltásába bevegyült az én fiamnak, az én édes Béla fiamnak a hangja is, mert e helyütt fogoly ő, lenn a messze Szibéria közepének déli oldalán. Valami nagyon természetesnek találom, há az ottcnaradni kényszerültek bizonyos irigykedés- sei néztek a boldogokra, kik előtt megnyílt a szabadság uijs, kik az ólomstürke szibériai égboltozatot felcserélhetik immár a magyar levegőig tisztán kékelíő derűjével. Irigyelték az ép testben maradott foglyok az elesett tes'ü, de szabaddá lett bajtársak állapotát! S elkövetkezett a búcsúzás, az elválás órája. A szabaddá lett invalidusok indulóban voltak már a kanski vasúti áliomás épületéhez, hogy heteken át tartó utjokhoz kezdjenek haza-haza, szép Magyarországra, jó Magyarországba! Egy Kanskból igyen hazajutott invalidus honvédtiszt volt olyan véghetetlenül szives, hogy hosszabb értesítést küldött nekem fiam sorsa, állapota felől, s családom egyik tagjának is részletesen elmondott mindent, ami csak bennünket onnan érdekelhetett. O beszélte el a mélységesen megható bú- cíúvétel jelenetét is: tinikor eljöttek s búcsút vettek, mind sírtak az ottmaradotíak, s ők is alig tudtak elválni szegényektől.« Sírtak az ottmaradotíak l Sírtak a harcz- edzett vitézek, kik a csataterek borzalmait megkeményedett szívvel, többé meg nem rebbenő lélekkel állották! Sírtak fájdalmasan, sírtak keservesen ! Van-é valaki, ki gyermekhez, gyönge nőhöz talán illőnek, de viharállott férfiakhoz, erős ifjakhoz méh atlantiak tartaná e sírást?! A lionvágy, a fogságból való szabadulási vágy forró, fájó könyei hullottak messze messze Szibériában az én fiamnak, vitéz!ö katonafiam- nak szemeiből is, a hideg föld érzéketlen talajára. Megszentelte e könyeket a hadak Ura, a magyaroknak nagy Istene! És az ottmaradotíak fájó sirásának hangját, több ezer kilométernyi távolból, imé, elhozta a szellő az itthonievőkhöz, akiknek meg szerető gondolatait vigye el oda, a távolba, a messze kietlenségbe, a honvágyó, a szabadulásért epedő szeretettekhez a világ szabadságának nagy Istene!
