Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-24 / 43. szám

(4) 43. szám.

1915. Október 24

A burgonyának vámkülföldről való beszerzésére a jelen rendelet nem vonatkozik s a vámkülföldről beszerzett burgonya forgalomba hozásának módozatait és legmagasabb árát a földművelésügyi minister állapítja meg.

Jelen rendelet szempontjából a megszállott ellenséges terület vámkülföldnek nem tekintetik.

Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Hatálya Horvát-Szlavonorszá- gokra nem terjed ki.

Budapest, stb.

Gróf Tisza István s. k.

miniszterelnök.

Külföldi esetek.

Orosz heroizmus.

A pétervári tudományos akadémiát Nagy Péter cár alapította.

Erzsébet cárné a természettudományra fektetett nagy súlyt, azért értékes, nagy gyűjteménnyel és egész könyvtárral gazdagította az akadémiát.

Az így fölszerelt és megfelelő jövelemmel ellátott tudományos intézet épületében tűz támadt, melynek oltásához katonák rendeltettek.

A gyűjtemények legnagyobb részét sikerült nekik megmenteni! Ezek között volt mintegy 40 darab üvegedény, amelyekben kígyók, békák, gyikok, szalamanderek, galandférgek és ezekhez hasonló más állatok borszeszben tartattak.

A tűzoltási munkálatok befejezése után kiderült, hogy az üvegedényekben tartott undorító állatok egyikén sincs borszesz.

Az ezredes maga elé rendelte azokat a katonákat, akik a tűzoltásnál részt vettek.

Mintegy 80 vitéz állott elő

— Mi történt az üvegedényekben volt bor- szesszel? — kérdezte az ezredes.

— Az oltást vezető altiszt parancsára meg

ittuk.

— Maga valóban azt parancsolta ? — kérdé az ezredes az altiszthez fordulva.

Nem csak parancsoltam — válaszolta az altiszt — hanem magam is jó példát mutattam a borszesz fogyasztásában.

— Miért tette ezt?

— Azért tettem, mivel tűzben legveszedelmesebb anyag a borszesz, az üvegedényeket a tömegesen hulló szikrák és lángok között csak úgy lehetett vinni, ha a bennök levő borszesz eltávolittatik, ez pedig csak úgy vált lehetségessé ha megittuk.

Az ezredes jóizüt nevetett a kifogásolhatlan indokoláson és a katonák elbocsátása után az udvarnál is jelentette az esetet.

Erzsébet cárné elragadtatva kiáltotta :

— Mily heroizmus! A mentés érdekében oly borszeszt inni, melyben legundoritóbb áltatok vannak elhelyezve. A derék katonák jutalmat érdemelnek.

Intézkedett is rögtön, hogy az önfeláldozó hadfiak megfelelő jutalomban részesüljenek.

Be kell ismernünk, hogy ez valóban oly hőstett, a melyben az orosz katonával ma sem versenyezhetnek tisztességes nemzetek katonái, sőt talán még az angoloké sem.

Francia történelmi ereklye.

Féval francia regényíró 1848. évben Angol- Országból visszautazva Calais város legelőkelőbb szállójában fogadott szobát.

A szálló olvasótermében napilapot olvasva, elővette az akadémia nagy szótárát, mely a kandalló melletti állványon volt elhelyezve. Kezéből elejtette a súlyos könyvet, mely a kandalló párkányát diszitő majolika vázára, ez pedig a kemény falemezekből készült padlóra esett. A majolika-váza cserepekre tört.

Abban a pillanatban, mikor a pincérre csengetni akart, hogy a cserepeket eltávolíttassa és az árát megfizesse, nagy zaj támadt a szállóban és az olvasóterembe rohanó pincér kiáltotta:

— Uram szíveskedjék azonnal szobájába menni és további intézkedésig ott maradni.

— Hogyan jut ön ahoz, hogy velem rendelkezzék?

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

— A szálló tulajdonosa kéreti erre, ha azonban a király hive . . . hebegte a pincér.

— Hive vagyok minden kormányzatnak, amelynek uralma alatt jó dolgom van. Beszélhet nyíltan.

— Lajos Fülöp ő Felsége Párizsból menekülve nagy kíséretével ide érkezett. Itt megebédel és azután folytatja útját Angolországba. A szálló tulajdonosa az egész épületet rendelkezésére bocsátotta. Azért kérjük többi vendégeinket, hogy ő Felségének ittléte alatt szobáikban tartózkodni szíveskedjenek.

Féval készséggel tett eleget a szálloda-tulajdonos kívánalmának és mivel még ugyanaz nap Párisba utazott, a majolika balesetről egészen megfeledkezett.

A hires regényíró évek múlva ismét Calaisba jutott és ugyanazon szállóba hajtatott

Midőn az olvasó-terembe nyitott, rögtön feltűnt neki a piros bársonnyal bevont kicsi asztal, melyen üvegbarang alatt az összetört majolika cserepei voltak elhelyezve.

— Mit jelent ez? — kérdé Féval az ott álló szállodatulajdonostól.

— Uram, ez történelmi ereklye, melytől a világ minden kincséért sem válnék meg. Midőn Lajos Fülöp Angolországba való menekülése közben rövid ideig nálam tartózkodott, a kandalló párkányára helyezett majolikavázát a földhöz vágta és kiáltotta:

— Ilyen sors érje minden republikánus ellenségemet 1

— És ki látta és hallotta ?

— Piccéreim',egyike, később pedig mások is megerősítették a pincér állítását.

— Féval mosolygott és mert a boldog tulajdonost nem akarta megfosztani a történelmi ereklyétől, nem világosította fel a majolika valódi balesetéről.

Porosz báró, orosz gróf.

Turgenjeff államtitkárt, a hires iró fivérét állítólagos forradalmi nyilatkozatai miatt I. Miklós orosz cár uralkodása kezdetén halálra Ítélték.

Az államtitkár, pőrének megkezdése és lefolyása idejében, megrongált egóssségének helyreállítása céljából külföldön tartózkodott.

Stein porosz báró, miniszter korában gyakran érintkezett Turgenjeff államtitkárral és bizalmas őszinte barátság fejlődött közöttök.

A báró ismerve barátjának nézeteit, meg volt győződve, hogy igazságtalanul ítélték el.

Lappenbergi birtokán meglátogatta Goioffkin orosz grőf, aki tagja volt annak a bíróságnak, mely Turganjeffet halálra Ítélte.

A legridegebb üdvözlés után azonnal kérdezte Stein:

— Turgenjeffet ön is halálra ítélte ?

— Nem tagadom — válaszolta Gö'offkin gróf, akinek hangja elárulta, hogy a rideg fogadtatás és a barátságtalan kérdés kellemetlenül érinti.

— Bűnösnek tartotta?

— Bűnös tulajdonképen nem volt.

— A pörirafokat áttanulmányozta pontosan ?

— Kérem kedves báró, a pöriratokat orosz nyelven Írták és mint tudja, Franciaországban neveltettem.

— A pöriratokat nem ismerte és mégis halálra Ítélte?

— Hiszen tudtuk, hogy külföldön tartózkodik s igy nem érheti baj.

Stein báró ülőhelyéről fölemelkedve kiáltotta :

— Pfuj gróf ur — pfuj gróf ur — pfuj gróf ur! — Azután egy pillantására sem érdemesítve a megszégyenített grófot, elhagyta a szobát.

A gróf csak akkor lélekzelt nyugodtan, mikor Stein báró birtokának határát átlépte.

Többet ésszel mint erővel.

Kisebb fejedelemség uralkodó hercegnőjét a szomszédos ország hatalmas királya szerette. A korlátolt eszü és sokkal korosabb király udvar lásától menekülni kívánt a fiatal hercegnő, de ellenségévé nem akarta tenni, mert ez kic-i fejedelemségére veszedelmet hozhatna.

Midőn a király egy alkalommal ismét előhozakodott meleg érzelmeivel következő választ nyerte:

— Hűséged megindi'ott és azt jutalmazni szándékozom. Ha bizonyos feladatot siketül megmondanod nőd leszek. —

— Kérlek mi az a feladat ? Ha emberi erővel megoldható, kívánságod teljesülni fog, —

— Kelj útra és következő három dolgot igyekezzél felkutatni:

1 Ésszel legyőzhető előítéletet,

2. Oly ostobaságot, amelyet ember még nem követett el,

3 Óiy gyalázatos rágalmat, amelyet senki- sem lenne képes megismételni.

A király örömben úszva rendelte meg a lakodalmához szükséges előkészületeket, mert szentül hitte, hogy rövid idő múlva királyi palotájába viheti a szép hercegnőt.

Azóta 1000 esztendő telt el, de a király mai napig sem tért vissza útjáról.

Heti krónika.

Mint valami kedves, békés csendes sziget olyan volt a mai idők zugó zivatarában a ref. egyházmegye közgyűlése.

Igazán olyan jól esett régi ismerőseinket viszontlátni, a béke apostolait s ami nemes szivü főispánunkat, aki végre egyszer már nem hadi dologban jött ide, hanem igehirdeíőnek állt be.

Nagyon szép volt az egész gyűlés, hangulatos, magasztos és nívós. A főispán székfoglaló beszéde tartalmas, értékes. Csaba nem szeret szónokolni, inkább a tettek embere, de ezúttal állásához méltó szónoknak bizonyult, a Soltész felolvasása pedig általános nézet szerint igazi alapos és irodalmi becsű tanulmány volt, mely a helyett, hogy elbusitott volna, inkább gyönyörködtetett minket, örömöt hozott, közénk idézte Heimeczy barátunknak kedves, barátságo-, vonzó alakját.

Ha visszaemlékezem vagy harminc esztendőre, magam előtt láiom a mindig nyájas, közlékeny Ujfalussy Sándor népszerű egyházmegyei gondnokot, utána, a komoly, mély gondolkozásu Degenfeld Sándort, aztán a lelkészek őszinte lelki- testi barátját Heimeczy Józsefet és most méltóan sorakozik hozzájok a szeretet embere : Csaba Adorján.

Megható szép vonásai voltak a gyűlésnek, az ebédnek is és noha háborús időben nem szeretem a beszédeket, tudja Isten, ezek a tósztok nem voltak összeférhetlenek a harci állapottal, talán még megnyugtatóan is hatottak.

Az egész ebédben legfeljebb az bosszantott, hogy hamar kezdték, én két óra előtt öt perccel ott voltam és már is lekéstem az első fogásról. Ha bankett lett volna, most pattognék a rendezőség ellen, hogy igy meg úgy, nem járja elenni az ember elől a levest, nekem nem is ebéd az ebéd leves nélkül stb. Mivel azonban a főispán vendegei voltuak, nincs jogunk kritizálni. A házigazda akkor ül az asztalhoz, amikor akarja.

Józsi pedig kifogyhatatlan volt a jó nótákban s hozza figyelmes is, mert himnuszokat minél kevesebbel játszott. Ha szövetségeseink himnuszait végig akarjuk zengedezni, akkor német, osztrák, török, bolgár, magyar nótára van szükség, s ha ebéd közben állani kell ezek alatt, akkor szinte a tálalás el is maradhat. Ezért okos dolog volt, hogy csak a hideg tészta alatt kellett a Wacht am Rheint megélvezni s ezzel lefejeztük magunkat.

Persze hogy csak az éjfél vetett haza az ebédrői, vettük, a buakós botunkat és egy jól töltött kedves nap emlékével, nekiindultunk az éjszakának meg a furkóval; mert hát az ebek méltóztattak megint megveszni, bizony jó volna a gyermekeket is nagy botokkal küldeni az iskolába, hogy védhessék magukat, legalább az én időmben rendesen a veszett — kutya — világban a többi kétezer gyermekkel együtt valóságos pásztorbotokkal indult a múzsák szent falai közzé _____ a krónikás.

Gyűjtsünk csalánt, adjunk gyapju- kaucauk-, gummi- és selyeui-hulladókot a hadsegnek.

Személyi hir. timaregla, János városi aljegyző, főhadnagy a héten szabadságon városunkban volt.

A sebesültek okt. 19-én a hölgyek vacsora- pénztárától juhpörköitet kaptak burgonyával körítve. A 70 adagból 20-at Element Árpádoé ajándékozott, 50 adagra a hozzávalót a pénztár adta 48 K 10 f értékben. Magát pedig az 50 adag vacsorát Gita Jusztinná, Révész Jánosné, Soltész Eiemérné, Wienerberger Balánó voltak szívesek