Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-24 / 4. szám
(2) 4. szám. 1915. Január 24. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE pénztárt létesít. Megértette az egyszerű emberekkel, hogy a jó esztendő adományából a gyenge, sőt a rossz esztendőkre készüljenek elő, amikor egymást segíthessék. Kérte őket, adjanak terményeikből ajándékba a magtárba e célra, ó járt elől az adakozásban is jópéldával. Három év alatt 9000 koronánál többet adott igy össze a nép. Évek során olyan tőkéjük gyűlt, hogy iskolát, uj papi, tanítói lakást építettek s a községi szövetkezetnek szép helyiséget emeltek. De abban a községben éhező nem volt. A magtáregylet bírta és adtak kamat nélkül a jövő évi termésre magot kölcsön annak, aki különben szükséget látott volná és adtak a legszegényebbeknek ingyen is. Udvarhelymegye Homoródszentpál községében, mely 750 legnagyobb részében unitárius vallásu lakost számlál a derék Ürmösi József unitárius pap 8 év alatt nehány lelkes embernek segitségével szövetkezetét létesített, mely a 8-ik évben 41.682 korona forgalmat produkál, tejszövetkeze- tet állít, mely 10.000 koronánál több pénzt hoz be évente a községnek, legelőt javít, 35.000 koronáért »Szövetkezeti népházat« épit, melyhez a homokot, követ s közmunkát ingyen adja a város kicsinye-nagyja. Vagyonuk van, adósságuk semmi. Én úgy gondolom, ez a nagyobb megpróbáltatások alkalmára okos előrelátást, ésszerű berendezkedést jelent. Ahol igy gondolkoznak, ott az emberek egészséges, helyes elvet követnek. így aztán a mai küzdelmet is könnyebben kiállhatják. Sajnos, ilyen »Boldogháza« kevés van. Mi a legtöbben csak a kedvező, a derűs időre számítunk. Ha nem igy tettünk volna, alig volna szükség segítségre. Akkor az existenciájában megtámadott iparost a helyi ipartestület, a kereskedők, a kereskedői kör, mindazokat, akik rászorultak, akár saját egyházaik, akár a város segíthetné. Ha erősek volnánk, a hadbamentek családjainak az éhenhalástól való megmentését minden község a maga erején végezné s amit az állam segélyül két kézzel szór, megmaradhatna más országos feladat teljesítésére. Nagybánya, 1915. január 20. Székely Árpád. Háborús apróságok. Szmik Antal budapesti igazgató-mérnök, akinek lelke minden kulturális dolog iránt annyira fogékony, aki könyveket ir, háziipari, néprajzi tárgyakat gyűjt, jótékony egyesületeket istápol, kiállításokat rendez, múzeumokat, egyházakat támogat, stb. most 251 darab háborús apró tárgyat szedett össze s ezeket a helybeli múzeumnak ajándékozta. Hálás köszönettel fogadja városunk muzeum egyesülete a nekünk most is becses, a jövő nemzedéknek pedig megbecsülhetetlen értékű apróságokat s talán nem lesz éppen érdektelen, ha e tárgyak jegyzékét ismertetésül itt közöljük : I. Különféle nyomtatványok: 1. Bizalmunk az egyesült erőnkben. 2. Éljen a királyi 1914. 3. Éljen a haza, király, hadsereg, Vilmos császár. 4. Éljen a fegyverbarátság. 5. Éljen a király! 6. Népeimhez! Az európai háború emlékére 1914. julius 28. 7. Emléklap a háborúból 1914. 8. Európa 1914. 9. A háborús Európa térkép karikatúrája. 10. Humoristiche Karte von Europa, im Jahre 1914. 11. Humoristische Darstellung der Wappen unserer Feinde 1914. 12. Imádkozik a király. 13. Europäische Treibjagd. 14 Europäische Keilerei 1914. 15. Schlachtruf Gedenkblatt. 16. Éppen jókor jött. Karrikatura. Összesen 16 darab. 11 Háborús képes levelező-lapok 1. A király, trónörökös és az uralkodóház 2. Vilmos császár — — — — — 3. Veres Kereszt — — — — — 4. A m. kir. honv. min. hadseg. hivatala által kiadott — — — — — 5. 1914. Mikulás — — — — — 6. 1914. Karácson — — — — — 7 1915 üj-év— — — — — — 8. Katonai typusok — — — — — 9 Háborús képek — — — — — 10. Verses háborús képek — — — 15 drb. 1 » 4 » 12 » 2 » 4 » 2 » 7 » 15 » 6 » két, amint aláhajolnak egy sebesült hőshöz, szemébe néznek melegen s a bekötött fejükre pillantva eddig ajkukra nem talált uj hangon megkérdezik : nem fáj ? . . . Igaz, amit Prohászka mondott erről: »a háború kalapácsa kikalapálta belőlünk a hideg földi önzést, a gőgöt, a rész- vétlénséget, az idegességet s belénk kalapálta az összetartásnak, a törhetlenségnek, az egységnek a lelkét s attól tudunk részvéttel lenni, szeretni, könyörülni és ellágyulni « Ezért keresem én a háború borzalmai és pusztításai, a hadakozók vadságai között az alkotást, a szépet, az emberiest. Ez is elég, hogy az egymással farkasszemet néző seregek rajzásában a jobb, a nemesebb embert lássam, az örök, a belül is fejlődő embert erezzem meg az uniformisok alatt. Ez is elég, hogy a háborúban a humánussá got figyeljem. * Ennek a háborúnak megvannak a maga nem is olyan tulmélyen mozgó politikai, gazdasági és népérzelmi okai, de a közvetlen oka egy minden emberics érzést mélyen sértő rémtett volt. És ennek a hatása nem utolsó erőforrás, tehát nem figyelmen kívül hagyható tényező a háború erőviszonyainál. Mikor ott, azon az emlékezetes sarajevói utcán eldördült a gyilkos revolver, az összefutott emberek és reudőrlovak által felvert porgomo- lyagból és benzinfüstből — úgy láttuk — két fehér galamb — két szerető lélek — szállott felfelé . . . Talán akkor is még egyszer a fészkük felé, a konopisti kastély felé , . . És ekkor történt valami . . . Az uralkodóház gyásza, tragikuma — demokratizálódott. A finom érzésű kulturvilág elsáppadó arcára odavetette árnyát a megtorlás gondolata s ugyanakkor a kis emberek szive és ökle is összeszorult. Kis emberek sírtak a nagy gyászpompában: az embert, az emberi élet boldogságát, a szép családi élet szétrombolását siratták és szánták. Oh az a három kis árva — ugyan ki veszi észre? — hatalmasabb tényező e háborúban, mint a diplomácia egy-egy tétovázó lépése: azok sírása minden félrevert harang zúgásánál inkább izgatta a lelkeket: azok mozgósítottak Sziveket. A kunyhók világa megérezte a villámütést, mely a trón várományosát terítette le. A kibontott zászlók felett ott lebeg, ott vezényel most is a fehér hadvezér, az apákat véres áldozatra hivó apa. Oh a hadvezérek, az árvákat hagyott fehér hadvezérek verhetetlenek. Varázserővel kommandiroz- nak. Varázserővel, mely a sziveket melegíti, a karokat acélozza meg... Lelkeket köt magához. Ha ez a régen készülődött háború nem azzal a szivünkbe vágó uvertürrel kezdődik, a mi o'da- lunkon a fizikai kisebbséget nem pótolta volna ki az az erkölcsi fensőséges öntudat, mely a mi katonáink kezébe, abba a szuronyt szorító kézbe erőt sugároz. A háború oka determinálja e háború célját is. Az egyik oldalon villogóbb a katonák szeme, élénkebb a vitézek nótája, áhitozóbb az imája, mert tudják, hogy igaz ügyért harcolnak. A másik oldalon valami sötét átok kúszik a csapatok mögött, a tervek elrontódnak, a vitézek megroppannak : teher van a lelkükön, a gonosz 11. Tréfák és karrikaturák — — — 38 drb 12 Ugyanaz — — — — — — 9 » 13. Mozgatható képes levelező-lapok — 2 » 14 Horvát vöröskereszt lev.-lap — — 1 » 15. Tábori postai lev.-Up — — — 1 » Összesen 119 drb 111 Különféle kiadványok: I. Az általános háborús mosgósitás alkalmára. 2 írna Ferencz Ferdinánd és nejéért. 3 Hej, Nándorfehérvár. Benjamin Ferenctől. 4. Gyászjelentés Belgrád elestéről. 5. Humoristiches Extra-Blatt.-Der Völker- Virieg 1914, 6: Ki lesz a világháború győztese ? Talányos térkép. 7. Az 1914. évi világháború rejtvénye. 8. Vier die eich Gründlich verrechnet haben. 9. Ima a hadbavonultakért. 10. Hadsegélyző hivatal: Tájékoztató nyomtatvány. II. Hadsegélyző hivatal: Hadsegélyző emlékérem-nyomtatvány. 12 Hadsegélyző hivatal: Felhívás, 13. A háború könnye, mosolya, szivárványa 1 füzet. 14. Előre! 2 füzet. 15. Mit kell tudni a háborúról ? füzet. 16. Der Volker-Krieg 1914. füzet, matric- képekkel. 17. Egy magyar hős etc. elbeszélés, fűzet. 18. Kikap a szerb, harci dal. 19. Harci-dalok. 20. Honvéd induló. 21. A háborúba induló katonák dala. 22 Nóta a szerb háborúból. 23. Uj csatadalok. 24. Csata-induló. 25. Ének Belgrád bevételéről. 26 Harci induló. 26. Legújabb harci dalok. 28. Belgrádi baka-nóta. 29. Tárca-naptár 1915-re. 30. A hadsegélyző hivatal árjegyzéke. 31. A hadsegélyző hivatal számla-lapja 2 filléres. 32 A hadsegélyző hivatal számla-lapja 10 filléres. 33. Offizielle Sammlung osztrák számla-lap 2 filléres. dolog léleksorvasztó tudata ... A háború oka nagy erőt ad, vagy erőt vesz s a háború célja vagy lelkesít vagy elcsüggeszt: az igazság még a vesztett csatát is úgy erősít elviselni, mintha a győzelem már megvolna, a gonosz ügy szolgálata a diadal után is borongó sejtelmekkel sötétíti, árnyékolja be a lelkeket. A sarajevói merényletet a mi népünk nem politikai merényletként fogta fel, hanem a családi boldogság templomrombolásaként és igy nyertünk mi egy hatalmas, minden felkészültségnél erősebb, minden szövetségnél jelentősebb erőforrást, a nép lelkének egybeverődését, résztvevő hozzásimulását megpróbált, koronás királyához s hallgatag, elszánt rajvonalba tömörülését a szív birodalma ellen merényletre vetemült sötét hatalmakkal, a békében háborút készítő, bombás és revolveres hatalmi érdekekkel szemben. íme az ember. Ecce homo. Ez a felkiáltás tolult ajkunkra, midőn láttuk a családjuktól búcsúzó, gyermekeiket sorra megcsókoló hős népfelkelőinket csatába indulni Ott volt a szemükben az igazságos ügy diadalába vetett bizalom, ott az a tudat, hogy fegyverét egy láthatatlan hatalom adja kezébe; ez irányítja a célzásnál, ez. veszi körül szivét valami varázspáncéllal, melyen nem tud áttörni a félelem, ez csendesíti el haza- vágyó lelke zúgolódását, ez édesiti meg a halálosan sebzett szivének utolsó dobbanásánál a végső búcsút ... Ez az ágyuknál hatalmasabb erő: az igazság szövetsége, amelyik seregnek oldalán ez áll, fölényben marad az. Miért?
