Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

1 / Nagybánya, 1915. Julius 4. — 27. szám. f 4 J ■ XLI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET Hl ivxiisiiDJBisr -v\a.s / ■” KÖZLÖNYE TCiSíls.fitdsi arak : Kpjész. évre 8 K. Félévié í K. Negyedévre 2 IC, ===== Egyes szám 20 fillér. ===== mám «sarsssa ————mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmattmmmttma Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: SÉVÉSZ TuLiTOS. á ki adóhivatal: a 20. szám alatt. NAGYBÁNYA IS: = Uj kenyér előtt. A következő gazdasági esztendőben megváltozik az ország helyzete a gabona- nemüekre nézve. Az elmuU háborús év a gyengébb termésűtek közé tartozott és so­káig nem i.s volt keverési rendelet, nem volt rcquirált gabona. Most azonban jó termésre van kilátás és a gabona az állam monopóliumát ké­pezi. Minden kenyérmagra rá teszi kezét az állam s okszerűen beosztja, amint szük­séges. Ily változott viszonyok közt önkénte­lenül fölmerült a gondolat, hogy a város lássa el maga magát gabonával. Bay Lajos orsz. képviselő indítványt adott be erre vonatkozóan a képviselőtes­tülethez s ő úgy akarja a dolgot megol­dani, hogy a város ezt a kereskedelmi kér­dést, a maga kereskedelmi szerve: a ta­karékpénztár állal hajtsa végre. A lisztélelmezési rendszer minden apró­lékos kis mozzanata rendelettel van meg­határozva, úgy a vételárak, mint az eladási árak, az őrlési, zsák, kezelés slb. dija, úgy hogy e tekintetben alig érheti a várost a legkisebb csalódás is. Mondják, hogy Nagybányának 16000 q búza kell egy évre, 15 vaggon egy hóra, ennyit engedélyez az állam, valószínűen a közeli vidékekről, hogy a szállítás nehéz ne legyen. Ennyire kell berendezkedni, ennyire elkészülni. Ez tehát igazán nem ; sötétbe való ugrás, hanem tiszta számiiá I az egész. | A lisztet helyi malmok őrlik, helyi 1 kereskedők árusítják, kiknek plombos zsá­kokban adja ki a takarékpénztár. Hogy me­lyik üzlet mennyit adhat el. azt a hatóság állapítja meg. Bay Lajos képviselő indítványát a köz- ! gyűlés szerdán elfogadta s ő meg is indult ebben az ügyben mindjárt másnap hogy a városnak a jogot megszerezze. Mi, úgy hisszük, hogy úgy a mennyi­ségre, mint a minőségre nézve is teljesen megnyugtató lesz, ha a kezelést a takarék- pénztár teljesiti s ha annak élén olyan em­ber áll, mint Bay Lajos, aki odaadással karol fel minden jó ügyet s nem sajnálja a fáradságot ott, ahol polgártársai javáért kell tenni valamit. Zerőszét Múlt szombaton igen szép és nagy érdek­lődő közönség gyűlt össze a Kaszinóban, hogy meghallgassa Zsembery Ilona növendékeinek na­gyobb szabású vizsgálati hangversenyét. A háború komor, rémes hangulata közben igazán jól esett ez a finom, kis művészi est, oázis a vihartól fölkavart félelmetes sivatagban! Tehát a háborúban sem hallgattak a mú­zsák, bizony tanult az a 19 növendék eleget és szorgalmasan, nem hallgatott el, hogy végül ilyen nagyszerű eredménnyel léptek a közönség elé. S igy is kell ennek lenni. Hazánk egyik leg­nagyobb fia, mindjárt a háború kezdetén hang­.nindennek a maga rendes ui-.uii;ucíi Ken mennie, hivatalok, intézmények, iskolák mr-g nem szűnnek, épugy meg kell ala­pozni a jövő nemzedék kultúráját, mintha nem is volna világháború. A hagverseny két részből állott. Szünóra | után a haladók, a nagyobbak, ezek a kész kis művészek versenyeztek. Mig az est elején a ki­sebbek játtszottak. Bizony Damokos László, Glück Ilonka. Gurszky Gabriella, Steinfeld Eszti, Weisz Margit fölléphetnének már a nagyok koncertjé­ben is egész bátran és nem csekély sikert arat­nának, de Mostis Piroska, Stella Aranka, Szántó Rózsi is kivették irigylésre méltó részüket a si­kerből. Mull számunkban az egész rcürort lekö­zöltük, móltóztassék csak ott ismét elolvasni a darabok címeit, micsoda nehéz dolgokat oldottak meg ezek a lelkes gyermekek. Annak a sok vi­lághírű, klassikus szerzőnek örökbecsű müveit szépen és hibátlanul előadni, egyéni felfogással játszani igen-igen nagy feladat, melynek ily szép megoldását valóban tudják honorálni a zene- értők. És a kisebbek közt sem akadt egyetlen egy gyenge sem. Fischer Károly sokra viheti, ha ta­nulni fog. Szentmiklóssy Józsi erőteljesen, szinte férfiasán játszott. Kremniczky Rózsika teljesen preciz volt. Fischer Edithnél a tiszta játékot di­csérjük, Szerencsi Ágneske, határozott erőteljes játékos, akinek jövője van. Alföldy Mariska ked­ves jelenségként hatott, mig Korponay Máriánál a nagyon biztos játékot kell kiemelnünk. Teleki Gabriella grófnő szép tehetség, nyugodt, méltósá- gos játéka, minden póztól ment tartása minta­szerű. Miskovszky Edithnek el kellett utaznia egy I Katona dolgok. — Irta: Incze Gábor. — Az ezredes halála. Hetek óta bömbölt az ágyú, ott fenn Galí­ciában, mind a két részről, A mi tüzérségünk derekasan működött, de mégis csak annyit tu­dott elérni, hogy a gyalogság, előreküldött grá- nátaik oltalma alatt, 1700 métert tett az ellenség felé. Igaz ugyan, hogy sokan elestek, de mégis árkot tudtak ásni a mieink és pozitiójukat meg­tartották. A legénység egy része, mintha csak dagadó párnákon feküdnék, úgy aludott a nagy előre ha­ladás után, a lövészárok fenekén. A másik kisebb rész őrködött és egy-két golyót küldött át oly­kor-olykor a testüket mutogató muszkáknak. A tisztikar teát főzött egy kis farakás lángja fe­lett. Kedélyesen beszélgetnek, cseppet sem gon­dolnak a halálra. B . . . . hadnagy mulattatja a társaságot, elmés ötletein, találó megjegyzésein mindenki nagyot nevet. — Uraim, öt óra. Menjen mindenki a sza­kaszához! Költsék fel a legénységet. É'jeli rohamra készülünk. A tüzérek előbbre jöttek. A tisztek felhajtották a jó meleg theát és mindenilt elment helyére. Az ezredes adjutánsá­val, a kis B . . . . hadnaggyal végigment a lövészárkon és buzdította a bakákat. Majd pedig felment egy dombra és onnan nézte távcsövével a muszkák sáncait. Nagyon nagy merészség volt tőle Biztos célpont volt az ellenségnek. — Ezredes ur! vigyázzon az Istenért, jöjjön onnan, ne tegye ki magát a biztos halál­nak. Szólt a kis hadnagy a domb mögül. — Maga fog engem rendre utasítani! ? Hall­gasson. Csak magára gondoljon, ne törődjöö velem. Ezen nem épen finom válasz után tovább is az ellent nézegette. A hadnagy épen sétálói akart a 3 lépésnyi földhányás mögött, mikor zuhanást hall, oda néz, az ezredes fordult le a dombról. Hozzárohan. Sapkáján át a vér szivárog. Még él. Szemét az adjutánsra veti és megtört hangon szól: — Bocsásson meg hadnagy ur! Bocsánat! Ne vegye zokon, felejtse el, hogy milyen durván válaszoltam. Felejtse el 1 Többet nem szólhatott. Szeme felcsuklott, feje hátrahanyatlott. Meghalt a hadnagy karjai közt. Lefektették a sáncárokba, betakarták egy sátorponyvával és földet hánytak rá. Ennyi volt a temetése. Az őrnagy átvette a vezényletet. Alarmot fuvatott. Rohamot vezetett a muszkák elleu. S örnyü tusa volt. Sokan elestek a mieinkből, de mire a nap felkelt, urai lettünk az ellenséges lövészároknak. A népfölkelő. Messze messze idegen határon épen most váltják az előőrsöt. A káplár etmondja a szo­kásos parancsod hogy addig nein szabad ezt a j helyet elhagynia, mig fel nem váltják, vagy vissza ! nem hivják. A paraact elmondása után kezet szőrit az őrrel, aki utána kiált a távozónak : — Kádas sógor! aztán ha elhullok, elpusz­tulok vigasztalja meg a feleségem. Hátha nem láttjuk többé egymást. Isten áldja meg! — Isten áldja, ne féljen, látjuk mi még egymást! — Lehet, vagy itt, vagy ott fenő, A káplár elmegy az őrséggel, egyideig hallatszik bakkancsuk cgyhaDgu csikorgása a ke­ményre fagyott havon, aztán csak mozgó alak­juk körvonalai látszanak a ködben. Végre az se látszik. Az öreg népfölkelő magában marad gondo­lataival. Lelke visszaszáll a kis erdélyi faluba, hol sok kedves rokonnal, ismerőssel találkozik. Mindenre vissza emlékezik. Ott rakosgatja a tüzet, morzsolják a kukoricát, cgy-egy mese elbeszélése mellett. A család apraja-nagyja hallgatja. A leg­kisebbik elaludt anyja kebelén. Könny pereg le szeméből arcára. Hogyne peregne, mikor ilyen édes-keserű emlékek jutnak eszébe. Lelke a múlt emlékei közt barangol. Eszébe jut életének legkisebb mozzanata is. Min­den mi valaha megörvendeztette, boldoggá tette. Minden. Fülébe cseng a kis templom harangja. Olykor-olykor leveri magáról a havat, le­törli fegyverét, pár lépést tesz jobbra-balra és ismét gondolatainak és emlékeinek adja át ma­gát. Teheti, van ideje. Lassan virrad. Már fel kellett volna, hogy váltsák, de hasztalan vájra Kádas káplárt. Egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom