Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-20 / 25. szám
Nagybánya, 1915. Junius 20. — 25. szám. XLI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE'' MEGJELENIK MIlSTDEISr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 2U fillér. Felelős szerkesztő és lapíulajdonos: RÉVÉSZ jJ^ISTOB. Szerkesztősén s kiadóhivatal : Felsőkányai-utca 20. szám alatt. = SZÁM NAGYBÁNYA U: = ^ i.... A drágasággal szemben védekezzünk. Ijesztő mértékben nagy a drágaság. A termelők uzsorásként használják ki az alkalmat velünk fogyasztókkal szemben. Hát ez bűnös közöny tőlünk s büntető bűn a termelők részéről. Tennünk kell ellene valamit. Szövelkezési, összebeszélési módon kell tennünk. Úgy gondoltam, hogy gyűljünk Össze egy nagy gyűlésre. Hívják össze a gyűlést a szerkesztő urak. Minden utcából 6-8-10 férfi vagy nő jelenjék meg. Állapítsák meg mindenféle a piacra hozható eladásra szánt élelemfélének az árát. Méllányos, nem magas árakat kérünk. A háború előtti árnál 1570 kal lehet magasabb legfölebb a mostani ár. A gyűlésben résztvevők adják tudtára az összes utcabelieknek s a rendőrséget kérjük fel, hogy a város társadalma által megállapított ez árakat ellenőrizze s engedje meg, hogy a polgárok közül önként erre vállalkozó felügyelőkkel ellenőriztesse. Aki a megállapított árnál többet akar adni, azt figyelmeztetjük a társadalom által megállapított árra. Drágábban vennie senkinek sem szabad. Ez becsületbeli kötelesség legyen. A viszonlelárusitók sem a város végén, sem a vásár alkalmával délelőtt 10 óráig nem szabad hogy vegyenek semmit. Különben ez talán már meg is van állapítva. De tegyünk még egyebet is. Ha kell sztrájkoljunk. Csak 2-3 alkalommal ne venne senki a termelőtől, tudom, esze nélkül adná, vagy talán megenné maga? Igaz az, hogy a drágaságot csak mi törhetjük le fogyasztók, más senki és igaz az, hogy velünk szemben sok-sok igazságtalanság történik. Hogy lehet az, hogy mi ennyire a fejünkre növesztünk mindenkit, még az eladókat is? Ha adatokat szerzek mindenről, alkalmilag egy furcsaságokkal tele irt kutyanyelven beszámolok. Addig is védekezzünk a drágasággal szemben. —d. Gondoskodjunk a hús és tej pótlásáról. Hálával teli szívvel gondolunk a közeledő aratásra. Déli vármegyéinkben az aratók ezreinek háladala zeng, dicsőítve a magyarok Istenét, hogy az oiy sok reménységgel várt termést megadja hű népének. Nem sikerült tehát ellenségeink gonosz szándéka: a nekünk szánt éhhalál. Megmutattuk, hogy ha kell, tudunk nélkülözni és sóhajtás nélkül mondunk le a buzakenyérről, finom tésztáról és ha kell, a húsról is nagy célunk, a győzelem érdekében. Az uj termés néhány hét múlva Isten segedelmével kellő mennyiségben forgalomba kerül. Óvakodnunk kell azonban anna** *. t ‘ ’ "t is, hogy most aztán bőségesen bánhatunk t liszttel és elláthatjuk magunkat egész évre. Mé0 szokhattuk az elmúlt hónapokban a liszt nélkülözését s ezt a nyár folyamán fokozhatjuk is. Különösen a hüvelyesek magv^i, mint a borsó és bab alkalmasak a liszt pótlására, melyek piacunkon később nagy tömegben kerülnek eladásra. Nagy fehérje tartalmuknál fogva nemcsak a kenyérmagnak. hanem a hús, tej és tojás pótlására is alkalmasak. Közös takarékossággá lés amíg alkalmunk van reá, más élelmiszerek fogyasztásával elérhetjük, hogy egész éven lesz kellő mennyiségű lisztünk és a gyermekek, meg a betegek nem fognak hiányt szenvedni. Az ország fölöslegét pedig tél végén és a következő tavaszon használhatjuk fel, midőn nehezebben eltartható tápszereink már fogytán lesznek. A liszt pótlására burgonyát is használhatunk, melyből elég nagy termésünk Ígérkezik s melyhez ma is elfogadható áron jutunk. Pár nap múlva pedig az uj burgonya is megjelenik, mint tömegfogyasztási cikk piacunkra. Háztartásunknak nélkülözhetetlen cikke, a rizs oly magas árt ért el, hogy le keli mondanuk gyakori élvezetéről, sőt megtörténhetik, hogy egyáltalán nem kerül forgalomba s igy ezt is zöldségfélékkel kell pótolnunk. A hús már drágább nem lehet. Ma fényűzés és embertársaink megkárosítása a fölösleges húsfogyasztás, mert nem kerülhet oly nagy tömegben eladásra, hogy a keresletet ki tudná elégitni és igy a folytonos áremelkedést idézné elő. Gondoskodjunk tehát olyan eledelekről, melyek a hús legfontosabb alkotórészét, fehérjét tartalmaznak. Legelső helyen áll a tej. Csakhogy ezt nem tudjuk mindnyájan beszerezni, most magas árak mellett sem áll elegendő mértékben a fogyasztók rendelkezésére. Lemondunk uzsonáinkról és hagyjuk azt a gyermekeknek meg a betegeknek, kiknek ez a főtáplálékuk s tőlük ezt megvonni lel- ketlenség és bűn a jövő nemzedékkel szemben. — Sok fehérjét tartalmazó tápszerünk a tojás is, melyei a húst és tejet kiválóan pótolhatjuk. Gondoskodjunk tehát már előre téli tojásszükségletünk fedezésérről, különösen azok, kiknek nem ál módúkban a tejelő tehén igen magas áron való beszerzésére. Evégből a vásárolt vagy magunk keltette csibékből a jérezéket ne vágjuk le, gondoljunk a nehéz télre és 6—8 darabot hagyjunk meg belőlük tojásnyerés végett, hogy ne legyünk kitéve a falusiak határt nem ismerő kapzsiságának. Számolnunk kell azzal, hogy a falusi gazdasszony kevés tyúkot hagyott meg, nem csoda, hiszen egy tyúkért ma annyit kap, mint máskor egy malacért. A pár hetes csibéket ne etessük tisztán tengeri kásával, jól fejlődnek azok a konyhában felgyűlt hulladékoktól is Különösen értékesíthetők igy a házi hulladékok oly háztartásokban, hol sertést nem tartanak. Ilyenek a főtt burgonyahéj, zöldséghulladékok, áztatott kenyérhéj és a kertből kikerült felaprózott gyom kevés tengeriliszttel vagy darával keverve. Ha a legutolsó morzsát sem hagyjuk veszendőbe menni és minden, bár csekélynek és értéktelennek látszó hulladékot összegyűjtünk, kevés költséggel csibéinkből őszre tojótyúkok válnak. Ha gondoskodunk róla, hogy tyúkjaink a tél folyamán az említett eledelek mellé kevés árpát vagy tengerit kapjanak, igy háztartásunk mérsékelt tojásszükségletét fedezni fogják és a hús és tej hiánya nem lesz oly elviselhetetlen, ha némileg pótolni tudjuk. , jnt mögött. uázium értesítőjét lapozgatva bizonyos féiuieiegedést érzek s annak a lelkesedésnek és tissteletnek érzése kap meg, amely teljes mértékben a naivságig meg szokott ragadni, valahánys-or a másokért való munkának híveivel találkozhatom s valahányszor a köznapiasságon felülemelkedő emberi cselekedeteket látom. A tanítással foglalkozók munkáját meglehetősen tudom értékelni s a nevelésnek gyönyörű eredményéért magam is dolgozgatom úgy ahogy. Azt a képet, amelyet az igazán derék emberi tulajdonságok tesznek ragyogóvá s mely a valóban kiváló embereknek nagy tulajdonságait adja, munkámnál állandóan magam előtt látom. Tudok lelkesülni a jóért, a gyermekes tisztaságért, az emberi derékségért. Talán leginkább a mások javáért való fáradozás lep és hat meg. Ennek hatása alatt mégis mint apa szeretnék arról a munkáról szólani, ami nálunk a gimnáziumban hazafias, áldozatot adó, fárasztó front mögötti munka volt s ami nekem és azoknak, kiknek fiaink voltak ez intézetben anyagi és erkölcsi takarékosságot jelentett s a szellemi tökének gyarapodását elősegítette. Az értesítő 14. oldalán a többi között az igazgató ezt irta: »A helybeli városi társadalomnak hivatott szakemberei szives készséggel jöttek az intézet segítségére s az ellátatlanul maradt mathemalika, fizika, természetrajz, rajzoló geometria és görögpótló rajz tanítására minden díjazás nélkül vállalkoztak: Beyer Jenő m. kir. erdőmérnök, kápolnai Pauer Viktor m. kir. bányamérnök, Mikold András festőművész, ifj. Molcsdny Gábor m. kir. s.-erdőmérnök, Sípos Dezső állaravasuti mérnök, Stkicsák Ödön gépészmérnök és Veress József m. kir. főbányatanácsos.« Ezek az árak voltak azok, akik lehetővé tették, hogy a gimn. növendékei egy évet el ne veszítsenek, akik maguknak a munkájukat jóval megszaporitották, csakhogy e város és vidéke lakóinak ez intézetben lévő jövő férfinemzedékét tudásukkal, emberszeretetükkel vezetni segítsenek s akik minket szülőket hálára indítottak e cselekedetükkel. Derék hiányzó tanáraink helyét, kik a hazáért való védelem miatt vannak távol ma is, igyekeztek betölteni úgy, hogy nekünk gyönyörűségünkre, gyermekeinknek hasznára, jövő épülésükre, javulásukra szellemi haladásuknak fokozására volt. Ez a front mögötti hazafias munka kell hogy hálára indítson s ezt a hálás érzelmet kell hogy kifejezzük mi szülők. A tanár kar, a gimnázium felsőbb hatóságai nemzetépitő, gyönyörű munkájukat az önként vállalkozó szakembereknek különösképpen elismerték, de illő, hogy mi is kifejezést adjunk e nemzeti munka fölött való elismerésünknek. Nincsen nekem senkitől megbízatásom arra, hogy igy nyíltan mondjak a szülők nevében köszönetét, de én hiszem, minden szülő igy érez s mindenikük érzését tolmácsolom, ha ismeretlenül köszönöm meg áldozatkészségüket, gyermekeink haladásáért kifejtett munkájukat. S midőn ezt megköszönöm, kérem, ne vegyék rossz néven, ha a szülők részéről jövő érzésnek ilyen formában kifejezést adni merész voltam. Nagybánya, 1915. jun. 16. Egy szülő.
