Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-01 / 9. szám
Nagybánya, 1914. Mároius 1. — 9. szám TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HÍV MEGJELENIK NŐGUNT DEHNT VAí rÖZLÖNYB Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. = - ■ Egyes szám 20 fillér. ...............Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JJLZTOS.-észtőntíi adóhivatal: Eblát. bányai-utca •• arám alatt. = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = Följegyzések. i. Igazsága van annak, aki azt állítja, hogy a gazdasági kérdések azok, melyek nemsokára súlyos krízis elé fogják állitni a magyar közigazgatást. A gazdasági fejlődés követelményei, meg a szabad iparűzés joga minduntalan nagy súrlódásoknak vannak kitéve. Csupán csak azért történik ez a súrlódás, mert egyik a másiknak szoros érdekkörébe vág. Úgy az iparnak, mint a közgazdaságnak működési területe élesen elhatárolódik. Az elsőé a város, a másodiké a falu. Az iparűzés a városok kiváltsága lelt, mig a gazdálkodás a falvakra a községekre szorult. És csak a gazdálkodás, csak az, és egyéb semmi. Épen ez a tény okozója annak a nagy külömbségnek, ami a községek és városok fejlődési aránya között van. Külföldi előtt szinte csodálatos, hogy a legfényesebb városok domború, jól ápolt útja félóra múlva a legelmaradottabb, a legprimitívebb berendezkedésű községbe vezet. Sehol semmi átmenete, semmi fokozata a közművelődés terjedésének. Semmi arány- lagos elosztása nem látszik a közgazdasági alkotásoknak. Nincs semmi kultur kapocs, ami a várost, meg a falut összekötné. Mi a magyar község? Kultur szempontból véve semmi. Közgazdasági szempontból a városok éléstára, eltartója. A község lakói alacsony műveltségű parasztok. Müveit elemek közül csak azok találhatók, kiket akár hivatásuk, akár hivataluk vagy legritkább esetben földbirtokuk odaköt. Egyik sem érzi magát otthon a faluban. Valamennyinek titkos hazája a város, valamennyi csak azt az időt várja, hogy odahagyhassa a falut örökre. Ennek pedig oka abban az egyszerű tényben összpontosul, hogy műveltebb elem nem talál föl semmit falun abból, amit kultur szükséglete megkíván. Magyarországon a kultúrintézmények valamennyien a városok palotái köré vannak koncentrálva. Oda kivánkozik a falusi műveltebb elem, oda csalja a külső fény a külső ragyogás a falu egyszerű népét is. Nemcsak a nagyobb napszám, de a szórakozás; nemcsak az életösztön, de az élni- vágyás is viszi, hozza a falusi népet a városokba. A falvak elnéptelenedéséről szóló panasz általános. Egyik részüket a nyomorúság vagy a kapzsisig ^vegyesen) Amerikába hajtja, másik részök pedig a városokba vándorol, ahol — különféle tanoktól elhódítva — elzüllik, elpusztul. Az általános műveltség terjesztésében nagy akadályul szolgál a kis községeknek ez a pangó állapota. Mintha kizökkentek volna szerepükből, mintha erőtlenségük tudatában lemaradtak volna arról a nagy európai versenyről, melyben Magyarország sokszor erkölcsi áldozatok árán is derekas részt vesz. Részt vesz, de csak a városaival. A falvak csak abban a primitiv állapotban maradtak, amilyenben évtizedekkel ezelőtt voltak. A világért se lekicsinylése ez azoknak a népjóléti intézményeknek, melyeket manapság — különösen a földmivelésügyi minisztérium agitálására — terjesztenek. Sőt, nagyon megbecsülendőnek tartom. Ebben az esetben arról az aktuális kérdésről van szó, mimódon lehetséges az ország egész testét, a legnagyobb várostól, a legkisebb falucskáig, a nyugati államok tökéletes közgazdasági és közműveltségi fokára emelni? Hogyan lehetne a nemzet közkincsét képező kultúrintézményeket aránylagosan elosztani? Hogy megmenekedjenek a városok a tulzsuffoltságtól és a falvak állandó és egészséges gondolkodású inteligenciát nyerjenek. Hogy tűnjenek el azok az óriási fejlődésbeli külömbségek, amik most — ha nem is közgazdaságilag — de külső beren- dezkedésileg annyira másokká teszik a falvakat. Mert hiszen senkisem állíthatja, hogy a villamosság, a gáz, a gőz, az ipar, a kereskedelem, csatornázás, kórház vasút meg az aszfalt, az iskola meg a színház és a mindenféle közegészségügyi intézmények csupán a városok privilégiumai 1 Mert ami a kultúrát szolgáltatja a városi embernek, az mind jogos szükséget képez falun. És hogy ezekből vagy semmi, vagy nagyon kevés található meg ott, nálunk nem csupán a pénzkérdés az oka, hanem az intelligens elem távolmaradása a községi ön- kormányzatból. Természetes dolog, hogy ennek is meg Bordal. — Irta : Kornál István. — A föld legjobb gyümölcse Csak a szőllő, a szőlle, Eledelnek, italnak Felséges jó. A szőllőfürt bogyója, Mintha leányszem volna, Mintha benne lélek lenne, Olyan mosolygó. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort! Jó a gohér, a fehér, A muskotály többet ér, Olyan édes, akár az Akáca-méz. Hát a piros, a dinka? S a fekete kadarka ? Megkívánja aki látja, Aki rája néz. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort! Édes a must szüretkor, Gyermek issza ilyenkor. Mert az ivást tanulni kell Nagyon jókorán. De mégis jobb az ujbor, Szüret után, ka kiforr, Amikor még zavaros és Csípős a bor ám. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort! De jobb az ó az újnál, — Az asszony is a lánynál, — Erőt ád, mint az apja, A napsugár. Könnyű bor a homoki, Sokat lehet meginni, S aki sokat iszik, arra, Hosszú élet vár. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort! De a legjobb a hegyi. Ez a tüzes, igazi. Borús kedvünk boros lesz, Derült, vidám. Ne idd úgy, mint a vizet, Gyakran igyál keveset. Kevesebb is célhoz vezet . . . Ugy-e, pajtikám ? Rajta hát, igyunk bort, bort, bort! Bűvös ital ez a bor, Ettől bátor a jámbor, És a bátor vakmerő lesz, Elszánt vitéz. Félénk legény lány mellett Kész vallani szerelmet. A bor mellett, a lány mellett Nagy csodára kész. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort! S elszáll a honfi-bánat, Nem féltjük már hazánkat. Azt gondoljuk örökké áll, Mig a világ. Jót és szépet lát lelkünk, A világot öleljük, S azt hisszük, az emberiség Egy egész család. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort! Igyunk vagy balatonit, Vagy erdélyit, vagy mórit. Az arany bor minden cseppje Aranyat ér. S arany mellett a bíbor, Vért ifjit a piros bor, Különösen a haragos, Egri bikavér. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort! Ám a földön nincs párja, Minden bornak királya A felségés hegyaljai, A tokaji. Nem tartják száz akósban, Csak kis gönczi hordóban. Egy-két pohár az embert már Az égbe viszi. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort 1 S fenn az égben magában Az Istennek bujában Az angyalok a tokajit Töltögetik. Mert ha érez rósz kedvet, Amiért embert teremtett, Bánatában csak tokajit, Csakis ezt iszik. Rajta hát, igyunk bort, bort, bort!
