Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-08 / 45. szám
Nagybánya, 1914. November 8. — 45. szám. XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. ■ii A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS ^OZLÖNYE/V MEQJÉLRNIK 3VLXINT IDEI-T VA-SAiFtlN^ ek. Kir. jSUóilzeteai árule : Kgész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. ----- —— ügyes szám 20 fillér, r— Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ tAuSTOS.-'S.taZ .* alci.tt. zz ÍS: = = LEGÚJABB ; óim alatt hivatalos sürgönyeink a “■ negyedik oldalon olvashatók. ■■ Piaczunk. Már nálunk is kezdenek panaszkodni az asszonyok a drágaságról. Pedig itt nem vonultak át ezrekre menő hadosztályok, nem laktak idegenek seregesen, nem is vittek el nagy mennyiségű szállítmányokat a csatatérre. Az idei esztendő nem volt éppen mostoha, zöldségben, gyümölcsben kukoricában nem csalódtunk, sőt elég szép eredményeket értünk el. És a drágaság mégis kezdődik. A kenyérliszt ára 60 fillérre ment föl. Még ezt érijük, hiszen országos szempontok határoznak afölött, hogy mi legyen a búza ára, de miért adják a hagymát 52 fillérért kgként, mikor a legfinomabb almákat 16—18 fillérért adták el termelőink. Egy Jonalhán alma talán mégis csak többet ér, mint egy vöröshagyma. A paszulynak literjét 40 fillérért kínálták a tegnapi heti vásáron, tehát 12 K egy véka, mikor pedig zöld volt, egy garasért lehetett kapni egy kézi kosárral s paszulyban a termésünk éppen nem volt rossz. A káposzta ára százanként 12—14 korona. Krumpli q-ként 9 — 10 korona. Ez sem olc-ó ahoz képest, amennyi termett az idén. Már most vegyük hozzá, hogy a zsir, szalonna már 2 koronánál tart: akkor igazán azt kell mondanunk, hogy itt az ideje, hogy a hatóság is foglalkozzék a piac meg- rendszabályozásával, annyival inkább, mert többnyire közvetítők árusítanak mindent, akik elég eszélyesek ahhoz, hogy mikor a rendőr, vagy éppen a kapitány arra jár, akkor olcsóbban árulnak, de mikor lőtávo- lon kívül esnek, egyszere felcsavarják az árakat magasabbra is, mint ahogy itt jeleztük. Hozzájárul még az is, hogy Teleky László Gyula gróf uradalma száj és körömfájás miatt beszüntette a tejszállilást az itteni szövetkezetnek s igy naponként mintegy 350 liter tejjel kevesebb jön be a városba. E miatt aztán a piacon 30 fillér egy liter tej. A piacon! ahonnan csak selejtes tejet lehet kapni, ahol mindig olcsóbb szokott lenni a házi tejnél. Súlyosbítja a helyzetei, hogy városunkban is kiütött a tehenek közt a száj- és körömfájás s igy egyelőre meg kell szoknunk azt, hogy mondjunk le a tejről is. Persze mindebből még mindig nem következik az, hogy a tejet olyan árban árulják, mint a lacrima Christit vagy a sam- pányert, hanem kérnénk a tanácsol, hogy egy kicsit avatkoznék be már a mi élelmezési viszonyainkba. At' . borzalmai ellen katonáinknak pr«, e van szükségük. Akinek van, küldje e cimre: „Hadsegélyző Hivatal“ Budapest, Váczi-utca 38. szám. A posta ■■■■■■ ingyen szállítja. ■■■■■■ Moratórium. A moratórium kérdése majdnem mindenkit annyira érdeke! s a többszörös megújítás által annyira szövevényessé vált, hogy jónak látjuk erre nézve a debreczeni Kereskedelmi Kamarának rövid szakvéleményét hozni, mely ügyesen csoportosítja a tartozik és követel rovat szerint a moratóriumi változásokat, és lényegesebb intézkedéseket. Azt minden üzletember tudja, hogy: S-ükségessé vált, hogy az egyéneknek és vállalatoknak gazdasági munkakörükből való kiragadása folytán magánjogi kötelezettségeik teljesítésére nézve védelem és halasztás biztosíttassák. Védeni kellett a pénzintézeteket is a megrohanás ellen. Erre szolgálnak a moraloriumi rendelelek. Az első ily rendeletet a minisztérium 1914. juiius 31-én 5715. sz a. bocsátotta ki. Tartama 14 nap volt s nem terjedt ki a betéti üzlettel foglalkozó intézeteknél, betéti könyvekre vagy folyószámlára elhelyezett betétekre 200 korona erejéig ; lakás:, egyéb helyiség vagy ingó dolog bérletéből eredő követelésekre, kivéve ha a kötelezett fél katonai szolgálatot teljesít; szolgálati szerződésből eredő követelésekre ; tartási, ellátási és életjáradéki követelésekre; az állami és államilag biz’ositott adósságok kamataira, törlesztéseire és járadékaira stb. A második moratorium rendeletét 6045 sz. a. bocsátotta ki a minisztérium, az előbbinek lejárata napján. Ez a lejárt, vagy a f. é. szept. 30-ig lejáró pénztartozások fizetésére, melyek A hir. — Irta: Törökfalvi Pap Zsigmoml. — A sötét, földalatti gépházban őrülten dolgozik a rotációs. Hatalmas acélkarjai csattogva, szikrázva emelkednek föl s alá s a meg-megráz- kodó acélszörnyeteg sötét tüdejéből suhogva omlik alá a papírlapok tömege, a legújabb híreket tartalmazó rendkívüli kiadás! . . . Egy pár pillanat; a gépész súlyos karja megrándul s az acélszörny lihegő erőlködéssel megáll. Az előbb még lüktető zúgást, teljes, nyomott csend váltja fel . . . Csak az utca zaja szűrődik át a betett ablakokon, a rikkancsgyerekek üde, éles kiabálása, amint boldogan szaladgálva a nyüzsgő embertömegben, hangosan kínálják a lap rendkívüli kiadását. — Győzelem, győzelem — hallatszik egyre halkabban, mig végre ezeket a hangokat is magába vonja az utca monoton lármája. A rotációs elégedetten pihen a gépházban Fénylő acélszemeivel szinte látja a lázas, kiváncsi emberarcokat, amint belemélyednek az újság- olvasásba, látja hűséges szolgáit, a sötét ólombetűk végtelen sorát, melyek egy két óra leforgása alatt százezer ember szivébe lopóznak be s bizalmat, reményt hoznak a levegőben forrongó feszültség lázas bizonytalanságába. A gép előtt az újság egy ottfelejtett, gyűrött példánya fekszik. A rotációs izzó acélszemei rávetődnek a lapra s érdeklődve olvassák : — Nagy győzelem a keleti harctéren — Anglia fél a német inváziótól — Petár nem házasodik . . . győzelem, remény . . . bizalom . . . ! A betűk lassan szétfolynak szemei előtt. Az utolsó sorban még egy megjegyzés kelti föl a figyelmét: — A határon kivertük az oroszokat, az utolsó napokban semmi sem történt! Hatalmas, acéltól csillogó gép testén egy jóleső érzés hullámzik át . . . — Milyen szép dolog — konstatálja elégedetten — hogy éu, a lelketlennek csúfolt gép, én szolgálom a leghivebbeu az igazságot s én öntök lelket sok csüggedő halandóba 1 Kedve támadt fölemelni az ujságlapot, keblére ölelni a jelentéktelen, feketén csillogó kis ólombetűket, de acélkarjai tiltakoztak a fölösleges meghatottság ellen. Feladta a tervét, de csillogó acélszeme szeretettel simogatta végig a gyűrött, tépett ujságlapot. — — — — — Az »esti gyors« lihegő morajlással állt meg a kis határmenti állomáson. Egy sáppadt, unott- arcu vasutas közönyösen dobta le a postát, azután megadta a szokásos jelzést az indulásra. Egy suhanó gőzfelhö ... a következő pillanatban bevágódott a gyors, a szürke, reszkető éjszakába. A posta zöldre festett, sáros talyigája megfontolt lassúsággal fordult be a sötétségbe vesző kis határmenti község szűk utcájára ... A lassan poroszkáló szürke mellett csöndesen ballagott Istók ba’. — Adjék Isten — hangzott az egyik fehérre meszelt házikó felől — hozott-e kend levelet ? Istók bá’ csöndesen mormogva holmi kiváncsi fehéraépségröl, csak úgy félvállról adta ki a szót: — Hát? iszen azt még nem lehessen tudui! A szürke csodálatos biztonsággal fordult be a postamester rozoga keritésü sötét udvarára. — Hát itt vagyunk — állapította meg Istók bá’ a tényállást s azzal bekövetkezett az irodába. Nagysokára ismét megjelent az ajtó nyílásán kiszűrődő fényben sovány alakja, A kezében pedig ott virított a tábori levelezőlapok tekintélyes tömege. — Ehun-e — köszöntött be Istók bá’ a fehérre meszelt házba, melynek holmi pálinkaporcióra való kilátás okából elsőség adomáuyoz- tatott. — Még rózsaszín kártya is vagyon, meg egy rendetlen újság, ami ugyan Dem ide szól, hanem a postamester küldi okulás célzatjából — folytatja krákogó hangon, miközben sötét lévén a szobában, célarányosnak véli tájékozódás céljából gyufát gyújtani. Kutató szeme mindjárt felfedezi a kikészített pálinkás poharat, hát elsősorban is odavádol az asztalhoz, holmi erőgyűjtés céljából, minthogy mint Írástudó emberre a levelek és az újság felolvasása is rá tartozik. — Mi van az újságban ? — kérdi a szoba sarkából egy kisirt szemű, fehérarcu leáuy. Istók ba’ köhint egyet-kettőt, azután rátér az újságban foglaltakra. — Hát bizony Máris húgom, minden jó.
