Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-11 / 41. szám
Nagybánya, 1914. Október 11. — 41. szám. XL. évfolyam. Előfizetési árai : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ^ Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ T-Á-ÜSrOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : ::v—r Felsőbányai-utca 20. szám alatt. ~-----TEL EFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: =---■^ Dolgozzunk. Mert háború van a földkerekén mit csinál a legtöbb ember? Hát a legtöbb ember ebben az izgatott világban, hol a napi szenzációs események egymásra torlódása próbára teszi a leghiggadtabb ember vasidegeit is, nem dolgozik semmit se. Hogy ily körülmények között ideges, sőt idegesen beteg nagyon sok ember s e betegsége következtében nincsen kedve a munkához, azon nem csodálkozhatnánk, ha nőkről, asszonyokról lenne sző, kiknek idegei finomabb szövésüek, mint a férfiakéi, szóval a nők gyengébb, érzékenyebb idegekkel bírók, igy tehát az idegesség betegségei is csak az ő tulajdonaik lehetne és semmi körülmények között sem a férfiakéi. Mit látunk azonban?! Azt, hogy fér- fiaink legtöbbje, a nők kizárólagos sajátosságát az idegességet kisajátította magának és igy se lát, se hall, de idegeskedik és minden tevékenysége a nemtörődömségben, a lustaságban, a tétlenségben sóhajtozva tör az egek felé. Hát ez nincs rendjén sehogy sem, mert az ilyen férfiak nem férfiak, de gyönge bábuk a sors kezében; kikre építeni és az eseményeknek súlyosabb következése esetén számítani egyáltalán nem lehet és nem szabad. íme a tétlenségnek egyik súlyos következménye az idegek bénulása és az önbizalom elvesztése. Kegyes olvasók, higyjék meg, hogy az I ilyen beteges emberek, az ilyen férfiak | veszedelmesebbek reánk minden ellensé- ségünknél. Azért veszedelmesebbek pedig, mert hiszünk és bízunk férfiasságukban és erre építjük és alapítjuk jelenünket, jövőnket. Az ellenséggel csak elbánunk valahogy, az kétségtelen, de ezekkel a bábukkal, ha öntudatra nem ébrednek és nem fontolják meg azt, hogy tétlenségük, tunyaságuk, restségük a jövőt teszik kétségessé reánk nézve, mondom, ha fel nem ébrednek szuny- nyadozásaikból, a háború lezajlása után lesz csak az igazi háborúság nálunk, amely a mostani tétlenség folytán a nyomorban fog megnyilvánulni. Tegye meg mindenki kötelességét, sőt fokozottabb mértékben mint máskor, mert most mi itthon maradottak vagyunk, felelősek minden tekintetben, de minden irányban is azért, hogy mikor fiaink vissza térnek a harcmezőről, itthon mindenben rendet találjanak és szemrehányást ne tehessenek nekünk azért, hogy mig oda voltak vérüket hullatni, mi hagytuk a várost, a falut, a mezőt, a gyümölcsöst, a szőlőt pusztulni, veszni. Mert hogy háború van, tegye meg mindenki kötelességét. A gazda szántson és vessen, ha maga nem bírja elvégezni munkaerő hiányában gazdaságában dolgait, kérje fel segítségre a szomszédjait, a falubelijeit és vegyünk példát — hiszen jó példa — a németektől, kik közös erővel férfiak és nők állottak egybe s elvégezték a község egész határán a mezei munkát, szántottak, vetettek többet, mint más esztendőben, mert most nemcsak magukról kell gondoskodni, de a hazatérő harcosokról is, kiknek bizony sajnos, hogy nagy része munka és keresetképtelen lesz, tehát ezeknek nemcsak megélhetésükről, esetleg eltartásukról, de nyugalmukról is gondoskodnunk elengedhetetlen kötelesség. Mi földmivelő állam vagyunk, a földből élünk, mert a föld az alapja ebben az országban mindennek, iparnak, kereskedelemnek egyaránt, igy igyekezzék minden mezőgazdasággal foglalkozó gazdaságát megfelelő rendben tartani. De tegye meg kötelességét mindenki, úgy az iparos, mint a munkás, mert igaz ugyan, hogy a munkaalkalom megcsökkent, de azért csak akad munka annak, aki dolgozni akar s aztán igen sok iparágnál lehet minden fennakadás nélkül előre is dolgozni. Meg kell tenniök kötelességüket a tisztviselőknek is éppen úgy, mintha nem volnánk háborúban, meg kell tenniök különösen a közigazgatási tisztviselőknek, kik a népnek jóban és roszban osztályosai. Jó tanácscsal kell ellátni a népet, felvilágosítani s izgalmait csillapítani. Ott pedig ahol bármily hiány, munkatorlódás van a köz- igazgatásban azt most pótolni, illetve a munkatorlódást megszüntetni kell, mivel erre a mostani idő a legalkalmasabb, ugy- annyira, hogy a normális viszonyok bekövetkezése alkalmával minden dolog, min1914. október 6. Vezettek hát ismét csatamezők síkján, Ti had verő Szentek! Honszerelmeteknek lángja ég szivében Győztes seregeknek! A magyar vitézség, a régi dicsőség íme tombol újra: Nagyvilág csatáján harsogja : Előre ! Zugó riadója! Ama megjövendölt ünnep a világon Teljesülő-félbe’ : Most születik újjá Árpád szép hazája Egy jobb ezredévre! Vezessetek, Szentek, hogy vérünk hullása Legyen áldott, termő: Mindvégig övezze harcaink babérral Az örök Teremlő! Újjászületés van . . . október bus napja Hő tavaszra válik ; Szivekbe’, szemekbe’ márciusnak fényes Villáma cikázik ! Újjászületés van, megnyíltak a sírok, Fölkeltek a hősük : Küzdő daliánk, uj testtel lélekkel A régi nagy ősök! Megnyíltak a sirok s megtelnek a sírok, De félre a gyásszal: A halhatatlanság koszoruzza őket Örök sugarával ! S a magyar vitézség, a régi dicsőség, íme, tombol újra: Nagyvilág csatáján harsogja: Előre! Zugó riadója! IMenes Károly. Nagybányai és máramarosi menekültek Budapesten. — A polgármester gondoskodik róluk. — Az oroszoknak a kárpátokon történt betörése megriasztotta a felső megyék népét és különösen az asszonyok, gyermekek, meg az öregek megindultak, hogy az ország fővárosában keres- i senek biztonságot. Körülbelül hat-nyolcezer megijedt ember menekült Budapestre, akiknek elhe- j lyezése és ellátása ugyancsak sok gondot okoz ' a hatóságoknak. A menekülteket Bárczy István polgármester i rendelkezésére a főváros vette gondjaiba. Eihelye- j zésükrül Bédy Tivadar alpolgármester gondos- j kodott. A Mester-utca 46. számú házban levő I fővárosi iskolában hatszáz menekültet helyeztek i el. A Nemzeti Parkban, amelyet tulajdonosa, Meinhardt igazgató, tudvalevőleg sebesültek elhelyezésére felajánlott a fővárosnak, ötszázötven máramarosi menekültet helyeztek el, a Váci-ut 4. számú házban levő postahivatal j helyiségeiben pedig háromszázötven menekülőnek jutott hely. A főváros és a budapesti izrae- I lita hitközség tejet, hidegfelvágottat, virslit és i kenyeret osztott szét közöttük. Érkeztek még menekültek Galíciából is, akiket Bécs felé továbbítottak. A máramarosi menekültek elmondják, hogy Csütörtökön éjszaka alarmot fújtak Máramaros- szigeten. A lakosság nagy részét álmából verték fel. A hatóság emberei megnyugtatták őket, senki se féljen, nincs egyelőre veszedelem, mindnyájukat biztos helyre viszik. Az éjszakai órában megkezdődött a lakosság menekülése. Az állomáson három hosszú tehervonat állott, először a gyermekeket, azután az asszonyokat tették föl és félóra múlva elindult az első vonat a menekülőkkel. Csúnya esős időben, hideg őszi éjszakában pénz nélkül indult útnak a menekültek első transzportja. Ellenséget a máramarosszigetiek közül senki sem látott, orosz ágyuk ropogását egyik sem hallotta, A város kiürítése Nyegre László főispán utasítására történt, aki a menekültek elbeszélése szerint péntek délelöttig maradt Máramarosszigeten és azután a közigazgatási hivatalok vezetőivel együtt Husztra utazott. Nemcsak Máramarosszigetről, hanem a környék közeli falvaiból Nagybocskóról, Aknaszla- tináról és Kőrösmezőről is elmenekült a lakosság. Egy técsöi magyarruhás menyecske beszéli, hogy Técsőröl csak a gyermekek és az asszonyok menekültek. A férfiak ott maradtak és utolsó lehelletükig védelmezni akarják az oroszok ellen a szinmagyar falut. A menekültek között van a máramarosszigeti főispán huszárja. — Én csütörtök délutánig maradtam Máramarosszigeten — mondja a huszár — de a feleségem nagyon ideges volt és a méltóságos ur
