Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 17. szám
Nagybánya, 1914. Április 26. — 17. szám XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IMIIINIDEJSr VASÁRNAP Egész évre 8 szám & Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ jJLlsTOS. Szerkesztésé ff s kiadóhivatal : Fels ob anyai-utca SO. szám alatt. = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = Madárvédelem. — Előadás vetített képekkel. — Általános téma az elmélkedésre. Unalmas, minden lapban verklizik. így fog szólam a felületes Ítélő, mikor ezt a címet olvassa. Pedig, bocsásson meg, de nincs igaza. Nekünk nagybányaiaknak a madárvédelem nem aféle mellékes úri sport, nem is nagyzási hóbort, hanem egyenesen életkérdés. Odáig talán már eljutottunk, hogy a nagybányai gyümölcsészet közgazdasági nagy jelentőségét mindenki elismeri. Az almánk külországokban is hires, a körténkről azt mondta a tudós Bereczky : »Ahol ilyen körte terem, ott még a háztetőket is körtével kellene beültetni.« A papirhéju dióról, mint külön nagybányai fajról beszél a földmive- lési minisztérium. Szilvánk egyenesen utolérhetetlen, szelíd gesztenye sincs sehol olyan nagy mennyiségben és nincs olyan édes Magyarországon, mint nálunk. Ezeket azonban a lepkék, hernyók, bogarak, férgek ezernyi ezer serege veszélyezteti és támadja folyton, miért is nagyon komoly, életbevágó kérdés volna nálunk a madár- védelem rendezése. Erre vonatkozóan veszünk örvendetes hirt Zoltán Ákostól, a helybeli gyümölcsvédekezési kísérleti állomás derék vezető főkertészétól, aki arra figyelmeztet, hogy április 28-án, vagyis jövő kedden városunkba érkezik Cs'örgey Ferenc, a m. kir. ornitholo- giai központ titkára, aki itt, a Lendvayszínházban, vetitett képekkel madárvédelmi előadást fog tártani teljesen ingyen, minden belépődíj nélkül. Mindenesetre baj, hogy az előadás éppen hetivásárkor lesz és hogy délelőtt lesz. Az ilyen előadásoknak alkalmas időben nagy, igen nagy közönsége volna, de ha már máskép nem lehet, igyekezzünk igy is gondoskodni róla, hogy mennél több érdeklődő keresse föl akkor a színházat. Talán az iskolákból is ki lehetne vezényelni a nagyobb gyermekeket. A gyermeki lélek fogékony az ilyen dolgok iránt s a madarak pusztítói is többnyire éppen a gyermekek közül kerülnek ki, őket kell első sorban meggyőzni. Azonkívül a lelkészek, tanítók, kertészek, gazdák igyekezzenek mindenképpen legalább egy órát szakítani és rászánni erre az üdvös előadásra, melyre alig van valahol nagyobb szükség, mint éppen nálunk Nagybányán. Tömérdek költségből kíméljük meg magunkat, ha a madárvédelmet meghonosítjuk vidékünkön s ne gondolja senki, hogy az olyan könnyű dolog, tanulni kell ezt is, mint minden hasznos, jó dolgot, mindenekfölött pedig apostolokat kell szerezni az eszmének. Városunkban már van állatvédő egyesület, reméljük, hogy annak tagjaihoz elsősorban lesz szerencsénk az érdekes előadáson, melyet annyira jelentősnek tartunk, hogy külön e vezércikkben is jónak láttuk reá fölhívni az egész nagyközönség figyelmét. Képviselőválasztók összeírása. Az uj választótörvény már a legközelebbi választásnál életbe lép. Persze, bogy mikor lesz az a legközelebbi választás, azt nem lehet tudni, mert az öt évet nem mindig tartja be az élet, de annyival inkább azon igyekeznek most a köz- igazgatási hatóságok, hogy az 1913: XIV. törvénycikk értelmében az uj összeírást eszközöljék. Ennek három hónap alatt teljesen készen kell lennie. Ahol legalább 1000 szavazó van, ott külön szavazó kört kell alakítani. Nagybányán tehát mindenesetre lesz külön szavazó kör, sőt ha a szavazásra jogosultak száma az 1500-at meghaladja, akkor két kör alakítandó s igy legkevésbbé sincs kizárva, hogy városunkban is lesz egy nyugati és egy keleti kör. Az uj törvény szerint nagy szerepet játszik az írni és olvasni tudás, vagy hat elemi osztálynak, esetleg négy elemi és két középfokú osztálynak az elvégezése. Azért jól teszi az, aki igényt tart a szavazásra, ha maga is utána jár annak, hogy eféle képesítése igazolható legyen, mert világos, hogy mindenkinek magának kell kezdeményeznie a lépést e részben. Az irni és olvasni tudás igazolása egy bizottság előtt történik. Nagybányán ennek a bizottságnak tagjai a polgármester vagy Torday h. polgármester elnöklése mellett Égiy Mihály főjegyző, Csüdör Lajos tanácsos, Kupás Gyula közgyám, Halmay Imre r.-alkapitány, Égly János ellenőr, Székely A bivaly. — Irta: Árkosi Ferenczi Kálmán. — Sala Gábris az asztal mellett ült s dühösen szurkálgatta a villát a tálban terpeszkedő púpos rántottába . , . Csámcsogott, nagyokat nyelt s néha beleköpött a töpörtyüs, öntött salátába is, aztán ázott bajuszát törülgette a bal kezével . . . A felesége a pádon kuporgott, ölében a vacsorájával s biztatgatta a pad mellett állva majszoló kis fiát: — Ögyél kicsidöm, ögyéll . . . Maga csak úgy lopva falt egyet-egyet s néha letette öléből a tányért kis fia tányérja mellé s nézte az urát . . . Várta, hogy mikor szólal meg . . . A szobában nagy csönd volt. Igen hall- szott a falióra ketyegése és a Cirmos macska dorombolása, aki egyik székről sóváran nézte a kis fiú tányérját . . . Sala Gábris nem látott az asztalon túl . . . Nem nézett se a feleségére, se a fiára hosszú ideig. Egyszer aztán letette a villát, megtörülte a száját, odapillantott a pad felé és megszólalt; — Eladom! . . . Az asszony megrázkódott a kemény hangtól . . . — Eladom! — folytatta Gábris. — Eladom, hogy a tűz lángja vesse föl! ... Örökké nem fizethetöm a sok kárt! — Hátha megcsöadesödik ? — szólt félénken az asszony, — A légy csipte meg, azét vót mindön! . . . Jámbor természetű a’, jámbor! . . . — Csak állj melléje . . , Jámbor, hogyne! Igön jámbor; nem elég, hogy letipodta az uraság virágos kertjit, meggázolta a fél falu vetésit, de ma mán a harmadik asszont döhölte meg! Hát e’ jámbor, hát e’ bihal? . . . Rosszabb a fekete ördögnél, én nem tartom! . . . Mán harminc pöngő forintot fizettem a kárér’ s ma is öt pöngőt ígértem Juliska nénnek, ha bé nem pöröl! Én nem akarok kúdulni miánna! . . . — Sok tejet ad! — buggyant ki hirtelen a szó az asszony száján. — Sok tejet ? — dühöngött Gábris, — hát mi tejet adnának harmincöt forintér’ ? — Lajoska úgy szereti a meleg bihaltejet! — Vöszünk neki tejet! . . . Ha nincs bihal té, jó a más is: . . . — Soha se vöttünk még tejet s bihal té nincs is a faluba! — beszélt pityeregve az asszony. — Vöszünk, ha nem vöttünk! ... Mi szégyön van abba, ha egy darabig vösszük a tejet ? ... Én nem kénlódom tovább I Hiába bőgsz, eladom a bihalat s az én pajtámba ezután bé nem töszi a lábát a cudar fajzatja! — mondotta ki Sala Gábris az Ítéletet, Az asszony föladta a harezot s kis fiával kivonult a pitvarba, sírni . . . Sajnálta a jó fejős bivalyt s fájt neki, hogy az eladásnak hire megy a faluban. Azt fogják mondani, hogy Sala Gáb- risné pénzen veszi a tejet, ő, akinek semmi nemzetsége nem volt tej nélkül soha. Sirt, olyan leikéből, mintha reá rakták volna az egész világ minden bánatát , . . * Sala Gábris szavának állott és vásárra készítette a bivalyt . . : Neki sem esett jól, hogy nincs a háznál, a bivalyon kívül, más fejős állat, de volt bornyazó tehén s addig, amig meglesz a borjú — úgy gondolta — csak eltelik valahogy. A zetelaki vásáron Binda, a dühös természetű bihal, egy cölöphöz volt kötve és csöndesen kérődzőit. Oda se fülelt a zsivajra, a mi betöltötte a vásárteret. Fejét előre hajtotta, farkával néha a legyek után csapkodott, nem bőgött, olyan szelíd volt, hogy Sala Gábris nagy megbocsátással nézte. Arra azonban mégse volt kedve, hogy teljesen megbocsásson a bivalynak és hazahajtsa . . . A vásáros emberek jöttek, mentek. Sokan megkérdezték a bivaly árát, körülnézték, megtapogatták, ígértek is érte, de komoly vevő hosszú ideig nem jelentkezett . . . Nagysokára, fél délfelé, jött egy ember, aki mindjárt gyanús lett Gábris előtt ... Az ember nem állott meg a bivaly mellett, hanem ellépett mögötte s csak félszemmel nézte . . . Másodszor, harmadszor is oda került, aztán tovább állott . . . Gábris észrevette régen, de úgy csinált, mintha nem látná és igen kezdette vizsgálni az égen úszó bárányfelhőket . . . Az ember ötödször kerülgette a bivalyt, közelebb is merészkedett hozzá, aztán pár lépésnyire elment és kis öorsfenyő-pálcikával ütögette a csizmája orrát s olyan arcot vágott hozzá, mintha a csizmán kívül nem érdekelné semmi .,. Gábris mozdulni sem mert, pedig már eléggé kitanulmányozta a felhőket ... A nyaka meg-
