Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

(2) 17. szám.

Mihály ellenőr, Stoll Tibor ügyész, Smaregla János jegyző anyakönyvvezető, Alexy Kornél, Székely Árpád, Rozsos István igazgatók.

Aki igazolni akarja, hogy ő írni és olvasni tud, annak ez előtt a bizottság előtt legalább öt sort kell olvasnia és legalább három sort írnia. Ezek a vizsgálatok május hóban lesznek.

Általában szavazó az a férfi, aki 24 éves (bizonyos esetekben 30 éves). A magasabb értel- miségüeknek a 24 éven kívül más kvalifikációra nincs szükségük, másoknak 30 év kell.

Egy év óta egy községben kell lakni. Bármily rövid Ottlakás mellett is szavazók az állami, törvényhatósági, községi, közintézeti tisztviselők, lelkészek, tanárok, tanítók. Vagy akik legalább főiskolai nyolc osztályt, vagy hasonló fokú iskolát végeztek s állandóan a községben foglalkoznak.

Aki 6 elemi osztályt végzett, vagy 4 elemit és két középfokú osztályt, annál szükséges még, hogy szavazó legyen:

1. legalább 2 K állami egyenes adó;

2. hogy ipart űzzön, vagy kereskedő legyen;

3. őstermelőknél, hogy ne kizáróan testi munkára legyen alkalmazva;

4. katonai altiszti, csendőrségi altiszti rangfokozat.

Aki irni-olvasni tud, annál, hogy szavazó legyen, kell:

1. 20 korona állami adó;

2. vagy hogy önálló ipart üz;

3. vagy hogy üzletnél legalább két éve legyen az illető alkalmazva.

Ha nem tud irni-olvasni, akkor legalább 40 K adó kell a szavazójoghoz.

Megjegyezzzük, hogy nem mindent hoztunk mi itt föl, csupán némely pontot tájékozásul az uj törvényből, hogy lássa az érdekelt közönség, hogy miféle igazolásokról kell gondoskodnia.

Ezekből a vázlatos és korántsem teljesen szabatos közlésekből is elgondolható, hogy annak az összeíró bizottságnak nem könnyű lesz a feladata, de mindeneseire sokkal könnyebb és gyorsabb az eljárása, ha mi is mindnyájan segítünk neki.

Persze, aki nem törődik vele, hogy ő szavazó legyen vagy ne legyen, azon semmi jogtalanság nem esik meg, ha ki is marad, hiszen neki úgy is mindegy.

De sokan lesznek olyanok, mint voltak eddig

merevedett a kemény tartástól s úgy érezte, hogy a félszeme, amivel az embert leste, lassan elgörbül az üregében . . .

Az ember megfordult. A pálcikát a csizmája szárába dugta és lassan megindult kifelé. Csak néhány lépést tett, aztán egyszerre megfordult, sebbel-lobbal jött vissza s úgy intézte, hogy Gáb- risba ütódött. . .

Gábris megfordult és nézte . . .

Az ember megszólalt:

— Megtántorodám 1 . . . Adjon az Isten jó napot 1

— Adgyon Isten! — felelte Sala Gábris.

Az ember a kezét nyújtotta . . . Gábris belecsapott, aztán szétvált a két kéz . . . Csönd lett.

— Hogy van ? — kérdezte egy idő múlva, az ember.

— Köszönöm kérdésit, nyomorgok, hál’ Istennek !

— S otthon ? . . .

— Megvannak köszönöm! hát kijed hogy

van?

— Megvónék! — felelt az ember — de közel a messze: Nem látok jól! . . . Nem haragszik, ugy-e ?

— Mie’c ?

— Hát, hogy megtaszitám!

— Ugyan, hát megtaszitott ?

— Meg biza? . . . Oda néztem az útra s úgy láttam, mintha Kacsó Dénös komám jött vóna arra s osztán nem néztem a lábam alá I

— Nem tudok róla, de ha úgy vóna, se vóna baj I

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

•; 1 ,7=a : —-------- ----- ■ ...... ....

is

, akik akkor kezdsnek panaszkodni, mikor már késő és semmi jogorvoslatnak helye nincs.

Mi tehát jó előre figyelmeztetjük a közönséget, most amikor a munkálatok ide s tova megkezdődnek, hogy jogai megóvásáról maga is gondolkodjék s bizonyára az összeíró bizottság a legnagyobb készséggel s előzékenységgel fogja kezelni ezt a dolgot mindenkivel szemben.

Érdekes, hogy az, aki az irás és olvasásból vizsgálatot tesz, az rendes bizonyítványt kap az egész országra való érvényességgel arról, hogy ő írni és olvasni tud. Ezt a bizonyítványt bárhová vesse is a sors, mindenütt respektálni fogják.

Heti krónika.

A Barnum-cirkusz nagy fölvonulásokat tartott a városon, megnyitotta a hetet. Ezek a fölvonulások igazán impozánsak, nagy méretűek voltak. Rengeteg ló, lovas, lovarnő, elefántok, medvék, ördögszekerek, külön nagy zenekar stb. gyönyörködtették a főutcák összecsoportosult népét. Persze volt aztán látogató a drága cirkuszban a három előadáson elég. Ezer meg ezer ember rakta le az obulusait s igy Barnum polgártársunk elvitt nehány ezer koronát szerény városunkból ebben a pénztelen világban, pedig végeredményében még nem is volt a közönség vele valami nagyon megelégedve, mert a fölvonulás igazán többet ígért.

Ezután következtek a Bélák és Györgyök, grand névnapok a javából, ősi szokás szerint s csütörtökön kiharangozták a fűtést, megérkezett a nyári félév a nyári menetrenddel, ami azonban nekünk semmi változást nem hozott.

A nyári félév érdekessége a sok cserebogár is; már a héten esténkint nagyon röpködtek, pedig tulajdonkép május volna az ő hónapjuk. Nemcsak a fákat lepik el, de rászállnak az ember kalapjára, ruhájára. Udvarias em berek egymásról szedegethetik le a bájos bogárkát, melyet a magyar népdal olyan népszerűvé tett ugyan, dé amely ártatlanka most bizonyosan nagyon meg fogja koppasztani az amúgy is panaszkodó magyar gazdákat.

Sokkal kellemesebb meglepetés volt ennél a tavaszi újdonságnál a »Szamos« egyik leg utóbbi vezércikke, amelyben a szerkesztő olyan szépen, rokonszenvesen ir Nagybányáról s any- nyira ajánlja mint klimatikus, kedves kiránduló helyet, hogy előzékeny és jóindulatú megem lékezése bizonyosan elő fogja mozdítani nagyban az idegenforgalmat.

Még egy tavaszi fölpezsdülést figyeltünk meg. A férfiak sokat Írnak és olvasnak most. Jön az országgyűlési képviselőválasztók vizsgája,

— Hát azé’t mondom ! . . . Nem szeretőm a bajt 1

— Én se, pedig elég van belőle!

— Ugyan mi ?

— A’, hogy a feleségöm majd elpusztít a bihal mián!

— Miféle bihal mián ? . . .

— E mián ne! — mutatott Gábris Binda felé.

— A k'jedé a bihal? — kérdezte olyan csodálkozással az ember, mintha most látná először . , .

— Az enyim vóna, a mig a másé nem lösz 1

— Vásárra hozta?

— Hoztam biza, met nagy az adó s az embör abból csinál pénzt, amiből lehet . . . Osztán van is még egy otthon, de ijen nincs! . . . Ej, sok bút láttam én mán, met az asszony pityörög, kárpálódik, nem nyughatik! . . .

— Mc’t ? . . .

— Aze’c met ijen bihal nincs több ! . . . Nincs az erkölcsibe sömmi hiba !... Olyan jámbor, hogy ha ekkora nem vóna, bárány is lehetne !. . . Osztán hat kupa tejet ad mindönnap! . . .

— Ez a bihal ? — kérdezi az ember és kihúzza a pálcikát a csizmaszárból. — Ez a bihal ?

— megy feléje; körlünézi. — Ennek a bihalnak a szöme se áll jól! . . .

— Ennek? — pattan föl Sala Gábris. — Hátha angyal vóna, lehetne jobb! . . . Nézze csak !

— Odamegy a bivalyhoz és megöleli a nyakát . . .

A bivaly lehajtja a fejét, egyet görbít rajta és úgy oldalba vágja a szarvával, hogy eláll benne a szusz. Gábrisnak könnyes lesz a szeme, szeretne

1914. Április 26.

amikor legalább öt sort el kell tudni olvasni a Gáspár olvasókönyvből és legalább három sort leírni diktálás után. Kunyhókban és palotákban gyakorolják ezek szerint a vargabetűket azok, akik kellő számú iskolát nem végeztek.

Hölgyeink pedig a szalmaiskolába járnak. Az úri asszonyok és leányok is tanulják a szalmafonást s a növendékek folyton szaporodnak. Egészen napirenden van, hogy a vendégnek, aki kérdezősködik:

— Itthon van a nagysága? azt feleli a cseléd, hogy

— Nincs itthon a nagysága, iskolában van.

Szóval dühöng a tanulási mánia és ez igy

van jól, mert csak azok a nemzetek lesznek nagygyá és hatalmassá, amelyek tanulnak.

Valószínű tehát, hogy mi nagygyá leszünk s ezután csak a folytonos haladásról, a lázas művelődésről fog énekelni a krónikás.

Lapunk zártakor vesszük táviraton a szomorú hirt, hogy Csörgey Titusz kir. ornith. központi titkárnak a kis fia meghalt. E miatt nem tarthatja meg itt kedden az előadást, mely- lyel vezéraikkünkben foglalkozunk. Igy az előadást bizonytalan időre elhalasztotta. A derék, rokonszenves, tudós titkárnak gyászos esete bizonyára városunkban is részvétet fog kelteni.

Pár nap múlva elseje lesz, május elseje, a legkedvesebb az egész esztendőben. A kiadó- hivatal is ünnepelni akar s azért kéri a hátralékok szives kiegyenlítését. Ne feledkezzünk meg a jó öreg Nagybánya és V.-ről sem.

Kinevezések. A pénzügyminiszter Lajos Ignác nagysomkuti adóhivatali ellenőrt Duna- íöldvárra áthelyezte, Németh Istvánt pedig Nagysomkutrn ellenőrré nevezte ki. Tereh Gyula nsomkuti segélydijjast Szilágysomlyóra adótisztté, Molnár Gyulát pedig Nagysomkutra segélydijas gyakornokká nevezte ki.

A vízvezeték hibája még nincs földerítve. Valami nagy baj nem lehet, mert a gyűjtő medencébe másodpercenkint 11 liter folyik (a rendes 14 1.) s 3 liter különbség a mostani szárazság miatt is lehet. A főmedencében tyúktojás nagyságú kavicsokat találtak, miket a viz magával sodort a fővezetékből, ez mégis arra mutatna, hogy csőrepedés van valahol, de viszont az is lehetséges, hogy a nem régen kireparált vízvezetéki mizériák maradványa volt az a 4—5 darab kavics. Azért a városban is kutatják a hibát, hátha itt apad el a viz ? Egyelőre éjjelen- kint a vizet továbbra is elzárják.

Díszes esküvő volt ma délután 5 órakor a r. k. kis templomban. Németh Béla főgimn. tanár, lapunk munkatársa vezette oltárhoz Proaz oldalához kapni, szeretne káromkodni, de e helyett mosolyogva mondja:

— Játékos!... Úgy van szokva!... A kicsi fiam jáczodik véle, ha nincs kéznél a macska!

Az ember nem ütközik meg ezen a nagy mondáson. Odaáll a bivaly mellé és vakargatja a nyakát.

Binda föltartja a fejét s kéjelegve nyújtózkodik a vakarás alatt ... Az ember végigtapogatja, a farkába kapaszkodik és Binda tűr mindent,

Gábris látja, hogy komoly vevővel van dolga; reménykedik és föl-fólnéz az égre . . .

— Jó tejes ? — kérdezi az ember.

— Hogy jó-e? — mondja Gábris, — de mennyire jó! Nézze, milyen tőgye van! Ad e’ tejet annyit, hogy csak győzzék fejni!

Odamegy a bivalyhoz, tapogatni kezdi a csecseit és feji belőle a tejet.

Binda emelint egyet a hátulsó lábán és Gábris olyan fájdalmat érez a térdében, hogy alig tudja megőrizni a nyugodtságát . . . Á feltörő káromkodást valahogy lenyeli mégis, aztán félreáll mondja:

— Sok a légy I , .. Csípik! . . .

— Igön biza! — szól az ember —de ennek mindegy vóna, ha nem is csípnék [, ..

— Ennek ? — méltatlankodik Gábris — ez osztán meg se mozdul, ha vasvillával szurkodjuk is, hanem a légy, a légy! — aztán óvatosan lenyúl a térdéhez, vájjon a bivaly nem rugta-e meg nagyon .. .

— Tőlem beszélhet I — mondja foghegyről az ember. — Én látom, hogy ez egy hit- ván bihal, ennek se erkölcse, se teje ! Nincs is