Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-27 / 30. szám
Nagybánya, 1913. Julius 27. 30. szám XXXIX. évfolyam. NAGYBANYA ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MITsJIDIEINr VASÁRA A ^ Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér, ... . Följegyzések. A városoknak nem szabad panaszkodnak. A városok csak azért városok Magyarországon, hogy a költséges fényűzésben és gavallériában egymást fölülmúlják. Ezért van aztán, hogy nálunk a városok és községek között olyan nagy a fejlődési távolság. Az ember a legnagyobb városból, a legfényesebb helyről csak félórányira halad ki és ott találja magát valamelyik községben, hol az elmaradottság, a látszólagos szegénység — mint mondják — lekiabál minden rongyos szalmatetőről. Pedig hát ez nem igy van egészen. Nem tagadhatjuk, van bennünk egy kis konzervativizmus, nem igen szeretünk haladni. Nálunk eddig minden hasznos intézményt törvénnyel kellett rákényszeríteni a népre. De ha bizonyos távlatból szemléljük a községek életét, sok, nagyon sok örvendetes változást tapasztalhatunk. Pár év alatt egyes községekben egész sora létesült a termelő, értékesítő, fogyasztási szövetkezeteknek. Ezek mind a községek gazdasági érdekeit szolgálják, persze olcsón. Szórakozás és tanulás céljából népkönyvtárak. olvasókörök alakultak. Sőt sok helyen még vetítőgépekkel is bemutatják a jobb gazdálkodásról fölvett képeket. A gazdasági cselédeket is aránylag jobban jutalmazzák hosszú szolgálataik elismeréséül, akár egy városi tisztviselőt. A községházán gazdasági munkásköz- j Régiekről — újaknak. — A festővásznak mögül. — Az egyik bokor mögül fölcsillan az utkanya- rulatnál Csuka Ilonka végtelenül bájos fejecskéje, majd gyors egymásutánban Colles Krisztina baroness, Seidl Emmi, Csikós Antika — s az uj férfi festőnövendékek serege. Tizenkét óra van s a műtermekből rajzik elő ez a kedves, komoly, bohém népség. Még soha annyi uj ember nem igyekezett Nagybánya felé, hogy itt müvészet- kulturát tanuljanak, soha egyszerre annyi uj arc, uj karakter, uj temperamentum nem bontakozott ki a festővásznak mögül, mint az idén. Mig valamennyiük szeme a holnap elébe tekint, uj sikerek, uj lehetőségek felett tűnődve, egy percre tán eszükbe jut az is, ami itt, ebben a korhadt deszkáju nyári műteremben megalapozta néhaivá lett nagyszerű évek során át a mai diadalmas, forrongó életet ? A jövő hónap derekán egy régen elszármazott hű nagybányai piktorlegény: Mikes Ödön rándul le a zazarparti völgybe, a Klastrom-rét útjára, hogy régi örömök utóizét élvezze át megint. Most a nagyváradi ipariskola tanára, aki modern paedagógiájával rendkívül gyors eredményeket képes elérni a növendékeivel Tiz, tizenöt évvel ezelőtt, ifjú legényke korában is óriási szorgalommal, semmi egyebet nem látva : csak a célt, a művészetet — dolgozott itt nyáron, Thorma Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ T-iLltTOS. vetítő működik. Ugyancsak a községek hasznát mozdítják elő a munkás- és cselédpénztárak. Egyes községekben még néphivatal is működik, hol szakavatott egyénektől díjtalan tanácsot kap a község népe adó-, illetékügy, hagyatéki-, tagositási-, katonai- s egyéb ügyekben. Szóval állam, megye, minisztérium valósággal agyonsegitik a községeket. Mindezeknek létesítésénél többnyire az elhelyezés okoz nehézségeket. Faluhelyen nem igen akad kiadó és nagyterjedelmü lakás. Az iskola meg nem arra való, hogy mindenféle célra alkalmas legyen. Hanem hát nem azért van földmive- lésügyi minisztérium, hogy ezen a bajon is ne segítsen. Segít biz az! Még pedig úgy, hogy bizonyos népházak emelésére segélyt ad az azt kérő községeknek. Ezekben a Népházakban azután alkalmas helyiségek vannak minden intézményre és alkalomra. A mulatságoktól a kortes- gyülésekig minden tartható itt. Oh, boldog ország! Boldog ország, ahol a falvak úsznak a segélyadta jólétben, a városok . . . azok a kegyelem morzsáktól eladósodva, megterhelve, agyonnyomva nyögik a cifra külsőségek, a dekorációk, a gavalléria költségeit . . . Tessenek csak! Az ujjainkon számolhatjuk végig a legnagyobbjától a legkisebbjéig. Rácz Pál. János, Réti István, Börtsök Samu voltak a barátai. Férfitársai szerették, becsülték, a nők — nos, a nők alig ismerték Mikes Ödönt, mert kerülte a társaságukat. Ez az asszonykerülés nem annyira karthausi jellegű volt, mint sokan föltették róla, inkább az az ösztönös zárkózottság: amely nagy energiájából származott. Az asszony ha a művészettől függetlenül kapcsolódik a férfi életébe, sokszor kerékkötője a munkának. Ezt tudta és ezt nem akarta Mikes. Egyik tavasszal — egyenest Párisból jött ide akkor — a festők nagy gaudiumára, félrecsapott kalappal állított be Börtsök Samu tanyájára. — Barátaim, hihetetlen, de úgy van. Én egy bukott fcrfi vagyok! A festők finom párisi pikantériát vártak, de Mikes elbeszéléséből egy finom kis párisi idill lett, tele azzal a levegővel, parfüm illattal, ami francia honból ide mihozzánk elszürődik. — Úgy történt a dolog, hogy a kávéházban, ahová eljártunk honfitársak nehányan, nagyon szép kassziros leány volt. Egy konpoziciómhoz épen ez az alak, ez a race kellett volna, addig kértem, mig végre ráállt: eljött a műtermembe modellt állani. Képzelhetitek, milyen fokozott szorgalommal kezdtem munkához ! Mindennap pontosan eljött, úgy bántam vele, mintha hercegnő lett volna és csak a képnek éltem. Harmadik napján a festésnek, mig készülődött a távozásra, lóhivatal : szám alatt. > 'ZYBÁNYA 18. SZÁM. = Tftelügy. — Részlet az Ipar- és Keresk. Kamara évkönyvéből. — A válság rettenetes rombolásai sok drága tapasztalaihoz juttatták a pénzvilágot. E tapasztalatokat mindenesetre össze kell gyűjtenünk — hiszen pénzünkben vannak — és az idők kiderül tével leltári sorban kell foglalkozni azokkal. Félünk, hogy a túlságos hirtelenében előrántott kérdések túlságos egyoldalúsággal kerülnek elbírálás alá, azért legüdvösebbnek látszik, ha most egyelőre az akut bajok csendes szanálásával foglalkozunk. E későbbi kérdések közé kínálkozik fel a takarékbetétek s betevők kérdése. Az országnak takarékbetétekben elhelyezett tőkéje közel 3400 millió korona. Betéteket kezel a takarékpénztár, a bank, a szövetkezet. Az igaz, hogy kölcsönösen foglalkozik egymás üzletével mindhárom. Jó volna a betétesekkel majd nyugodtan foglalkozni — ők az ország legszerényebb hitelezői — s jó volna elhatárolni vagy ellenőrzés alá vonni a betétes intézetek (a takarékpénztárak) üzletkörét, is megszabni a betéteknek úgy biztonsági, mint jövedelmezőségi követelményeit. Itt jöhet szóba a kötelező ártékpapir-hányad fedezet s itt jöhet szóba az is, hogy mi módon lehetne a betétet a kamaton kívül az üzleti jövedelem valami részében részeltetni. A válság alatt láttunk erre irányuló gyakorlati törekvéseket. A betétes itt-ott áttörte azt a üzletfalat, mely őt, a kérleihetlen 5°/o betéti kamatra utalta, a 10—12%-ra dolgozó üzlettől elválasztja. Azt tette, hogy kivette betétét és maga adta ki kölcsön a pénzét. Ha pedig ezt primitívnek és kockázatosnak tartotta, azt tette, hogy betétéből a bank által adatott, vagy azt, hogy kivette betétét és vagy ugyanazon, vagy más banknál oly feltétellel helyezte el, hogy egy bizonyos hitelkérőnek az a bank által kiadassék. Ettől a hitelkérőtől ő már előzetesen jutalékot vett s ezzel a kamathozamot megtetézte. Eljön az idő, hogy a betét a kamaton kívül egyszerre csak sírva fakadt a kis nő, Jézus Mária ! Mi baja van, lelkem? — kérleltem, könyö.ögtem, hogy ne sírjon, vagy legalább mondja meg az okát, hogy megvigaszt alhassam. Nagy merészen megsimogattam a fejét. — Menjen innen! — sikoltott fel. Maga utálatos, komisz fráter! — Én ? — hüledeztem a hirtelen kifakadá- son. Én ? És miért vagyok én olyan lenézni való alak? — Azért . . . azért. . , sirt tovább — mert egyebet se csinál egész nap, csak folyton fest, fest. Kisült — és én nagyon» de nagyon szégyeltem magamat érte — hogy az én modellem már régen szerelmes volt belém. És ezt én nem tudtam. S csak úgy bántam vele, mint a modellel szokás. Ezért haragudott meg a kis lelkem, ezért fakadt sírva — s ezért nem is akart többet eljönni modellnek. Kétségbe voltam esve. Mit csináljak? A kép félig készen nem maradhat. Azt be kell fejezni mindenáron. És be is fejeztem. Csakhogy... Mit is mondjak! Azt mondom, amit Ady Endre irt egy versében : Akaratod legyen meg, asszony. Maradhatsz és szerethetsz ... Ez az én bukásom története. * Mintha látnám Mikes Ödön nagy kék szemeit, amint csöndes kuncogásban világitnak S a bohémek tarka társaságát, akik dévajul évödnek vele. Régen volt. Talán igaz sem volt. ,
