Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
1913. December 21. 51. szám. (3) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Esős időben. Sir, egyre sir a szürke ég, yí lelkem olyan árva! Gunny asztok egyre fázva rég Négy fal közé bezárva. Legalább 5 von itt velem, Ki mindég jött, ha vártam: A Múzsa most meg nem jelen E zuhogó vizárban. Lássuk no: mit is dallanék, Ha most hozzám belengne 1 Énekre théma volna még Ha lant van a kezembe ? Lássam-e fényben a hazát, Most, hogy felhő borult rám? Zengjem virágos távaszát? Hevüljek büszke múltján? Óh, e chaosban itt ma már Az ihlet mit keresne ? Ahol letört az ideál, Kihal minden nagy eszme. Nos, hagyjuk ezt / Szükebb térén Még annyi sok család van ; Ott van barátság, szerelem Bizalmas társaságban. Van ? — Volt. Naivság ez ma már Kár róla most mesélni, E szívtelen faj élvsóvár, Az ifjú. siet élni. Es a kacérok, a hiúk Örült verseuyre helnek, Belé az érdek hajsza zúg, Hasznot les már a gyermek. Bár merre nézek, mindenütt Csak kapzsi, léha élet . . . Egy örömem', a nap ha süt Csak napról-napra élek. Nincs fent a főknél.’ nincs alant, Mi tudna fölemelni . . . Maradj te függve, ócska lant! Nincs mit megénekelni. Csengey Gusztáv Szegény diákok karácsona. — Irta: Szévér. — A vonat nagy prüsszögéssel, zakatolással érkezett be az állomásra. Az utasok, kiknek ez a város volt a végcéljuk, sietve szállottak le. A perronon nagy a tolongás, a sok nép valósággal tülekedik. Nem csoda, hiszen forgalmas helyen, a vármegye székhelyén vagyunk, A vidékiek sok ügyes-bajos dolgaikat nagyobbára itt végzik. Kálmán is izgatottan jár föl s alá, nem tudja mihez kezdjen, hiszen még tapasztalatlan kezdő ifjú, aki a szülői háztól csak most szakadt el. Hosszas gondolkozás után csomagjait egy hordár pártfogására bízza s elindul a neki még egészen ismeretlen, idegen város felé. A város, melybe tanulmányait jött folytatni, úgy tűnt föl mindjárt neki, hogy szép, csinos, de nem modern. Amint tovább halad, szemébe ötlik a széles, díszes főutca, mely egészen aszfaltos, közepén pompás virágágyak tarkállanak, a kertészet remekei. Kálmán nyugtalankodik a hosszú ut alatt, mikor érkezik már uj otthonába s folytonosan nyakgatja a nyomába siető hordárt, nincsenek-e még abban az utczában, ahol ő fog lakni. Szinte bosszantja a teher alatt görnyedő hordár flegmatikus válasza: — Még nem. Majd később. Végre megállnak a nagy modern kétemeletes ház előtt, melynek az a hivatása, hogy szállást adjon a tanulni vágyó ifjaknak s igy Kálmánnak is. Bizalmatlanul nyit be leendő szobájába, hol kollegáival együtt fog lakni, tanulni, koplalni, tréfálni, részesülni jóban, rosszban. Bent a fiuk az asztal körül ülnek s hangosan folyik a szó a római jogról. Az ajtónyitásra fölrezzennek s látva, hogy idegen lép be, fölugrálnak helyeikről. Megtörténik a bemutatkozás. Kálmán elmondja, hogy ő az ötödik »kamerad« s kéri a fiuk szives barátságát. A fiuk nagyon szívesek, előzékenyek. Hamar összebarátkoznak az ország túlsó részéről ide szakadt ifjúval, aki az ut fáradalmaitól megviselve ozsonnához lát. Közben élményeiket beszélgetik a fiuk. Majd a városba mennek sétálni. A lakótársak szives készséggel mutogatják az »uj fiúnak« a város nevezetességeit Rákóczi udvarházát, a templomokat, stb. A templom tornyát nézve, könybe lábad Kálmán szeme. Eszébe jut szülővárosa, melyben ennek a toronynak a párja hirdeti Isten dicsőségét és a múlt idők nagyságát. Eszébe jutnak szülei, testvérei, kik száz meg száz kilométerre vannak innen. Barátai észreveszik elérzékenyedését, nem szólank semmit. Ők már érezték ezt szintén, mikor ők is elszakadtak hazulról, az édes otthonból s belevesztek a nagyobb, a rideg és ravasz város zajába. Kálmán az utcán sok ismerős arcot lát. I Haragszik a herczeg, Káromkodik, henczeg. Női szó mérgétől Megbódul, megbődül. Mig van kész doboza, Anirisz csak hozza Anirisz csak hozza, A király tapossa. V. Leroskad a király, Leroskad az ágyba: »Gyáva vagyok, gyávái Bálványbüvölő javassal Kiállni csatába. »Nem merek kimenni, Bosszút fogna venni. Cak jobb nekem Jagalitól Jó messzire lenni 1 »Öböl-városomban, Erős faváromban. Jobb itten a száraz keszeg, Mint a lazacz ottan. »Halászat, halászati Obi nagy halászat! Számomra ott mi teremhet ? Vereség, gyalázat. »De Jagali, hajh, még Soká fog kidülni! . . . Koplalva, remegve Benn kell addig ülni! . . . »Mogyoróbél herczeg Jobb ha megverekszel! Mert a gyáva százszor hal meg, A bátor csak egyszer!« — Felugrik, kimegyen, Felveri cselédit, Napisten az öböl taván Mosolyog már végig. — »Legények, halljátok, Hajóm pántoljátok! Mához harmad napra Kimegyünk az Obra!« — VI. Hadat gyűjt ha'ászni Mogyoróbél herczeg, Kikkel az Obra is Bátran kievezhet. A kinek fia jó, Fiát viszik hadba; A kinek apja jó, Azt sorozzák abba. Ötszáz jó legénnyel ötven hajó indul Harczra, halászatra Öböl vizein túl. Megakarja szólítani, majd észreveszi közelről, hogy hisz ezeket nem is ismeri, csak külsőleg hasonlítanak másokhoz, kik közt eddig forgolódott. Este van. Kigyulnak a lámpák az utcákon, a korzó megélénkült. Kálmán hazasiet, nem tudja tovább nézni a sok ismerősére emlékeztető arcokat. Lefekszik. Csak aludni tudna. Nehezen megy. Elgondolkozik. Otthon mit csinálnak? Nincs-e valami baj a városban, a családban ? Sokat hánykolódik ágyában, de a mindent lenyűgöző álom az ö szemére is rászáll, elalszik a köny áztatott párnán. * Hónapok múltak el mióta Kálmán a városba érkezett. Már egészen beletörődött sorsába. Belátja, hogy neki még pályát kell végeznie s meg szoknia az életet, mert ki tudja, hova veti az embert a sors, melynek kegyetlenségét még nem tapasztalta. Ha eszébe jutott az otthon, nem engedte, hogy bánatot keltsen szivében. Sietett színházba, moziba, kávéházba, hogy elő ne vegye a keserű érzés, a fájó gondolat. A város sem volt már ismeretlen előtte. Sok barátja akadt, szerették, bár egy kicsit heves természetű volt, de igyekezett rossz szokásait letenni. Már nem is fájt, ha szülőföldjének s szeretteinek távolléte eszébe jutott. * Eljött a szent Karácson ünnepe. Kálmán nem ünnepelhet, nem örvendhet együtt szüleivel, rokonaival. Nem lehet otthon nem mehet haza, mert nemsokára vizsgák lesznek, arra készülnie kell, meg aztán olyan hófúvás kerekedett az egész országban, hogy a vonatok sem közlekednek. A jogász kamara elhatározta, hogy habár a vizsga közel is van, megünnepli Jézus születésének ünnepét s legalább gondolatban otthon lesznek. Karácson estéje van. Hull a hó nagy pely- hekben. A szél süvölt, csak úgy rázza az ablakokat. De a kint süvöltő szél, nem viszi el a szobában lévő gyermekek örömét, kik már a Jézuskától kapott ajándékokkal játszanak. Az öt jogászfiu teázik. Ameleg ital mellett sok mindenről folyik a szó. Megszólal az egyik : — Miért is nem vagyunk otthon az édes családi körben, miért nem ünnepelhetünk kedveseinkkel, rokonainkkal. — Milyen öröm volt mikor még gyermekkoromban otthon tapsoltam a szép karácsonfának, édes szüleim, testvéreim között. De hej, már öt éve annak, hogy hazulról elkerültem, azóta mindig ilyen szomorú nekem a karácson. Egy másik szintén ilyen gondolatokkal foglalkozik, s lehangoltan beszél. Kálmánnak is eszébe jut boldog gyermekkora Mikor még 7—8 éves ártatlan gyermek volt, ő is milyen repesve várta öccsével együtt a kis Jézuskát. Istenem mily szép idők voltak azok ! Megjött a Jézuska, sok játékkal, nagy ka- rácsonfával s alatta két boldog gyermek játszadozott. Majd fölzendült a karácsoni ének az ablak alatt. Mennyből jővén az angyalok, Tőlök hallák a pásztorok... Hej! azóta 10 év múlt el. Elmúltak a szép gyermekévek. Az egyik gyermekből pelyhedző állu ifjú, a másikból angyal lett. A fiuk vigasztalják egymást, mindegyik szemében könny csillog. Hogy enyhitsék bánatukat előveszik a zsoltárt s együttesen énekelik a karácsoni éneket: »Menyből jövök most hozzátok I« S úgy tetszik a fiuknak, hogy az ének hangja elszáll messze-messze, egészen hazáig, megelevenedik előttük az édes otthon. A buzgó éneklést a közeli templomtorony órája zavarja meg, méltóságteljesen üti az éjfélt. A fiuk álmosak is, búsak is, elteszik a zsoltárt. Nehány perc múlva már csak öt egészséges torok hortyogása hallszik a rideg diákszobában. á lagjobb és a legtartósabb dróiszálas lámpa. Hazott drótszállal 75% áraramegtakaritás. Kaptató villanyszerelési üzletekben, vtflasyteiepefceo és a MAGYAR MHS-SCHlMERT-MŐYMt, Budapest, VI, TffértM 36. GfíHiteza t&
